Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-08 / 57. szám

1980- március 8. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKVILÁG GYERMEKPOSTA Bábozók és nyelvi verseny s* VÁR A KISZ! Tarka program Mátészalkán Színes, vonzó programmal várja a mátészalkai gyere­keket az úttörő- és ifjúsági ház márciusban. A gyerme­kek már túl vannak a jel­mezes farsangi „bulin”, és az úttörők, sakkolimpiáját is megrendezték már már­cius 6-án. Az úttörő kultu­rális szemle viszont ma, szombaton lesz: éneklő ra­jok, bábozók, kórusok lép­nek a zsűri és a közönség elé. Március 17-én „35 év magyar irodalma” címmel tartanak előadást, melyen fellépnek a Debreceni Cso­konai Színház művészei is. 22-én a forradalmi ifjúsági napok keretében politikai- dal-versenyt rendeznek. A képzési program kere­tében 14-én az úttörőkürtö­sök és az egészségőrök fog­lalkozására kerül sor: a ze­neiskolában illetve az úttö­rőházban. Március 28-án a nyolcadikosok számára szerveznek értékes progra­mot „Vár a KISZ!” címmel. A címből minden kide­rül ... Az úttörő- és ifjúsági ház gyermekklubja szombaton, 8-án „Kör, kör, ki játszik?” címmel tartanak játékos gyermekfoglalkozást 10 órá­tól. 22-én „Hajrá, őrsök!” című vetélkedőt tartják az úttörőklubban 10-től. A gyermekkönyvtárban március 17-én „Könyvtáros kerestetik” címmel rendez­nek vetélkedőt, 25-én pedig „Csendítsd rá a rímet!” címmel tartanak foglalko­zást. Á szamosszegi „törpék" Nagy sikerrel mutatta be Takács Roland és társulata Grimm Hófehérke című me­sejátékát Szamosszegen. Jan- csó Péter színpadi átdolgozá­sa elég lazán kezelte a tör­ténetet, így lényegében tel­jesen új mesét láthatott a gyermekközönség. Az öttagú társulat ugyanis egyszerre ti­zenkét színészt állított a szín­padra. Nem bűvészkedés, ha­nem néhány perces aktív kapcsolat kellett a közönség­gel és máris kiegészült a tár­sulat. A hét szamosszegi „tör­pe” pár perc alatt kapott kellékeket, és maszkírozták őket is, mint az igazi színé­szeket. Mire színpadra lép­tek, már hibátlanul mondták, sőt játszották szerepüket. Nagy sikert arattak a fellépő művészek: Nagy Éva, Bálega Mihály, Soplják Katalin, Markos Zoltán és Takács Ro­land, és természetesen a most debütáló gyerekszínészek. A képen: jelenet a mesejáték­ból. (Patakfalvi Z. felvétele) Dúsa Lajos Az oldalt szerkeszti: Tarna­völgyi György. Az ide szánt le­velekre írjátok rá mindig: GYERMEKPOSTA. A cím: Ke- let-Magyarország szerkesztősé­ge Nyíregyháza, Pf. 47. 4401. Délutáni szieszta a tyukodi óvodában. (Mikita Viktor felvé­tele) O tt, ahol a kékvízű Ten­ger szelíd hullámai a partot mossák, áll az öreg Fa. Ágai a vízre hajol­nak, gyökereivel makacsul kapaszkodik a földbe. Tetejé­ben ring a Madár fészke. Is­meretlen vidék eZ az embe­rek számára, csak esténként1 a vörös arcú Szél pihen meg itt, hogy beszélgessen bará­taival. Az öreg Fa ágai meg­rázkódnak, a Tenger szelíd hullámai átcsapnak a parton, hogy jobban hallják a Szél szavait, aki az emberekről mesél. — Az emberek néha jók,' de aztán veszekednek, gyű­lölik egymást .. — Halk su­hogás hallik á Madár érke­zett meg Szó nélkül fészkére telepszik A Tenger rosszat sejtve kérdi. — Mi történt veled, Ma­dár? — Elvágyom innen. — El? Elvágysz közülünk? Hová? — rázza meg harago­san a Fa lombját. — Szeretlek benneteket, de el akarok menni az embe­rekhez. Érdekes lehet az ő világuk! Te, Szél, ismered őket, beszélj róluk! — Mennem kell — szólt kedvetlenül a Szél. — Egy új világ, egy más világ — sóhajt a Madár vá­gyakozva. — Nem. értelek! — A Ten­ger hullámai indulatosan csapódnak a sziklás parthoz. — Én már régen itt vagyok. Még a Fa sem állt itt akkor. Én mégsem akarok elmenni. — Gondold meg, Madár! — szól a Fa. — Mi kell neked, amit köztünk nem találsz meg? Miért akarsz az embe­rekhez menni? Lassan leszáll az éj... A Madár nem tud aludni. 4 MADÁR Emészti, kínozza az ismeret­len világ utáni vágyakozás. Másnap, amikor felébredt, látta: a Tenger sötétzöld szí­nű — Miért haragszol? — kér­dezte tőle. — Tüdőm, hogy elrrjégy. A Madár hallgatott — Gondolj majd ránk! — kérte a Fa — Vigyázz magadra! — ki­áltotta a Tenger. — És gyere vissza minél hamarabb! Már egészen világos volt, amikor a Madár elindult. A levegőbe emelkedett, zöld tol­la ragyogott a szikrázó nap­sütésben. Lenézett. Városo­kat, falvakat látott. Sokáig egyenesen repült, előre, majd ereszkedni kezdett lefelé. El­határozta, hogy a városba megy. Amikor azonban egy erdő fölött ' repült, valaki meglátta és ráiőtt. A Madár úgy érezte, megütötték. Le­esett egy fa tövébe. Felné­zett. Sok-sok hosszú fát lá­tott, törzsük meredeken nyúlt az ég felé, és fönt összeborult a koronájuk. Körötte boga­rak mászkáltak a falevele­ken. — Kedves bogarak, nem tudjátok, merre vannak az emberek? — Ó, te, ostoba! — kaca­gott fel a Vörös Hangya. — Csak nem hozzájuk akarsz menni ? A Madár megemelte törött tollát, amely véres volt. Iszo­nyodva ismerte fel magán a vért. Ilyen az a világ, amely után annyira vágyott? Ilye­nek az emberek? Meg akar­ják ölni őt? A Fa és a Ten­ger jutottak eszébe Ott min den jó volt, hallgatta a Szél meséit, kergetőzött a Felhő­vel ... és repült Elfogta a vágy, hogy újra a levegőbe emelkedhessék. Szállni, re­pülni, itthagyni ezt a világot! Lépett néhányat, de nagyon nehéznek érezte magát Fel­repült. Még csak pár méter­re volt a talajtól, de már érezte, hogy fáj a szárnya Repülni kell tovább! Fel­jebb! Nehezen bírta. Mintha késsel szabdalnák a szárnyát. Valami húzta lefelé. Nem baj! Tovább, tovább! És ak­kor hirtelen minden ereje el­hagyta. Este az öreg Szél azt mondta a Fának és a Tenger­nek: — A Madár meghalt... P. Farkas Éva G. M. Ciferov; Volt egyszer egy kiselefánt ■ tolt egyszer egy kis- elefánt. Egy nagyon w rendes kiselefánt. Csakhogy volt ám egy nagy baj is: nem tudta a derék kis jószág, milyen foglalko­zást válasszon, mi legyen. Így aztán csak ült az ablak­nál; szipogott és törte, tör­te a fejét... Egyszer az utcán zuhog­ni kezdett az eső. — Hü-ü! — kiáltott fel a bőrig ázott rókakölyök, amikor meglátta az ablak­ban a kiselefántot. — Ez aztán a nagyfülű-ü! Két ekkora füllel kész ernyő le­het belőle! Megörült a kiselefánt, s iziben nagy ernyő lett. A rókakölykök, a nyúlfiókák, a kis sünik — mind, mind az ő két nagy füle alá hú­zódtak a zápor elől. Arra szaladt egy nyúl- fióka. — Ó-ó! Micsoda pompás orr! — mondta a kisele- fántnak. — Maga akár ön­tözőkanna is lehetne. Megörült- a derék kisele­fánt, és iziben öntözőkanna lett. Megöntözte a virágo­kat, a füvet, a fákat. Mikor azonban nem volt több öntöznivaló,, nagyon elszomorodott... Lenyugodott a nap, ki- gyúltak a csillagok. Le­szállt az éjszaka. A sünik, a rókakölykök, a nyúlfiókák'\- mind, mind aludni tértek. Csak a kiselefánt nem aludt: egyre törte, törte a fejét, mi is legyen? Egyszer csak nagy vilá­gosságot vett észre! „Tűz van!” — gondolta a kiselefánt. Eszébe jutott, hogy nem is olyan régen öntözőkanna volt. Leszaladt hát a folyóhoz, felszippan­tott egy csomó vizet és egy szempillantás alatt eloltotta a három izzó széndarabkát és a lángoló tüsköt. Az erdei állatok feléb­redtek, meglátták a kisele­fántot, megköszönték neki, hogy eloltotta a tüzet 'és megtették erdei tűzoltónak. A kiselefánt nagyon büszke volt. Most aranyos sisakban jár és vigyáz, ne­hogy tűz üssön ki az erdőn. Néha megengedi a nyúl- fiókának meg a rókakö- lyöknek, hogy kishajókat úsztassanak a sisakjában. Ford.: Antal Miklós „Üttörőcsapatunknál évek óta eredményesen működik a báb­csoport — írja Fehérgyarmatról Varga Zsuzsa hatodikos tanuló. — Az utóbbi három évben a mű­velődési . központ segíti munkán kát. Rendszeresen ellátogatunk a falusi rendezvényekre, jártunk Panyolán, Méhteleken, Hermán- szegen, szerepeltünk a cégénydá- nyádi gyermekotthonban is. Vá­rosunkban főleg az iskolai ren­dezvényeken veszünk részt, s bi­zonyíthatjuk, hogy vezetőnk, Horváth Antalné tanár néni fá­radozása és a mi munkánk nem volt hiábavaló. A megyei verse­nyen arany oklevéllel ismerték el csoportunk munkáját. Igen örül­tünk, amikor március első nap­jaiban a művelődési központ igazgatója, Kóbory Gyula meg- , látogatott bennünket, és a próba után jutalomkönyveket adott át.” „Ki mit tud?-ot rendeztek a nyírlövői gyerekek. A fellépő szereplők produkcióit öttagú zsűri bírálta el — írják Bíró Zsolt, Andrejcsik Ilona és Ba­tári Tibor, a nyírlövői könyvba­rát szakkör tagjai. — A szerep­léseket nagy taps fogadta, sőt, a nyolcadikos fiúk zenekarát valóságos ujjongás ... A tombo­lán sokféle érdekességet sorsol­tak ki, majd tánc következett. A lövőpetri gyerekeket vitte haza, szüleik közül tS'So ott voltak a műsoron. Ugyanez egyébként Lövőpetriben is meg ismételtük.” „Eljutottunk a járási versen gésre, s ez már igen szép sike — írja Gecse Éva Baktalórántha zárói. — Januárban volt a csa patok közti verseny községünk ben orosz nyelvből, ezen nyírja kóí, nyírkércsi és baktai tanulót versenyeztek. Itt elsők lettünk mi hárman: Szűcs Valéria nyolcadi­kos, Halász József hetedikes és én, szintén hetedikes tanuló. így kerültünk a járási versenyre, melyet Kemecsén rendeztek feb­ruár végén. Nagy-nagy örömünk­re arany oklevéllel térhettünk haza! A verseny egyébként „A szocialista országok barátsága” keretében zajlott le. A sikerben igen nagy része volt tanárunk­nak. Hegedűs Gyulának, s ezt nagyon köszönjük. Igyekszünk minél jobb teljesítményt nyújta­ni a márciusi megyei szemlén!” Ugyancsak köszönetét kíván­nak mondani azok a gyerekek Antalóczy Tiborné tanár néninek, akik részt vesznek Nyíregyházán a Honvéd utcai művelődési ház­ban a tánc- és illemtan-foglalko­zásokon. Székely Zsuzsa írja: „Nemcsak táncolni tanulunk szí­vesen a foglalkozásokon, hanem a helyes viselkedés szabályait is megtanuljuk — erre nagy szük­ségünk van a mindennapi élet­ben.” nek a KISZ-es óvónők. A foglal­kozások mellett játékokat készig tenek a kezelőbe, a betegszobába. A képen: közös foglalkozás az alkalmi óvodában. Hadár János: Csibéivel Fiastyúk eltévedt az égen csönd-kanyarog a Tejút felhő-messziségben holdvilág holdvilág de szomorú ez az ág. TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő, folytatása a függ. 15. és vízszintes 16, sorokban, 6. Keresztül. 7. Időjelző készülék. 8. • Kiejtett mássalhang­zó. 9. Vissza: ,,ki nem . . nem is arat.’” 11. Elme, okosság. 12. Aruba bocsát. 14. Mellső végtagja. 16 Morse-jel. 20. Levele­ző. . . 21. Rendhagyó igevégződés- 22 Energia. 24. Félig szövet! 25. Csak részben tisztít!!! 27. Happol, elragad, elvesz. 28 Utazás közepe! 29 Fiúnév (márc. 7.) Függőleges: 1. Eledel. 2. Helyénvaló viseletű. 3 Vér- csatornája. 4. Nátrium vegyjele. 5. Alig hallható hang, zaj. 6 Átvert 10. Létezik. 11. ÉEP 13. Oldalra borul. 14. Részesül 17. Égitest. 19 Opera dalbetét. 21. Ez mozgatja a testrészeket. 23. Évszak. 24. Sor betűi keverve, 26. ZÁ. 27. -tói, -tői oroszul. Megfejtendő: vízszintes 1, függ. 15., víz­szintes 16. A megfejtéseket csak levele­zőlapon fogadjuk el. A beküldési határ­idő: március 12. A lapra írjátok rá: Törd a fejed! Múlt heti megfejtés: Gyulai várjátékok. Könyvjutalom: Varga Péter Ujfehértó, Csordás Lívia Záhony, Baracsi tiyum Nyírbátor, Tóth Anita Tiszavasván, Ká­roly Ildikó Turistvándi, Márkus Lásaló Tbrány, Fazekas László Nyíregyháza-Oros, Kolozsi Zsolt Nyírmada, Bárdos Csilla Nyíregyháza, Nagy István Lónya, Szabó Timea Szamosangyalös, Tóth Katalin Nyíregyháza, Tóth László Szakoly, Almá­st Nóra Baktalórántháza, Ecsedi Gusztáv Nagyar. „Óvoda" a kórházban .Mesefigurák, bábok, állatok, képeskönyvek varázsolnak ha­misítatlan óvadai hangulatot a megyei kórház gyermekosztályán. Ügyes kezek pillanatok alatt megelevenitik a bábokat, élni kezdenek a mackók, a kutyák, a mókus, az oroszlán. A pizsa­más kis „óvodások” a gyógyulás napjait összeköthetik a játékkal az óvónői KISZ-alapszervezet társadalmi munkája révén. A KISZ-tag óvónők ugyanis vállal­ták, hogy szabad idejükben heti két alkalommal felkeresik a kór­ház gyermekosztályát és játéko­san foglalkoznak a gyerekekkel. Furulyáznak, báboznak, sőt már a bábkészítés rejtelmeibe is be­avatták a kicsiket. A mesék, a versek, a zene, a jő hangulatú együttlét feloldja a gyermekekben felhalmozódott feszültséget, a szülőktől, a meg­szokott környezetüktől elszakad­va már néhány nap alatt is fel­borul a néhány éves apróságok lelki egyensúlya. Ebben segíte-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom