Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-21 / 144. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. június 21. A képen egy választási gyűlés szónoka agitálja Tokió pol­gárait. (Kelet-Magyarország telefotó) Prágai sajtóértekezlet Faggyejev a KGST üléséről Q arlamenti választáso­kat tartanak holnap Japánban. Most első ízben járulnak az urnákhoz a távol-keleti szigetország választópolgárai úgy, hogy egyszerre döntenek az alsó­ház és a szenátus összetéte­léről. Más szempontból is különlegesnek számít a hol­napi voksolás: a politikai megfigyelők most látnak elő­ször esélyt arra, hogy a majd három évtizede kormányzó Liberális Demokrata Párt esetleg elveszti egyeduralmát. (Az LDP népszerűsége a het­venes évek közepétől kezdve a gazdasági növekedés lelas­sulása, az egyre érezhetőbbé váló infláció és az ismétlődő korrupciós botrányok miatt fokozatosan csökkent, s a ta­valy októberi választások óta már csak néhány független konzervatív képviselő támo­gatásával érték el a szüksé­ges parlamenti többséget.) Ehhez járult még Ohira Maszajosi kormányfő múlt heti váratlan halála, ami a hatalmi vetélkedés újabb szakaszát nyitota meg. A fel­színen ez még kevésbé lát­szik: az utódlási harc egye­lőre a kulisszák mögött fo­lyik. Ennek oka távolról sem az Ohira iránti kegyelet — sokkal inkább az, hogy a szemben álló feleknek meg kell várniuk a választások végeredményét. A csatabár­dok — legalábbis átmeneti — elásására kényszerítette az LDP politikusait a vezető üzleti körök nyomatékos fel­szólítása is, akik anyagi tá­mogatásukért cserében a tor­zsalkodás beszüntetését köve­telték. A kormánypárt esélyeit növeli ugyanakkor az, hogy az ellenzéki erők sem egysé­gesek. A kommunista párt átfogó ellenzéki együttműkö­dést javasolt, s programjá­ban a demokratikus vívmá­nyok védelmére, a militariz- mus újjáélesztésének meg­akadályozására, illetve az utóbbi időben egyre egyolda- lúbban az Egyesült Államok­hoz igazodó külpolitikai irányvonal megváltoztatására szólított fel. A szocialista párt azonban — amely a legnagyobb ellenzéki tömörü- rülés — inkább egy jobb­közép jellegű koalíció kiala­kításán fáradozik. Erre kevés az esély, az erővizsonyok re­ális vizsgálata ugyanis már jelzi: amennyiben az LDP olyan arányban veszít szava­zatokat, hogy az egy párti uralom helyett koalíciós kor­mányzásra kényszerül, akkor is működőképes kabinetet tud létrehozni egyes jobboldali pártok és csoportok bevoná­sával. Ha pedig a választások gondjain túljutottak — gon­dolja a liberális demokraták legtöbb vezetője —, akkor majd újra ki lehet ásni a csatabárdokat. Szegő Gábor A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának e héten le­zajlott háromnapos prágai ülésszakáról Nyikolaj Fagy- gyejev, a KGST titkára nem­zetközi sajtóértekezletet tar­tott pénteken a csehszlovák fővárosban. Elöljáróban ismertette a KGST-tagállamok gazdasági fejlődésének néhány főbb ér­dekes adatát. Az 1990-ig ter­jedő időszakra kidolgozott együttműködési célprogra­mokról elmondta, hogy ezek felölelik az anyagi termelés minden jelentősebb ágát. A programokban szereplő 230 közös intézkedés végrehajtá­sára a tagállamoknak sorra egyezményeket kell kötniük, s eddig már 82 ilyen több ol­dalú egyezmény jött létre. Elmondta, hogy a számítás- technikai együttműködésről szóló újabb egyezmény alap­ján az aláíró államok mint­egy 15 milliárd rubel érték­ben fognak egymásnak szál­lítani korszerű számítástech­nikai termékeket. Ugyancsak nagy fontossága van a kőolaj feldolgozottsági fokának kö­zös erővel történő növeléséről kötött egyezménynek, amely lehetővé teszi, hogy a rendel­- (Folytatás az 1. oldalról) elkötelezett tagja a szoci­alista világrendszernek és hogy őszinte szövetségesének, barátjának vallhatja a Szov­jetuniót. Valerij Kubászov a jelesre vizsgázott magyar műszerek készítőinek tudását, szakér­telmét dicsérte. Farkas Berta­lan a megye összes lakójának mondott köszönetét azért a meleg, szeretetteljes fogadta­tásért amelyben valameny- nyiőjüket részesítették, s kí­vánt további nagyszerű sike­reket az itt élő embereknek. Ezután Varga Lajos, a di­ósgyőri Lenin Kohászati Mű­vek Szojuz—36 brigádjának tagja, olvasztár üdvözölte a kozmonautákat, majd Czibe- re Tibor akadémikus, a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora, tanszékve- . zető egyetemi tanár méltatta az űrhajózás tudományos je­lentőségét. A nagygyűlés a kezésre álló kőolaj mennyisé­gek jobb kihasználásával ja­vítsák a KGST-országok mo­torhajtó anyagokkal való el­látását. A KGST titkára elmondta, hogy a tanács ülésszaka ked­vezően értékelte a nemzet­közi szakosítás és kooperáció fejlesztésének eddigi eredmé­nyeit. A tagállamok következő öt­éves népgazdasági terveinek egyeztetési munkáit érintve közölte a KGST-titkár, hogy ennek eddigi ereményei és adatai alapján a KGST-or- szágok egymás közötti külke­reskedelmi forgalma 1985-ig várhatóan további 40 száza­lékkal nő. Bejelentette még, hogy a tervegyeztetéssel pár­huzamosan elkezdődött a tag­államok több oldalú integrá­ciós intézkedései új, 1981— 1985. évi egyeztetett tervének kidolgozása is. Nyikolaj Faggyejev ösz- szegzésül hangoztatta: a KGST XXXIV. ülésszaka olyan feladatokat határozott meg, amelyek végrehajtásá­val a jövőben a tagállamok együttműködése fokozottab­ban segítheti az egyes orszá­gok népgazdaságában a ha­tékonyság növelését. zárszót követően az Interna- cionálé hangjával ért véget. Ezután a Szojuz—36 űrha­jósai és kíséretük tagjai Me­zőkövesdre utaztak, ahol a Matyó Múzeumot nézték meg. Itt Vaskó Mihály, a Heves megyei pártbizottság első titkára várta őket, aki­nek társaságában Gyöngyös- visontára látogattak a ven­dégek. A Gagarin Hőerőmű környékét ezrek népesítették be, hogy a megyén átutazó­kat köszönthessék. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan a Gagarin-emlékműnél üd­vözölte a tiszteletükre ösz- szesereglett dolgozókat, el­hangzott a magyar és a szov­jet himnusz, majd az űrpá­ros és kísérete megkoszorúz­ta az emlékművet. Az ünne­pélyes esemény az Internaci- onáléval ért végett. Ezzel a vendégek Borsod és Heves megyei programja befejező­dött. A szovjet—magyar űrpáros látogatása Borsod ás Heves megyében Tamás; Másfél SZOba-Regény- összkomfort 34. Én nem tudom, van-e örök szerelem, vannak-e eleve egymásnak rendelt szerelme­sek az életben is, úgy ahogy a színpadon néha találkozni velük: valóságos figurák-e a Tristánok és Izoldák, a Ró­meók és Júliák? Én minden­esetre ilyennek éreztem bak- fiskoromban a mi szerelmün­ket Ákossal, és szentre vet­tem, hogy együtt éljük majd le az életünket. Aztán jött az első ütés, amikor amiatt a nagy fenekű liba miatt elpár­tolt tőlem; ekkor kellett elő­ször szembenéznem az élet kegyetlen ridegségével. Ké­sőbb, amikor kibékültünk, magyarázgatta aztán, hogy értsem meg: gyerek voltam! Hiszen egy korán érő kamasz­fiúnak — amilyen ő is volt — nemcsak az éteri szerelem­re van szüksége, hanem már vaskosabb örömökre is vá­gyik — ezt pedig tőlem ugyan nem remélhette... Mindezt be kellett látnom persze, hisz akkor már ma­gam is elmúltam tizenöt, és nagyon is lemérhettem a kü­lönbséget egy fejletlen gye­reklány meg egy fölserdült nagylány közt... De lemérte ő is! Mert már tavasztól egy­re arról duruzsolt, hogy jön a nyár, s azt ő ugyan nem hagyja elszaladni: most már az övé kell, hogy legyek, hi­szen tulajdonképpen öt éve feni rám a fogát... Ha csak nevettem, hogy akkor vajon miért hagyott mégis két év­re egyedül, elkomorult; az a szép kék szeme megzöldese- dett. „Mondtam már, nem? Ebi­hal voltál... Akkor abajgat- talak volna? Az emberben felelősség is van, ha csak ti­zenöt éves srác is ...” „És most?” — kérdeztem kacéran. „Most tizenhat vagy, én meg tizennyolc. — Nevetett. — Türelemmel kivártam, amíg megérsz nekem!... És közben elvégeztem egy alap­fokú tanfolyamot, hogy ne egy kezdő sráccal kelljen kínlódnod ...” „Te kis jóságosom, te!” — mondtam, és dühösen mell­be vágtam. De ekkor már újra kék volt, újra nevetett a sze­me. Érettségi előtt, azzal a bo­lond fejemmel, egy ideig ar­ra számítottam, hogy rövide­sen összeházasodunk. Hisz én is keresek majd ősztől, ö már közel két éve keres — bátran megfoghatjuk egymás ke­zét. Hisz hányán csinálják! Lakni talán ellakhatunk ná­luk, hisz van egy külön kis szobácskája, vagy akár albér­letbe is mehetünk, ha a szü­lőknek kényelmetlen az együttlakás. Csak egyett ne kelljen: otthon maradnom, s tovább is hallgatnom estén­ként az «päm randalírozá- sát! Említeni persze nem emlí­tettem Ákosnak ezt a tervet; az ember az ilyesmiben va­lahogy régimódi... Végre is pendítse meg a fiú, ha ko­moly tervei vannak: ennyi­vel tartozunk az önérzetünk­nek! De csak teltek, múltak a hónapok, s ő semmi ilyes­miről nem beszélt. Annál hosszabban a sporttal kap­csolatos terveiről. Hogy azon gondolkodik: beiratkozik va­lamelyik sportegyesületbe, és végre komolyan veszi az öt­tusát. A technikumban a leg­jobb futók közé tartozott, ki­tűnő eredményeket úszott és körbe vert mindenkit az is­kolai vívóversenyeken. Meg­tanul még lovagolni, hajto­gatta, megtanul célba lőni — és három év alatt ott a helye az öttusa-válogatottban! S hogy én mit" szólok mindeh­hez? Csak a vállam vonogattam. Ki nem ismeri az edzőtábo­rok megfeszített munkáját, az élsportolók szinte kato­nás fegyelmét? Az örökös edzéseket, a stopperórával mért randevúkat, a ritkán engedélyezett csókot? „Na — mondta ilyenkor kedvetlenül. — Hát nem szólsz kisanyám? Pedig ne­kem kell a biztatás! Anélkül én neki se kezdek! Ha hisz­nek bennem: szárnyakat ka­pok! Ha nem: lelombozó- dom!” Nem tudom, mi lett volna a sportkarrierjével, ha bele­lovalom ; talán csakugyan felvergődött volna valami­lyen területi bajnokságig. De az olimpiáig ugyan soha — pedig merészebb álmaiban már ott látta magát... De mert soha egyetlen szóval nem biztattam, még addig sem jutott, hogy kinézzen magának egy sportklubot. (Folytatjuk) Megnyílt a madridi fórum Pénteken délelőtt Madrid­ban — a spanyol nemzeti bi­zottság rendezésében — meg­nyílt az európai biztonsági és együttműk.ödési nemzeti bi­zottságok fóruma. A kétnapos tanácskozásnak, amelyen szá­mos európai ország küldött­sége, közöttük az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságá­nak küldöttsége vesz részt, az a célja, hogy társadalmi ak­ciókkal elősegítse az őszre ter­vezett madridi találkozó si­keréhez szükséges kedvező légkör kialakítását. A megnyitó ülésen a leg­fontosabb spanyol politikai pártok, a Demokratikus Cent­rum Unió, a Spanyol Szoci­alista Munkáspárt és a Spa­nyol Kommunista Párt kép­viselői, valamint az ENSZ fő­titkárának megbízottja üdvö­zölte a tanácskozást. Felszó­lalt Iniesta madridi segédpüs­pök is. A tanácskozáson elhangzott felszólalásokból kiviláglott a résztvevőknek az a törekvése, hogy kostruktív, a párbeszé­det elősegítő magatartás irá­nyába befolyásolják az őszi találkozón részt vevő 35 or­szág kormányát. A fórum ma munkabizottságokban folytatja munkáját. Carter Rómában Carter amerikai elnököt Róm ában fogadta Pertini olasz el­nök (a képen balra). (Kelet-Magyarország telefotó) Carter, amerikai elnök, aki csütörtökön este érkezett Ró­mába, pénteken egész napos tanácskozást folytatott olasz vendéglátóival, Pertini köz- társasági elnökkel és Cossiga miniszterelnökkel. Mindkét találkozón a legfontosabb nemzetközi kérdések és a két­oldalú kapcsolatok kerültek szóba. Hivatalos közlés szerint át­tekintették a közel- és közép­keleti helyzet alakulását .és Olaszország szerepét a me­diterrán térségben, beleértve a NATO-kötelmekből rá há­ruló kérdéseket is. Kitértek Afganisztánra, Iránra és kü­lön témakörként foglalkoztak az Atlanti Szövetség további fegyverkezési programjából Olaszországra háruló felada­tokkal. Mint ismeretes, Olasz­ország kötelezettséget vállalt arra, hogy területére befogad cirkáló szárnyasrakétákat. A Quirinale-palota szóvivő­je szerint valamennyi megvi­tatott kérdésben „teljesen megegyezett a felek nézete”. Carter elismerően szólt az olasz kormány tevékenységé­ről, amellyel az utóbbi hóna­pokban — mind mondotta — elősegítette a nyugati szövet­ségesek közötti összetartást. Külön megköszönte Pertini (Folytatás az 1. oldalról) rűsítése eredményeként a Bu­dapest és Záhony közötti fő­útvonal szintbeli vasúti ke­reszteződések nélkül, több új szakasszal épült ki. Törőcsik Frigyes, a KPM osztályvezetője azokról a vizsgálati módszerekről be­szélt, amellyel az úthálózat állapotát minősíteni lehet. A vonalvezetés, a teherbírás vizsgálata, a csomópontok, hidak, átereszek kiépítése ha­tározza meg, hogyan sorolják a következő években a fenn­tartási, felújítási munkákat. A nagyarányú országos fel­méréssel 4 millió adatot szá­mítógépen tárolnak. Az előadásokat Bíró Mihály, a Közúti Közlekedési Tudo­mányos Kutató Intézet igaz­gatóhelyettese, dr. Tóth Ernő. a Budapesti Közúti Igazgató­ság osztályvezetője és Molnár György, a Nyíregyházi Köz­úti Igazgatóság főmérnöke korreferátuma egészítette ki. Csütörtökön délután a me­gye úthálózatával ismerked­tek a résztvevők. Az autóbu­szos megyejárás során Tu- nyogmatolcson a Szamos-híd elnök közbenjárását Khomei­ni ajatollahnál az amerikai túszok szabadon engedése ér­dekében. Colombo olasz külügymi­niszter egy hivatalos közle­mény szerint tájékoztatta Cartert és a kíséretében le­vő Brzezinskit és Muskie-t, hogy a „kilencek” Velencé­ben kiadott közel-keleti nyi­latkozata „kiegyensúlyozott”, s nem áll szemben a „Camp David-i tárgyalási folyamat­tal”. Mindkét fél „kiválónak” minősítette az olasz—ameri­kai kétoldalú kapcsolatokat. A Quirinale-ban lezajlott délelőtti megbeszéléseken vé­gül szerepelt a velencei csúcs- értekezlet előkészítése is. Mint ismeretes, a tőkés világ •hét vezető hatalma június 22—23-án Velencében tárgyal a legfontosabb nemzetközi politikai és gazdasági kérdé­sekről. Pertinivel folytatott megbe­szélése után Carter helikop­teren a Quirinale-palotából Nilla Madamába, az olasz kormány reprezentatív palo­tájába repült és Cossiga kor­mányfővel tárgyalt. A minisz­terelnök munkaebéden látta vendégül Cartert Brzezinski- vel, az elnök nemzetbizton­sági főtanácsadójával és Mus- kie külügyminiszterrel együtt. építésének körülményeit mu­tatták be a Nyíregyházi Köz­úti Építő Vállalat szakembe­rei. A pénteki programban az energiatakarékos útpályaszer­kezetekről tartott előadást dr. Nemesdy Ervin, a Buda­pesti Műszaki Egyetem pro­fesszora. Elmondta, hogy a különböző forgalmi igények­nek megfelelően az utak alap­jainak kiépítésében jól hasz­nálható a másutt hulladék­ként jelentkező kohósalak és erőművi pernye. Az előadást három korreferátum egészí- tette’ki. Husi Márton, az Út­építő Tröszt műszaki igazga­tója, Keleti Imre, a KPM osz­tályvezetője és dr. Képes Já­nos, a Betonútépítő Vállalat műszaki igazgatója a kutatási eredmények hazai alkalma­zását ismertette. A kétnapos konferencia a hozzászólások után azoknak az ajánlásoknak az elfogadá­sával ért véget, amelyek az útépítés és -fenntartás gya­korlatában a tudomány ered­ményeinek hasznosítását, az átgondolt tervezést tűzte ki célul. L. B. Elásott csatabárdok?

Next

/
Oldalképek
Tartalom