Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-31 / 126. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 31. Az első magyar asztronautáról beszél a nyírségi szülőfalu A szülőfalu — Gyulaháza — 2200 lelkes település, közvetlenül Kisvárda szomszédságában. Farkas Bertalan szinte mindenkinek személyes ismerőse. Az iskolában a főbejárattal szemben látható az 1963-ban végzettek tablója, 'a növendékek első sorában a mai űrhajós — kisdiákként. Előkerül a régi csoportkép, ezen a kis fatáblát fogó szőke kis srác Farkas Bertalan: „Gyulaháza, 1956—57. II. o.” A csoportkép közepén a tanárnő, Király Józsefné. Most negyedik osztályt tanít. — Erős, jó képességű osztály volt a Berci évfolyama — mondja. — Farkas Bertalan pedig ebben is az elsők közt volt. De nemcsak tudásáért, szorgalmáért szerettük, hanem sok jó tulajdonságáért is. Számtalanszor elhangzott a szülői értekezleteken, hogy szerencsés gyerek a Berci, édesapjától a precízséget, pontosságot, szorgalmat, édesanyjától pedig a jókedvet, gyöngédséget örökölte. Itt laktak az iskola szomszédságában, nyitott könyv volt az élete, mi is, a szülők is mindent tudtunk. Amikor később már repülőtiszt volt, akkor is mindig szívesen jött át az iskolába, ha itthon volt. Mindenkihez volt néhány jó szava, beszélt a gyerekeknek is a munka szépségéről, öröméről. A mostani gyerekek közül is sokan személyesen ismerik. Együtt megyünk be az osztályba, pár perces beszélgetésre. — Kikre vagyunk büszkék, gyerekek, kik vannak híres emberek Gyulaházáról? — kérdezi a tanárnő. A gyerekek sorolják a neveket, Ká-' tai Marianna mondja az űrhajós Farkas Bertalanét, Pi- szár László pedig a régi portát hozza szóba, most ők laknak Farkasék korábbi, Petőfi Sándor utcai házában. Szinte mindenki nézte a tévét, az űrhajós beszámolót, keresték is falubelijüket — hiszen otthon nem volt titok: a moszkvai Csillagvárosból is többször látogatott már Gyulaházára az űrhajósjelölt Farkas Bertalan. A gyerekek csodálják bátorságáért, tudásáért, hiszen a vadászpilóta is áhitott hivatás ebben a korban, de űrhajósnak lenni: csodálatos. A kis Bakó Béla sorolja, hogy tudják: Farkas Bertalan kitűnő tanuló volt, de kitartáson, szorgalmon és a kötelező tudáson kívül is sok ismerete van, amelyek nélkül semmiképpen nem lehetett volna a Csillagváros lakója. A volt nyolcadikos osztályfőnök, Mészáros József szintén a nevezetes gyulaháziakat említi: — Az idén februárban tartottam egy foglalkozást a gyerekeknek, akkor beszélgettünk „hivatalosan” is a falu szülötteiről; Kozma Pál akadémikusról, Iklódi Tibor budapesti vezér- igazgatóról, Farkas Bertalan űrhajósról és Janka Károly repülőstisztről. — Lehet, hogy éppen Karcsi ébresztette fel Farkas Berci repülősi érdeklődését. Vagy akkor kezdődött, amikor Berci is előszedte a zsebkendőjét, madzagot kötött a négy sarkára, bele pedig egy követ, feldobta és az ejtőernyőként aláhulló „szerkezet” tulajdonságait magyarázta társainak. Miért nem esik mindig egyformán, hogy szabályozhatja az „ejtőernyőt.” Berci különben a közösségi ember példaképe volt — gondolom ez most is előnyére válik —, mindig kiegyensúlyozott, nyugodt volt. Szeretett kirándulni, de ha a legérdekesebb tájon jártunk és meghallott valami neszt, mindjárt azt próbálta kitalálni, hogy milyen fajta repülő lehet. Utasszállító, katonai vagy sportgép. Szóval biztos nem véletlen, hogy repülőstiszt, űrhajós lett. Kolozsiné Szilvási Mária most a helyi postahivatal vezetője. osztálytársa volt Farkas Bertalannak. Az úttöItt töltötte gyermekkorát, s e ház helyén álló épületben született az első magyar űrhajós. A kapuban a ház mai tulajdonosa, Piszár Imréné és Farkas Bertalan unokabátyja, Nagymáté Péter beszélget a nagy eseményről, az űrutazásról. rőéveík alatt Marika a lányok, Berci a fiúk őrsvezetője volt, így aztán bőven van közös emlék, bár 17 év telt el a közös iskolai évek óta. — Jó osztályba jártunk — idézi fel egy régi kép nyomán a névsort. — Pedig nem volt elkényeztetett társaság. Talán kivétel nélkül mindenkinek paraszt — vagy munkásember volt a szülője, hamar megtanultuk tisztelni a munkát. Berci nagyon szeretett tanulni, bújta a könyveket. Nem emlékszem, hogy egy tárgy iránt jobban érdeklődött volna, talán egy picit jobban vonzódott a reáltárgyakhoz. Mindig ott volt, amikor az énekkarra, a tánccsoportra volt szükség: akkoriban mi, kisiskolások is mentünk műsort adni az aratók tiszteletére — egyenesen a búzatáblára. Szabó Imréné szerettette meg velünk a versmondást, a színjátszás i. Emlékezetes a János vitéz: Berci volt a király, aztán a Csongor és Tündében ő alakította Balgát. Nagymáté Péter tanár meglepetéssel szolgál: mokka kockacukor nagyságú űrhajóskenyeret tesz az asztalra, s mellé fényképeket, amelyeken Farkas Bertalan űrhajósként gyakorol, aztán karácsonyi üdvözlőlapokat neves űrhájósok aláírásával. A titokra gyorsan fény derül : unokatestvérek Farkas Bertalannal és a családok hagyományos, jó kapcsolatot ápolnak. — Amikor Berci legutóbb itthon volt, ismét sok ajánKolozsiné Szilvási Mária általános iskolai osztálytárs: „Berci mindig szeretett tanulni .. dékot hozott, köztük ilyen ritkaságokat, mint az űrhajóskenyér és az eredeti fotók — mondja. — Beszélgettünk: milyen az űrhajósélet. Berci nagyon élvezi, hiszen azt csinálja most, amit világéletében szeretett: repülhet, és mindazt az újat megismerheti, ami a világűr meghódításához kelL De azt is elmondta, hogy nagyon nehéz a felkészülés, nincs lazítás, állandó gyakorlás, tanulás kell. Nemcsak a repülési ismeretekben, hanem a biológiában, a csillagászatban de még számos más tudományban is nagyon otthonosan kell mozogni — a világűrbe a kísérleti munkához nem vihet lexikonokat, kézikönyveket. Sokat beszélt űrhajóstársairól, elődjeiről, mostani vezetőiről, különösen Leonovról, aki két éve egy nagyon hideg március végi napon a moszkvai Se- remetyevói repülőtéren fogadta a magyar űrhajósjelölteket, és azóta is ő segíti szakmai fejlődésüket. Hétfőn este, de különösen kedden reggel nem volt nagyobb téma Gyulaházán, mint Farkas Bertalan repülése. A kis település neve soha ennyiszer nem szerepelt a rádióban, tévében és az újságokban — a község történetének legszebb napjai közé tartozik ezentúl 1980. május 26. A falu lakossága megszépítette az utcákat, sok virág került a házak elé. fellobogózták a főutcát — mindenkinek van valamilyen apró története az első magyar űrhajósról. Bárdi Béla tanácselnök is régi bárátságban van Farkas Bertalannal. Tőle tanult meg pingpongozni, együtt rúgták a focit. Az űrhajós Farkas Bertalannak most is érvényes igazolása van a gyulaházi futballcsapatba:). .A vadászpilóta néhány éve Moszkvából egy magnóval ajándékozta meg fiatalabb barátiát. hogy könnyebben tanulhasson az érettségire. Most az egyik legnagyobb kérdés Bárdi Bélának (úgy is, mint a községi vezetőnek, de mint barátnak is), hogyan készüljön méltóképpen a nagy esemény, a magyar űrhajós utazása utáni első találkozásra — mert az természetes, mondja, hogy amint ideje engedi. Farkas Bertalan Gyulaházára utazik. Az már biztos, hogy lesz egy nagy adag tyúkhúsleves, töltött káposzta, csirkepörkölt és uborka, Berci. kedvenc étkei —, hogy ne legyen hiány otthoni ízekben az űrbéli ételek után, A többit majd meglátjuk, hiszen hazajön, ismerősök, barátok, közé... Irta: Marik Sándor Fotók: Elek Emil Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Lázár Györgynek, az MSZMP PB tagjának, a Minisztertanács elnökének társaságában fogadta a hazánkból véglegesen hazatérő Ju- rij Naumenko vezérezredest, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnoka magyarországi képviselőjét és a helyébe kinevezett Nyikoláj Szilcsenko vezér- ezredest. (Kelet-Magyarország telefoto) (Folytatás az 1. oldalról) űrnégyessel az irányító központból az újságírók kérésére Magyari Béla és Vlagyimir Dzsanibekov tartotta a kapcsolatot: ők tették fel az űrhajón dolgozó társaiknak a kérdéseket. Dzsanibekov a sajtókonferencia valamennyi részvevője nevében üdvözölte társait, s mindenekelőtt a szovjet— magyar párost. Az űr-sajtókonferencián először a Nép- szabadság és a Pravda tett fel együttes kérdést: — Farkas Bertalantól kérdezzük: a start előtt bizonyára volt már valamilyen elképzelése az űrrepülésről. Mostani benyomásai változtattak ezen? — Nagyon sokat segíteL, hogy űrhajós társaim elmondták véleményüket, tapasztalataikat. Valerij Nyikolaje- vics Kubászov, parancsnokom már kétszer járt az űrben — ez természetesen sokat segített. Mindenki biztatott, de azért mégis szorongó érzés fogott el — vajon milyen lesz az első találkozás a világűrrel. De hamarosan megoldódott a probléma, néhány órán belül megbarátkoztunk egymással — a súlytalanság, meg én ... Ezután Kubászovnak tett fői kérdést a két lap tudósítója. Megkérdezték, hogy a világűrben néhány napja együtt végzett munka tapasztalatai alapján mi a véleménye a magyar űrhajósról? — Úgy gondolom, hogy na- -gyon jó űrhajós — hangzott a válasz a kozmoszból. — Kezdettől fogva kitűnően dolgozott. Mindent elvégeztünk, amit eddig el kellett végezni, minden munkában, kísérletben segítettünk egymásnak, jó együttest alkotunk. így hát, ha mégegyszer azt javasolnák számomra, hogy induljak el a világűrbe, ismét őt választanám társamnak. A Magyar Távirati Iroda és a TASZSZ tudósítója tett fel ezután kérdést és csatlakozott hozzájuk a Bolgár Televízió, a vietnámi, a kubai és a mongol hírügynökség képviselője is: — Mennyire segít munkájában a más szocialista országokból jött, s már az űrben járt űrhajósok tapasztalata? — A szocialista országokBóróny Tamás: — Regény — Másfél szoba összkomfort te fölfogásomat. Akkor hát annak szólt a megjegyzése, hogy szedjem ki a bankból nyilván százezrekre rugó megtakarított pénzemet, s vegyek egy öröklakást? Ez sem valószínű, anyagi helyzetemet szintén ismerte, meséltem neki eleget a kinőtt blúzaimról. A legvalószínűbb, hogy nem akart semmit mondani, a mondatainak nem is volt rtiögöttes tartalmuk; pusztán a lelkiismeretét nyugtatta meg vele, amikor az otthoni perpatvarokat panaszoltam. Mindegy; bennem mégis ez indította el a töprengések hosszú sorát, az álmatlan éjek fejtöréseit: vajon hogyan tudnék kitörni ebből a reménytelen helyzetből? És rövidesen ráébredtem: nincs más út, lakást kell építenem. Csakugyan volt némi megtakarított pénzem, nem egészen harmincezer forint, ennyi jött össze a hat év alatt, amióta dolgoztam. S ez ugyan akkoriban még elég lett volna egy szövetkezeti lakás kezdőösszegéül, s ahhoz talán hivatalosan is hozzájuthattam volna némi főnöki szemhu- nyással — de tisztában voltam vele, ha most élek ezzel a lehetőséggel, a függetlenségemet teszem kockára. Hiszen milyen jogon mondanék ellent a jövőben is a felülről „nyomott” jogtalan ból előttem repült űrhajósok nagyon sokat segítettek, sok tapasztalatukat adták át. A földet érés után sokszor elmondták, hogyan érezték magukat, hogyan lehet minél többet dolgozni nyolc nap alatt — hangzott Farkas Bertalan válasza. A Magyar Rádió — és vele együtt a mongol Ünen című lap — Farkas Bertalant kérdezte : — Ő maga jól tud oroszul, de vajon megtanította-e már parancsnokát magyar szavakra. Az űrállomás fedélzetén nagy derültség fogadta a kérdést, míg végül — Farkas Berci helyett — Kubászov válaszolt: „Csókolom” — mondta magyarul az általa ismert szót — bár azért ennél többet is tud magyarul. Ugyancsak a Magyar Hírlap tudósítója kérdezte meg, az Izvesztyija és több más külföldi lap munkatársával együtt: mit üzennek az űrhajósok a Nemzetközi Űrkutatási Bizottság (COSPAR) Budapesten röviden megnyíló tanácskozásának? A négytagú személyzet nevében az űrállomás parancsnoka, Leo- . nyid Popov válaszolt: — Szívélyesen üdvözöljük ezt a nemzetközi fórumot, sok sikert kívánunk munkájához. A testvéri szocialista országok űrhajósai itt az űrállomáson feladataik teljes és sikeres elvégzésével kívánják elősegíteni a világűr jobb megismerését. Az űrhajósok bemutatták az újságíróknak és a televízió közönségének a magukkal vitt jelképes értékű emléktárgyakat. Elsőnek a Szovjetunió és Magyarország zászlaját vették elő s ezt követték sorban a különböző emléktárgyak. Az űrhajósok e£y meglepetéssel is szolgáltak: Farkas Bertalan csomagjából előkerült a népszerű televíziós maci — űrruhában, szkafanderbe öltözve. „Utitársa” a világűrben az olimpiai Miska maci. Mindkettőről elmondották: jól bírják a súlytalanságot, megbarátkoztak egymással és „teljes jogú űrhajósok” lettek. Van velük egyébként egy „hölgy” is: Farkas Bertalan kislányának babája, „akit” apuka a kislány kérésére vitt magával pótutasként. igényeknek, ha magam is suskus révén jutnék önálló fedélhez? Apám a vízműveknél voltaképp közalkalmazott volt, tőle még serdülőkoromban megtanultam, hogy nincs förtelmesebb bűn a földön, mint a hatalommal való visszaélés, magyarán a közhivatalnoki korrupció. Volt hát az a harmincezrem; már csak kilencven kellett hozzá, hogy reményem lehessen egy öröklakás kezdőösszegére. Átvizsgáltam a ruhatáramat, s megállapítottam: divat ide, divat oda, elegendő holmim van ahhoz, hogy az elkövetkezendő néhány évben ne kelljen új ruhákat vennem. Anyáméknál otthon addig nyolcszáz forintot adtam le havonta; ezt most lesírtam a felére. És beszüntettem a tízóraizást. Közös programjaink terhét Miklós viselte, a fizetésem kétharmadát így félre tudtam tenni. a (Folytatjuk) —j-u.-. r-. a » z a l ö it s A A A ?. bejtől»5- születés “ ideje ideje gyermek családi , és utóneve, vallása (év, lió, (év, hó, ‘ utóneve, neme, vallása állá* foglalkozása). lakhely« ; 2 mf) lap) i « 7 m m My auf QtxuMe g A. Részlet a gyulaházi anyakönyvből. Az 1963-as iskolai tabló: az első sorban jobbról a harmadik Farkas Bertalan. 20. Inkább olyasvalakit keresnél, aki el is tud venni, és akinek gyermeket szülhetsz... Ezt az alakot meg dobd ki, ennek az ügynek úgy sincs holnapja! Szóval így. Ha valamit néha kaptam, loptam egy kis örömet a sorstól, már másnap megadtam az árát... Sokáig nem megy így, tudtam, éreztem. A megoldást végre is Miklósnak egy futó megjegyzése ültette fülembe: „Egy új lakás, az mégis más volna... Azt még anyám is meg kellene értse, ha odaköltözném, és őt magára hagynám... De mivel magyarázzam meg neki, hogy az apósomékhoz megyek, szinte megtűrt albérlőnek, amikor pedig ott van a szép budai főbérleti lakásunk?!...” Ebből érthettem, ha akartam. Miklós talán arra célzott vele, próbáljak a hivatal útján lakáshoz jutni? Nem, ezt sohasem hittem komolyan; ehhez túl jól ismerKirály Józsefné: „Sok jó tulajdonságáért szerettük..