Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-31 / 126. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 31. Az első magyar asztronautáról beszél a nyírségi szülőfalu A szülőfalu — Gyulaháza — 2200 lelkes település, köz­vetlenül Kisvárda szomszéd­ságában. Farkas Bertalan szinte mindenkinek szemé­lyes ismerőse. Az iskolában a főbejárattal szemben látható az 1963-ban végzettek tablója, 'a növen­dékek első sorában a mai űr­hajós — kisdiákként. Előke­rül a régi csoportkép, ezen a kis fatáblát fogó szőke kis srác Farkas Bertalan: „Gyu­laháza, 1956—57. II. o.” A csoportkép közepén a tanár­nő, Király Józsefné. Most negyedik osztályt tanít. — Erős, jó képességű osz­tály volt a Berci évfolyama — mondja. — Farkas Berta­lan pedig ebben is az elsők közt volt. De nemcsak tudá­sáért, szorgalmáért szeret­tük, hanem sok jó tulajdon­ságáért is. Számtalanszor el­hangzott a szülői értekezle­teken, hogy szerencsés gye­rek a Berci, édesapjától a precízséget, pontosságot, szorgalmat, édesanyjától pe­dig a jókedvet, gyöngédséget örökölte. Itt laktak az iskola szomszédságában, nyitott könyv volt az élete, mi is, a szülők is mindent tudtunk. Amikor később már repülő­tiszt volt, akkor is mindig szívesen jött át az iskolába, ha itthon volt. Mindenkihez volt néhány jó szava, beszélt a gyerekeknek is a munka szépségéről, öröméről. A mostani gyerekek közül is sokan személyesen ismerik. Együtt megyünk be az osztályba, pár perces beszél­getésre. — Kikre vagyunk büszkék, gyerekek, kik vannak híres emberek Gyulaházáról? — kérdezi a tanárnő. A gyere­kek sorolják a neveket, Ká-' tai Marianna mondja az űr­hajós Farkas Bertalanét, Pi- szár László pedig a régi por­tát hozza szóba, most ők laknak Farkasék korábbi, Petőfi Sándor utcai házában. Szinte mindenki nézte a té­vét, az űrhajós beszámolót, keresték is falubelijüket — hiszen otthon nem volt ti­tok: a moszkvai Csillagvá­rosból is többször látogatott már Gyulaházára az űrhajós­jelölt Farkas Bertalan. A gyerekek csodálják bátorsá­gáért, tudásáért, hiszen a va­dászpilóta is áhitott hivatás ebben a korban, de űrhajós­nak lenni: csodálatos. A kis Bakó Béla sorolja, hogy tud­ják: Farkas Bertalan kitűnő tanuló volt, de kitartáson, szorgalmon és a kötelező tu­dáson kívül is sok ismerete van, amelyek nélkül semmi­képpen nem lehetett volna a Csillagváros lakója. A volt nyolcadikos osz­tályfőnök, Mészáros József szintén a nevezetes gyula­háziakat említi: — Az idén februárban tartottam egy foglalkozást a gyerekeknek, akkor beszélgettünk „hivata­losan” is a falu szülötteiről; Kozma Pál akadémikusról, Iklódi Tibor budapesti vezér- igazgatóról, Farkas Bertalan űrhajósról és Janka Károly repülőstisztről. — Lehet, hogy éppen Kar­csi ébresztette fel Farkas Berci repülősi érdeklődését. Vagy akkor kezdődött, ami­kor Berci is előszedte a zsebkendőjét, madzagot kö­tött a négy sarkára, bele pe­dig egy követ, feldobta és az ejtőernyőként aláhulló „szer­kezet” tulajdonságait magya­rázta társainak. Miért nem esik mindig egyformán, hogy szabályozhatja az „ejtőer­nyőt.” Berci különben a kö­zösségi ember példaképe volt — gondolom ez most is előnyére válik —, mindig kiegyensúlyozott, nyugodt volt. Szeretett kirándulni, de ha a legérdekesebb tájon jár­tunk és meghallott valami neszt, mindjárt azt próbálta kitalálni, hogy milyen fajta repülő lehet. Utasszállító, ka­tonai vagy sportgép. Szóval biztos nem véletlen, hogy re­pülőstiszt, űrhajós lett. Kolozsiné Szilvási Mária most a helyi postahivatal ve­zetője. osztálytársa volt Far­kas Bertalannak. Az úttö­Itt töltötte gyermekkorát, s e ház helyén álló épületben született az első magyar űr­hajós. A kapuban a ház mai tulajdonosa, Piszár Imréné és Farkas Bertalan unoka­bátyja, Nagymáté Péter be­szélget a nagy eseményről, az űrutazásról. rőéveík alatt Marika a lá­nyok, Berci a fiúk őrsvezető­je volt, így aztán bőven van közös emlék, bár 17 év telt el a közös iskolai évek óta. — Jó osztályba jártunk — idézi fel egy régi kép nyo­mán a névsort. — Pedig nem volt elkényeztetett társaság. Talán kivétel nélkül min­denkinek paraszt — vagy munkásember volt a szülője, hamar megtanultuk tisztelni a munkát. Berci nagyon sze­retett tanulni, bújta a köny­veket. Nem emlékszem, hogy egy tárgy iránt jobban ér­deklődött volna, talán egy picit jobban vonzódott a reál­tárgyakhoz. Mindig ott volt, amikor az énekkarra, a tánccsoportra volt szükség: akkoriban mi, kisiskolások is mentünk műsort adni az aratók tiszteletére — egye­nesen a búzatáblára. Szabó Imréné szerettette meg ve­lünk a versmondást, a szín­játszás i. Emlékezetes a Já­nos vitéz: Berci volt a ki­rály, aztán a Csongor és Tündében ő alakította Bal­gát. Nagymáté Péter tanár meglepetéssel szolgál: mok­ka kockacukor nagyságú űr­hajóskenyeret tesz az asztal­ra, s mellé fényképeket, ame­lyeken Farkas Bertalan űr­hajósként gyakorol, aztán karácsonyi üdvözlőlapokat neves űrhájósok aláírásával. A titokra gyorsan fény de­rül : unokatestvérek Farkas Bertalannal és a családok hagyományos, jó kapcsolatot ápolnak. — Amikor Berci legutóbb itthon volt, ismét sok aján­Kolozsiné Szilvási Mária ál­talános iskolai osztálytárs: „Berci mindig szeretett ta­nulni .. dékot hozott, köztük ilyen ritkaságokat, mint az űrha­jóskenyér és az eredeti fo­tók — mondja. — Beszélget­tünk: milyen az űrhajósélet. Berci nagyon élvezi, hiszen azt csinálja most, amit világ­életében szeretett: repülhet, és mindazt az újat megis­merheti, ami a világűr meg­hódításához kelL De azt is elmondta, hogy nagyon ne­héz a felkészülés, nincs la­zítás, állandó gyakorlás, ta­nulás kell. Nemcsak a repü­lési ismeretekben, hanem a biológiában, a csillagászatban de még számos más tudo­mányban is nagyon otthono­san kell mozogni — a világ­űrbe a kísérleti munkához nem vihet lexikonokat, kézi­könyveket. Sokat beszélt űr­hajóstársairól, elődjeiről, mostani vezetőiről, különö­sen Leonovról, aki két éve egy nagyon hideg március végi napon a moszkvai Se- remetyevói repülőtéren fo­gadta a magyar űrhajósje­lölteket, és azóta is ő segíti szakmai fejlődésüket. Hétfőn este, de különösen kedden reggel nem volt na­gyobb téma Gyulaházán, mint Farkas Bertalan repü­lése. A kis település neve soha ennyiszer nem szerepelt a rádióban, tévében és az újságokban — a község tör­ténetének legszebb napjai közé tartozik ezentúl 1980. május 26. A falu lakossága megszépítette az utcákat, sok virág került a házak elé. fellobogózták a főutcát — mindenkinek van valamilyen apró története az első ma­gyar űrhajósról. Bárdi Béla tanácselnök is régi bárátságban van Farkas Bertalannal. Tőle tanult meg pingpongozni, együtt rúgták a focit. Az űrhajós Farkas Bertalannak most is érvé­nyes igazolása van a gyula­házi futballcsapatba:). .A va­dászpilóta néhány éve Moszkvából egy magnóval ajándékozta meg fiatalabb barátiát. hogy könnyebben tanulhasson az érettségire. Most az egyik legnagyobb kérdés Bárdi Bélának (úgy is, mint a községi vezetőnek, de mint barátnak is), hogyan készüljön méltóképpen a nagy esemény, a magyar űr­hajós utazása utáni első ta­lálkozásra — mert az ter­mészetes, mondja, hogy amint ideje engedi. Farkas Bertalan Gyulaházára uta­zik. Az már biztos, hogy lesz egy nagy adag tyúkhúsleves, töltött káposzta, csirkepörkölt és uborka, Berci. kedvenc étkei —, hogy ne legyen hiány otthoni ízekben az űr­béli ételek után, A többit majd meglátjuk, hiszen haza­jön, ismerősök, barátok, kö­zé... Irta: Marik Sándor Fotók: Elek Emil Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Lázár György­nek, az MSZMP PB tagjának, a Minisztertanács elnökének társaságában fogadta a hazánkból véglegesen hazatérő Ju- rij Naumenko vezérezredest, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnoka magyarországi kép­viselőjét és a helyébe kinevezett Nyikoláj Szilcsenko vezér- ezredest. (Kelet-Magyarország telefoto) (Folytatás az 1. oldalról) űrnégyessel az irányító köz­pontból az újságírók kérésé­re Magyari Béla és Vlagyimir Dzsanibekov tartotta a kap­csolatot: ők tették fel az űr­hajón dolgozó társaiknak a kérdéseket. Dzsanibekov a sajtókonfe­rencia valamennyi részvevő­je nevében üdvözölte társait, s mindenekelőtt a szovjet— magyar párost. Az űr-sajtó­konferencián először a Nép- szabadság és a Pravda tett fel együttes kérdést: — Farkas Bertalantól kér­dezzük: a start előtt bizonyá­ra volt már valamilyen el­képzelése az űrrepülésről. Mostani benyomásai változ­tattak ezen? — Nagyon sokat segíteL, hogy űrhajós társaim elmond­ták véleményüket, tapaszta­lataikat. Valerij Nyikolaje- vics Kubászov, parancsno­kom már kétszer járt az űr­ben — ez természetesen so­kat segített. Mindenki bizta­tott, de azért mégis szorongó érzés fogott el — vajon mi­lyen lesz az első találkozás a világűrrel. De hamarosan megoldódott a probléma, né­hány órán belül megbarát­koztunk egymással — a súly­talanság, meg én ... Ezután Kubászovnak tett fői kérdést a két lap tudósí­tója. Megkérdezték, hogy a világűrben néhány napja együtt végzett munka tapasz­talatai alapján mi a vélemé­nye a magyar űrhajósról? — Úgy gondolom, hogy na- -gyon jó űrhajós — hangzott a válasz a kozmoszból. — Kezdettől fogva kitűnően dolgozott. Mindent elvégez­tünk, amit eddig el kellett végezni, minden munkában, kísérletben segítettünk egy­másnak, jó együttest alko­tunk. így hát, ha mégegyszer azt javasolnák számomra, hogy induljak el a világűr­be, ismét őt választanám tár­samnak. A Magyar Távirati Iroda és a TASZSZ tudósítója tett fel ezután kérdést és csatla­kozott hozzájuk a Bolgár Te­levízió, a vietnámi, a kubai és a mongol hírügynökség képviselője is: — Mennyire segít munká­jában a más szocialista orszá­gokból jött, s már az űrben járt űrhajósok tapasztalata? — A szocialista országok­Bóróny Tamás: — Regény — Másfél szoba összkomfort te fölfogásomat. Akkor hát annak szólt a megjegyzése, hogy szedjem ki a bankból nyilván százezrekre rugó megtakarított pénzemet, s vegyek egy öröklakást? Ez sem valószínű, anyagi hely­zetemet szintén ismerte, me­séltem neki eleget a kinőtt blúzaimról. A legvalószínűbb, hogy nem akart semmit mon­dani, a mondatainak nem is volt rtiögöttes tartalmuk; pusztán a lelkiismeretét nyugtatta meg vele, amikor az otthoni perpatvarokat pa­naszoltam. Mindegy; bennem mégis ez indította el a töprengések hosszú sorát, az álmatlan éjek fejtöréseit: vajon ho­gyan tudnék kitörni ebből a reménytelen helyzetből? És rövidesen ráébredtem: nincs más út, lakást kell építenem. Csakugyan volt némi megta­karított pénzem, nem egészen harmincezer forint, ennyi jött össze a hat év alatt, amióta dolgoztam. S ez ugyan akko­riban még elég lett volna egy szövetkezeti lakás kezdő­összegéül, s ahhoz talán hi­vatalosan is hozzájuthattam volna némi főnöki szemhu- nyással — de tisztában vol­tam vele, ha most élek ezzel a lehetőséggel, a függetlensé­gemet teszem kockára. Hi­szen milyen jogon monda­nék ellent a jövőben is a fe­lülről „nyomott” jogtalan ból előttem repült űrhajósok nagyon sokat segítettek, sok tapasztalatukat adták át. A földet érés után sokszor el­mondták, hogyan érezték ma­gukat, hogyan lehet minél többet dolgozni nyolc nap alatt — hangzott Farkas Ber­talan válasza. A Magyar Rádió — és vele együtt a mongol Ünen című lap — Farkas Bertalant kér­dezte : — Ő maga jól tud oroszul, de vajon megtanította-e már parancsnokát magyar sza­vakra. Az űrállomás fedélze­tén nagy derültség fogadta a kérdést, míg végül — Farkas Berci helyett — Kubászov válaszolt: „Csókolom” — mondta magyarul az általa ismert szót — bár azért en­nél többet is tud magyarul. Ugyancsak a Magyar Hír­lap tudósítója kérdezte meg, az Izvesztyija és több más külföldi lap munkatársával együtt: mit üzennek az űrha­jósok a Nemzetközi Űrkuta­tási Bizottság (COSPAR) Bu­dapesten röviden megnyíló tanácskozásának? A négyta­gú személyzet nevében az űrállomás parancsnoka, Leo- . nyid Popov válaszolt: — Szívélyesen üdvözöljük ezt a nemzetközi fórumot, sok sikert kívánunk munká­jához. A testvéri szocialista országok űrhajósai itt az űr­állomáson feladataik teljes és sikeres elvégzésével kí­vánják elősegíteni a világűr jobb megismerését. Az űrhajósok bemutatták az újságíróknak és a televí­zió közönségének a magukkal vitt jelképes értékű emlék­tárgyakat. Elsőnek a Szovjet­unió és Magyarország zászla­ját vették elő s ezt követték sorban a különböző emlék­tárgyak. Az űrhajósok e£y meglepe­téssel is szolgáltak: Farkas Bertalan csomagjából előke­rült a népszerű televíziós maci — űrruhában, szkafan­derbe öltözve. „Utitársa” a világűrben az olimpiai Miska maci. Mindkettőről elmon­dották: jól bírják a súlyta­lanságot, megbarátkoztak egymással és „teljes jogú űr­hajósok” lettek. Van velük egyébként egy „hölgy” is: Farkas Bertalan kislányá­nak babája, „akit” apuka a kislány kérésére vitt magával pótutasként. igényeknek, ha magam is suskus révén jutnék önálló fedélhez? Apám a vízmű­veknél voltaképp közalkal­mazott volt, tőle még serdü­lőkoromban megtanultam, hogy nincs förtelmesebb bűn a földön, mint a hatalommal való visszaélés, magyarán a közhivatalnoki korrupció. Volt hát az a harmincez­rem; már csak kilencven kel­lett hozzá, hogy reményem lehessen egy öröklakás kez­dőösszegére. Átvizsgáltam a ruhatáramat, s megállapítot­tam: divat ide, divat oda, elegendő holmim van ahhoz, hogy az elkövetkezendő né­hány évben ne kelljen új ru­hákat vennem. Anyáméknál otthon addig nyolcszáz fo­rintot adtam le havonta; ezt most lesírtam a felére. És beszüntettem a tízóraizást. Közös programjaink terhét Miklós viselte, a fizetésem kétharmadát így félre tud­tam tenni. a (Folytatjuk) —j-u.-. r-. a » z a l ö it s A A A ?. bejtől»5- születés “ ideje ideje gyermek családi , és utóneve, vallása (év, lió, (év, hó, ‘ utóneve, neme, vallása állá* foglalkozása). lakhely« ; 2 mf) lap) i « 7 m m My auf QtxuMe g A. Részlet a gyulaházi anyakönyvből. Az 1963-as iskolai tabló: az első sorban jobbról a harma­dik Farkas Bertalan. 20. Inkább olyasvalakit keres­nél, aki el is tud venni, és aki­nek gyermeket szülhetsz... Ezt az alakot meg dobd ki, ennek az ügynek úgy sincs holnapja! Szóval így. Ha valamit né­ha kaptam, loptam egy kis örömet a sorstól, már más­nap megadtam az árát... Sokáig nem megy így, tud­tam, éreztem. A megoldást végre is Miklósnak egy futó megjegyzése ültette fülembe: „Egy új lakás, az mégis más volna... Azt még anyám is meg kellene értse, ha odaköltözném, és őt ma­gára hagynám... De mivel magyarázzam meg neki, hogy az apósomékhoz megyek, szinte megtűrt albérlőnek, amikor pedig ott van a szép budai főbérleti lakásunk?!...” Ebből érthettem, ha akar­tam. Miklós talán arra cél­zott vele, próbáljak a hiva­tal útján lakáshoz jutni? Nem, ezt sohasem hittem ko­molyan; ehhez túl jól ismer­Király Józsefné: „Sok jó tu­lajdonságáért szerettük..

Next

/
Oldalképek
Tartalom