Kelet-Magyarország, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-27 / 49. szám

1977. február 27. Q Visszavárták őket KM VASÁRNAPI MELLÉKLET ÜGYESEBB, BÁTRABB ÚTTÖRŐK Segít az őrs, a raj Közeledik a tavasz, az iskolákból a szabadba rajzik a népes úttörősereg, folytatódik az úttörő- év gazdag programja. Csapataink sok jó ötlet va­lóra váltására készülnek. Szokol Tibor nyíregy­házi városi úttörőelnökkel a következő hónapok úttörőmunkájáról beszélgettünk. — Az úttörőélet jelentős eseménye volt nemrégiben az úttörővezetők VI. orszá­gos konferenciája. A leglé­nyegesebb következtetés: a szocialista nevelés egész rendszerében — a család és az iskola mellett — új, kor­szerű és növekvő szerep jut az úttörőközösségnek. — Kérem, mondjon el néhányat az idevágó célkitűzések közül. — A pajtások, életkoruk­nak megfelelően, ismerjék meg városunk fejlesztésének tervét. A „Teremtsünk érté­ket!” akció keretében minden kisdobos és úttörő átlagosan 20 kg vasat, 2 kg papírt és 2 kg textíliát gyűjtsön! Sze­retnénk elérni azt is, hogy minden úttörőcsapatban le­gyen egy javítóbrigád, amely­nek tagjai — szellemi és fi­zikai felkészültségüknek megfelelően — a legfonto­sabb javításokat képesek el­végezni. Ennek pedagógiai fontossága a nevelés szem­pontjából szinte felbecsülhe­tetlen. — Az úttörőszövetség po­litikai, gyermekszervezeti jellege és nevelő munkájá­nak korszerűsítése szüksé­gessé teszi új módszerek be­vezetését, de a 30 év alatt jól bevált, kipróbált módsze­rek bátrabb alkalmazásáról természetesen nem mondha­tunk le. Ilyen az évenként megrendezett kulturális szemle, melynél célunk a jö­vőben a tömegesítés. Ennek érdekében emelni kell külö­nösen a csapatszemle, illet- va a kisebb közösségben (őrs, raj) végzett kulturális tevé­kenység rangját. — A kulturális szemle színvonalas csapatszin­tű rendezvényei megkö­vetelik a városi verse­nyek nívójának emelését is... Évente hatvan-hetven fia­tal szakmunkás végez a Hajtóművek és Festőberen­dezések Gyára nyíregyházi gyáregységében. Vizsgák után egy-két kivétellel a gyáregységben vállalnak munkát. — Valahogy nehezen ju­tottam be a szakmunkáskép­zőbe, — mondja Blonszki Mi­hály géplakatos. — így az­tán bizonyítanom kellett. Végül is jelessel végeztem. És csodák csodája, ekkor döbbentem rá, hogy az is­kolai tudás, az ott szerzett ismeretek csak a munkába lépéshez elegendők. Az iga­zi melót, a munkafogásokat csak gyakorlattal, a sokszor monoton és fáradságos mun­kával lehet elsajátítani. Be­álltam a sorba. Jöttek a bo­nyolult, tudást és szívet pró­báló munkák. Helytálltam. Következett Moszkva, a ZIL- autógyár, és a többi partner­cég. Kiküldtek a konvejorok — Ezt szem előtt tartjuk. Már az idén gondoltunk ar­ra, hogy a kulturális szemle első helyezettjei részvételé­vel Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban áp­rilis 21-én gálaestet rende­zünk. — Milyen véleménye alakult ki az eddig meg­rendezett versenyek alapján? — Ügy érzem, igényeseb­bek lettek a pajtások elő­adásmódjukban és témavá­lasztásukban is. A műfajok szélesebb skáláján indítottak versenyzőket az úttörőcsapa­tok. Népes versenyzőgárda szerepelt mese- és prózamon­dásban és az éneklő rajok versenyén. Bővült az ének­illetve szólóhangszerek ver­senyén induló pajtások szá­ma. A benevezések alapján izgalmas és szép vetélkedőt ígér a versmondók, vala­mint az irodalmi színpadok és a gyermekszínjátszók be­mutatója. Jó-lenne ha a né­pi játék, néptánc és a báb kategóriában is eredmények­kel dicsekedhetnénk. — Az úttörőközösségek nevelő munkájának fon­tos részét képezi a gyer­mekek testi nevelése. szerelési munkáihoz. Nagy iskola volt. Ügy gondolom, a gyár jelenlegi profilján túl is értek a szakmához. A fiataloknak nem csak be kell illeszkedni, de be is kell fogadni őket. A HAFÉ-ban ezzel sincs baj. A leendő szakmunkások a gyári tan­műhelyekben ismerkednek a szakmával, az üzemi légkör­rel. Harmadikos korukban meg már egyenest a brigádok szárnya alatt tevékenyked­nek. A jó vasashagyomá­nyok között a legszebb a fia­talok életbe, munkába in­dítása. Vannak szocialista brigádok, ahol a tanuló utol­éri mesterét tudásban, rang­ban, fizetésben. Urgyán Antal lakatos a Ságvári Endre ezüstkoszorús szocialista brigád vezetője. — Tizenhat éve vagyok a cégnél. Azt mondhatnák, mi közöm a fiatalokhoz? Az, hogy én mindig magamnak neveltem a hozzám került Elegendőnek tartja-e az itt elért eredményeket? — Az úttörők egységes versenyrendszerén belül a jelenleginél is több gyereket kell feglalkoztatnunk. A csapatoknál már lezárultak az „Ügyesség, bátorság” há­ziverseny sorozatai. Az isko­lákat évfolyamonként 10 fős csapatok képviselik majd az erdei tornapályán megrende­zendő városi versenyen. A „Tudjon úszni, kerékpározni, sakkozni minden úttörő!” mozgalmat a jövőben rend­szeresebbé és főleg sokkal hatékonyabbá kell tennünk. — Az úttörőmozgalom születésének első évtize­dében fontos szerepet tu­lajdonítottak a gyalogos és kerékpáros vándortá­boroknak. Az utóbbi tíz évben pedig mintha ké­nyelmesebbé váltak vol­na a gyerekek ... — Valóban előszeretettel evezik iskoláink az autó­___szál történő luxuskirán­dulásokat, melyek vastag pénztárcát igényelnek. Talán az anyagiaknál is nagyobb kár, hogy vétünk a gyerekek egészséges testi fejlődése el­len. Mindemellett megfoszt­juk gyerekeinket az ilyen jellegű túrák adta csodála­tos élménytől. A csapatok most készítik elő nyári tábo­rozásaikat, éppen ezért jó, ha gondolnak erre. A megyei úttörőelnökség ál tar szerve­zett Szatmár—Bereg ke­rékpáros vándortáborozás­ra közel 10 csapat nevezett a város iskoláiból. A kifejezet­ten 12 éven felüli pajtások részére szervezett kerékpá­ros vándortáborok — me­lyek a társadalom széles kö­rű • összefogását élvezik — megismertetik a résztvevőket megyénk irodalmi, történel­mi nevezetességeivel, min­denekelőtt szűkebb hazánk­kal, Szabolcs-Szatmárral. Jó erőpróbája egy ilyen tú­ra egymás jobb megismeré­sének, valamint a közösség formálásának. Elnökségünk ezért a jövőben szorgalmaz­ni kívánja az ilyen jellegű vándortáborozást. S. J. fiatalt. Mire egy új szakem­bert sikerült a magam képé­re formálni, akkor egyet szinte mindig ki is emeltek mellőlem. Hol csoportvezetői, hol művezetői, hol más fon­tos munkával bízták meg. Nekem ez nagy öröm. Tu­dom. hogy mind hasznosan kamatoztatják a brigádban tanult szakmát és mestersé­get. A fiatalok beilleszkedésé, nek, befogadásának másik záloga a gyári KlSZ-szerve- zetek törődő gondoskodása. Az alapszervezetek megte­remtik azokat a lehetősége­ket, amelyek között a fiata­lok kibontakoztathatják ké­pességeiket. A politikai és szakmai vetélkedők» a gya­korlati Ki mit tud-ok. kultu­rális foglalkozások, sport- rendezvények teszik ottho­nossá a fiatalok számára a gyárat. Sigér Imre Gyakori jelenség, hogy a falusi fiataloki nagy része el­hagyja otthonát, s városok­ban próbál szerencsét. Pedig munkájukra, szakképzettsé­gükre nagy szükség lenne ott­hon. Ma már a tez-ekben, ál­lami gazdaságokban is egyre korszerűbb gépek, berendezé­sek állnak munkába és ezek kezeléséhez, karbantartásához hozzáértő kezek kellenek. Ezért vannak szerencsés hely­zetben azok a tsz-ek, ahol előrelátóan terveztek, s ösz­töndíjakkal, a munkafeltéte­lek javításával biztosították maguknak a fiatal szakembe­reket. DEBRECENI GYÖRGY Porcsalmán, a Dózsa Tsz- ben egyre több huszonéves szakmunkás dolgozik. Debre­ceni György a 26 esztendejé­vel már a „korosabbak” közé tartozik a gépszerelő műhely­ben. Nemcsak életkora, de a műhelyben eltöltött évei miatt is. — A szakmunkásképző el­végzése után lakatos lettem. Többen mondták; gyere ve­lünk Pestre, legény kédjünk egy kicsit — mondja. — De annyi minden kötött a falu­hoz, nem tudtak rávenni. A tsz küldött ösztöndíjjal ta­nulni, a három év során Por­csalmán töltöttem a gyakor­lati időt. Itt voltak a bará­tok, ismerősök, ráadásul öt lánytestvérem mellett egye­düli fiú vagyok. Semmi ked­vem nem volt a csavargás­hoz. Különben is a tsz-ben visszavártak. — Alighogy visszajöttem, a népfront tagja lettem, éppen most tervezzük 1980-ig a tár­sadalmi munkát. A műhely­ben szinte kivétel nélkül fia­talok dolgoznak. Ha hallaná, mekkora vitákat rendezünk a KISZ-ről, a fociról. Éppen most gondolkozunk a KISZ- tagokkal azon, nem kellene-e ismét visszaállítani a szesz­mentes szombati klubfoglal­kozásokat. Igaz, nincs olyan szórakozási lehetőség, mint a városokban, de aki keres, ná­lunk is talál. Nem vágyom el, jól érzem magam itthon. NÉMETH TIBOR Az utolsó mondatra top­pan be Németh Tibor, aki alapszervi KISZ-titkár, köz­ségi KISZ-titkár, a helyi fut­ballcsapat kapitánya, meg még ki tudja mi. Valahol a határban ellenőrizte a gépe­ket, s most sáros csizmáját egy papírdarabbal törli, köz­ben tettetett haraggal mond­ja: — Még szép, hogy nem vágysz el közülünk. Azt miért nem tetted hozzá, hogy most nősültél, házat építettél, meg különben is, mielőtt elköltöz­nél, még hordd szét ezeket a meghívókat az utcátokban — ad át egy paksamétát Debre­ceninek. — Mióta szállítási brigád­vezető lettem, nehezebb a KISZ-gyűléseket is megszer­veznünk. Több lett a mun­kám, jobban be kell osztani az időmet. Pátyodról járok át minden reggel motorral, a feleségem gyakran panaszko­dik, hogy csak hét végén lát. Ráadásul lassan megkezdő­dik a bajnokság, s a futball nagy dolog. Mikor már na­gyon zsörtölődik, azzal csití- tom, hogy tulajdonképpen a KISZ-nek és a futballnak kö­szönheti a házasságunkat. Mert ha ez a két dolog nincs, talán soha nem jövök Por- csalmára. Persze, ezt csak tréfából mondom, el sem le­hetne zavarni innen. Már he­tedik éve dolgozom itt, hat éve gépszerelőként, s néhány hónapja brigádvezetőként. Érettségi, majd a katonaság után is lett volna lehetőség arra, hogy máshol dolgozzam. De maradtam, én nem bán­tam meg. Eddig tulajdonkép­pen úgy alakult az életem, ahogy terveztem. HUSZTI MIKLÓS Huszti Miklóssal lakásán, beszélgettem. Ilyenkor dél­tájt nem dolgozik, hiszen a tehenészetben reggel négytől hétig, délután háromtól hatig van munka. — Nyolcvan tehénnek vi­seljük ketten a gondját, ete­tünk, itatunk, trágyázunk. Sajnos, a szakmunkásképző­ben tanultaknak nem igen tu­dom hasznát venni. Szarvas­marha-tenyésztő vagyok, s néha irigykedem, mikor kor­szerű, szakosított szarvasmar­ha-telepekről, új munkafolya­matokról olvasunk. Mi még nem jutottunk idáig. De én még így is jobban jártam, mint azok az ismerőseim, akik elmentek Pestre, Debrecenbe, Nyíregyházára. Szinte mind­egyik otthagyta, szakmáját és segédmunkások valahol. Én legalább azzal foglalkozom, amit szeretek. Itt nőttem fel, ide nősültem, itt élnek szü­leim, semmi okom a vándor­lásra. Balogh Géza KI MINEK MESTERE Dohánytermesztő fiatalok versenye Ki minek mestere címmel szakmai-politikai vetélkedőt rendeznek megyénkben a dohánytermesztésben dolgozó fia­talok részére. A cél a gépesített nagyüzemi termelés techno­lógiájának jobb megismerése. A versenyre hat fős komplexbrigádok nevezhetnek már­cius 15-ig a KISZ megyei bizottságán. Az előselejtezőket áp­rilisban rendezik, s legjobb hat csoport vehet majd részt má­jus 20-án a megyei döntőn, a Nyírtassi Állami Gazdaságban. 12, 9 és 6 ezer forintos díjakkal jutalmazzák a legjobbakat. A vetélkedőben időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről, ifjúságpolitikai munkáról, az ötéves terv országos és megyei céljairól is szó lesz, természetesen a gazdag szakmai ismere­tek mellett. Ez utóbbiak felölelik a gyakorlati dohányter­mesztést a palántaneveléstől, a növényápoláson, növényvé­delmen át a betakarításig és a dohánykombájn üzemeltetésé­ig, valamint a mesterséges szárítást, feldolgozást. MUNKÁBAN AZ IFJÚSÁGI BRIGÁD. A kisvárdai ruhaipari szövetkezetben 27 fiatalból álló ifjúsági brigád készíti az exportöltönyöket. (Elek Emil fel­vétele) Fiafalok között a HAFÉ-ben A brigádok szárnyai alatt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom