Kelet-Magyarország, 1976. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. január 1. A MÚLT ÉV SLÁGEREI KÖNYVEI ÉPÜLETEI VADÁSZZSÁKMÁNYA HANGVERSENYEI IDŐJÁRÁSA FILMJEI BOSSZÚSÁGAI Mire emlékezünk az elmúlt évről? Mindenkinek vannak élményei, olyan maradandó benyomásai, amelyek elkísérik a következő esztendőben is. „Leg”-ek — így is fogalmazhatunk. Változóak az ízlések, így hát a válogatás során igyekeztünk szerbeszámba venni művelődési történést éppúgy, mint kalandot. Álljon itt az összeállítás annak bizonyságául: megyénkben is sokminden olyan történt, amire jóleső érzéssel gondolnak vissza sokan. Hogy mi volt az év könyve? Inkább kérdezzük úgy, mi lett volna — mondják a Bessenyei könyvesboltban- Nem kínálhattak volna anynyi szakácskönyvet, mint amennyit kerestek. Hiába, a fiatalasszonyok férjei úgy látszik áhítják a házikosztot. Ezenkívül? Nos Bednai Zsuzsa Asszony a fáraók trónján című könyve órák alatt elfogyott, azóta is keresik. A szülők pedig szinte feldúlták a boltot egy Gőgös Gunár Gedeonért, meg az Ablak Zsiráf című könyvért. És hogy a pletykairodalom se maradjon ki: az Aranyecsetért naponta zarándokoltak a boltba. Hogy mi volt az év épülete? A KEMÉV igazgatója nem is gondolkodik, hanem rávágja: a Sóstói úton a szanatórium területén épült 200 ágyas pavilon. A döntéstől a kész állapotig alig másfél év telt el. Rekordidő. Ami egészségügyi létesítménynél nem mellékes: közmegelégedésre. Brigádok munkája, szíve köti szilárdra a falakat- De van még valami. Nem látványos. Nem nagy. Csupán egy óvodai tornaszoba a Tünde utcán. Az itt dolgozók, tervezők számára ez nem is tervmunka volt. Be-benéztek az ablakokon, és a gyerekszemek diktálták ettőlfogva a tempót. A köszönet: szívből jövő nevetés, derű. Terven felüli prémium! — Ez a farkas! Ez a farkas! Nem a mesefilmben kiáltottak így, hanem Nyíregyházán, amikor a Trabant csomagtartója kinyílt. Az volt, igazi, Barabás mellett lőtték. A Trabanthoz viszonyítva nagynak is mondható állat lapult ott- A megyei vadászok nesztora szerint ez volt az év vadállata. Nem volt kapitális bika, nem akadt szebb jószág szerte Szabolcs-Szatmárban. A Kárpátokból somfordáit le, jó pecsenyét remélve. Golyót kapott. A vadász pedig nagy sikert aratott. Oláh Bertalan aki lőtte, munkavédelmi előadó. Nos, a farkas kilövésével más vadak védője is lett. Az elmúlt évben három olyan hangverseny volt Nyír-egyházán, amely megmozgatta a zenekedvelőket és kíváncsiakat. A legnagyobb közönségsikert a japán karnagy, Kobayashi Kenicsiró aratta, akinek koncertjén júniusban többen voltak, mint ahányan a színházba beférnek. Amint kiderült, sokan jobban érdeklődtek a dirigens személye, mint a zene iránt. A másik két koncertet a leningrádi filharmonikusok, illetve Kocsis Zoltán zongoraművész adta. A színháziak szerint ez a három program olyan izgalmat okozott, hogy a jegy iránti ostromot alig állták. Tanulság: több ilyen kívántatik. Kobayashi, Gidon Krémer és Kocsis Zoltán három „leg”-et provokáltak. Ezrek örömére. — Az volt a szenzáció, hogy nem volt szenzáció — mondják a nyíregyházi meteorológusok. Volt ugyan rendkívülinek tűnő időjárás, de semmi olyan nem történt, ami évek múltán is emlékezetes maradna. Hogy nincsen tél, azt megszoktuk. Hogy a nyár nem hoz csúcsokat, az is természetes. Hogy ősszel nem esik, sajnos gyakorlattá válik. Hogy miért ilyen a december, arra is van magyarázat. Vagyis ebben az évben nem volt az év „leg”-ebbik időjárása. így hát mi marad: reméljük, hogy legalább tavasz lesz, meg szerelem. De ez már kiesik a meteorológia hatásköréből. De kukkantsunk be a mozikba is. A múlt évben a megyében 3 millióan néztek filmet. Nagy szám, országosan is jó eredmény. De mi volt az év filmje? Bármilyen csodálatos a ranglista élén magyar filmek szerepelnek. Az első, a Hószakadás nem is meglepő. Több mint 34 ezer látogatója volt előadásainak- A másik a 141 perc 30 ezer nézőt csábított a mozikba. Az öreg és a Szembesítés is elegáns helyet foglal el. Túllenne a magyar film a válságon? Lehet, legalábbis Szabolcs-Szatmárban. A moziüzemi vállalatnál azonban mondanak még egy adatot, ami azt bizonyítja, jó helyen keresgélnek a mozilátogatók. A múlt évben 450 ezer nézője volt a szovjet filmeknek. Mindez jelzi: csak jó alkotás kell, akkor megtelik a mozi. Talán ez az év tanulsága. Mi volt 1975 bosszúsága? — kérdezzük a nyíregyháziaktól. A távfűtés, a szemétszállítás — hangzik kórusban. Hideg van, nem fűtenek rendesen, kimaradások vannak, mi fizetünk, ők nem szolgáltatnak — ragoznak az emberek. Áz IKSZV a TITÁSZ-ra, a TITÁSZ az IKSZV-re hivatkozik. Szemétügyben nem is hivatkoznak. A lakók fizetnek, a vállalatok beveszik a pénzt, a panaszos leveleket felbontják a szerkesztőségben. Hogy mi várható? Remélhetően meleg tél, akkor elvész a gond. Hogy addig mi legyen? írjunk, panaszkodjunk. Változni úgyse változik semmi. Es vajon mi volt az év eseménye szerkesztőségünknek? Az új, ofszeteljárás bevezetése. íz gult újságíró, szerkesztő, nyomdász, postás és olvasó. Mindenki joggal. S az eredmény? Tarka újság, jó törekvések, dicsérő levelek, csordogáló festék, változatlanul késői kézbesítés. Tanultunk és tanulunk, és amikor nincsen elég szín a festék hengeren, vitatkozunk. Hála pénzünk a sok levél. Ha si kerül, akkor talán a jövő évben az esztendő „leg”-jei közé sorakozunk. Ami rajtunk múlik, megtesszük. Most már csak az eseményeken a sor. Kitüntetés Márki Jánost, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóját nyugalomba vonulása alkalmából az Elnöki Tanács a „Munkaérdemrend” .arany fokozata kitüntetésben részesítette. Márki Jánostól december 31- én munkaértekezlet keretében vettek búcsút munkatársai. Misztikus tévedések A híres, sőt hírhedt lochnessi szörny létezésének gondolata több mint negyven esztendeje izgatja az emberek fantáziáját. A tudomány minden lehetőt megtett, hogy felkutassa, azonosítsa az állítólagos hatalmas testű „valamit”, de mindeddig nyomát sem találta. Jellegzetes, hogy ellenőrizhetetlen tartalmú elbeszélésekkel, semmit nem bizonyító, csupán elmosódott „pacnikat” mutató fényképekkel igyekeznek igazolni a szörny létezését — főleg a kirándulóidény közeledtekor. A lochnessi szörny mellett van egy másik „örökzöld” témája is a világnak: i „repülő csészealjak”-ról szóló törtéaetek. A csészealjnak sok közös vonása van a ochnessi szörnnyel. Ennél is csak „szemtaíúk” elbeszéléseire lehet támaszkodni, így ;emmiféle tudományosan értékelhető adat nem ill rendelkezésre. Persze szó sincs arról, hogy i tudomány ne mérlegelte volna az összes leíetőségaket. De végül is a józan észre támaszcodva foglalta össze nézeteit az UFO-üggyel kapcsolatban és kizárta azok kozmikus erede;ét. Az elbeszélések, leírások szerint a csészeiljak hihetetlenül változatos forrnájúak lehetnek, de mégis tárcsa- és rakétaszerű, hosszú, karcsú testeket véltek látni a legtöbben. A csészealjelméletek keletkezése egyébként 1942-re nyúlik vissza. Ekkor egy ittasan felszálló amerikai pilóta hétezer méter magasságban egy gömbvillámot nézett fényes külsejű, ismeretlen objektumnak. A csészealjészlelések megsokszorozódása nagyjából égybeesik a rakétakutatás erőteljesebb fejlődésének a kezdetével. Akkoriban — akár katonák művelték, akár „civilek” — nem verték dobra, hogy miféle furcsa szerkezetekkel foglalkoznak. Nem közölték az indításokat, és nem is lehetett utánajárni a légtérben megjelent objektumok eredetének. Igazat kell adnunk annak az amerikai professzornak — az Egyesült Államokban létrehozott UFO-vizsgálati bizottság vezetőjének —, aki úgy vélte, hogy az első igazi repülő csészealj az a szovjet szputnyik volt, amelyet 1957. október 4-én bocsátottak fel. Az űrkutatás kapcsán ma már ott tartunk, hogy sok ezer rakéta- és szputnyikalkatrész vált „kozmikus szemétté”, s ezek mindegyike alkalmas arra, hogy UFO alakjában kísértsen. Jól tudjuk, hogy a természet bőven szolgáltat okot a csodálkozásra. Könnyen előfordulhat, hogy a gömb, vagy korong alakú felhőket csészealjnak nézi az ember. Megcsalhatja a nézőket a sarki fény, a délibáb, sőt egyegy napkitörés is kelthet csészealjszerű látszatot, ha a háttér, a megvilágítási viszonyok A távbeszélés Ma már természetes, hogy ha az embernek valami sürgős elintéznivalója van, egyszerűen felemeli a telefonkagylót, és feltárcsáz néhány számjegyet. Már az is nagy kényelmet jelent, amikor egy-egy városon belül éihetünk ezzel a lehetőséggel. Még nagyszerűbb dolog, hogy ma már más városok, más országok telefonállomásaival is pillanatokon belül kapcsolatba léphetünk, egyszerű tárcsázás útján. Nagyot kellett fejlődnie a távbeszélőtechnikának, hogy ez lehetővé váljék. A távválasztás megteremtésének féltétele a minél tökéletesebb automatizáció volt. Mindenekelőtt fel kellett számolni a régi kézikapcsolású központokat, de még a gyakran javításra szoruló, viszonylag lassan, lépésenként működő ún. rotaryrendszerű telefonközpontokat is. Helyettük crossbarrendszerű központok és alközpontok hálózatát kellett kiépíteni. A crossbarrendszer lényegét elárulja az elnevezése (a cross angol szó, keresztezést, a bar szó pedig rudat jelent). A készüléket minimális mozgással dolgozó kapcsológépnek tekinthetjük. Az elektromágnessel működtetett rudak rácsszerűen, egymásra merőlegesen helyezkednek el. Az összeköttetést több kapcsológépen két működésbe hozott rúd keresztezési pontjának az érintkezése hozza létre. A crossbarrendszerű kapcsológép két nagy előnye: rendkívül megbízható, és gyors működésű (a másodperc húszadrésze alatt végez kapcsolást). E speciális automatakőzpontokkal először több nagy vidéki városunkat látták el, majd a budapesti központokban is elkezdték a be-Svájci nyilvános telefon, amelyről — megfelelő mennyiségű pénzdarabbal „táplálva” — bármilyen távhívást kezdeményezni lehet. rendezések cseréjét. A munka előrehaladtával egyre nőtt azoknak az állomásoknak a száma, amelyeket bekapcsolhattak a távhívóhálózatba. Ezzel párhuzamosan azonban meg kellett oldani egy lényeges feladatot, először is Budapesten: át kellett térni az automatikus időszámlálásra. Erre azért volt szükség, mert automatikus távhívás esetén az interurbánvonalból kiiktatódik az a személy, aki korábban célszerűen párosulnak. Talán még „UFO-madarak”-ról is lehetne beszélni, megfelelő fényhatásnak kitett, magasan repülő éjjeli madarakról. A tudósok szerint az alábbi négy csoportba lehet sprolni az időnként észlelt rejtélyes objektumokat: — Optikai csalódások, tehát egyszerű fénytüneményeik, amelyek okát például a felhőzetben, a légkör és az égbolt szokatlan megvilágítási viszonyaiban, és az ezekkel járó sajátos fénytörési jelenségekben kell keresni. — Valóságos repülő tárgyak, részint be nem jelentett repülőgépek, rakéták, részint ember alkotta kozmikus objektumok, mesterséges holdak, hordozórakéták, amelyek főleg pályájuk utolsó szakaszán válnak jól láthatóvá. — Eddig ismeretlen természeti jelenségek, földi, szoláris, kozmikus hatások látható jelei, amelyeknek megjelenési formáit nem is lehet előre megjósolni. — Idegen bolygókról, idegen naprendszerekről idetévedt, „elvándorolt” vagy „kirándult” testek, űrhajók. A negyedik csoportban leírtak értelmében tehát kategorikusan nem szabad kizárni annak lehetőségét, hogy egy 500 vagy 1000 fényév távolságnyira lévő bolygón esetleg van egy fejlettebb társadalom. Tehát bele ne essünk abba a hibába, hogy elhiggyük: a repülő csészealjak máris ilyen, távoli bolygókról érkező objektumok. Repülő csészealjak ugyanis hitelt érdemlő módon nem léteznek. A tudomány nem ismeri el, hogy jártak már itt á Földön távoli bolygók küldöttei, és azt sem, hogy most is itt ólálkodnának (anélkül, hogy egyáltalán leszállnának!). B. I. távlatai a kapcsolást létrehozta és elszámolás céljából a beszélgetés időtartamát feljegyezte. Az időszámlálás bevezetése egyben arra igyekezett rászoktatni a helyközi beszélgetőket, hogy „spórolósabban” társalogjanak. A cél az volt, hogy a távhívóhálózatunkba bekapcsolódó belföldi és külföldi telefonálók minél kevesebbszer kapjanak foglaltsági jelzést. Ilyenkor ugyanis a gépek felépítik a kapcsolást, vonalat foglalnak le, de nem jöhet létre a beszélgetés, mert az automatákra nem lehet rábízni a bontást. Az automatikus időszámlálás bevezetése végső soron azt eredményezte, hogy Budapesten napközben 3, az esti és éjszakai órákban 6 percenként ugrik egyet a számláló és „számít fel” 1 forintot. Ä vidéket pedig három díjövezetre osztották fel, s az oda tartozó állomásokkal való beszélgetéskor 40, 20 és 15 másodpercenként ugrik egyet a számláló. Ugyanezt a rendszert a külföldi összeköttetések viszonylatában is megvalósították, persze jóval magasabb tarifával. Az 1937-es nemzetközi statisztikák szerint abban az évben mintegy 40 millió telefonelőfizető volt a földkerekségen. Számuk 1970- re 255 millióra növekedett, ma pedig már megközelíti a 300 milliót. A végső cél az lenne, hogy a világ bármelyik telefonállomása automatikusan kapcsolatba lephessen bármelyik másikkal. Ehhez mindenekelőtt az egyes országokon belül kell megvalósítani a teljes távválasztórendszert. Ezt eddig csak nagyon kevés országban tudták megoldani. Azt viszont máris elérték, hogy a földkerekség telefonjainak 95 százaléka valamilyen automataközponthoz csatlakozik.) A világtávválasztás megvalósulásáig még sokféle akadályt le kell küzdeni. Legfontosabb közülük az egységes telefonszámrendszer megteremtése. A Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) 1961 óta dolgozik a telefon-világhálózat automatizálásának tervén. Kidolgozott egy nemzetközi telefonszámrendszert, amelyet 2000-ig a világ minden távbeszélő-hálózattal rendelkező országában bevezetnek. A világtelefonszám 13—19 jegyű lesz. Az automatizált világtelefon terve kilenc földrajzi térségre osztja fel a világot. Ezek mindegyikének saját irányítószáma lesz. Ha a telefon csak beszélgetésre szolgálna, fejlődése akkor is megállíthatatlan lenne. De egyre gyakrabban fog adatokat továbbítani a számítógépekhez a telefonvonal, s később a hangokon, jeleken kívül képeket is. Mindez tovább fokozza a jelentőségét. A tárcsát nyomógombok fogják felváltani, s ezzel meggyorsul majd a hívás művelete, csökkennek a hibalehetőségek. A készülékeket el fogják látni olyan szerkezettel, amely mjndaddig automatikusan hívja majd a foglalt számot, míg az jelentkezik. Beszélgetés közben a telefon jelezni fogja, ha a beszélőt más is hívja. Ekkor félbeszakíthatja a társalgást, beszélhet a másik hívóval is, majd folytathatja az első beszélgetést. Lehetséges lesz a hívásoknak egy másik számra való átkapcsolása is, ha valaki egy megfelelő kódot továbbít majd a telefonközponthoz. B. I. Egykori sziklarajz, amihez — a dús fantáziájúak szerint — egy hajdan a Földön járt űrhajós állt modellt. I
