Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
4 kelet-magyarország 1980. május 25. A HÉT ESEMÉNYEI CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Varsóban rendkívüli csúcstalálkozón Brezsnyev és Giscard d’Estaing áttekintette a nemzetközi kérdéseket — Feloszlatták a japán parlamentet — Brezsnyev táviratban üdvözölte Khomeini ajatollahot a szovjet-iráni diplomáciai kapcsolatok létrejöttének 60. évfordulóján ország különböző vidékein, a fővárosban pedig főleg az egyetemi ifjúság folytatja harcát, még a harckocsikkal is szembenézve. KEDD: Muskie amerikai külügyminiszter sajtóértekezletén bírálta Franciaországot — Teheráni cáfolat arról, hogy az USA és Irán megegyezett volna a túszok szabadon bocsátásának feltételeiről — Lemondott a dél-koreai kormány — Brezsnyev Moszkvában fogadta Verdet román miniszterelnököt SZERDA: Québec választópolgárainak többsége elutasította a népszavazáson a függetlenség gondolatát — A francia külügyminiszter visszautasította Muskie vádjait — Pák Csöng Hun lett Dél-Korea új miniszterelnöke — A Mishigani előválasztáson a republikánusokkal Bush váratlan győzelmet aratott Reagannel szemben CSÜTÖRTÖK: Gustáv Husákot választották meg ismét Csehszlovákia köztársasági elnökévé — Polgárháborús összecsapások Dél-Koreában, Kvangzsu város és környéke a felkelők kezén — Az amerikai képviselőház döntött az MX-rakéta és a B—1 hadászati bombázó gyártásáról — Véget ért a 11. „iszlám konferencia’* PÉNTEK: Damaszkuszban ülésezik az El Fatah, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet legfontosabb szervezete — Lemondott az amerikai külügyminiszter szóvivője — A Szocialista In- ternacionálé közvetítésre készül az amerikai—iráni viszályban SZOMBAT: A dél-koreai csapatok körülvették Kvangzsu városát és támadást kezdtek a felkelők ellen — Mubarak egyiptomi al- elnök Szadat üzenetét átadta Carter elnöknek — Az izraeli kormány nem hajlandó engedményekre a palesztin önkormányzat és Jeruzsálem ügyében Á hét három kérdése 18. Ö, nem, ezt nem könnyed tréfaképp mondom. Csakugyan így volt: kiteljesítettem az életét. Hiszen addigra lényegében mindent elért, amit valaha célul tűzött maga elé: kiverekedte szakmai rangját, komoly tekintélyre tett szert munkahelyén, azaz, ahogy mondani szokták, beérkezett. Divatosabb kifejezéssel: „sikeres ember” lett. Most már csak az hiányzott, hogy a magánéletében is rendet teremtsen. Mert ott bizony meglehetős zűrzavar gomolygott. A nők úgy dongták körül, mint darazsak a mézet: a jónevű tudós, aki gyakran jár külföldön, szakmai konferenciákon, következésképp rengeteg divatos cuccot hordhat haza; a jónevű tudós, aki gyönyörűen keres, aki a tetejébe jóképű is, és kellemes, behízelgő humora van... Mi kell még a nőknek? Hát igen. Mindössze annyi hozzá, hogy ez a ragyogó ember megkérje a kezüket ... Ám e téren Miklósnak elvei voltak, mint tréfásan emlegette, nincsen olyan nő Pesten, aki rangjához méltó módon eltarthatná. Ahhoz ugyanis villalakás kellene, inas, szobalány, esetleg egy sofőr... E nélkül inkább marad a mamánál, a kétszobás kis budai lakásban, maga mossa fehérneműjét, s maga viszi szervizbe kocsiját, ha makrancoskodik a motor... Termésbecslés űrhajóból Űrfényképezés és mezőgazdaság A Föld felszínének a világűrből történő fényképezése gyökeresen megváltoztatja a kartográfiai dokumentumok szerkesztésének technológiai elveit. Még nem is olyan régen a kerületek, a területek és a nagyobb tájegységek közepes és kis méretarányú térképeit főleg a kolhozok és szovhozók nagy méretarányú térképei alapján készítették. Ez munkaigényes, drága és hosszadalmas folyamat. Az űrfeltételek anyagainak felhasználásával lehetővé vált, hogy a kerületi és területi térképeket a kívánt méretarányban és a szükséges részletességgel rajzolják meg. Ez nemcsak gazdasági vonatkozásban előnyös, hanem ugrásszerűen növeli a mezőgazdasági térképezés technikai színvonalát és minőségét is. Ez teszi érthetővé az egyre fokozódó érdeklődést, amelyet a Szovjetunió és a szocialista országok különböző minisztériumai és hivatalai tanúsítanak az űrtechnika iránt. Az erőfeszítések összehangolása kiszélesíti a földtartalékok feltérképezésének technikai lehetőségeit. Az űrfelvételek előnyeit hasznosítva, a földtartalékokkal foglalkozó állami tudományos kutatóintézet munkatársai, a Türkmén Tudományos Akadémia Sivatag- kutató Intézetének tudósaival, valamint a „Turk- rúengiprozjom” tervezőintézet szakembereivel karöltve jelenleg a több mint 1 millió hektárnyi földterülettel rendelkező „Jerbent” szovhoz geobotanikai (növényföldrajzi) térképének összeállításán dolgoznak. A készülő térképen részletesen ábrázolják a takarmánytermesztő területek elhelyezkedését, a fűállomány minőségét és idényjellegét, a tömeg- takarmány-készleteket. A kolhoz legelőgazdálkodásának a megszervezése így szigorúan tudományos alapon történik. Az űrfelvételek szolgáltak alapul a Kalmük Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság természeti erőforrásainak a feltérképezéséhez is. A földtartalékok állami tudományos kutatóintézete más intézetekkel együtt gondosan tanulmányozza a köztársaság területének talajtakaróját. Ennek eredményeképpen készítik majd el a természeti, mezőgazdasági térképek sorozatát az ésszerű földhasználat és földvédelem megtervezéséhez. A mezőgazdasági termelés szempontjából nagy jelentőségű a termésbecslés — egész köztársaságok vagy nagy tájegységek viszonylatában. Ennek a feladatnak a megoldásához arra van szükség, hogy igen- rövid idő alatt össze- gyűjtsék az információkat a természetes és a kultúrnövények állapotáról. Ebben az irányban is folynak kutatások. A Szaljut—6 űrállomás fedélzetén Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin űrhajósok elé a többi között azt a feladatot tűzték, hogy hasonlítsák össze a mezőgazdasági növények vetésterületének állapotát az ország európai részén, a szűzföldi körzetekben és az Altájban. Ezt a feladatot 1979. júliusában a Szaljut—6 fedélzetén vizuális megfigyeléssel teljesítették. A keringési pályákról jól megfigyelhetők a homokviharok. Látható a keletkezésük helye, terjedésük iránya és sebessége. Az ilyen információ' Tiägyötr fontos például a sivatagi legelőkön á fű vetésénél és a cserjék ültetésénél, valamint azok védelmében. Ezek és az egyéb jellegű kutatások, amelyeket az utóbbi időben a Szaljut—6 orbitális űrállomás fedélzetén végeztek, újra meggyőzően bizonyították, hogy a kozmikus földrajz jövője igen sokatígérő. Szerafim Noszov, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma mellett működő tudományos kutatóintézet igazgatója AFRIKA NAPJA T izenhét éve, 1963. május 25-én, az etióp főváros központjában álló Afrika Hazában a kontinens független országainak vezetői történelmi jelentőségű okmányt írtak alá: az Afrikai Egységszervezet alapító chartáját. Azóta ezt a napot Afrika napjaként ünnepük szerte a világon. Addisz Abebában, az Afrikai Egységszervezet megalakításakor alig harminc zászlót lengetett a májusi szél. Most, nem egészen két évtized múltán ötvenre nőtt a független államok száma a földrészen. Az afrikai politikai folyamatok történelmileg rövid idő alatt gyökeres válto- -zásokhoz vezettek. Függetlenné vált Angola, Mozambik, Bissau-Guinea, vagyis összeomlott az utolsó nagy afrikai gyarmatbirodalpm, a portugál is. 1975—76-ban így az erőviszonyok a haladó erők javára módosultak. Hasonlóképpen jelentős eseménye volt a hetvenes éveknek az etiópiai forradalom, amely egy félfeudális diktatúrának vetett véget. Az elmúlt esztendő világpolitikai fontosságú afrikai változását Zimbabwe jövőjének megalapozása jelentette. Az egykori Rhodesiában nem kevesebb történt, mint hogy •a nemzeti ‘.felszabadító^mozgalömnak h harctéren elért győzelmek után tavaly síkerült a Londonban tartott tárgyalásokon olyan megoldást elérnie, amely a britek és a nemzetközösség felügyelete alatt szabad választásokhoz, s végül 1980. április 18-án az egykori gyarmat függetlenségéhez vezetett. Ha csupán Zimbabwe népének életében következett volna be sorsdöntő változás, az sem volna kevés. De a tét sokkal nagyobb: az új erőviszonyok előbb- utóbb engedményekre kényszerítik az apartheid utolsó bástyáját, a Dél-afrikai Köztársaságot, s ösztönzően hatnak a megszállt Namíbia nemzeti felszabadító mozgalmának harcára is. Hosszú még az út Afrika teljes felszabadulásáig, s nem kevésbé gyötrelmes a második győzelemnek, a gazdasági felszabadulásnak a kivívása. De ha a kontinens népei Afrika napján végigtekintenek a közelmúlt történetén, fölmérik a fejlődés ívét, erőt meríthetnek a további küzdelemhez — joggal bizakodhatnak. la más: HÓsfél SZoBd-Regény- ÖSSzkomfOft Aki nő ennyiből nem értett, annak készséggel megmagyarázta: nem hagyhatja magára az édesanyját. A legnehezebb korban van szegény, ötven és hatvan közt; majdnem húsz éve él nemcsak özvegyen, de magányosan is; és az egyetlen fiának s támaszának nincs joga rá, hogy magára hagyja, vagy — ami még rosszabb! — menyet hozzon nyakára a szűk kis lakásba ... Arról viszont, hogy önálló lakást szerezzen, nem is álmodhatik: sem lottóötöst nem nyert, sem Nobel-díjat... Amikor az igényesebb nők — akik a végleges megoldást, vagyis a házasságot keresték volna nála — ráébredtek, hogy e sajátos vallomásnak csupán formája vidám, de lényege nagyon is komoly, természetesen szedték a sátorfájukat. S maradtak a kis női csukák, akiknek édesmindegy, mi lesz holnap — csak a mai estjük legyen vidám... Futó ügyekkel telt meg így Miklósom élete, s két-három alkalommal tárcsázott, aztán sürgősen feledésre ítélt telefonszámokkal a notesza. Ennek megfelelően becsülte a nőket. Valahányszor erről került szó, mindig valami kesernyés, szarkasztikus mosoly ült szája szegletén, amelynek értelme ez volt: tudom, amit tudok rólatok, nőkről, de j ól- nevelt ember vagyok és nem beszélek... Természetesen köztünk is fölmerült az elkerülhetetlen kérdés: mikor leszek az, övé? Mondanom sem kell, iszonyú gond elé állított ezzel: ha sokáig tartom magam, a futó kis flörtjeivel kárpótolja magát; viszont ha gyorsan engedek, engem is könnyen besorol ama nők közé, akiknek azt az ironikus mosolyát tartogatja ... Három hónapig sikerült kivédenem a rohamait; de hadd vallom be, bizony nem ment könnyen. Mert ahogy mindjobban hozzáédesed- tem, úgy kívántam egyre inkább az ölelését. Azok a kietlen, magányos évek most nagyon is megbosszulták maguk; néha az volt az érzésem, hogy sürgető követe- lődzésére a konok fejrázásom nekem magamnak nagyobb fájdalmat okoz, mint neki... Aztán eljött az a nap is, amikor végre igent mondhattam. De akkor már ő is jóval többet akart, mint futó kalandot; akkor már szerelmes volt belém, és bevallotta: úgy érzi, megtalálta, akire várt... Csak éppen tehetetlen, értsem meg; az a szöveg, amit a mamával kapcsolatban eddigi szerelmeinek mondott, nagyon is valóságos; csakugyan nem hagyhatja magára az édesanyját. Mélyen szeret, higy- gyem el, de semmit nem ígérhet. Ha akarok, menjek el; ő megért, hiszen egy harmincéves nőnek joga van rá, hogy az életét véglegesen berendezze, ne érje be félmegoldásokkal. Ha viszont én is szeretem őt, és ilyen felemás módon is vállalom ezt a szerelmet: kimondhatatlanul boldoggá teszem, és mindent el fog követni, hogy ő is boldoggá tegyen engem. Bízvást tekinthetem házasságnak a kapcsolatunkat, csak azért nem állhatunk vele nyíltan is a világ elé, mert a körülményeink nem engedik. De reméli, vagyok annyira modern gondolkodású ember, hogy nem a pecsétes papírt tartom lényegesnek, amit egy közönyös állami hivatalnok aláír, hanem két ember végleges egymásra találását, őszinte és mély összetartozását. (Folytatjuk) rí I fW l mJA O Milyen ellentétek adódnak a nyugati táborban a bécsi és a varsói találkozók után? Nem először jelentkezik bizalmi válság Amerika és Nyugat-Európa között a második világháború vége, pontosabban a hidegháború kezdete óta. Párizsban, vagy Brüsszelben, Rómában vagy később Bonnban időről időre kételkedtek az amerikai szándékok önzetlenségében, aZ' óceánon túli szövetséges áltál hirdetett' szolidaritásban. A bizalom hiányát — akárcsak egy pontos politikai hőmérő — mindig az jelzi, ha a konzultációk hiányos voltát vagy elmaradását panaszolják fel a partnerek. Ha azt vetik a másik (vagy a többi) szemére, hogy nem tájékoztatta előre a szövetségesét, hogy nem kérte ki előre a véleményét, hogy nem hangolta össze lépéseit... A NATO-ban 1956 óta ki- sebb-nagyobb időközökben újra, meg újra napirendre tűzik ki a konzultáció kérdését, -s minden ilyen alkalommal megfogadják, hogy ezután mindig konzultálnak. De ha Washington — például — kommendóakcióra ad ki parancsot, akkor ennek kudarcáról már csak a rádióból értesülnek a szövetséges kormányok. Viszont — s Muskie sajtókonferenciáján bőven volt erről szó — Párizsban sem tartják szükségesnek az USA vezetőit jó előre tájékoztatni arról, hogy Varsóban rendkívüli csúcstalálkozóra készül a szovjet és a francia államfő között. Pedig 72 óra sem telt el a bécsi ünnepi perceket követően, amikor is egy asztalnál ült az amerikai és a francia külügyminiszter. Volt-e konzultáció vagy sem — ez tulajdonképpen másodrendű kérdés. Sokkal fontosabb a bizalmi válságnak az az eleme, hogy Nyugat-Európa láthatóan megelégelte az amerikaiak — többek közt választási megfontolásokból is eredő — „mini hidegháborús” diplomáciáját és azzal próbál Washingtonra nyomást gyakorolni, hogy külön kapcsolatokat keres a Szovjetunióval. Mennyire különbözik például Schmidt bonni kancellár véleménye az amerikaiakétól a Brezsnyev—Giscard d’Estaing találkozó értékelésében. S nagy aktivitással szervezi a nyugatnémet diplomácia Schmidt és Genscher nyár eleji moszkvai látogatását... O Mi történik Dél-Koreában? Kezdjük történelmi visszapillantással: a hidegháború íz 50-es évek elején egyetlen térségben változott me- egháborúvá, azaz igazi háborúvá, — Koreában. Mi főbb, itt valóságos világhá- Dorús veszély jelentkezett, liszen a koreai ellenforra- ialmi' ejők mög^; íádyise- lőként beavatkozott America,' még ha az ENSZ kék zászlaját is tudta felhasználni. Aztán a fegyverszünet nyomán kettészakították az írszágot: északon, a KNDK- 3an..,t)pftzálát,tak .^zpci^liz-; rnp^.émtésétiez, jjjíi^n jpejdig. kialakították az imperializmus ázsiai hídfőállását.. Hányszor volt szó a Dél- Eíoreában állomásozó amerikai haderők részleges vagy teljes- kivonásáról! Minden alkalommal az amerikai és ä világközvélemény lecsillapítása végétt... Kezdetben nem sokat. törődtek magával a dél-koreai közvéleménnyel. Li Szin Man vagy Pák Csöng Hi diktatúrája idején kíméletlenül, de hatásosan elfojtották a nép nangját, az ellenzék vezetőit, a diktátorok ellen tüntető diákokat börtönbe zárták. A dél-koreai titkosszolgálat bérgyilkosai még a Nyugat-Európában vagy Amerikában élő, tanuló dél-koreaiak között is szedtek áldozatokat. Kétségtelen, hogy ez a kegyetlen diktatúra idővel kényelmetlenné vált még Washington számára is. Különösen, amikor kiderült, hogy amerikai szenátorokat, képviselőket vesztegettek meg a íél-koreai rezsim ügynökei. Mines kizárva, hogy amerikai jóváhagyással kezdett íjra fellépni a „mérsékelt” iél-^oreai ellenzék. A diákok, munkások azonban nem akarnak amerikai igények szerinti „mérsékletet”, hanem gyökeres, demokratikus Eordulatot követelnek. A hé- ;en Kvangzsu városában Hőbb százezres tömegtüntetésre került sor, utána felkelés kezdődött, a felkelt nép elfoglalta a várost. A kormány lemondott. Üj miniszterelnököt állítottak Pák -song Hun személyében, aki korábban a. titkosszolgálat álén állott, s akit eddig is a katonai rendszer „erős em- nerének” tartottak. Ügy látszik, hogy a dél-koreai katonai körök a demokratikus szabadságjogokat követelő iiákmegmozdulások elfojtása ürügyén a maguk befolyását igyekeznek erősíteni. Hiába lenne hát diákok, munkások, parasztok véráldozata a barikádokon? Aligha. A dél-koreai hadsereg fellépése ellenére futótűzként terjed az ellenállás az O Mit hozott az Iszlám országainak islamabadi konferenciája? Negyven olyan ország külügyminiszterei gyűltek össze múlt vasárnap a pakisztáni Islamadban, amelyeknek államvallása a mohamedán, vagy ahol a lakosság többsége mohamedán. Ez volt sorrendben már a tizenegyedik „iszlám konferencia”. Az lett volna a feladata, hogy az iszlám országainak egységét erősítve vagy bizonyítsa, de inkább az mutatkozott meg, hogy ez a heterogén közösség politikai és gazdasági okok miatt nehezen juthat igazi egységre. Egy-két kérdés volt csupán, amelyben egyhangú határozat született, így a palesztin problémáról, vagy Jeruzsálem kérdéséről azonosan nyilatkoztak. A Biztonsági Tanács összehívását követelték, hogy az ítélje el az izraeli parlamentet azért a döntéséért, amelynek alapján Jeruzsálem „örök időkre” Izrael fővárosa lenne. Ha az iráni helyzet alakulása kapcsán egyhangúlag fordult is szembe Éfz „iszlám konferencia” 3 az Egyesült Államokkal, látnivaló volt, hogy egyes ameri- kabarát mohamedán országok a túszmentő akció kudarca után nem tudtak mi mást tenni, mint felsorakoz- ni •‘^flWrikaenene.s iftim'föéfe ^moiy'M „sem Nyugat, sem Kelet” jelszóval lépett fel, s például az afganisztáni kérdésben a Szovjetuniót elmarasztaló nyilatkozatokat tett, emellett pe'dig még korteskedett is a pakisztáni határozati javaslat elfogadtatásáért. Ki lehet találni, hogy mely nagyhatalmak állottak Pakisztán mögött... Az „Iszlám konferencia” végül is bizottságot küldött ki az „afgán válság” tárgyalásos megoldásának keresésére. A bizottság egyik — láthatólag hangadó — tagja Irán. Pálfy József
