Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-03 / 128. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 3. Elkészült a nyírbátori zenei napok műsora Az idén is nagy érdek­lődés előzi meg a nyírbá­tori zenei napokat. Au­gusztus 2-án immár tizen­negyedik alkalommal ke­rül sor az országosan is jegyzett zenei eseményre. A nyitóhangversenyen — a református műemléktemp­lomban — Corelli, Bach és Vivaldi művei kaptak he­lyet a programban, a Pos­tás szimfonikus zenekar közreműködésével, vezé­nyel Öberfrank Géza. A második hangversenyt au­gusztus 16-án tartják Co­relli, Händel és Haydn műveit a Szabolcsi szim­fonikus zenekar és a nyír­egyházi egyesített kórus adja elő, közreműködnek: Andor Éva, Barlay Zsu­zsa, Korondy György, Só­lyom Nagy Sándor, vezé­nyel Fehér Ottó és Kováts Zoltán. Honegger, Hacsaturján és Kodály művei szerepel­nek az augusztus 174 hangverseny programjá­ban. A nyírbátori nemzet­közi ifjúsági vonós zenei tábor résztvevői és a deb­receni Maróti kórus is fel­lép, Jancsovics Antal ve­zényletével. Augusztus 23- án tartják a negyedik, be­fejező hangversenyt Hän­del és Kodály műveiből, közreműködik a Debreceni MÁV Filharmonikus Zene­kar, a miskolci Ej^rtók Béla kórus, a nyírbátori gyermekkórus, Lehoczky Éva, Nagy János, vezényel Reményi János és Szabó LáSZlÓ. ■- i j "A'-' hangversenyek '“a/.' idén is fél 8-kor kezdőd­nek, a helyszínen alkalmi postahivatal működik, je­gyek Debrecenben a Fil­harmóniánál, Nyíregyhá­zán a Nyírtouristnál, Nyír­bátorban a művelődési központban válthatók. Három katonai egyen- rusás könyvárust fedez­hettek fel a nyíregyházi Kossuth téren az ünnepi könyvhét alkalmából erre járók a már hagyományos könyvsátraknál. Egy jó­kora parancsnoki sátor alatt kínálják a szellem csemegéit a fiúk. Mint megtudtuk tőlük: KISZ­megbízatásból álltak a pult mögé. KlSZ-szerve- zetük megszervezte, hogy a nyíregyházi Áfész könyvesboltjával közösen sátrat állítanak a „könyv- térre”, s itt árulják az újdonságokat. A bevétel tizedrésze az övék — pon­tosabban : a KISZ-ese­ké ... Hogy mire költik majd, azt még maguk sem tudják. De annyi biztos: sikerük van a könyves katonáknak! (Mikita Vik­tor felvétele) Fogathajtás, díjugratás, szórakoztató látványosságok Lovas program a Hortobágyon A másfél évtizedes múltra visszatekintő nemzetközi hor­tobágyi lovasnapok immár nemcsak hazánkban, hanem egyre több külföldi országban is idegenforgalmi „csemegé­nek” számít. Jól tudják ezt a rendező szervek is — a Hortobágyi Intéző Bizottság, a Hortobá­gyi Állami Gazdaság és a Me- dosz sportköre, a Hortobágyi Községi Tanács, a Hortobágyi Nemzeti Park, az idegenfor­galmi hivatal —, hiszen ha­gyományos módon az idei ti­zenhatodik lovasnapokat is gondos előkészítés, szervező munka teszi, még érdekeseb­bé, VÖniZóbbS. ' '' ........ A nemrégiben megtartott hortobágyi lovasnapokat elő­készítő intéző bizottsági ülé­sen mintegy 70 szerv képvi­selője jelent meg, hogy meg­hallgassa dr. Angyal László­nak, a Hortobágyi Intéző Bi­zottság titkárának tájékozta­tóját. Évadzáró hangverseny Lassanként hagyományőr­ző szokássá válik, hogy a nyíregyházi megyei művelő­dési központ a hangverseny­évad végén megrendezi mű­vészeti együttesei számára az évadzáró hangversenyt, me­lyen részt vesz a Szabolcsi szimfonikus zenekar, a nyír­egyházi vegyeskar, a nyír­egyházi fúvósötös és az „If­jú Zenebarátok” kórusa, akik rendszerint együttmű­ködnek a nyíregyházi vegyes- karral. A művelődési köz­pontnak ez az évadzáró ün­nepi hangversenye méltán tart számot a közönség ré­széről nagy érdeklődésre, hi­szen a nevezett együttesek külföldön járt, versenyeket nyert, magasan kvalifikált együttesek, akik már túlnőt­tek az öntevékeny együttesek nívóján. Első számként az „Ifjú Zenebarátok kórusa adott elő öt darabot (Hassler, Sermizy, Seiber, Luboff, Bárdos) a tő­lük megszokott nagy vitali­tással, színes, gazdag előadás­móddal, muzikálisan, érté­kes zenei anyaggal, Gebri József vezényletével. A nyíregyházi fúvósötös Petrovics Emil: Fúvósötösét adta elő. Dicséretre méltó az a bátorság, mellyel ezt a modern hangzású művet a közönség elé vitte az együt­tes akkor, amikor egyik ré­gebbi muzsikusukat helyet­tesíteni kellett. Az előadáson meglátszott a komoly és lel­kiismeretes felkészülés, a fö­lényes technika, az az igye­kezett, amellyel a mű tartal­mát valóban helyes és oda­illő előadásban igyekeztek tolmácsolni. A kortárszene megismertetéséért, népsze­rűsítéséért valóban dicséret illeti meg az együttest. Harmadik számként a nyíregyházi vegyeskart hal­lottuk. Schütcz, Farkas, Eben, Szokolay műveket adtak élő. Fehér Ottó, a vegyeskar kar­nagya valóban kitűnő kó­russzakember. A hallott mű­veket tisztán, varázslatos szépséggel, kiegyenlítetten, bátor és határozott tempó­ban, belső meggyőződéssel, élményszerűen énekelte az énekkar. Szokolay Cantate Domino-ja plasztikus teljes­séggel tárult elénk a nagy- kultúráju együttes érzékeny tolmácsolásában. Utolsó számként három ze­nekari mű hangzott el a Sza­bolcsi szimfonikusok tolmá­csolásában. Bach J. S. C-dur szvitjét stílusos előadásban hallottuk. Nagyon jók voltak a fúvós szólisták (oboa, fa­gott). Durkó Zsolt: Fantázia és utójáték c. műve — melyet a zenekarnak írt a szerző — méltán szerezte meg a veszp­rémi országos kamarazene- kari fesztiválon az elisme­rést a zenekar számára. A szokatlan hangzású mű jól „feküdt” a zenekarnak, s fölényes technikával tolmá­csolták a mű mondanivaló­ját. Utolsó számként Gounod: Faust ballettzenéjét hallot­tuk, melynek egy részét a kö­zönség megismételtette. Ko­vács Zoltán karmester való­ban sok irányú stílusismere­tét mutatta be a vezényelt művekben. Vikár Sándor Örvendetes tény — ugyan­akkor a lovassport népszerű­sítését is jelenti —, hogy a Nemzetközi Lovasszövetség a lovasnapok küzdelmeit az idén ötödik alkalommal hiva­talos lovasversennyé nyilvá­nította. (Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy ez a tény azt jelenti, hogy a világ jelentős sportnaptárai­ban jegyzik az eseményt.) Á. július 4—5—6-án (pénte­ken, szombaton, vasárnap) sorra kerülő 16. nemzetközi hortobágyi lovasnapokra a rendező szervek 45—50 ezer látogatót várnak és — az ed­dig befutott nevezések alap­iján — nyolc külföldi és nyolc hazai lovasiskola jelezte rész­vételi szándékát. Versenyző­ket küldenek például a szlo­vákok, lengyelek, osztrákok, hollandok, svájciak, finnek, itt lesznek a jeles hazai ugró­csoportok tagjai is. A rendező szervek az idén is szeretnék a lovasnapok folklórjellegét erősíteni, a lo­vaspálya közvetlen szomszéd­ságában mintegy 80 népmű­vész, népi iparművész, a nép­művészet ifjú mestere állítja ki termékeit, az Országos Há­ziipari Szövetkezet is megfe­lelő módon támogatja ezt a célt. A kereskedelem, vendég­látás 200—220 folyóméter hosszúságú pavilonsort állít fel, 60—70 mozgóárus szolgál­ja ki a Hortobágyra érkező vendégeket. A versenyekre eddig 60 tisz­teletdíjat ajánlottak fel, júni­usban megrendezik a lovas­napokon részt vevő vendég­látó- és kereskedelmi szervek részére a kirakatversenyt, a felajánlott tiszteletdíjakat a Centrum Áruház kirakatában tekinthetik meg az érdeklő­dők. Néhány érdekesebb műsor­számra hívjuk fel a figyel­met: július 4-én, pénteken délelőtt 130 centiméteres díj- ugratásos megnyitóverseny lesz, délután pedig lovastor­nászok bemutatója követke­zik, külföldi lovascsapatok né­pi lovasjátékokat mutatnak be. Július 5-én, szombaton pontgyűjtő ugratóversenyt rendeznek, a bátrak fogatát láthatják a nézők, akiket ér­dekel, megtekinthetik a szür­ke gulyát és a rackanyájat. Délután a Debreceni Népi Együttes táncosai szórakoztat­ják a néptáncot kedvelőket. Július 6-án a különböző lo­vasversenyek döntőit rende­zik meg, ezen a napon is több kulturális műsor bemutatásá­ra kerül .sor, lótombolát ren­deznek, végezetül a verseny­zők búcsúfelvonulással kö­szönnek el a nézőktől. A Hortobágyi Intéző Bizott­ság az idei lovasnapokat elő­készítő ülésén megtudtuk, hogy július 5-én és 6-án a hortobágyi MÁV-állomás és lovaspálya között helyi autó- buszjáratokat indítanak, ez­úttal is lesz alkalmi postabé­lyegzés. A Hajdú-Bihar me­gyei Rendőr-főkapitányság jú­nius hónapban közli e három napra vonatkozó pontos for­galmi rendet, a rendelkezés­re álló autóparkírozó várható­an elegendőnek fog bizonyul­ni. Kiss Dezső Péter Tolvajok a bíróság előtt Huzal Gsépke András 38 éves kis- várdai lakos, a MÁV eper- jeskei átrakó-pályaudvar ka­zánkezelője munkahelyén egyik éjszaka a gépkocsive­zető tudta nélkül 600 kiló lágy vashuzalt és 2000 forint értékű faanyagot pakolt fel egy teherautóra, hogy más­nap reggel útbaejtik laká­sát és hazaviszi a lopott holmit. A lopást felfedezték, a 8621 forint értékű kár meg­térült, de a bíróság a tol­vajt 9600 forint pénzbünte­tésre ítélte. ba lopózott be, s három jér- cével távozott. A bíróság a tolvajt halmazati büntetésül 4 hónap szabadságvesztésre ítélte. Bicikli Tyúk Justyák Sándor 31 éves nyírpilisi lakos a tyúklopásra specializálta magát. Január 5-én éjjel Búzás László tyúk­óljából négy, két hét múlva Mészáros Jánosné tyúkóljá­ból ugyancsak négy tyúkot lopott. Két nap múlva Brecz- ku Miklósné nyári konyhájá­1959-ben gyilkosság és rab­lás miatt életfogytig tartó börtönre ítélte a bíróság La­katos József 64 éves raagy- kállói lakost. 1973-ban sza­badult, majd 1978-ban til­tott határátlépésért kapott egy évet, tavaly november­ben pedig a szegedi járásbí­róság szabott ki rá lopásért 1 évet. Mielőtt börtönbe vonult volna, Nyírbátorban egy ud­varról ellopott egy postáske­rékpárt, egy hónap múlva pedig egy másikat, de ezzel nem volt szerencséje: unoka­öccsének adta, aki Nagykál- lóba akart kerékpározni, de a rendőrök elcsípték, s kide­rült, hogy ki volt a tolvaj. A bíróság a visszaeső bűnözőt 6 hónap börtönre ítélte. Mindhárom ítélet jogerős. A KÉPERNYŐ ELŐTT Rendkívüli adásnap volt a múlt hétfőn. S nemcsak a televíziónak lett ez kivéte­les napja, hanem mindany- nyiunknak, magyaroknak, a szabolcsiaknak meg külö­nösképpen. Az egészen késő esti órákban, aki még ébren volt és véletlenül nézte a műsort, a közvetítés révén tanúja lehetett az első ma­gyar űrhajós útnak indítá­sának. Ami a közvetítést il­leti, nem zajlott le zökke­nők nélkül, ezeket azonban felejtették a részünkre tör­ténelmi eseménynek számí­tó fellövésről adott képso­rok. Igaz, csak jóval az ese­mény után, nyilván kép­magnóról lejásztva láthat­tuk őket. Milyen kár, hogy nem „egyenesből” kaptuk a ké­peket! Nyilván nem egy, hanem több oka is lehet en­nek, kár, hogy nem lehe­tett ezeket az okokat, aka­dályokat elhárítani. Hát még ha előre tudták volna a tévénézők, hogy mi vár­ható aznap este! Még töb­ben nézték volna az adást, kivárták volna a közvetí­tést azok is, akik nem szá­mítottak rá. Ilyen rendkí­vüli eseményekről a jövő­ben jó lenne megszervezni az előre beharangozott egyenes közvetítést. Lehet, hogy a következő magyar űrhajós fellövéséről már előre értesülni fogunk és „egyenes közvetítésben” láthatjuk majd az ese­ményt? Az egyenes adás a nagy eseményekről már ma is kívánsága a nézőnek, s méginkább a? lesz a jövő­ben. Ami egyébként az űr­esemény tv-beli „előkészíté­sét” és a fellövés utáni tájé­koztatást illeti: mindenre ki­terjedő, érdekes és alapos volt (Vértessy Sándor há­romrészes igen jó műsora és egyéb adások). Ügy adódott, hogy nem láthattam a Darvas József: Részeg eső című regényéből készült tv-filmet, pedig a mű ismeretében és Hajdufy Miklós kiváló rendezői kva­litásaiból, s a műsorújság­ban közölt színlapból, sze­reposztásból következtetve izgalmas, jó filmalkotást képzeltem el a Részeg eső cím alatt. Aki velem együtt — sajnálnivalóan — el­mulasztotta, az Galgóczi Er­zsébet Kinek a törvénye című filmje ismétlésének megtekintésével és a Fekete farmer című angol filmmel vigasztalhatta magát szom­bat délután és este; éjjel pedig a Halál Velencében című Visconti-alkotással. Az előbbi, a Fekete far­mer, jószándékú film, de ismert ötletekből épül, be­vált fordulatokat alkalmaz, a téma sem újdonság: az amerikai fehéreknek a né­gerek: a feketék és az in­diánok iránti fajgyűlölet miként teszi otthontalanná a színesbőrűeket. Hogy mégis leköti a figyelmet ez a film, az nagyrészt a Gyö­kerekből ismert és megsze­retett — ott Kunta Kintet, itt Benjie-t alakító — Brock Peters most is kiemelkedő játékának tulajdonítható. A film ma is érvényes igaz­ságot hangoztat az utolsó képsorban is: a színesbőrű- eknek is épp olyan joguk van a földhöz, mint a fehé­reknek. Ez az igazság azon­ban egy másikat is asszo­ciál: még ma is van faji megkülönböztetés az USA- ban több mint 100 évvel a déliek felett aratott győze­lem után. Seregi István EJrádió MELLETT Rendkívül érdekes és új­szerű összeállítással köszön­tötte vasárnap délelőtt az Ifjúsági rádió a pedagógu­sokat Pódium — taps nél­kül címmel. Gartner Éva ötletes szerkesztésében, minden fölös pátoszt sike­resen elkerülő szövegválo­gatásával. A legszélesebb körű nagyközönség számá­ra cseppet sem érdektelen pálya- és műhelyvallomá­sok hangzottak el a pedagó­gushivatásról, s egy-egy ki­érlelt pedagógusi tapaszta­tot, jószemű megfigyelést, több évtizedes gyakorlat próbáját megállt nevelési elveket mindjárt magas rendű irodalmi, művészi „áttételben” is hallhattuk. Serencsés arányban ötvö­ződtek egységbe a doku- mentális értékű riportok (Agárdi Tamás és Vas Júlia készítette őket rokonszen­ves, szerény mértéktartással a háttérben maradva) a művészi feldolgozásokkal. A pedagógusmunkát idézve, szó esett róla, hogy ez bi­zonyos tekintetben a színé­szivel rokonítható, mert a pedagógusnak is minden al­kalommal „színre”, a ka­tedrára kell lépnie, „hoznia kell magát”, a legtöbbet kell nyújtania magából, a lehető legnagyobb hatás­fokkal. A pedagógus egész sze­mélyiségével, magatartásá­val és példájával is nevel, s — ahogyan az egyik val­lomásban elhangzott — „ ... munkaeszköze sokkal inkább az emberség, mint a tudás” ... Az csak jóleső- en természetes, hogy a meg­szólaltatottak magas rendű hivatástudattal úgy nyilat­koztak, hogy ha újra kelle­ne kezdeniök, akkor is ezt a pályát választanák, az 50. életév felett már némely­kor tapasztalható megfára- dás ellenére. Néhány gon­dolat még a vallomásokból: „A gyermeket, a diákot mindenekelőtt szeretni kell... és neki is igazat kell adni, ha egyszer igaza van.” A diákok érdeklődé­se kihat a tanárra is, ösz­tönzi őt. A tanítási módsze­reket és a tanáregyéniségek szerepét illetően: „ ... tu­lajdonképpen az lenne jó, ha az iskolában minden órát másképpen tartaná­nak ... mentesülni kell az uniformizáltságtól a mód­szerekben is.” Az említett — korántsem csak illusztratív — művészi feldolgozások rangját és ér­tékét pedig néhánynak a puszta megemlítése is jelez­heti. Bálint György remek karcolata egy radír vissza­pillantásáról („ ... ahogy a művem — a rossz, az elhi­bázott törlése — nő, én úgy csökkenek lassan”.), Franz Kaffka (a Levél apámhoz) részletei, Simone de Beau­voir (mély bölcsességű meg­figyelései a Szerénység ko­ra c. önéletrajzi fejezeté­ből), Örkény István egyper­cese (Apróhirdetés) tartoz­hat leginkább a felsorolás­ba. Nos, a műsorban igen­csak kiérdemelten színese­dett életessé a pedagógusok Kosztolányi Dezső szóhasz­nálatában „szürke glóriá­ja”. Mcrkovszky Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom