Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 1. A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Felbocsátják a Szojuz—36 űrhajót, szovjet—magyar személyzettel, Valerij Kubászovval és Farkas Bertalannal a fedélzetén — Feszültség Dél-Koreában, harcok Kvangzsu körül — Lejár a palesztin autonó miatárgyalások célhatárideje, a hármas megbeszélések nem vezettek sikerre KEDD: Az űrhajó összekapcsolódása a Szaljut—6-tal, átszállás és közös kísérletek az űrállomáson — A dél-jemeni államfő Moszkvában, Brezsnyev beszéde a közép-keleti problémákról — Honecker Havannában SZERDA: Iránban megkezdődik az új parlament első ülésszaka — Szovjet—svéd külügyminiszteri találkozó — Előválasztások négy amerikai államban, Reagan megszerzi a köztársasági párt elnökjelöltségét CSÜTÖRTÖK: Haderő-csökkentési értekezlet Bécsben — Hua Kuofeng tokiói látogatása — A francia külügyminiszter Washingtonba utazik — Vernon Jordan amerikai polgárjogi vezetőt súlyosan megsebesítik egy indianai merénylet során — Obote volt ugandai elnök hazatérése — Zsivkov Irakban. PÉNTEK: Átmeneti kompromisszummal rendeződik a Közös Piac mezőgazdasági vitája — II. János Pál pápa Franciaországba érkezik — Tyihonov szovjet miniszterelnök-helyettes bonni tárgyalásai SZOMBAT: Waldheim jelentése a Biztonsági Tanácsnak a ciprusi helyzetről — Harcok és tűzszünet Libanonban A hét három kérdése O Mi a nemzetközi visszhangja a szovjet—magyar űrkísérletnek? Valóságos űrszakemberek lettünk a héten, annyi mindent láttunk, hallottunk, olvastunk a kozmikus technikáról, a tudományos kísérletekről, s nem utolsósorban az emberi helytállásról. Ez így természetes, hiszen ha az űrkozmoszban minden fontos mozzanat közérdeklődésre tarthat számot, hozzánk most különösképpen közel áll az első magyar kutató űrhajós tevékenysége. A tudóskollektíváknak alighanem még jó időre lesz szükségük a kozmoszban ,JYSgz^tí,..rWipka,rp?«ifit^.Jéj;itékelés^re, de ngrp?etk^j, visszhangét is figyélembé véve, néhány „földi” következtetést máris levonhatunk. Az első ezek közül az In tér - kozmosz-programban megtestesülő együttműködés, amely lehetővé tette, hogy a szovjet kozmonauták oldalán immár az ötödik szocialista ország küldhessen fel űrutast. Nem titok, hogy további jelöltek is gyakorolnak, készülődnek. A közösen kimunkált feladatok végrehajtása, a szükséges műszerek és felszerelések biztosítása a kölcsönösen előnyös összmunka kiváló példája. Az űrben, amelynek atomfegyver-mentesítéséről egy fontos ENSZ-határozat döntött, messzemenő lehetőségek adódnak a békés egymás mellett élés megvalósítására is. (Természetesen békés egymás mellett repülésről, sőt a súlytalanság állapotában békés egymás mellett lebegésről van szó ...) Aligha véletlen. hogy az enyhülés felszálló ágában közös, szovjet —amerikai űrkísérlet zajlott, s később felvetődött annak gondolata, hogy valamelyik jövőbeni Szojuzon indiai, netán francia űrhajós is helyet foglaljon. Az is elsősorban földi viszonylatokkal magyarázható, miért e két ország polgárai jönnek számításba, éppen ebben az időszakban. S az űrhajózásnak mindig van egy vissza-visszatérő, jelképes eleme. Fényképezik a Földet, fentről a magasból s nyilván a legszívesebben azt mondanák, amit a mindenkori fotográfus: barátságos arcot kérek! Az űrből le- tekintők különösen szépnek látják a Földünket, a színárnyalatok miatt kék bolygónak is nevezték, s joggal állapították meg: kozmikus madártávlatokból bizony kicsinek tűnik. Óhatatlanul arra kell gondolnunk, njilyen jó is lenne, ha ez a csodaszép, nagy és kis bolygónk barátságos arcát mutatná. Végéhez közeledik az első magyar űrutas kozmikus tevékenysége. Miközben társával együtt, szerencsés visszatérést, földet érést kívánunk a kozmikus expedíció után — nem ünneprontás földi következtetéseket levonni, földi gondjainkról is szót ejteni. Erőt és biztatást merítve az űr végtelenjéből is. O Mi a jelentősége a megélénkült kelet— nyugati párbeszédnek? A washingtoni feszültségszítással együtt járó, valóságos „diplomáciai tetszhalál” után, május második fele ismét élénkülést hozott a kelet —nyugati kapcsolatokban. A most záródó héten szovjet— svéd külügyminiszteri találkozó zajlott Moszkvában, Tyihonov, a szovjet kormány i. jipljt} pl y et t ese Bppnb^n. jáyí,, , ..miniszteri szintig p4rj>es£éfi>;, re került sor Berlinben a két német állam képviselői között. A szocialista országok, amint azt varsói csúcsértekezletükön is kinyilvánították, változatlanul a békés egymás mellett élést tartják a nemzetközi kapcsolatok egyetlen ésszerű útjának. Nem rajtuk múlott a feszültség kiéleződése, s továbbra is mindent megtesznek az enyhülés vívmányainak védelmére. Ezt fogalmazta meg a szovjet—svéd dokumentum, s felhívta a figyelmet arra, hogy a nehezebb körülmények között is közös erőfeszítéseket kell tenni a madridi Európa-találkozó eredményességéért. Bonnban hosszú távú téma, a huszonöt éves szovjet—nyugatnémet gazdasági együttműködés került terítékre, önmagában is bizonyítva: a békés kapcsolatokat nem átmeneti, konjunkturális tényezőnek tekintik. Folynak az előkészületek a következő programokra is: Schmidt kancellár június végén utazik Moszkvába (a ki- lencek, majd a hét vezető fejlett tőkés ország velencei találkozóit követően), s tervbe vettek egy Schmidt—Honec- ker-találkozót is. A kelet— nyugati találkozók sűrűsége, főként pedig légköre ugyan nem érte még el az előző időszakét, de valamelyest engedni látszik az év kezdetén elhatalmasodott fagy. Jó lehetőségek vannak arra is, hogy az élénkülő beszélgetések során azok szigetelődje- nek el, akik következetesen ki akarják vonni magukat a tárgyalásokból. © Mi történt a Távol-Keleten? Dél-Koreából szabályos hadijelentések érkeznek: a hadsereg elfoglalta a körülzárt Kvangzsut, a telefotókon a megtorlás szörnyű képei érkeznek, ám közben Mokpho kikötővárosban lángolt fel újabb zendülés. Érthető, ha ezek a fejlemények helyet kértek maguknak a tokiói japán—kínai tárgyalásokon is: Hua Kuo-feng személyében különben első ízben látogatott kínai kormányfő a japán fővárosba. (Közben az első számú kínai katonai szakértő Keng Piao, amerikai látogatást tesz...) Peking nem könnyű dilemmával küzd. Nehéz lenne a dél-koreai katonai diktatúrát támogatnia, hiszen figyelembe kell vennie, hogy a világközvélemény, s mindenekelőtt a koreai nép, a KNDK az ország békés egyesítését kívánja, amit akadályoz a jelenlegi dél-koreai kormányzás, valamint az amerikai csapatok ottani tartózkodása. Csakhogy Kína síkraszáll a távol-keleti amerikai katonai jelenlét mellett is: így vetődött fel lapjelentések szerint egy esetleges közös japán—kínai lépés terve, a dél-koreai helyzet „csillapítására”. Ami a kétoldalú kapcsolatokat illeti, az eddigi vágányokon haladnak tovább. Kína nagyobb gazdasági közreműködést kér Japántól a négy modernizálására, Tokió viszont megbízhatóbb olaj- szállításokat. Peking ismét fokozottabb fegyverkezésre biztatta Japánt, de finomabb és általánosabb módon: a legutóbbi kínai tanácsok túlságosan nagy megrökönyödést keltettek és a japán lapok bel ügyekbe való beavatkozást emlegettek... Réti Ervin | EGY RÉGI VÁLASZTÁS | Bajcsy-Zsilinszky Endre Tarpán A Magyarország című napilap 1935. március 31-i számából idézünk: „Az urnák elé járul a nemzet, hogy szavazatával ösz- szehívja az új nemzetgyűlést. Mit érzünk a sorsdöntő vasárnap előtt? Nincs egyéb mondanivalóm; essünk túl rajta, ilyen érzéssel ülhetünk be egy világtól elmaradt vidéki fogorvos székébe: essünk túl rajta”. Maga a „műtét” már jóval előbb kezdődött — s egyáltalán nem steril eszközökkel. Idő előtti házfeloszlatással. amelyet a kormánypártban dúló ellentétek idéztek elő. Gömbös Gyula miniszterelnök, Horthy szegedi tizenkét kapitányának egyike, Hitler lelkes híve, az elszánt akarnok, elérkezettnek látta az időt, hogy megszabaduljon Bethlen István gyámkodásától, aki ugyan átadta a miniszterelnöki pozíciót, de továbbra is a kormánypárt vezére maradt. Az új választásokon Bethlen hívei helyett Gömbös emberei lettek a kormánypárti jelöltek. Ezen a választáson csak az lehetett képviselő, akit Gömbös is annak szánt. Kiadta a parancsot: Bajcsy-Zsilinszky Endréből nem lehet az. Gyűlölte őt, mert 1933-ban, amikor Gömbös a parlament háta mögött meglátogatta — mégpedig elsőnek a külföldi államfők közül — a hatalomra jutott Hitlert, Zsilinszky felelősségre vonta a képviselőházban, s többek között kijelentette: „Vegye tudomásul a miniszterelnök úr, hogy itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz! Hogy ezt megakadályozzuk, elmegyünk a golyókig és az akasztófáig!” BajcsyrZsilínszkyt az, előző parlamentbe Tarpa küldte, s most is ott jelöltette magát. Az Egységes Párt ellenje- löltjéül Kenyeres Miklóst állította, Gömbös Gyula táviratban ajánlotta: „Küldjétek az országgyűlésbe barátomat. Kenyeres Miklóst!” A választások előtt kilenc nappal éjszaka a csendőrök megszállták Tarpát és kiutasították Bajcsy-Zsilinszky három megbízottját. A főispán, a főszolgabíró és a végrehajtó járta a falut. Zaklatták azokat, akiket Bajcsy-Zsilinszky híveinek ismertek. Tíz—húsz—harminc pengőt fizettek viszont egy Kenyeres-voksért. A Vitézi Szék — amelynek pedig Bajcsy-Zsilinszky ekkor még tagja volt, a választások után mondott le címéről — utasította tagjait, hogy Kenyeresre adják szavazatukat. S akit még ily módon nem „győztek meg”, hogy Tarpa és az ország népe számára az egyedüli üdvözítő, ha KeTarpa, 1935-ös választások: Bajcsy-Zsilinszky Endre a- választóhelyiség előtt, csendőrök között. nyeres Miklós bekerül a Parlament padsoraiba, azt a választás előtti éjszakán a csendőrök tartóztatták le. ^Hatalmas hóviharban, szuronyok közt kísérték őket a huszonkét kilométerre levő Vásárosnaményba. És a választások estéjén a főispán és a főszolgabíró mosolyogva gratulálhatott Kenyeresnek: győzött a nyílt szavazáson. A Szabadság, Bajcsy-Zsilinszky lapja, ekkor már több nagy cikkben leplezte le, hogy kicsoda Gömbösék tarpai képviselőjelöltje. Bebizonyította, hggy az illető, jóllehet a Kenyeres nevet használja, ezt jogtalanul teszi, tulajdonképpen neve Kaufmann, s az igazi keresztneve sem Miklós. Gömbösék nem vették tudomásul a leleplezéseket. Csak amikor Dinnyés Lajos interpellált a Parlamentben, akkor voltak kénytelenek a Kenyeres—Kaufmann-ügy- ben elrendelni a vizsgálatot. A közigazgatási bíróság megsemmisítette mandátumát, s bíróság elé állították. Ok- irat-hamisíitásért és szélhámosságért ítélték el. A megüresedett mandátumért pedig pótválasztásokat tartottak. A hatóságok ismét kíméletlen terrorra kaptak utasítást. A pótválasztásen Konkoly-Thege huszár ezredest hatvankilenc szótöbbséggel választották képviselővé. Bajcsy-Zsilinszky pedig kiszorult a parlamentből. Az 1939-es választások után Bajcsy-Zsilinszky, aki valóban a nemzet érdekeinek képviseletét tartotta feladatának, ismét elfoglalhatta helyét a képviselőházi padsorokban. Jelen volt 1941. június 27-én, amikor Szinyei Merse Jenő alelnök így nyitotta meg a tanácskozást: — Az egész országban nagy megdöbbenést és mély21. Három évem ment rá az eszeveszett kuporgatásra; de e három év végeztével befizethettem a száznegyvenezret egy ügyvédi munkaközösségben, s boldog jövendő tulajdonosává válhattam egy pasaréti kis kétszobás öröklakásnak. Még arra is volt gondom — és szerencsém is hozzá! — hogy a felépítendő ház Miklósék lakásának közelébe essék; ha majd Miklós odaköltözik hozzám, ne legyen túl messze a mamátok .. És közben ettük az otthontalan szerelmesek keserű kenyerét. Az anyósom, szegényke. egész életében nem ült annyit színházban, mint ezekben az években. Ekkor már nyugdíjban volt egy-két éve. s talán örült is a sok váratlan szórakozásnak. Miklósék üzemi közönségszervezője nem volt válogatós, így aztán a mama a klasszikusoktól kezdve a mai darabokon át, a könnyű francia vígjátékokig s divatos musicalokig mindent megnézett. Miklós egy ideig kísérlete-' zett, hogy másnap elmesél- tesse magának a darabok tartalmát, de aztán felhagyott vele, mert a mama beszámolói rendszerint így kezdődtek: „Gyönyörű volt! Volt bent egy férfi meg egy nő. és akkor bejött egy ember és kiabált, aztán bejött még egy, aztán kiment kettő, visszajött három, és a végén énekeltek ...” Hogy miről beszéltek és mit énekeltek, nem tudta megmondani — nagyothallott szegény, már egy-két év óta, ezért is kérte a nyugdíjazását. Legföljebb az első sorban értett volna valamicskét a szövegből, de ott drága volt a hely; Miklós zsebéből s gavallériájából csak a huszadik sor körül futotta... Hozzánk akkor szökdöstünk fel, ha a szülők moziban voltak, vagy rokonlátogatni.És közben a szüntelen izgalom: kaptak-e jegyet, nem csöngetnek-e be váratlanul? Otthon találták-e Aranka néniéket, vagy a két fiúk miatt nekik is moziba kellett menniök, s akkor megint csak itt a zűr ... Mért is meséljem? Maga volt a nyomorúság! Egyetlen dolog enyhítette: annak gondolata, hogy már látom a végét! Az első három évben elég volt, ha a bankban gömbölyödő summára gondoltam; a második négyben meg az építkezés színhelyén tett látogatásaim nyugtattak meg, ha már nagyon tűrhetetlennek éreztem a várakozást. Igaz, egy évig a kevésnél is kevesebb történt; itt-ott árkok, gödrök éktelenítették el a telket, de aztán téglahegyek tűntek fel, homokbuckák, sóderdombok, s lassan a pince ürege is kialakult... De innét is még három keserves év telt, amíg álltak végre a falak, a tető helyére került, és egy gyönyörű napon — csodák csodája! — még a víz is megindult a csapokból... Miklósnak a kuporgatás évei alatt nem is szóltam a tervről, ma sem értem, hogyan tudtam megállni. Alighanem az bujkálhatott bennem, a tudatom alatt: ha elmondom neki, mire készülök, maga is erkölcsi kötelességének érezné a pénzgyűjtést, hiszen nem fogadhatná el egyedüli áldozatomként ezt az iszonyú terhet; de mert „sem lottóötöst, sem Nobeléi j at nem nyert”, foga nem fűlnék a szűkölködéshez ... Ebből a dilemmából aztán nem látna más kiutat, mint hogy szakít velem, elegánsan félreáll, arra hivatkozva: semmi kedve a selyemfiú-' Sághoz... (Folytatjuk) séges felháborodást váltott ki az a népjogellenes támadás, amelyet hazánk egyes területei ellen a szovjet légi haderő a tegnapi napon intézett. Ügy vélem, a tisztelt Ház, minden egyes tagjának érzelmeit is tolmácsolom akkor, amikor innét, a képviselőház elnöki székéből ezt a minősíthetetlen támadást megbélyegzem. És egyúttal mélységes részvétünket nyilvánítom az ártatlan áldozatok és hozzátartozóik iránt. Bárdossy miniszterelnök felállt: — Tisztelt Ház! Egészen rövid bejelentést szerétnék tenni. A Ház elnöke méltó szavakkal bélyegezte meg a szovjet népjogellenes és minősíthetetlen támadást. A magyar királyi kormány megállapítja, hogy e tárna-! dások következtében Magyarország és a Szovjetunió között a hadiállapot beállott. A Ház mindkét oldalán éljenezni, tapsolni kezdtek a képviselők. Bárdossy felemelte kezét, csendet kért, s aztán így folytatta: — Még csak egy mur.datot. A magyar haderő a megfelelő megtorló intézkedéseket meg fogja tenni. Újra felhangzott az éljenzés, a taps. Az általános ovációban elveszett egy közbekiáltás. , — önnek nem volt joga... — szólt Bajcsy-Zsilinszky Endre, de hiába tiltakozott. Az ellenzék der- medten ült a helyén. Bárdossy, akárcsak a képviselőház tagjai, tudomást sem vettek Bajcsy-Zsilinszky Endre közbeszólásáról. A Ház áttért a földművelésügyi bizottság jelentésére a „rendkívüli fahasználatok mértékéről”. A ház, amelynek tagjai olyan sokszor hivatkoztak az „alkotmányosságra”, nem tudták, hogy mind a hadba lépéshez, mind a magyar haderő idegen földön való alkalmazásához az országgyűlés előzetes beleegyezése lett volna szükséges. Azt sem voltak hajlandók tudomásul venni a képviselők, amiről a fél ország beszélt: Kassát valójában nem szovjet, hanem álcázott német repülőgépek bombázták — a német és a magyar vezérkar ezzel a provokációval teremtett ürügyet Magyarországnak a Szovjetunió elleni hadüzenetéhez. Végül estére már azt is tudták valamennyien, hogy amikor Bárdossy bejelentette: a magyar haderő intézkedéseket fog tenni, valójában már magyar repülőgépek szovjet városokat bombáztak. A képviselők mégis hallgattak. Igaz, Bárdossy csak bejelentett, s — alkotmányellenesen — nem szavaztatott. De senki nem szólt a bejelentés ellen. Sem. a szociáldemokraták. sem a polgári ellenzék tagjai, akiket pedig egy világ választott el a hadüzenetet tombolva ünneplő nyilasoktól. Ezek a nyilasok hatalomra jutásuk után meggyilkoltatták a tisztánlátó, bátor képviselőt. IíTh" 1T-T7T »T# i 1 I » * V lilli »*1 _A ?"ty; Másfél szoba — Regény — összkomfort
