Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-22 / 118. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 22. Választási nagygyűlések Kecskemét: dr. Korom Mihály Választási nagygyűlést tartottak szerdán Kecskeméten a Sportcsarnokban. A résztvevőket* akik közül sokan Kiskunfélegyházáról és a szomszédos településekről érkeztek, Dobos László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke köszöntötte, majd dr. Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Bács-Kis- kun megye 8. számú választókerületének képviselőjelöltje mondott beszédet. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg — mondotta bevezetőben —, hogy minden területen előbbre léptünk, a külső és belső okokból adódott nehézségek ellenére sikeresen folytatjuk a szocialista társadalom építését. További előrehaladásunk szempontjából meghatározó jelentőségűek az MSZMP XII. kongresz- szusán megfogalmazott célok. A párt lenini politikája, dolgozó népünk közéleti aktivitása és eredményes munkája, a fejlődő szocialista demokrácia, és a mind erősebb nemzeti egység a biztosítéka annak, hogy ezentúl is sikerrel oldjuk meg feladatainkat. Az államhatalom és az államigazgatás választott szerveinek munkájáról szólva hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve, az országgyűlés az elmúlt öt esztendőben rendeltetésének megfelelően működött, jól töltötte be hivatását. Törvényalkotó-munkájával erősítette társadalmunk rendjét, javította a kormányzati munka feltételeit, s rendszeresen beszámoltatta a kormány tagjait az irányításuk alatt álló szervek tevékenységéről, amely az állampolgárok millióit érinti. Korom Mihály rámutatott arra, hogy az elkövetkező években kevesebb új törvényalkotásra van szükség, a fő feladat a meglévő törvények jó végrehajtása, a végrehajtás következetes ellenőrzése. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésének fontosságáról szólva hangsúlyozta, hogy az állampolgárok millióit még jobban be kell vonni a közügyek megvitatásába, intézésébe. Arra kell törekednünk, hogy a dolgozók az ország gazdáinak érezzék magukat, konstruktív javaslatokat tegyenek, s részt is vegyenek azok megvalósításában. Befejezésül arról szólt, hogy az állampolgári jogok és kötelezettségek elválaszthatatlanok egymástól, s aki az előbbieket igényli, annak az utóbbiakat is vállalnia kell. Győr: Fock Jenő Választási naggyűlést rendeztek szerdán Győrött a Kisfaludy Színházban. A résztvevőket Fördős Andrásné, a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei Bizottságának titkára köszöntötte, majd Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Győr-Sopron megye 5. számú választókerületének képviselőjelöltje mondott beszédet. Bevezetőben arról szólt, hogy a párt politikájának célja a dolgozó nép érdekeinek képviselete. Az MSZMP negyedszázados politikai gyakorlata — hangoztatta — kiállta az idő próbáját, erről meggyőzően tanúskodik a nép egyetértése és bizalma. A XII. kongresszus megerősítette a Központi Bizottságnak azt az állásfoglalását, hogy az eddigi politikát folytatva, a jól bevált úton halad a jövőben is. Gazdaságpolitikai kérdésekről szólva Fock Jenő rámutatott, hogy még következetesebbé és rugalmasabbá kell tenni gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási gyakorlatunkat. Tény, hogy gondjainkban nagy szerepe van a külső tőlünk független tényezőknek, de a figyelmet elsősorban saját gyakorlati feladatainkra, az országos és helyi teendőkre kell összpontosítani. Ez nemcsak a vezetésre, hanem az ország minden állampolgárára vonatkozik. Befejezésül elismeréssel emlékezett meg Győr-Sopron megye iparának és mezőgazdaságának eredményeiről. Ezek az eredmények — mondotta — az ötödik ötéves terv eddig eltelt időszakában a legtöbb ágazatban meghaladták az országos átlagot. A megye több üzeme, elsősorban a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár úttörő szerepet vállalt a termékszerkezet korszerűsítésében, a munkaerő észszerű felhasználásában. Ezután Galgóczi Erzsébet Kossuth-díjas író, a Győr- Sopron megyei 4. számú választókerület képviselőjelöltje szólalt fel. Hangosan fölnevettem, mert ilyen sajátos, a végletekig lecsupaszított nézőpontból soha nem közelített még senki fülem hallatán a muzsika világához; de végre is be kellett látnom, hogy aligha faragok Miklósból zenebolondot. Képzeljem el, magyarázta aztán, hogy a világ legszebb versét hallom a világ legnagyszerűbb színészének szájából — japán nyelven. Nos? — nézett rám kajánul —, mit ér vele? Pedig a vers szavatoltan gyönyörű! De ha egyszer maga nem érti! Hát én is így vagyok a zenével! Készséggel elhiszem, hogy csodaszép, hisz annyi hozzáértő ember, mondja. De mit csináljak, ha nekem japánul van?! Lassan felhagytam hát az efféle kísérletekkel, és beletörődtem, hogy negyvenen túl már aligha nevelhető az ember. De hisz Miklósnak nincs is szüksége rá, nyugtattam meg aztán magam: aki annyit tud a világról, annyira benne él az életben s oly biztosan áll a lábán, mint ő, annak talán nincs is szüksége arra a belső támasztékra, titkos erőforrásra, amit az esendő embernek a muzsika nyújt. Nem, Miklósnak csakugyan nem volt szüksége semmilyen támasztékra — ő volt a támasz, mint mesélte, az erős, megbízható bástya minden kapcsolatában. Azt hiszem, az artisták világában untermann-nak hívják az ilyet: rendszerint a csalá^ legidősebb férfiembere, akinek vállán áll a felesége, két megroggyantott lábán a két fia, azok nyakában a menyek s középütt, a nagypapa fején kézenállva a kisunoka... A különbség annyi, hogy a cirkuszban ez az Atlaszhoz méltó mutatvány mindössze néhány másodpercig tart — a Miklósé meg tartott már vagy húsz éve. ö is korán elveszítette apját, akár az én apám az övét. Az öreg Szalók negyvenkilencben halt meg, valami fronton szerzett betegségben. Hivatásos katonaKoszigin fogadta Staribachert Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök szerdán Moszkvában fogadta Josep Staribacher osztrák kereskedelem- és iparügyi minisztert. Staribacher annak az osztrák küldöttségnek az élén tartózkodik a Szovjetunióban, amely részt vesz a szovjet— osztrák gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési vegyes bizottság ülésén. A Kremlben lezajlott eszmecserén kedvezően értékelték a két fél) valamint az európai enyhülés érdekeinek megfelelő szovjet—osztrák együttműködés eredményeit. Koszigin és Staribacher véleménycserét folytatott a szovjet-osztrák gazdasági kapcsolatoknak az 1981—1985 közötti időszakban történő továbbfejlesztését érintő kérdésekről is. Harcok Dél-Koreában A mintegy kétszázezer tüntető szerdán Kvangzsuban véres utcai harcokat vívott a városba vezényelt 10 ezer katonával és rendőri erőkkel. A felkelők, akik az elfoglalt fegyverraktárakból géppisztolyokat és egyéb lőfegyvereket szereztek, csaknem teljesen hatalmukba kerítették a várost. A katonák már csak a kormányzóság épületét tartják, nagy részük kivonult a városból, egy részüket pedig a diákok vezette felkelők beszorították az egyetem területére. Az AFP szemtanúra hivatkozva arról számolt be, hogy a város kórházai zsúfolásig megteltek sebesültekkel. A diákok szerint mintegy 300 tüntető vesztette életét. Kvangzsu fölött a hadsereg helikopterei köröznek és a harcok beszüntetésére szólító röplapokat szórnak a városra. Li Hi Szung, a rendkívüli állapot betartásáért felelős parancsnok, a hadsereg vezérkari főnöke rádióbeszédében azzal fenyegetőzött, hogy a katonák megteszik „a szükséges intézkedéseket” a rend helyreállítására. A hatóságok hírzárlatot rendeltek el a városban. A tüntetések kiterjedtek Dél-Csölla tartomány nagy részére. Az AFP értesülése szerint felkelés tört ki Na- zsuban és Mokphoban, Kim De Dzsung ellenzéki vezér szülővárosában. tiszt volt, szinte első naptól az utolsóig végigcsinálta a második világháborút. Negyvenegytől negyvenháromig kint volt az orosz fronton, századosból őrnaggyá lépett elő, s végigkínlódta a nagy visszavonulást a Donnál. Negyvennégyben részt vett a lengyelországi és az erdélyi harcokban, mint zászlóaljparancsnok. Óriási szerencséjére karácsony előtt való nap fölszaladt Martonvásárról Budára, hogy családjától elbúcsúzzék — és a szovjet csapatok aznap éjjel körülzárták a várost. Ha akart, sem tudott volna visszamenni katonáihoz. Január tizenegyedikéig a pincéjükben lappangott, aztán — hogy minden katonaszökevényt kötéllel fenyegettek a nyilasok — szolgálattételre jelentkezett a legközelebbi parancs- mjkságon. Nyomban rábíztak egy harcokban szétesett, szétszórt századot, szedje rendbe őket, és vess« be magát a vörös rém ellen. Eltartott néhány napig, amíg emberei hangulatát kipuhatolta, és mert ekkorra már mind torkig volt a némettel, január végén fehér zászlóval átvezette őket a szovjet csapatokhoz. A Déli pályaudvar környékén, több más átállt magyar alakulattal együtt ők tartották az egyik rövidke frontszakaszt, egészen a Vár elestéig és Budapest végleges fel»»abadulásáig. A starthelyre szállítják a „Vertikal—8” geofizikai rakétát Az űrhajók városa A Szovjetunióban 25 évvel ezelőtt, mányos gyakorlóteret kell létesíteni. 1955-ben határozatot hoztak: a mes- Az APN tudósítója, Alena Szevasz- terséges holdak, űrhajók és bolygókö- tyanova kérésére erről beszél Jevdo- ; zi önműködő állomások segítségével kim Bohanov mérnök, a bajkonuri végzendő űrkutatások céljából tudó- építkezés résztvevője. — A Szovjetunióban 1955- ben geofizikai rakétákkal már végeztek magaslégköri kutatásokat. Ezeknek alapját azok a repülési kísérletek vetették meg, amelyeket az Sz. P. Koroljov konstruktőrirodában korábban kidolgozott R—I A rakétákkal végeztek. A kísérletek igazolták a leválasztható konténerekkel felszerelt, folyékony üzemanyaggal működő rakéták kifejlesztésének elvi lehetőségét. 1951-ben hat alkalommal bocsátottak fel R—I B rakétát tudományos berendezéssel és kísérleti állatokkal 100 km-es, és ezt meghaladó magasságba. Munkálatok folytak nagy teljesítményű hordozórakéták kifejlesztésére. Miért éppen Kazahsztán — Napirendre került a kozmosz megostromlásának kérdése. A jövendő űrexpedíciókhoz szükséges volt különleges űrrepülőtérre. Hol építsék ezt meg? A szakemberek tudták, hogy a maga nemében ilyen egyedülálló objektum színhelyét energiafelhasználással összefüggő elképzelésekből úgy kell megválasztani, hogy A háború után az öreget — öreget? negyvenéves volt ekkor, éppen mint Miklós, amikor megismertem! — természetesen igazolták, sőt alezredesi rangban átvették az új, demokratikus honvédség kötelékébe. Mindezt Miklóstól tudom ilyen részletesen; sokszor mesélt az apja életútjáról. Nem annyira az öreg miatt persze, mint inkább a maga kálváriája magyarázatául. Mert ifjúkorában vagy nyolc éven át mindig és mindenütt az apját kérték rajta számon, s aszerint bántak vele, hogy az öreget elfogadták-e a néphadsereg alezredesének, vagy horthysta őrnagynak bélyegezték ... Negyvenhétben Szalók alezredes még élt és szolgált a Honvédelmi Minisztériumban — természetes volt hát, hogy a fiát felvették a Műegyetemre. A rákövetkező év őszén azonban az öreget váratlanul elbocsátották a honvédségtől. Nyugdíjat természetesen nem kapott, hiszen mindössze negyvenhárom éves volt, de az elbocsátó papírjára szerencsére ráírták: „Polgári elhelyezkedése ellen nincs kifogás.” így hát körülnézett, hol tudna munkát vállalni. (Folytatjuk) A Szojuz—13 űrhajó kilövése minél közelebb legyen az egyenlítőhöz és biztosítva legyen nagyméretű rakományoknak az építkezés körzetébe, majd pedig a rakáték felbocsátásának színhelyére való szállítása. Ráadásul a felbocsátandó objektumok röppályájának gyéren lakott térségek fölött kell vezetnie, az elhasználódott rakétafokozatok visszahullási övezetének pedig teljesen lakatlannak kell lennie. S végül a kiszemelt helynek az évszak nagy részében felhőtlennek kell lennie, és kielégítő meny- nyiségű energia- és vízkészletekkel kell rendelkeznie. Ezeknek a követelményeknek teljes mértékben megfelelt a kazahsztáni végeláthatatlan Kizil-Kum sivatag. Vakmerő úttörők 1955 végén megkezdődtek a földmunkák, megalapozták az indító létesítmények komplexumát, a szerelő- és próbacsarnokot, az irányító- termeket, megépítettek több száz kilométernyi műutat és földutat, s ezzel párhuzamosan folyt a hő- és vízszolgáltató rendszerekkel ellátott lakótelepek építése. S a vörös homokkal borított óriási területen mindenütt ezrével dolgoztak építőgépek, amelyek átláthatatlan porfelhőket vertek. Ezt a „csiszolóporfelhőt” még az általunk „homokfúvóknak” elnevezett, télen roppant hideg, nyáron túlságosan forró állandó helyi szelek sem voltak képesek eloszlatni. A déli nap tűző sugarai sem törtek át rajta. A gépek éjjel-nappal bekapcsolt fényszórókkal dolgoztak, ez azonban vajmi kévéséit segített... Befejeződött a nagyméretű berendezés szerelése, megkezdődtek az elektronikus berendezéssel és a hidraulikus követőrendszerekkel kapcsolatos munkálatok, majd a beszabályozás. Aztán elérkezett az építkezés befejező szakasza: az indító állomás felkészültségének ellenőrzése a rakéta felbocsátására, komplex kipróbálása. Az ürrepülőtérre, mint ahogy már akkoriban neveztük, megérkeztek az egyes rendszerek konstruktőrei, és Sz. P. Koroljov akadémikus a főkonstruktőr. Attól számítva már nem sok idő telt el. A vakmerő úttörők tettei révén az emberiséget meglepték az éterbe elhangzott szovjet rádiójelzések: „Itt Moszkva beszél... Ma ... a világon először...” Közéjük tartozott az első szputnyik, majd Gagarin, Tyereskova, Leonov, az első huzamos expedíciók, és az első nemzetközi startok. A bajkonuri űrrepülőtérről 45 szovjet és négy szocialista országbeli űrhajós indult a kozmoszba, akik együttvéve 5 év 190 nap, 3 óra 40 percet dolgoztak Föld körüli pályán. Útban a csillagokhoz A mai Bajkonur modern város képét mutatja, de megvan a sajátos profilja. Ott, ahol 25 évvel ezelőtt sátrak és barakképületek álltak, nagyszerű lakó- és szolgálati helyiségek nőttek ki a földből. Olyan emberek laknak itt, akik a kozmikus technikát készítik elő az Űrrepülésekre és indítják útba a csillagok felé. S bizonyos, hogy az emberiség még sokszor lesz szemtanúja azoknak a hőstetteknek, amelyek Bajkonur- ból indulnak ki. Ez a legnagyobb elismerés és az építőkre való legszebb emlékezés. SZALJUT—6 Lekapcsolták a teherűrhajót Szerdán délelőtt leválasz- só tagja még április 27-én tották a Szaljut űrállomásról rajtolt és a programnak meg- a Progressz—9 teherűrhajót, felelően kapcsolódott össze A Progressz-sorozat legutol- az űrállomással. 5SS Másfél szoba-Regény- OSSzkoiTlfort 15.
