Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
1975. december 25. KELET-MAGYARORSZÁG 9 Váci SZABADSÁG! Tégy gazdaggá minket! 1924. december 25-én született Váci Mihály, a Nyírség nagy költője. Ebből az alkalomból készült összeállításunk Szabadság! Tégy gazdaggá minket! Gazdagság! Tárd ki szárnyainkat! Bogárka nép voltunk — csak kaparásztuk létünk dobozának fedelét. „A téli tájon didergő faluk ingem alá bújnak melegedni.” Hogy gyűlölöm már, amit még annyira szeretek! — a szegénység megáldott ereklyéit, a befogott tehénkék kajla bánatát, a zsugoriság nyávogó imáit, a pisogló szemekben a babonák ragályos trachomáját. Lassan széled a vert történelem. „Szabolcsnak vegyél fémépítődobozt” Az emberiség tavasza virágzik. — Sürögve, zsongva beporozni virágait miránk is vár a sor, hogy kaptárunkba gyűljön az egyenlő sejtekbe osztott illatozó nemzeti jólét. „Az egyenlő sejtekbe osztott illatozó nemzeti jólét.” „Adj a parasztnak a boci helyett mú-t bőgő gépet...” „Adj neki felhúzós kis gyárakat.” (összeállította: ELEK EMIL) Mihály: A Duna-Tisza ezüst szalagján szívünk fölött egy amulett-ország. A téli tájon didergő faluk az ingem alá bújnak melegedni. Egy-egy tanyára lelve felzokognak az ifjúság előázsiai dalai. Meztelen szívvel érzem még a bundák durva szerelmét, — dédelgető melegét. A világrahozó szegénység anyai ölét még áldva emlegetem. De nem akarok meghatódni többé! Levetkezem a lélek szürhímzéseit, s a gondolat kalotaszegi kacskaringóit magamról lefejtem. Európába értünk végre a népvándorlás kétezer éve után! S az értelmes erő lánctalpas traktorával szaggatnám fel gyorsabban ezt a tájat: — tűnjön el a falvak borzassága és a tanyák sündisznó-szuszogása. Segítségedért hangosan kiáltok — szabadság! — Tégy gazdaggá minket! Gazdagság! Térdelj ide mellénk az Alföld szőnyegére, bíbelődj velünk. Neked csak játék, móka és ajándék, — mi meg itt gürcölünk kis makettjaidért! Építőköveidből rakd ki álmainkat. Rakogass palotákat, mintha dominóznál. Hol mutató ujjal a porba rajzolsz: csatorna kéklik, — hát firkálgass e tájra. Ujjaidat mártsd a homokba — megfogannak, a szőlőgyökerekkel szorítsd magadhoz a hazái Szabolcsnak vegyél fémépítődobozt. Adj a parasztnak a boci helyett mú-t bőgő gépet, mely szelíden követi. Adj neki felhúzós kis gyárakat. Melléjük térdel és szinte játszogatva zümmögteti a buzgólkodó ipart. Meglátod — így majd elfelejti a hóna alá bújó kiscsikókat. „Építőköveidből rakd ki álmainkat. Rakogass palotákat, mintha dominóznál.” „S az értelmes erő lánctalpas traktorával szaggatnám fel gyorsabban ezt a tájat.”
