Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-24 / 120. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 24. Választási nagygyűlés Orosháza: PÚM FRIGYES Nagy érdeklődéssel kísért választási nagygyűlést rendeztek pénteken az orosházi Petőfi Sándor Művelődési Házban. A Himnusz elhangzása után Szikszai Ferenc, a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket, majd Púja Frigyes külügyminiszter, Békés megye 8. sz. választókerületének országgyűlési képviselőjelöltje emelkedett szólásra. Bevezetőben a felszabadulás óta eltelt időszak építő munkájának országos, Békés megyei és orosházi eredményeiről szólott, majd arról beszélt, hogy szocialista építőmunkánk csak békés körülmények között lehet zavartalan. A feszült nemzetközi helyzet — hangsúlyozta — nem kedvez a szocializmus építésének. Ezért a szocialista országok — közöttük hazánk is — mindent megtettek és megtesznek azért, hogy a békés egymás mellett élés követelményeinek megfelelő nemzetközi viszonyok alakuljanak ki. A szónok ezután a nemzetközi helyzet utóbbi egykét évben tapasztalható kiéleződésének okaival, következményeivel, a Magvar Népköztársaság ezzel kapcsolatos állásfoglalásával foglalkozott. Ennek során hangsúlyozta: a mi véleményünk szerint a nemzetközi helyzet kiéleződésének az az alapvető oka, hoev az Egyesült Államok mértékadó vezető körei letértek a nemzetközi enyhülés vonaláról és szövetségeseikkel együtt a fesv- verkezési ve^onv fokozását, a szocialista közösség, a Varsói Szerződéssel szembeni katonai fölény megszerzését tűzték k' célul. Erre természetesen nincs lehetőség. A szocializmus, a haladás erői most már legalábbis egvenlőek az imperialista, a tőkés országok erőivel. Ez volt az alapja a hetvenes évek elején kezdődött enyhülésnek is, s mivel az erőviszonyok további, a szocializmus és a haladás iavára történő változását a jövőben sem tudja semmiféle imperialista erőlködés megakadályozni. mi optimisták vagyunk: valliuk. ho»v a helv- zet kiéleződését előbb-ntóbb feltétlenül az envhülés úiabb lendületének kell követnie. E célt szolgáló külpolitikai törekvéseink fő irányvonala megegyezik a Szovjetunió és a többi szocialista ország külpolitikai tevékenységének fő irányvonalával. Mindenek előtt a szocialista közösség egységének erősítésére, a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködés bővítésére törekszünk, de fontos vonása külpolitikánknak a felszabadító mozgalmak támogatása, s a kapcsolatok további kiszélesítése a már felszabadult fejlődő országokkal. Púja Frigyes beszéde után Balogh László, a békési Egyetértés termelőszövetkezet elnöke, Békés megye 15. sz. választókerületének országgyűlési képviselőjelöltje többek között arról beszélt, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakítását végrehajtó parasztgenerációt egy képzettebb, fiatalabb nemzedék váltotta, váltja fel, egyrészről őrzi a tradíciókat, másrészről bátran, eredményesen alkalmazza az újat. Németh Ferenc esztergályos, Békés megye 9. sz. választókerületének képviselő- jelöltje a város munkásságának, parasztságának életéről szólott, majd a város fejlődését méltatta. 1980. május 20—23. között a Varsói Szerződés szervezete 25. évfordulójának tiszteletére jubileumi ülést tartott Moszkvában az Egyesített Fegyveres Erők Katonai Tanácsa. Az ülés munkájában a bolgár néphadsereg, a Magyar Néphadsereg, az NDK nemzeti néphadserege, a lengyel néphadsereg, a Román Szocialista Köztársaság hadserege, a Szovjetunió fegyveres erői és a csehszlovák néphadsereg küldöttsége vett részt. A katonai tanács megvonta mérlegét annak a 25 éves tevékenységnek, amelyet az egyesített parancsnokság és a nemzeti parancsnokságok fejtettek ki a szövetséges hadseregek fejlesztése érdekében, s megjelölte az Egyesített Fegyveres Erők további fejlesztését célzó, megfelelő intézkedéseket. Egyhangúlag helyeselte és támogatta a Varsói Szerződés tagállamainak egyeztetett külpolitikai lépéseit és azokat az FesziiltsÉg Dél-Koreában Pénteken megerősítették és szorosabbra vonták a délkoreai hadsereg egységeinek gyűrűjét Kvandzsu körül. A kivezető utaknál mindenütt harckocsik sorakoznak, szö- gesdrótakadályokat állítottak fel és senkit sem engednek be a városba. A felkelők bizottsága és a katonai vezetők között folyó tárgyalásokon még nem egyeztek meg a zsákmányolt lőfegyverek átadásának feltételeiről. Li Hi Szung tábornok, a rendkívüli állapot betartásáért felelős katonai parancsnok közben helikopterekről szórt röplapokon agyonlövetéssel fenyegette meg mindazokat, akiknél a katonák fegyvert, lőszert, vagy robbanóanyagot találnak. A hatóságok adatai szerint a felkelők eddig 2500 fegyvert adtak le. Kvangzsu pénteken mindenesetre sokkal nyugodtabb képett mutatott, mint az elmúlt négy nap alatt. Külön bizottság foglalkozik a rend helyreállításával. Folyik az utcák megtisztítása a barri- kádoktól, kiégett gépjárművektől, üvegtörmeléktől. újabb, nagy horderejű békekezdeményezéseit, amelyeket a Politikai Tanácskozó Testület közelmúltban tartott varsói ülésén elfogadott nyilatkozat és felhívás tartalmaz. A katonai tanács ülésén Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, az Egyesített Fegyveres Erők főparancsnoka elnökölt. A katonai tanács tagjai megkoszorúzták a Lenin- mauzóleumot és az ismeretlen katona sírját. A katonai tanács a testvéri barátság jegyében, a kölcsönös megértés és a szövetséges hadseregek közötti gyümölcsöző együttműködés szellemében ülésezett. Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi minisztériumi államtitkár vezetésével pénteken hazaérkezett az a katonai küldöttség, amely Moszkvában részt vett a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erői Katonai Tanácsának ülésén. Befejeződött a Varsói Szerződés Katonai Tanácsának ülése Tomó"y: Másfél szoba — Regény —- összkomfort „Hogyhogy nem disszidáltál október után? — kérdeztem tőle meglepve, amikor először mesélte részletesebben fiatal éveinek hátborzongató históriáit. — Ilyen előzmények után más biztosan szedte volna a sátorfáját!” „Én nem más vagyok — mosolygott. — Én én vagyok!” „Meg sem fordult a fejedben? — kérdeztem hitetlenül. — Én csak tizennyolc éves voltam, de éjszakákat nem aludtam: menjek-e, ne menjek? Két hónapja sem volt még, hogy kézbesítették a megtagadott egyetemi felvételem fellebbezésének elutasítását, teli voltam dühvei, gyűlölködéssel, kétségbeeséssel. Hiszen jelesen érettségiztem, a felvételi vizsgám is jól sikerült, s mind a kétszer helyhiányra való hivatkozással tagadták meg a felvételemet. Néhány barátnőm hasonló okok miatt, elszánta rá magát, hogy elmegy, s engem is csábítottak. Mondhatom, nagy lelkierő kellett hpzzá, s szüleim végtelen szeretete, hogy végre is ne tartsak velük...” „Ez egész más helyzet volt, mint az enyém. Ne felejtsd el, hogy nekem már a zsebemben volt a diplomám! Meg aztán te sem mentél el, látod, pedig a személyes üldöztetésen kívül a továbbtanulási lehetőség megtagadása az egyetlen elfogadható erkölcsi mentség, amit az »-itt élned s halnod kell« törvényének megtagadói a védelmükre felhozhatnak ... Nekem nem lett volna meg ez a mentségem.” „Eszedbe sem jutott, hogy elmenj ?” Határozottan megrázta fejét. „Nem. Persze hazudnék, ha nem vallanám be, hogy engem is megkísértett a vágy, kitörni ebből a kalodából, világot látni, végre, igazi pénzt kapni a munkámért, nem jelképes összegeket vagy borravalót ... Mentem volna már csak azért is, hogy ne kelljen szüntelen hallanom, milyen hálával tartozom a nép államának, mert kegyeskedett — röpke nyolc év leforgása alatt! — kiképezni egyik egyetemén, s ez ennyi ■ meg ennyi pénzébe került szegénykének, miért is érezzem hogy magasan kvalifikált erkölcsileg kötelezve magam, szaktudásomat egy jobb betanított munkás átlagbéréért bocsátom rendelkezésére éltem hosszáig ... Mondom, lett volna indok éppen, hogy magam is vegyem a kalapomat. Csakhogy én egyrészt az apám fia voltam, aki szintén nem ment el annak idején Nyugatra a németekkel...” — s itt elhallgatott. „Másrészt?” — kérdeztem kíváncsian. Darabig tűnődött, aztán azt mondta halkan, de nagyon keményen: „Itt akartam megmutatni nekik, hogy kit akartak a víz alá nyomni!” Ami azt illeti, ezt bizony elég sokáig nem mutathatta meg. ötvenhat októbere után csak lassan zökkent vissza normális medrébe a munka, és a nagy vegyi üzem, ahová az események előtt tán két hónappal elszerződött, hosszú ideig csupán az őszi sztrájk alatt kiesett termelését pótolta, s gyártotta gőzerővel a szappant meg a mosóport. Újabb cikkek bevezetéséről évekig szó sem eshetett — pedig amikor nyáron belépett, éppen nagyobb fejleszAz űrhajózás haszna Felvetődik a kérdés, mit adott hazánknak az űrkutatás és mi magyarok mit adtunk ennek az új, dinamikusan fejlődő tudománynak. 1957-ben kezdték meg hazánkban a műholdak megfigyeléseit, és azok mozgásának és működésüknek eredményeit hasznosították a magyar tudósok a geofizika és a geodézia területén. Lehetőségeink keretei között kialakíthattuk a szovjet tapasztalatok nyomán az űrviszonyoknak megfelelő gyártástechnológiát, és ami a legfontosabb, az ebből adódó tapasztalatok elősegítették az általános technológiai színvonal emelkedését. Mi is részesülünk az űrtávközlés naponta tapasztalható előnyeiből és szovjet segítséggel jobban megismerhetjük hazánk felszíne alatt meghúzódó energiaforrásokat. Mi nagyon keveset tudunk adni az űrtudománynak, de néhány eredeti ötlet, jól szerkesztett és igényesen kivitelezett magyar műszer kivívta az űrnagyhatalmak szakembereinek elismerését. 1 FjJ vezredeken át az ember Hl a Föld felszínéről fi- LSM gyelte meg a világűrben lejátszódó jelenségeket, és az így szerzett ismeretek alapján alakította ki elképzelését Galaktikánkról, Naprendszerünkről és Földünk helyéről és szerepéről a Naprendszeren belül. 1957. október 4-én azonban gyökeresen változott a helyzet. Az ember alkotta első mesterséges hold Föld körüli pályára állt és ezzel lehetőség nyílt arra, hogy az ember a világűrből folytassa a világűr kutatását és a Föld még részletesebb és pontosabb megismerését. Megkezdődött a világűr megismerésének új, nagyobb lehetőségeket biztosító korszaka, és ez csak fejlődött azzal, hogy az ember is kijutott a világűrbe és személyesen bekapcsolódott a kutatásba. Az Interkozmosz keretében A Föld országainak több mint 95 százaléka részt vesz az űrkutatásban, illetve részesül annak szolgáltatásaiból. Köztük van hazánk, a Magyar Népköztársaság is. Az űrkutatás kezdetén sokan voltak, ma azonban már egyre kevesebben vannak azok, akik kétségbe vonják az űrkutatás, illetve az abban való részvétel szükségességét. Ez érthető, hiszen Földünkön számtalan probléma vár megoldásra. Ugyanakkor ma már annyira hozzátartoznak mindennapi életünkhöz azok az eredmények, amelyeket az űrkutatás, űrrepülés biztosít, téshez készülődtek, s igerete volt rá, hogy a közvetlen termelésből rövidesen áthelyezik a Szervezendő kutatólaboratóriumba. Az Ígéret azonban ígéret maradt. Ott is akarta hagyni őket, többször is, de mindannyiszor meggyőzték, hogy csak kis türelem még, harcos helytállás, szocialista öntudat — és egy-kettőre meglesz a labor; képzelje csak, már meg is van rá a fölső hatóság elvi engedélye! ... Hatvankettőben végleg elveszítette türelmét és kilépett. Könnyen tehette: egyik hajdani docense, aki időközben otthagyta az egyetemet és valamelyik akadémiai kutatóintézetben vállalt vezető állást, odahívta magukhoz. Miklós röpült. Még úgy is, hogy az új helyen jóval kisebb pénzt kínáltak, mint amennyire a gyár a fizetését nyomban fölemelte volna, amint nyilvánvalóra vált, hogy ez egyszer komoly a kilépési szándéka. Harmincnégy éves volt ekkor; teli munkakedvvel, ötlettel, elképzeléssel. Három év alatt ledoktorált a műegyetemen, csoportvezetővé léptették elő, majd újabb három év múlva megszerezte a kandidátusi címet. S a tetejébe, mintegy prémiumként, épp ebben az időben megismerkedett velem. (Folytatjuk) hogy nélkülük nehéz lenne elképzelni mindennapi tevékenységünket. Hazánk lehetőségeinek megfelelően vállal részt a világűrkutatás problémáinak megoldásában. Több mint egy évtizede — a Szovjetunió javaslatára — megalakult az Interkozmosz- együttműködés, amelyben 9 szocialista ország összehangolt tevékenysége eredményeként nagyszerű eredmények születtek. A szocialista országokban készült berendezések tucatjai emelkedtek magasba a Szovjetunió űrhajóin, űrállomásain és különböző műholdjain és bolygóközi kutatást végző űrszondáin. Felvetődhet a kérdés.-' mit adott hazánknak az űrkutatás és mit adtak a magyar tudósok az űrkutatásnak? Űrkutatás és termelés Hazánkban a korábbi évtizedekben különböző égitestek megfigyelésével, vizuális észlelések alapján elméleti interpretációs tevékenységekkel foglalkoztak. Az e téren szerzett tapasztalatok alapján kezdték 1957-től a műholdak megfigyelését, azok pályáinak alakulására vonatkozó számításokat végeztek és azokat a geofizika és a geodézia területén hasznosították. A kísérletekbe való közvetlen bekapcsolódás az 1960-as évek második felétől jelentősen növelte lehetőségeinket. Az Interkozmosz-szervezet kereteket biztosított a kutató munkák összehangolására, biztosította, hogy a Szovjetunió gazdag tapasztalatait átvegyük és kialakítsuk lehetőségeink keretei között az űrviszonyoknak megfelelő gyártástechnológiát. Egyik nagyon fontos hasznunk az űrkutatásból, hogy a magas követelmények szerint dolgozó kutatók szemlélete jelentős változáson ment keresztül. Az űrkutatás eredményei egyre inkább átültethetők a termelés különböző ágazataira, és így az általános technológiai színvonal emelését segítik elő. A technológiai színvonal emelkedése — jól tudjuk — korszerű termékeket — és ennek eredményeként — versenyképességet jelent a világpiacon, ami végsősoron népgazdasági terveink megvalósítását segíti. Ügy gondolom, részletesen nem kell elemezni azokat az előnyöket, amelyeket az űrtávközlés biztosít számunkra. A televízió lehetőségei erősen korlátozottak voltak mindaddig, amíg a világűrben keringő híradástechnikai műholdak óriás mértékben ki nem szélesítették. Napjaink eseményei, történjék akár tízezer km távolságban is, szinte azonnal megjelennek képernyőinken. Ezt is az űrkutatás eredményei tették lehetőié.. Új energiát keresnek Ma még szinte beláthatat- lanok azok a lehetőségek, amelyek a világméretű meteorológiai, vagy a navigációs rendszer kiépítése tartogat számunkra. Hatalmas lehetőségeket rejt magában az erőforráskutatás, vagyis a Föld távszondázása. Az emberiség energiaszükségletének jelentős hányadát az olaj és a gáz biztosítja. Ezek tartalékai nem kifogyhatatlanok. A tartalékok pontos ismerete, amit az űreszközök biztosítanak, lehetővé teszi, hogy időben feltárják az új energia fel- használásának lehetőségeit. Ez fontos számunkra is, de ezen tevékenységek még a nagy országok érdekein is túlnőnek. A világűr kutatása az erők és eszközök egyesítését, a tevékenységek összehangolását sürgeti. Az űrkutatás eredményei az egész emberiség boldogulását kell, hogy szolgálja. Így jutunk el a kérdés második feléhez. Mit adtunk mi, magyarok az űrkutatásnak? Meg kell mondani, hogy szerepünk az űrkutatásban, ha nem is meghatározó, de jelentős. Űrkutatás a mi tevékenységünk nélkül is lenne, de néhány eredeti ötlettel, jól szerkesztett és igényesen kivitelezett műszerünk pedig kivívta az űrnagyhatalmak szakembereinek elismerését. Mindez arra kötelez bennünket, hogy tovább szélesítsük az űrkutatásban való részvételünket, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy munkánkkal népünk, a szocialista közösség és az egész haladó emberiség javát szolgáljuk. (Folytatás az 1. oldalról) a Magyar Optikai Művek, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár, Nyírbátorban a Csepeli Szerszámgépgyár üzemeinek bővítése, termékszerkezetének változtatása. A múlt évben 13 százalékkal emelkedett a gépipari üzemek termelése a megyében. Az idén szerényebb mértékben — de az átlagot meghaladó, 5—6 százalékkal kívánják bővíteni a termelést. . Mindez alapot ad a következő ötéves terv fejlesztéseihez. Nem új üzemeket építenek, hanem a meglevő berendezéseket szeretnék jobban kihasználni, növelve a munka szervezettségét, a műszakszámot. A versenyképesség megtartásához az szükséges, hogy a termelés minőségi mutatóit javítsák. A tárgyaláson áttekintették az egyes gyárak helyzetét, illetve azokat a módszereket, amelyekkel mind a minisztérium, mind a megye támogatni tudja a következő évek fejlődését. A nyíregyházi tervegyeztetés után a Vendégek Nyírbátorba, a Csepeli Szerszámgép- gyár fúrógépgyárába látogattak, ahol találkoztak a gyár és a város vezetőivel.
