Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
2 Kin.1CT-MA«VAROnR^Ari 1980. május 28. „EZ HAZÁM ÉS NÉPEM MEGBECSÜLÉSE" Beszélgetés a Szojuz—36 utasaival Tudományos szembírónk írja Az igazat megvallva, az újságíró számára már megszokottá váltak az ilyen sajtóértekezletek és beszélgetések, a kozmoszba induló űrhajósoknak feltett kérdések is szinte egyformáknak tűnnek ... Mégis, ezt a májusi találkozót a Csillagvárosban valami megkülönböztette a megelőzőktől. Vajon mi? Az egymást nyilvánvalóan már régen ismerő interjúalanyok kölcsönös bizalma, az oldott, fesztelen hangulat, a magyar és szovjet űrhajósok természetes válaszai. Elmaradt a válaszadók, a Szojuz—36 legénységének — a szovjet Valerij Kubászov- nak és a magyar Farkas Bertalannak — hagyományos önéletrajzi bemutatkozása. Az első kérdés, amelyet a magyar űrhajósnak egyik újságíró honfitársa feltett, szintén nem volt hagyományos: — Gondolt-e arra, hogyan birkózik meg azzal a kozmikus népszerűséggel, amely önt a repülés után Magyarországon várja? Bertalan először csaknem elnevette magát, egy kicsit gondolkQzott, majd így válaszolt: — Higgye el, nem gondoltam erre. Az űrhajós kiképző központban eltöltött két esztendő alatt állandóan hatalmában tartott a vállalt feladatért érzett nyugtalanság. Miben jutott ez kifejezésre? Mindenekelőtt abban, hogy méltónak kell lennem erre a feladatra, el kell sajátítanom legalább egy keveset abból, amin szovjet kollégáim már túljutottak, át kell hangolódnom az aviatikái munkáról a kozmikus munkára. — Nos, ez az, amiről egyetlen percre sem feledkeztem meg. Persze arról is szólnom kell még, ami nyilvánvaló: Magyarország képviselője most jut ki először a kozmoszba, ez hazám és népem megbecsülése... Valerij Kubászovtól ezt kérdezték: — Mi a véleménye a tapasztalt kutató űrhajósnak a felkészülés munkájáról? — A magyar űrhajósjelöltek két éve vannak a Csillag- városban és nagyon jól helytálltak a kiképzési időszakban. Mindenből „kiválóra” vizsgáztak. Az előző nemzetközi legénység tagjaihoz képest az egy évvel hosszabb felkészülési idő lehetővé tette számukra, hogy tüzetesebben tanulmányozzák az orbitális állomást, elsajátítsák a végzendő tudományos kutatások metodikáit. Ügy vélem, hogy a tudományos munkát megkedvelték a magyar repülők és hogy a jövőben ez hozzátartozik majd földi szakmájukhoz. így van, Bertalan? — Igen, Valerijnek igaza van — helyeselt Farkas. — Az állomáson végrehajtandó tudományos és technológiai kísérletek és kutatások előkészítése nagyon lekötötte figyelmemet. Még azt is nehezen tudnám megmondani, hogy mi az érdekesebb számomra : például kristályokat növeszteni, vagy a világűrből vizsgálni a Földet, felfedezni szülőföldem tájait. Tudom, hogy mindazt teljesíteni kell, ami az Interkozmosz közös programján szerepel. Tudom, mennyire szükség van a Földön az űrhajósok kozmoszban végzett munkájára, tudom, milyen hatékonyan dolgoznak a szovjet kozmonauták. Szeretném ezeket az eredményeket kiegészíteni a magam hozzájárulásával. Természetesen arra is gondoltam, hogy hazatérve folytatom a munkát a kozmonau- tika területén és aktívan propagálni fogom a kozmikus kutatásokat, azok szükséges és hasznos voltát minden földi szolgálat számára... Mit lát az űrhajós ? A Szojuz—36 űrhajó utasai: Valerij Bertalan. Kubászov és Farkas — Az űrrepülés során a kozmikus legénység tagjainak „pszichikai összeférhetősége” a legfontosabb kérdések közé tartozik. Hogyan látják egymást Valerij Kubászov és Farkas Bertalan? — Egy orosz közmondás szerint, ahhoz, hogy egy embert megismerjünk, egy púd sót kell vele elfogyasztanunk ... Nem tudom, menynyi jut ebből a sómennyiségből Bertalanra és rám, de én úgy bízom benne, mint önmagámban, bármilyen komoly munkára vállalkoznék vele — mondja Valerij Kubászov. — Egyszóval teljes a kölcsönös megértés, s ez a mi ügyünkben már fél siker. Mit értékelek benne? Azt, hogyha mondott, ígért valamit — azt meg is teszi... — Kellemes hallani, ha jót mondanak az emberről — folytatja Farkas Bertalan. — Eleinte nehéz dolgom volt. S ez természetes. „Zöldfülű” voltam, amikor idejöttem a központba. Őszintén szólva mindentől féltem. Kubászov a kozmosz „régi lakosa”. Már kétszer repült, de még csak célzást sem tett tapasztalatlanságomra, újonc voltomra. Mindenben segített. Ez bátorítást adott, erőm és tudásom pedig napról napra gyarapodott. Meg aztán a hi- degvérűsége is nemegyszer kisegített az edzéseken előfordult kritikus helyzetekben. Bizonyos vagyok benne, hogy az űrben is a segítségemre lesz. — A Szaljut—6 űrállomáson — vette át a szót ismét Kubászov — tapasztalt űrhajósok várnak bennünket, akik segíteni fognak. Popov és Rjumin már alig várják a találkozást. Valóságos tudományos laboratóriumot készítenek elő számunkra, hogy egyetlen percet se vesztegessünk el. Búcsúzunk az űrhajósoktól. Jó csillagutazást kívánunk nekik. Farkas Bertalan egy kis ajándékcsomagot mutat nekünk, magyarosan készített kozmikus étel és Valerij Rjumin űrnaplójának miniatűr magyar kiadása van benne. Egyebek közt ezt is magával viszi az orbitális állomásra, hogy örömet szerezzen a „házigazdáknak”. A Föld körüli pályán kering az első magyar űrhajós. Vajon milyen élményt nyújt számára bolygónk megpillantása a magasból? A korábbi űrhajósok elbeszélései, s nem utolsósorban Alekszej Leonov űrpilóta festményei alapján már kialakulhatott bizonyos képünk a kozmonauták szeme elé táruló, páratlan látványról. Jurij Gagarin így számolt be élményeiről: „A látóhatár képe fölülről nagyon sajátságos és nagyon szép. Az átmenet a Föld fényes felszínétől a vaksötét, de csillagokkal pompázó égig, rendkívül színes. A Föld kékes színű, és ettől a halványkéktől a mélyfeketéig igen lenyűgöző és árnyalt az átmenet. Nem lehet szavakkal érzékeltetni!” Abból a magasságból, ahol az embert szállító űrhajók keringenek, hatalmas területek láthatók be egyidejűleg. Jól felismerhetők a széles folyóvölgyek, a hegységek és a hegységeken belüli törésvonalak (épp ezért lehetséges fontos geológiai adatokat is kapni a világűrből végzett megfigyelések révén). Az erdőségek óriási, széles tábláknak mutatkoznak, s a világrészek peremvidéke oly élesen rajzolódik ki (feltéve, hogy nincs az űrhajó alatt felhőzet), mint ahogy a térképről ismerjük. Kedvező Nap-állás mellett az űrhajóból igen nagy, mintegy 50— 60 méter mélységig lehet belátni a tenger szintje alá és pontosan lerajzolhatok, vagy akár le is fényképezhetők a vízszint alatti zátonyok és szíriek. Ebből következik, hogy az űrhajókból végzett észlelések adatait még a tengeri és óceáni hajózásban is hasznosítani lehet. Különleges látványt nyújtanak felülről nézve az esetleges erdő-, vagy préri-, illetve bozóttüzek. Az űrhajósok pontosan meg tudják határozni, hol vannak az egyes tűzfészkek, és ezáltal a tűzoltóságnak nyújthatnak igen hathatós segítséget. A tűzhányók kitörési felhője is jól nyomon követhető a magasból. Volt már arra is példa, hogy a világűrből végzett megfigyelés segítségével fedeztek fel egy korábban ismeretlen vulkánt, amely magas hegységek közé ékelődik és a felszínen haladva úgyszólván lehetetlen megközelíteni. A felhőzet olyan képet nyújt felülről, mintha az űrhajó igen nagy magasságban egy hó- és jégsivatag fölött haladna. Ezen a „jégmezőn” helyenként „jéghegyek” is láthatók, vagyis a környezet' bői kiemelkedő, feltomyosuló felhők. Ahol pedig egy trópu' si ciklon (hurrikán, tájfun) van kialakulóban, ott a felhőzet jellegzetes, spirális alakot ölt. A középpont földrajzi helyzete igen nagy pontossággal bemérhető az űrhajóból, s ha az adatokat rádión továbbítják, a meteoroló gusok hasznos segítséget kapnak a kozmonautáktól. • A földfelszín megfigyelése révén az űrhajósok azt nem tudják megállapítani, milyen sebességgel haladnak. Számukra igen lassúnak tűnik a mozgás, az alattuk lévő táj egyenletes sebességgel, de egyáltalán nem gyors ütemben vonul el a Föld felé tekintő ablak előtt, jóllehet, az űrhajó másodpercenként mintegy 8 kilométeres sebességgel száguld és másfél óra alatt megkerüli a Földet. A pályasíknak az egyenlítőhöz mért hajlásszögétől függően jut el az űrhajó a magasabb földrajzi szélességek fölé. Ha például a kérdéses szög mondjuk 65 fok, akkor észak felé Leningrádon túlra, csaknem a Botteni-öböl északi partjáig jutnak el, dél felé pedig már megközelítik az Antarktisz partjait is! Ha az űrhajósok a Földdel ellentétes irányba néznek, az égboltot sokkal feketébbnek látják, mint mi itt, a légóceán alján. Sokkal több csillagot figyelhetnek meg szabad szemmel, mint a Föld felszínéről. A telihold egyenesen vakító fényességű, a Napra pedig ^ csak védőszemüveg használata mellett nézhetnek. A tejút sávja rendkívül élesen látható és az abban lévő egyes csillagok jól elkülönülnek egymástól. A távoli csillagrendszerek közül sokat nagyszerűen megfigyelhetnek a kozmikus térségből, mindenféle különlegesebb teleszkóp használata nélkül is. Mindez annak köszönhető, hogy abban a magasságban, ahol ők keringenek, a légkör már nagyon ritka és úgyszólván tökéletesen szennyezet- len. Ezért az űrhajó belsejéből lényegesen több lehetőség nyílik bizonyos csillagászati észlelésekre, mintha a Földről folytatnák ezeket. Egy közepes nagyságú teleszkóp jobb képet nyújt az égitestekről, mint a Földön lévő óriás távcsövek. Dr. Hédervári PéterMit bír el a szervezet? Dr. Echter Tibor orvos-ezredes az űrrepülés biológiai körülményeiről Jurij Gagarin első űrrepülése óta több ezer órát töltöttek már emberek a világűrben. Most már jó néhány órával sokasította ezt az időt az első magyar űrhajós is, akinek útján jártak már kozmonauták egyedül, kettesével, négyesével, egy vagy egyszerre több nemzet képviseletében. A technikai feltételek ugyanis megfelelően biztosítottak ahhoz, hogy az ember veszélytelenül és egészségi károsodás nélkül tartózkodhasson a világűrben, ahol életfeltételeit maga teremtette meg mesterségesen. Az űrrepülés mégis minden egyes alkalommal fölvet orvos-biológiai problémákat, ugyanakkor újabb kísérletek elvégzésére is lehetőséget ad. — Az űrhajósok kiválasztásánál alapvető szempont a szív-keringési rendszer, a légzőrendszer, a törzs- és vázizomzat, az érzékszervek — különösképpen az egyensúlyi szervek — pontos, kifogástalan működése, és az, hogy a szervezet ne legyen érzékeny az űrrepülés semmilyen sajátos tényezőjére. A legkritikusabb mozzanatok: a pályára állítás a fellövéssel és a visz- szatérés ar leszállással, közben pedig az űrhajó pályájának módosítása, különösen az űrállomás megközelítésekor és elhagyásakor. Ilyenkor a földi nehézségi erőnek a többszöröse hat a szervezetre. Ha például három—ötszörös a gyorsulási túlterhelés (3 —5 g) a földi nehézségi erőhöz képest, akkor a 70 kilogrammos ember mintegy 210 —350 kilogrammosra súlyo- sodik a kabinülésen. Így jóval nehezebb a műszerek „olvasása”, a szem nyitva tartása, a manőverezés, a különféle eszközökkel. A végtagok mozgatása is annyiszor több erőt igényel, ahányszoros a túlterhelés. (A megfelelő vérkeringés fenntartása érdekében a szívnek is többszöröződik a munkája. Nehezebb a légzés, mert a légzőizmoknak megnehezedett mellkasfelszínt kell mozgatniuk.) — A pályára állítástól kezdve — mint mindig — most is a súlytalanság állapotába került az űrhajósok szervezete. Ilyenkor a legfontosabb követelmény a megfelelő védelem az érzékszervek együttműködésének — pontosabban: működésük összhangjának — a felbomlása ellen. A világűrben nincs oxigén — mesterségesen biztosítják. A súlytalanság miatt nincs levegőáramlás (hőáramlás), ezért mesterségesen gondoskodnak a szellőztetésről, tehát a kilélegzett (széndioxidban gazdag, ugyanakkor páradús) levegő elvezetéséről, megkötéséről, közömbösítéséről. — A súlytalanságban az űrhajósok általában másnak érzik az ételek-italok ízét, mint a földi körülmények között. Éppen ezért az űrhajósok „szakácsai” mindig kitesznek magukért, hogy az űrutazók nemzeti gasztronómiai gusztusának megfelelő ételek és „ízek” szerepeljenek az étlapon. A magyar űrhajósnak az Országos Dieteti- kai Intézet és az Élelmiszeripari Kutató Intézet állított össze olyan ételeket, konzer- veket, amelyek sajátosan magyar fűszerezésűek, a mi konyhatechnológiánkkal készültek. Emlékérme Az első szovjet—magyar közös űrrepülés alkalmából a Magyar Nemzeti Bank I0Ö forint névértékű, fémötvözetű emlékpénzérmét bocsátott ki. Lemezen az űrhang A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent a közös űrrepülést köszöntő két nagyalakú plakát és a magyar űrhajóst bemutató, minikiállítással is beérő két képes híradó. A párt- és KlSZ-szerve- zetek még kedd délelőtt megkapták a fotómappát, amely 27 képben dolgozza fel az űrkutatás múltját, s bemutatja az első magyar űrhajóst. A Hanglemezgyártó Vállalat is rekordgyorsasággal örökítette meg az első magyar szava- kait, amelyek a világűrből Földünkre érkeztek. A felvételt a rádióban rögzítették, a hanglemez-stúdiók és a dorogi hanglemezgyár hétfőn egész éjszaka az ünnepi újdonságon dolgozott. Szerdán a vidéki boltokban is megvásárolható majd. A lemez egyik oldalán az első magyar űrhajós útra bocsátásának hangdokumentumai, a másikon Presser Gábor és Szteva- novity Dusán máris slágerré lett, erre az alkalomra írt dala, a „Magyar a világűrben” hallható. Magyar űrműszerek Kedden délutántól az A) pavilon Medicor kiállításán láthatók azok a bonyolult műszerek, berendezések, amelyeket a gyár kutatói fejlesztettek ki, s eredeti példányukat Farkas Bertalan és Valerij Kubászov vitte magával az űrbe a Szojuz—36 fedélzetén. Külön plakátokon hívták fel a percek alatt odasereglett százak figyelmét a Balaton műszerre, amely az űrhajósok szellemi és munkavégző teljesítőképességét méri a világűrben, valamint az Interferon orvosbiológiai kísérletnél alkalmazott készülékre. A di- agnoszt táskái hasonmását is bemutatják standjukon, ezt az űrhajó fellövése előtt, majd visszatérése után alkalmazzák a személyzet egészségi állapotának meghatározásánál. Rjumin naplója Megjelent Magyarországon — a világon először — Valerij Rjuminnak, a Szojuz 35 fedélzeti mérnökének a Szaljut 6 űrállomás egyik lakójának naplója. A napvilágot látott minikönyv á kiváló űrpilóta feljegyzéseit közük abból az időszakból amikor a Szaljut 6-on első ízben világrekordot . felállítva 175 napig keringett a kozmoszban. A kis könyvecskében fotók is találhatók az űrhajózás történetéről, s közlik azoknak a szovjet űrhajósoknak a nevét, akik napjainkig a kozmoszban jártak. Ürhajósbélyeg Az űrhajósbélyeg május 27- től, keddtől vásárolható meg az elsőnapi árusításra kijelölt fővárosi és vidéki postahivatalokban. 32 oldalas képeslap Kedden az utcai hírlapárusokhoz került a Magyar Távirati Iroda kiilönkiadvá- nya, a „Magyar űrhajós a világűrben” című 32 oldalas, színes, képes lap. Gazdag anyaga nyomon követi a több mint két éve tartó kiképzés egyes állomásait, ismerteti az Interkozmosz-program feladatait, s részletesen beszámol a bajkonuri előkészületek utolsó napjairól, s ae indítást megelőző órákról, percekről. Az egyes cikkeket, riportokat látványos illusztrációk, eddig még nem látott fényképek egészítik ki.
