Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-28 / 23. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 28. Hogyan kezdjünk az építkezéshez? (4.) A használatba vétel A csak építési engedély alapján végezhető építési munkák befejezése után a használatba vételhez engedély szükséges. Nem minden építménynél, csak a következőknél: — az emberi tartózkodásra vagy munkahelyül szolgáló, újonnan épített, felújított, helyreállított, átalakított, bővített vagy elmozdított épületnél, épületrésznél; — az új kéménynél, felvonónál, egy lóerős vagy ennél nagyobb motorral hajtott munkagépnél, közlőműnél; — tűz-, vagy robbanásveszélyes anyag előállítására, feldolgozására, tárolására, raktározására, töltésére, lefejtésére vagy árusítására szolgáló építménynél; — vizen elhelyezett építménynél, pöcegödörnél, szemét- és szennyvízgyűjtőnél. A használatba vételi engedélyt a munkák befejezésétől számított tizenöt napon belül kell kérni az első fokú építésügyi hatóságtól. A kérelemnek tartalmaznia kell az építtető, az ingatlan tulajdonosa nevét és címét, az épület helyének és rendeltetésének megjelölését, a munka megnevezését, az építési • engedély számát és keltét. A kérelemhez egy-egy példányban a következő mellékleteket kell csatolni: — a kivitelező (házilagos kivitelező esetében a felelős műszaki vezető) nyilatkozatát arról, hogy az építési munkát az engedélynek, a helyszínrajznak, a tervnek megfelelően végezték el; — eltelcs esetén az eltérést feltüntető helyszínrajzot és műszaki tervet. Az építési hatóság köteles a helyszínen meggyőződni a bejelentett adatok valódiságáról és arról, hogy az építmény rendeltetésének megfelelő, biztonságos állapotban van-e. A hatóságnak a kérelem előterjesztésétől számított harminc napon belül döntenie kell: vagy megadja, vagy megtagadja a használatba vételt. Ezt a döntést akkor is határozatba kell foglalni, ha a helyszínen szóban már előzetesen nyilatkozott, vagy helyszíni nyilatkozata jegyzőkönyvbe került. A használatba vételi engedélyt megadják akkor is, ha az ellenőrzés során kisebb, a biztonságot nem veszélyeztető hibákat vesznek észre, de az engedélynek tartalmaznia kell a hibák megszüntetésének határidejét. Természetesen a hatóság, a hibák jellegétől függően, megtagadhatja a használatba vételt, vagy az egész épületet, vagy annak csak egy részét illetően. A még befejezetlen épület egyes kész részeire ideiglenes használatba vételi engedély adható. Minden épületet, építményt csak az építési és használatba vételi engedélyben meghatározott célra szabad használni, és úgy, hogy a használat ne veszélyeztessen sem egészséget, sem életet, sem közbiztonságot. Tartósan eltérő célú használat esetén kérni kell az engedély módosítását. Milyen rendelkezések vonatkoznak az építési engedély nélkül emelt épületekre, építményekre? Amennyiben engedély nélkül építettek olyan épületet, amelyre engedélyt kellett volna kérni, vagy a kért és megadott engedélytől eltérően építkeztek valahol: írásban fennmaradási engedélyt kell kérni, az első fokú építésügyi hatóságtól. A kéréshez csatolni kell azokat az okmányokat, amelyeket az építési engedély megkérésekor kellett volna csatolni (természetesen az építési jogosultság igazolásának kivételével). A hatóság akkor rendelheti el az épület módosítását, vagy lebontását, ha az nem felel meg az építéskor érvényben volt rendezési tervek, építésügyi szabályok előírásainak. A bontást akkor is el kell rendelni, ha az építmény, az épület közvetlenül veszélyezteti az egészséget, az életet, a közbiztonságot, és a veszély átalakítással nem szüntethető meg. Amennyiben a hatóság n£m határoz el lebontást, akkor vagy meghatározott időre szóló, vagy visszavonásig érvényes, vagy pedig végleges fennmaradási engedélyt köteles adni. A két előbbi esetben az engedély megszűnte után az épületet le kell bontani. A miniszteri rendelet előírja, hogy az építésügyi hatóság az építkezés észrevételétől számított egy éven belül, legkésőbb az épület használatba vételétől számított tíz éven belül intézkedhet. Vége Vizsgák a nyíregyházi dolgozók általános iskolájában Január utolsó és február első napjaiban fejezik be tanulmányaikat azok a felnőttek, akik az elmúlt év szeptemberében és októberében kezdték meg az úgynevezett 160 órás tanfolyamot. Száztíz felnőtt ad számot ezekben a napokban felkészültségéről a nyíregyházi dolgozók általános iskolájában, a 6. sz. iskolában. A résztvevők heti tízórai iskolai foglalkozás és sok otthoni egyéni tanulás során készültek a mostani vizsgára. Hasonló tanfolyamon végzik el az általános iskola osztályait a 2. sz. iskolában a KISZÖV dolgozói. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat és a Taurus gumigyár felnőtt tanulói a „Mindenki iskolája” tévéadásait használták fel a tanulásra. A vizsga előtt egyhetes intenzív, napi nyolcórás tanfolyamon rendezik a tanult ismereteket a megyei művelődési központban. A vizsgaidőszak nem ér véget februárban, márciusban is vizsgáznak majd azok — akik a munkahelyek lehetőségeihez igazodva — később kezdhették meg a tanulást. A MÁV, az ÉPSZER Vállalat és a Dózsa Tsz felnőtt tanulói, akik heti tízórás tanfolyam után tesznek vizsgát. A dolgozók általános iskolájában, a Báthori utca 30. sz. alatt már az új tanfolyamok szervezésén munkálkodnak. A februárban kezdődő tanfolyamok minden osztályára jelentkezhetnek az érdeklődők, s ugyanott február 1-én és 3-án osztályozó vizsgát tehetnek azok is, akik egyéni tanulással készültek fel. KOVÁCS DÉNES NYÍRBÁTORBAN JEGYZET Mitől lesz jó az ebéd? Január 24-én Nyírbátorban a járási, városi tanács dísztermében zsúfolt nézőtér előtt nagy sikerű Beethoven- szonátaestet adott Kovács Dénes kiváló hegedűművész, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora, és nagyszerű muzsikuspartnere, Rados Ferenc, a főiskola tanára. A nyírbátori közönség nagy találkozása volt ez ismét a zeneművészettel. Ehhez hasonló koncertlégkört idáig csak a zenei napokon tapasztalhattunk. Kovács Dénes a zenei mondatok, nagy építkezések kristálytiszta formálásával, különösen szép hegedűhangjával, a zenei kifejezés egész tárházának bemutatásával, mesteri hangszerkezelésével magával ragadta a közönséget. Rados Ferenc minden tekintetben méltó partnere, aki érzékenyen tud reagálni a zene minden legkisebb mozgására is, így rendkívül alkalmazkodó kamaramuzsikusnak ismerhettük meg. Azok a csodálatos zenei párbeszédek, amelyek percről percre elhangzottak, arról győztek meg minket, hogy e két nagyszerű muzsikus a zene minden pillanatában együtt gondolkodik. A közönség koncentrált figyelme, felzúgó vastapsa, az egész koncert alatt tanúsított nagy lelkesedése mind azt bizonyítja, hogy igényli az értékes, művészi muzsikát és nagyon hálás a művészeknek, akik több száz kilométeres útra vállalkoztak, hogy Nyírbátorban Beethoven muzsikáját hallhassuk. Szabolcsi Miklós Többször hallani néhány vállalat, intézmény dolgozóitól: „Nálunk elég gyenge az üzemi koszt.” Naponta ötvenkétezer ember ül asztal mellé a szabolcsi üzemek, vállalatok ebédlőiben. Nem mellékes, hogy elégedetten, vagy bosz- szankodva látnak munkához az elfogyasztott ebéd után. Vajon mik lehetnek az okai annak, hogy az egyik vállalat üzemi konyháján jól főznek és bőséges adag kerül a tányérokba, másutt pedig panaszkodnak? Nem minden a szakácstól függ. Inkább attól, hogy még az iparágakon belül is nagy az eltérés az anyagnormákban. Ez jellemző az építőiparra. Míg az egyik vállalatnál az étkezési anyagnorma csak 9,90 forint, addig a másik helyen csaknem a duplája, 16 forint! Nyilvánvaló, hogy mást lehet főzni 16 forintból mint 9-ből. Sok függ attól is, hogy a vállalatok mennyi ebéd-hozzájárulást adnak dolgozóiknak. Ez az egyik üzemben alig éri el a 2 forintot, a másiknál megközelíti a 10-et is. Honnan van az utóbbi vállalatnak erre annyi pénze? Természetesen a jóléti alapból. Az egy étkezéshez nyújtott vállalati támogatás megyei' átlaga alig 5 forint felett van, az egy főre eső jóléti keret összege nem éri el a 700 forintot. Ez igen alacsony. Céiunk az, hogy az ötödik ötéves terv végére minden üzemi dolgozó részére gondoskodjunk a napi legalább egyszeri étkezésről, s ez kiterjedjen a második-harmadik műszakban dolgozókra is! Szükségszerűen megköveteli ez, hogy az eddigieknél gyorsabban növeljék üzemeink, vállalataink a jóléti alapot. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a vállalatok jóléti alapjának általában 80 százalékát használják fel az üzemi étkeztetés költségeire, mégsem elegendő! Nem is szólva arról, hogy emiatt nagyon kevés marad szociális, kulturális és sportcélokra. Most ötvenkétezer ember ül asztal mellé a szabolcsi üzemekben. Holnap már több, mert növekszik a munkáslétszám. Ebből következik, hogy növekszik az üzemi étkezést igénylők száma is. Ellátásuk csak úgy lesz jó, ha növekszik a jóléti alap! F. K. CSONKA CSALÁDOK? Ingázók otthon HETENTE, KÉTHETENTE TÖBB SZÄZ KILOMÉTERT UTAZNAK OTTHONUKBÓL AZ ORSZÁG EGYIK VAGY MÁSIK TÁVOLI HELYSÉGÉBE. KÖZÜLÜK SOKAN 15-20 ESZTENDEJE INGÁZNAK. SZABOLCS EGYRE ERŐSÖDŐ IPARA MÄR JÓ NÉHÁNYUKAT VISSZAHOZTA, DE MEG MINDIG KÖRÜLBELÜL HARMINCEZER A MÁS MEGYÉKBE, A FŐVÁROSBA ELJÁRÓK SZÁMA. LEGTÖBBJÜK MEGBECSÜLT TAGJA A MUNKAHELYI KÖZÖSSÉGNEK, SOKAN SZOCIALISTA BRIGÁDBAN DOLGOZNAK. Komárom megye az ország legkisebb, de egyik legiparo- sodottabb megyéje. Közel 400 kilométer odáig az út Sza- bolcs-Szatmártól. Tatabányán, a megyeszékhelyen három rétközberencsi munkással találkoztam. A Komárom megyei Építőipari Vállalat dolgozói. Munkahelyük Tatabánya A ragyogó tisztaságú KO- MÉP-szálló, ahol négyen laknak egy szobában, és központi fűtés adja az egyenletes meleget, második otthonukká lett. A szálló vezetősége „házhoz viszi” a szórakozást. A televízión kívül TIT-előadások, színvonalas moziműsorok teszik lehetővé a szabad idő hasznos eltöltését. No meg a házikönyvtár, ahol mindenki talál ízlésének, érdeklődésének megfelelő olvasnivalót. Tóth Miklós: — Jól érzem magam a szállóban. Tíz éve dolgozom Tatabányán. Az ingázást tizennégy esztendeje kezdtem. Először Budapesten próbáltam szerencsét, de ott nem tudtam megszokni. — Nem gondolt még arra, hogy Szabolcsban keres munkát? — Tatabányán brigádvezetőnek választottak, többször értük el az ezüstkoszorús szintet. így nem kezd köny- nyen újat az ember. Pedig idősödő fejel már egyre nehezebb az utazás, és jó lenne több időt tölteni együtt a családdal... Gyüre Béla: — A KOMÉP kedvez nekünk. Másfél esztendeje nem vonattal, hanem vállalati autóbusszal járunk haza. Pénteken délben indulunk, Rétközberencs a végállomás. Az autóbusz is a faluban „alszik”, és vasárnap, késő este indul vissza velünk. Ök és társaik már leszálltak a fekete vonatról. Kényelmesebben, gyorsabban utaznak. De hányán vannak, akiket nem visznek „háztól házig”! Gyüre Ferenc (csak névrokona Gyüre Bélának) még fiatalember, 26 esztendős. Több, mint 10 esztendeje került el Szabolcsból Budapestre, szakmát tanulni. — Eleinte szokatlan és nehéz volt. Pesten hallottam, hogy Tatabányán jó kereseti lehetőség van. Itt elvégeztem a nehézgépkezelői tanfolyamot, megkeresem a havi ötöt és fél ezer forintot. A pénzt fizetés napján feladom édesanyámnak, ő takarékba rakja a nevemre. Családi otthon: Rétközberencs Tóthék portáján a feleség jön elém, karján két év körüli kisfiút tart. — Éppen most ment el a férjem, Gyüre Béla anyósának segít, szénát raknak a padlásra. Ilyenkor hét végén is összefognak, akárcsak mi asszonyok hét közben, amikor magunk vagyunk. Sokszor szorulunk egymásra. — A lányok iskolában vannak. Csak magam maradtam ezzel a csöpp fiúval. Már két éve gyesen vagyok. Egyébként a termelő- szövetkezetben dolgozom, persze megszakításokkal. A két lányom régebben gyakran betegeskedett, s ki kellett huzatnom magam a té- eszből. Csak 5 éve iratkoztam vissza. Akkoriban éjfélkor feküdtem és 5-kor keltem. Építkeztünk is. Bizony jó lett volna, ha többet van itthon a férjem... Gyüre Béláéknál folytattuk a beszélgetést ; — Ismerik Tatabányát, ahol a férjük dolgozik? Tóth Miklós és Gyüre Béla szénarakás közben. (Gaál Béla felvételei) Gyüre Ferenc egy hétre való tüzelőt aprít. — Egyszer voltunk ott, Tóthnéval együtt utaztunk. Nagyon messzi van. Még egyszer annyit én nem utazom. Pedig meg is telepedhetnénk ott, lakás lenne, de én nem megyek. Itt él az anyám, a rokonok. Én ide szoktam. S az is jó, hogy ez-az megterem a ház körül. A férjemet sem hívogatom, hogy jöjjön haza dolgozni. Nyugdíjig már csak kibírjuk így külön. Ha most lennénk fiatalok, máshogy kezdhetnénk. „Pihenj fiam...“ — Gyüréék két gyereket neveltek — jobban mondva inkább csak az édesanya — mint ahogy ez a hozzájuk hasonló csonka családoknál van. A fiúk is elkerült a megyéből. Pesten tanult szakmát, s ott is ragadt. — Nem hiányzott az apai szigor a gyermeknevelésnél? — Szerencsére nagyon jó gyermekek voltak. Boldogultam velük. De tudom, sok asszony mennyit bajlódik egyedül... Gyüre Ferenc: Elseprem a havat, aztán aprítok egy hétre való tüzelőt. Nekem köny- nyebb, mint a családosoknak. Sok munka nem vár rám itthon, elvégzik a szüleim hét közben. Azt mondják: „Pihenj fiam, ha hazajöttél olyan messziről”... Kádas Viktória
