Kelet-Magyarország, 1974. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-21 / 143. szám

Íffí4. j8nf«s Ä; Közművelődés Uj tartalommal BRIGÁD VEZET ŐK A termékek 1 KÖZÉLETT FÓRUMAIN­KON, társadalmi megmozdu- , lások alkalmával egyre több szó esik a közművelődésről. A társadalmi fejlődésben be­töltött szerepének tudható, .hogy ,annyira a közérdeklő­dés középpontjába került: vitathatatlan jelentősége van a lenini kulturális forrada­lom megvalósításában. f Kulturális életünk, műve. lődésügyünk egységére, ré­szeinek, területeinek elha- nyagolatlan összefüggéseire még 1958-ban felhívta a fi­gyelmet a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt művelődés­politikájának irányelvei cí­met viselő alapvető doku­mentumunk. A szocializmus teljes felépítésének idősza­kában pedig fokozatosan szükségessé vált ennek elmé­leti, ideológiai továbbfejlesz­tése, kiteljesítése. A tudo­mánypolitikai irányelvek, majd az állami oktatás fej­lesztésének feladatait rögzítő KB-határozat után került sor 1974-ben A közművelő­dés helyzete és továbbfej­lesztésének feladatairól szóló határozat megalkotására. Ez a dokumentum hangsúlyoz- ,'za, hogy „egyik legfontosabb i feladatunk, hogy kialakítsuk, illetve tovább alakítsuk a közművelődés egységes szemléletét, és gyarapítjuk ennek társadalmi megbecsü­lését.” Az egységes szemlé­let kialakításához elengedhe­tetlen, alapvető teendő a közművelődés fogalomtar­talmának tisztázása, a társa­dalmi (és tudományos) köz­véleménnyel való elfogadta­tása. Ezt a félreértések el­kerülése, a cselekvés irányá- ; nak, teendőinek világos meg­határozása is kívánja. Ismeretesek azok a jelen­tős változások, amelyek az 1960-as évek elején követ­keztek be társadalmunk éle­tében. Népgazdaságunk szer­kezeti változása, a társadal­mi átrétegeződés, a tömeg­kommunikációs eszközök, rendszerek gyors térhódítá­sa, a tudományos-technikai forradalom kibontakozása, a „permanens művelődés” tár­sadalmi követelménnyé vá­lása, az iskolai oktatás fűnk­éi ójának lassú átalakulása mind-mind hozzájárult ah­hoz, hogy a „hagyományos népművelés” elbizonytala­nodott. Bebizonyosodott, hogy az egyébként minden élismerést megérdemlő, tör­ténelmi érdemeket szerzett hagyományos népművelés fo­galomtartalma beszűkült, összezsugorodott, intézmé­nyeinek hagyományos tevé­kenysége „kilúgozódott”. A TÁRSADALMI SZÜK­SÉGLETEKHEZ, igényekhez való alkalmazkodás azt kö­veteli, hogy a népművelés fogadja magába a közmű­velődés teljesebb jelentéstar­talmát, s ennek megfelelően szélesítse, terjessze ki tevé­kenységét, hosszabb sugárral vonja meg intézményeinek, intézményhálózatának kö­rét, gazdagabb, korszerűbb formarendszert és fejlettebb metodikát alakítson ki. Az 1974-ben megjelent KB-hatá­rozat már egyértelműen eb­ben az új koncepcióban mo­zogva és gondolkodva vé­gezte el az elemző munkát és szabta meg — most már hosszabb távra — a felada­tokat. A határozat végképpen le­számol az illúziókat éltető, romantikus népműveléssel, megszünteti azt a dilemma- tikus viselkedést, amely „sző­kébb és tágabb érteleiéiben vett népműveléssel” számolt. Uj tartalommal serkenti élet­re a hagyományos népműve­lési intézmények tevékeny- • ségét, új intézmények, szer­vezetek feladatait határozza meg úgy, hogy megóv a „népművelés parttalanságá- , nak” veszélyeitől. Az isko- lánkívüli művelődés sokszek- torú, gazdag világát a párt­irányítás és az egybehangolt állami vezetés révén egység­gé rendezi, hangsúlyozván “társadalmi jelentőségét, el­ismerésének, megbecsülésé­nek szükségességét. E koncepció, következés­képpen a közművélődés új és korszerű értelmezése ab­ból az állapotból indul ki, amelyben társadalmunk mű­velődési igényei és lehetősé­gei összegeződnek, megra­gadhatóvá, válnak. A fogalom tartalmának körülhatárolá­sában, az ismérvek felsoro­lásában arra törekszik, hogy az általánosítás ellenére is kötődjék a gyakorlat konk­rét jelenségeihez, jelenség- csoportjaihoz. Mi tehát a közművelődés 7 Közművelődésen a társa­dalmi nevelés szakágává fej­lődött kulturális tevékenység teljességét értjük, amely mozgalom keretében bizto­sítja a társadalom vala­mennyi rétegének iskolán kívül, szabad időben való művelődését; az állam és társadalom által fenntartott és működtetett intézmények és társadalmi szervezetek igénybevételével a kulturális értékek terjesztését, nevelő célzatú elsajátíttatását vég­zi; művelődéspolitikai irá­nyítással és szakszerű veze­téssel a szócialista társada­lom igényelte személyiség kialakítását teszi lehetővé. MEGHATÄROZÄSUNK ér­zékelteti, hogy a közmű­velődés csak a kulturális szféra más területeivel ösz- szefüggésben, szoros kölcsön­hatásban tudja betölteni a maga funkcióját. Ellentétben az elavult népművelési kon­cepcióval, nem szűkíthető le tehát az iskolázatásban el­maradt, hátrányt szenvedett, alacsonyabb műveltségi szin­ten álló rétegek művelődé­sére. Egyre inkább a műve­lődési szokásokat elsajátított, a közösségi művelődést, szó­rakozást igénylő, a szabad idő kulturált eltöltésére vál­lalkozó egyének, rétegek mű­velődésének ad teret, az ön­művelődési igény kielégíté­sére törekszik. Az új koncepció, a köz- művelődés új fogalmának használata a társadalmi va­lóság objektív fejlődésének tudomásul vételéből adódik. Megnőtt az elsajátítandó kul­turális értékek mennyisége, törvényszerűen bővült az el­sajátítok (művelődök) köre, a szocialista világrendszer megerősödése következtében módosult a kulturális érté­kek elsajátításának célja, az elsajátítás tendenciája, új csatornák belépésével jelen­tősen megváltozott a műve­lődés „hogyanja”. Az sem lehet kétséges, hogy a pivatását igazán be­töltő közművelődés nem egy­szerűen függvénye a tudo­mányos, művészeti életnek, a közoktatásnak, hanem társa, segítője, bizonyos vonatko­zásokban meghatározója is. Visszahatván reájuk, meg­gyorsíthatja, befolyásolhatja fejlődésüket. Z. Fodor József A reggeli köd után, szinte szokatlanul tűz a nap fénye az át­ázott szamo&meniti földekre. Az útra hordott sár már fel is száradt. Port kever­nek a járművek a Mátészal­ka—Gsenger közötti úton. Szinte meglepő, ahogy né­hány nap alatt mennyit vál­tozik a tál. Alig egy órával dél előtt a Csenger élőit igazolást végző határőrök még figyelmeztetik a Szamos bal partjára igyekvő gépko­csik vezetőit: „Forduljanak vissza, mert a hídon még nem lehet átmenni, le van zárva.” Mire a hídhoz érünk, már bontják az árvízvédelmi ka­put. Pár perc múlva pedig megérkezik Szakács Gábor, a községi tanács vb titkára és engedélyt ad a forgalom megnyitására. Szinte szertar­tásnak beillő, fontos esemé­nye ez a községnek. A kaput — amely vésső soron meg­védi Csengert az árvíztől — ugyanis csak sikkor bontják MINŐSÉGÉÉRT Alkéri Imre munka közben. (Hammel József felv.) — Azt a tízezres tételt még mindig emlegetik, pedig két évvei ezelőtt történt. Későn vettük észre, hogy a modell- szerkesztés nem volt megfele­lő, a tétel selejt lett. Ma már ilyen eset nem fordulhat elő, azonnal tudunk intézked­ni — mondta Alkéri Imre, brigádvezető. Hol kell javítani ? A nyíregyházi Szabolcs Ci­pőgyár műszaki brigádja hu­szonkilenc tagú, művezetők­ből, technológusokból és mű­szaki adminisztrátorokból áll. Megalakulásuk óta négy év telt el és ma már elmondhat­juk — ez a szervezeti forma bevált. Pedig sok vita előzte meg. Felvetődött a kérdés, vajon jó-e, ha a művezetők egy brigádba kerülnek, nem szakadnak el a részlegek, a szalagok dolgozóitól? — Az itteni körülmények között ez volt a legcélraveze­tőbb megoldás — mondta Al­kéri Imre. A fent említett esetre sem került volna sor, ha már gyakorlottabbak, ösz- szeszokottabbak vagyunk: Az eddigi módszereken ugyanis nem sokat változtattunk. Ma is, új terméknél a próba- és 0-széria gyártás előkészítését megbeszéljük a technológu­sokkal, megnézzük, höl kell még javítani az alsó, vagy a felső résznél. Ettől függetle­nül előfordul, hogy a terme­lés nem megy — kicsi a fel­sőrész a fára. Ekkor össze­ülünk és átvesszük még egy­szer a gyártási folyamatot, hiszen rossz felsőrész nincs, csak rosszul felhúzott felső­rész. A brigád közösen már gyorsan tud intézkedni, min­denki a maga területén. Így lehetetlen, hogy a művezető elszakadjon az embereitől, sőt az is gyakori: a komplex brigádon kívül egy fizikai közösségben is dolgoznak. A munka mércéje A művezetők a termelés kulcsemberei. Közvetlenül irányítanak, szerveznek, ha probléma merülő fel azonnal dönteniük kell. Ezen kívül emberi gondokkal is foglal­koznak, melyek elsősorban a futószalag rendszerű gyártás következményei. Például ők jelölik ki rpelyik, munkás a legalkalmasabb egy adott művelethez, hogyan szervez­zék meg a selejt csökkenté­sét, a minőség emelését. — A minőség kérdése sze­repel legtöbbször megbeszél­ni valóink között. Visszatérő téma, mivel modellenként változik a követelmény és nem utolsó sorban, munkánk eredményességének mércéje. A múlt évben 94 százalékos minőségszintet értünk el, de állandó fejtörést okoz ennek megtartása és pár százalékos emelése. Sok bajunk van a vágóélek menti repedésekkel és különösen nagy figyelmet kíván ott a munka, ahol nem lehet gépesíteni. Műszakon­ként átlag tíz ember alapos munkájától függ a selejt megakadályozása. Ezért szin­te óránként ellenőrizni kell az alácsiszolást, a kenési mű­veleteket A szalagok mellet­ti minőségőröknek fontos feladtuk van, de még így sem tudják jelentősen tehermen­tesíteni a művezetőket. — Ha tudunk csökkenteni a II. osztályú és a selejtes termékek mennyiségén, pré­miumfeladatainkat teljesíte­ni lehet. De ugyanekkor csökkennek a reklamációk, a vásárlói panaszok is. Ha egy százalékos selejtcsökken- tést határozunk meg, az egy 500 ezer párás mennyiségnél már jelentős megtakarítást von maga után. I % Uj módszerek 1975-ben a Szabolcs Cipő­gyárban hét millió forintos állami támogatással bővítik a munkahelyeket, ahol szüksé­ges új szervezési módszere­det vezetnek be. A jobb, a hatékonyabb megoldások ter­vezésén dolgoznak a műszaki brigád tagjai is, hiszen ebből a pénzből több jó minőségű terméket kell gyártaniuk. Balogh Júlia Túl a nehezén ki ha már megszűnt a ve. szély, nincs mitől tartani. Dél van, amikor az első gép. kocsi — június 15-től először — lassan átgördül a hídon. Az emberek kissé megille- tődve néznek utána. A gátőrházban még tart az „elsőfokú”, de nyugodt a hangulat. A tornácon Varga Bálint már takarítja a kere­ső lámpákat A karszalag még a karján, de lábbelit váltott. Félcipőre cserélte fel a nehéz gumicsizmát. Hat napot volt szinte egyfolytá­ban, családostól együtt szol­gálatban. Felesége és lánya a telefonnál, ő meg a gáton. Hosszan húzódik itt a nyáron épült új gát. S bár­mennyire is magas és erős, mégis csak friss, könnyen megrongálhatja a víz. Csak fcüátoól nyolcvanat máasát raktak itt le az oldalára, \hogy megvédjék. Aztán a homokzsákok. Most ezeket kell „visszanyerni”, karban­tartani és újra eltenni, mert soha sem tudni, mikor lesz rá szükség. Túl a veszélyen is vaui itt még munka bő­ven. Lassan döcögünk át a sok veszélyt megélt, öreg hí­don. Jól látni, ahogy egyre gyorsabban húzódik vissza medrébe a zavaros vizű Sza­mos. Az útját álló töltések oldalán, az ártérben nedve­sen csillog még a leülepedett agyagréteg. Vajon hova szánta ezt a megvadult fo­lyó? A zárógáton belül re­kedt Szamost®*árfalván már mintha mi sem történt vol­na. Szárazak a község utcái, a régi árvíz által leomlott házaik helyén mindenütt vi- rufló keríkiútórálban emberek tesznek-vesznék, dolgoznak. Még a belvíz sem okozott most kárt... A halárban is dolgoznak már. Gépeket nem látni, de annál több az ember. A fris­sen ásott vízlevezető árkok­ban sietve folyik a gyűjtő- csatornákba a megrekedt esővíz. Száradnak itt is a víz­foltok. Az új gát mentén — egész Jánkmajtisig — alig látni már nagyobb vizet. Itt- ott műtrágyát szórnak, Fe­hérgyarmat előtt és Nábrád határában kapálnak az em­berek. Szépen díszlenek a növények mindenütt. Este van. Csendes, nyugodt éjszaka borul a Szamosköz- re. Csak a kocsordi Kraszna- hídnál árasztanak még nap­pali fényt a villanyégők, em­berek vigyázzák a vizet, kí­váncsi fiatalok sétálnak a parton. Makacs ez a folyó, de már szelídül. Lassan, de teszi azt, amire szolgál, ami­re kényszerítik. Szamosköz, 1974. június 18. Tóth Árpád II uszonöt évvel ezelőtt; ** 1949. június 20-án ala­kult az Állami Biztosító, Előtte hazánkban huszonhá­rom biztosítótársaság műkö­dött, melyből kilenc, külföldi érdekeltségű volt. Nehéz örökséget Tett át az Állami Biztosító. Meg kellett küzde­ni — nem is kevés ideig — azokkal az előítéletekkel, amelyek a kapitalista társa­ságok hagyatékaként részben az inflációs pénzromlás, másrészt a társaságok versen­gése és nyerészkedése követ­keztében a biztosítással szem­ben a közvéleményben kiala­kult. Az Állami Biztosítónak kezdeti legnagyobb feladata a szocialista tartalmú bizto­sítás kialakítása volt. Társa­dalmi célként jelölték meg a mindenkori gazdasági igé­nyeknek megfelelően fedeze­tet nyújtani' az ország lakos­sága és gazdasági szervezetei részére a vagyonbiztosítás és a személybiztosítás vala­mennyi ágazatában. A huszonöt éves működés megyénkben is azt bizonyítja, hogy a biztosítás iránti bi­zalom a közvéleményben megerősödött, és a biztosítás­nak, mint gazdasági tevé­kenységnek jelentőségét és szükségességét minden terü­leten elismerik. Ma mintegy százötven féle biztosítási' le­hetőség áll a gazdálkodó egy­ségek és a lakosság rendelke­zésére. Az Állami Biztosító ?3 éves fejlődését jellemzi, hogy 1949-hez viszonyítva az éves díjbevétel közel százszorosá­ra, a kifizetett kárösszeg pe­dig — a mezőgazdasági terü­leteiket ért évenként változó elemi károktól függően — száztíz-százhúszszorosára nőtt: Megyénkben jelenleg közel 36 milliárd forint értékű va­gyon van biztosítási védett­ség alatt. "A biztosító me­gyénkben 1956-tól 1973 vé­géig mintegy 2,3 milliárd fo­rint kártérítést fizetett ki. Ebből szövetkezeti szektor részére több mint másfél ritil- liárdot, a lakosság részére pe­dig 430 millió forintot Az állami és szövetkezett szektor biztosítása mellett igen nagy jelentősége van az egyéni, lakossági' biztosítás­nak. Megyénkben közel 259 ezer határozatlan időre szóló lakossági biztosítás van. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy szinte minden családban van biztosítás, egyes családban többféle is. A lakossági biz­tosításon belül jelentős a sze­mélyi biztosítás. E biztosítá­sok száma tíz év alatt 30 ezerről 120 ezerre növekedett. A lakossági és személyi biz­tosítás jól tölti be azt a sze­repét, hogy elősegítse az élet- színvonal stabilizálását olyan esetekben, amikor váratlan baleset, haláleset okoz gon­dot egyes családoknál. Az Állami Biztosító fejlő­désében, az elért eredményei­ben jelentős szerepet játszott a biztositónál dolgozók nö­vekvő szakértelme, igyekeze­te. A fejlődés alapját és fel­tételeit viszont a megyénk gazdasági társadalmi fejlődé­sében elért eredmények, az ipar fokozottabb mértékű fej­lesztése, a mezőgazdaság ál­landó és gyors ütemű növe­kedése, a megyénk lakossá­gának életszínvonalában be­következett jelentős változá­sok eredményeztek. A bizto­sító dolgozói célul tűzték ki, hogy továbbra is feltárják az új, módosuló biztosítási szük­ségleteket. Folyamatosan nö­velik a biztosítottak számát és nem utolsósorban a szak­szerű, gyors és pontos mun­kával az ügyfélszolgálat szín­vonalának további emelésé­vel, a biztosítottak pontos fel­világosításával. a kárügyek lelkiismeretes intézésével se­gítik a lakosság biztonságát. (es. bj 8. dm Az AB jubileuma

Next

/
Oldalképek
Tartalom