Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-21 / 67. szám
fWI. mSrefws Sf: KELET-MAGYARORSZÄ« k. eiéat •mf'Wnvw Emlékezés a Tanácsköztársaságra A magyar kom műn A dicsőséges Magyar Ta- nácsköztársaságof idézzük — 1919. március 21-ét. A magyar tavasz három forradalmi emléknapja közül a középső ez: történelmi folyamatosságában és a társadalmi fejlődésmenetben is közbülső tartóoszlopa annak a hídnak, amely 1848. március 15-ét a polgári demokratikus forradalmat és szabadságharcot, 1945. április 4-ével, a nemzeti felszabadulás és győzelmes szocialista forradalom kiindulópontjával összeköti. A Magyar Tanácsköztársaság létrejötte és tevékenysége ugyanúgy az emberi haladás élvonalába emelte az országot és népét, amint 1848—49 hősies küzdelme tette azt a XIX. század’derekán. Hiszen a magyar kommün első követője volt a nagy októbernek, a modern történelem korszakos változásának. Ezzel egyúttal fontos példa és bizonyíték is volt nemzetközi méretben és értelemben a harcnak egy olyan szakaszában, amikor a fiatal Szovjetunió a belső és külső forradalmi ellenség egyesült támadásának volt kitéve. Így látta ezt Lenin ezekben a napokban: „Egyedül Oroszország példája nem volt érthető az egész világ munkásságának. Tudták, hogy Oroszországban szovjet van — mindnyájan a szovjet mellett vannak, de megijedtek a véres harc borzalmaitól. Magyarország példája döntő lesz a proletár- tömegek számára, az európai proletariátus és dolgozó parasztság számára, mert az bizonyítja, hogy nehéz pillanatokban a szovjethatalmon kívül senki más nem tudja kormányozni az országot." Nagyon kevés idő állt rendezésére a tanácshatalomnak, hogy építöprogramját megvalósítsa, hiszen szinte az első pillanattól kezdve fejjyve- res harcot kellett folytatnia a munkás uralom védelméért, a nemzeti függetlenség biztosításáért az Antant imperializmus és csatlós csapatai ellen. A Magyar Vörös Hadsereg hősi harca — különösen a felvidéki hadjárat idején — a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek támogatását élvezte. Maradandó értékű volt azonban a szocialista átalakítás elkezdett kísérlete is. Negyed századon keresztül rágalmazta a Horthy-reakció ennek a rövid 133 napnak intézkedéseit, s ez a gátlástalanul hazug propaganda természetesen nem volt teljesen hatástalan. De a magyar nép legvilágosabban látó erőiben mindenek előtt a munkásosztályban soha nem tudták feledtetni a kommün emlékét. A magyar munkás nem feledte, hogy a OVár az övé lett, a bankokat államosították, a munkásellenőrzés révén hozzákezdett a termelő munka szocialista irányításához. Abban azonban, hogy a felszabadulás után, a most már kedvező nemzetközi helyzetben a magyar munkásosztály olyan erősnek, vezetésre képesnek mutatkozott, a népi hatalom viszonylag gyorsan felülkerekedett, rendkívüli szerepe volt az 1919-es példának. S azóta is. a Magyar Tanácsköztársaság tanulságai és emlék» beépültek a magyar szocialis*a átalakítás gyakorlatába és elméletébe. A magyar kommün örökké élni fog a megvalósuló szocialista Magyarországban! Akkor megyénkben... Földes Pál 1900-ban született Mátészalkán. Kor- és iskolatársa, később harcostársa volt a szintén erről a tájról indult Zalka Máténak. A szatmári vidékről Budapestre került, és ott talál, kozott a kommunista mozgalommal. A tanácsköztársaság idején Mátészalkára küldte a párt, és ott szervezte a KMP-t. Tanúja és részese volt a fegyveres harcoknak is, ezek ihlették azt a művét is, amelyből alábbi idézetünket vettük. A 33 a 133-ból című könyve 1969-ben jelent meg. Földes Pál a tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába emigrált, ott szerzett textilmérnöki diplomát. A párt Magyarországra küldte, itthon a lebukásáig a Csepeli Posztógyárban dolgozott. Tízévi fegyház után a Szovjetunióba szökött, itt vezetett antifasiszta iskolát, és megbecsült partizánszervező és vezetőként működött. A felszabadulás utón hazatért, a textilkutató intézet vezetője lett, és itteni munkájáért Kossuth-díjjal tüntették ki. Az ellenforradalom után a párt fontos feladatot bizott rá, hazánk londoni nagykövete volt. Ma Budapesten él, nyugdíjas, és könyvein dolgozik. Most került nyomdába az így kezdődött című memoárja. Földes Pál mindig szívesen em. lékezik szőkébb hazájára, Szatmárra, ahonnan elindult, hogy végigjárja a harcos kommunisták rögös, harcokkal teli útját. 33 a 133-ból Részlet Földes Pál regényéből keleti hadsereg-parancsnokság április 25-én reggel kiadóit jelentése szerint a múlt éjjel 11 óráig az északi szárnyon a helyzet a következő képet mutatja: „a. I. ho. Biri—Nagykálló— Napkor vonalában a rendelkezésre álló négy zlj.-at és kettő üteget kitolta, egy üteg még nyíregyházán.” Sem az ellenség csoportosí. tásáról sem annak ténykedéséről a hadi-parancsnokság jelentést a székely különítménytől nem kapott. Április 25-re a hadsereg- parancsnokság a következőképpen rendelkezik: ,.a. I. ho. a még Nyíregyházán lévő üteg és esetleg egyéb harcképes csapatot szintén az elöl lévő csapatokhoz vonja. A hadserg-parancsnókság elvárja, hogy ezekkel a pihent erőkkel a ho.-parancs- nokság helyes harcászati vezetés által a románok előnyomulását nemcsak feltartóztatja. hanem a kellő pillanatban ellentámadásba átmenve. ezek folyékony előnyomulásának hosszabb időre gátat vet. b. A székely különítmény- parancsnokság végre szakítson a kordonszerű felállítással, és Kisvárda—Nyírkárász —Ramocsaháza—Ibrány között a csoportokat összevonja, és ezen csoportoknak egyöntetű és támadólagos harcászati vezetése álltai szinte vés-' sen gátat az inferior ellenség előnyomulásának. Egyszersmind elrendelem, hogy a székely különítmény- parancsnokság az előírt, időben a saját és az ellenség helyzetéről a hadsereg-parancsnokságnak jelentsem, mert jelenté« nélkül a vezetés lehetetlen.” — Ez már Stom- feld határozott hangja! A tényleges helyzet április 24-én Kisvárdán olyan volt, hogy egész nap harci zajt sémi hallottunk, pedig mi vagy mások a kisvárdai direktóriumból órákat töltöttünk a város szélén a Vásá- rosnamény és Nyíregyházáról jővő utak torkolatánál. Egész nap magában a városban semmiféle katonai alakulat nem mutatkozott, sőt még vörösőrök is alig voltak, hiszen fogságba estek. Ml. szalkaiak is adtunk fegyveres őrséget a direktórium előtt. Hírnökeinktől úgy tudtuk, hogy a románok a vásárosnaményi úton, Gémesénél állnak, úgy negyven kiloméfernvire Kis- várdától, míg Nyírkárászon és Ramocsaházán székelyek vannak, csak azt nem tudtuk, milyenek. Gyulaházáról nem volt hírünk! Április 24-e várakozásban telt el. és közvetlen veszélyt nem láttunk. Este tízkor hazamentem aludni testvérbátvámhoz. Imréhez, és esvben búcsúzni, mert elhatároztuk szálkái 'elv társaimmal. hosv másnao hét órakor elindulunk — Tokaj Dióssvőr—Miskolcon át — Pest felé. Ezen az éjszakán azonban minden a feje tetejére állt. Q ajnos, 25-én kora reggel, amikor el akartam hagyni testvérbátyám lakását, már a kapu előtt bevonuló román csapatokba ütköztem. Jó, hogy csak a fejemet dugtam ki, mert katonaruhámban a románok azonnal elfogtak volna. Kénytelen voltam bátyámnál gyorsan civilbe öltözni. A direktórium helyiségében tartózkodó elv társaim azonnal riadóztak. és alig egy negyedórán belül, a direktóriummal együtt kocsikon, lóháton Tokaj felé elvágtattak, így én egyelőre Kisvárdán rekedtem, és csak a következő héten merészkedtem el civilben Debrecenbe. Ugyanaznap, amikor a román hadsereg stratégiai célkitűzése szerint — a magyar hadszíntérnek a lehetséges szovjet— orosz Vörös Hadsereg segítségétől való elszigetelése — észak felé nyomulva elfoglalta Kisvárdát, délután 6 óra 45 perckor Stromfeld a következő parancsot adta ki: „Az I. hadosztály csapataival Hajdúhadház—Bököny vonalában és Nyíregyházától keletre okvetlen tartsa magát. Nyíregyházát feladni nem szabad!” De Stromfeld hiába ostorozza már két napja a székely parancsnokságot, hogy jelentsen, „mert jelentés nélkül a vezetés lehetetlen”. A székely parancsnokság eljutott oda. ahová kétszínű taktikázásuknak, ellenforradalmi manővereiknek vezetnie kellett! Hiába minden halogatás, „muts-várás”, Kra- tochwillék, Nagy Pálék ellen- forradalmi tisztjeikkel és, sajnos, több*mint ezer becsületes, jó hazafi, de összekuszált, megzavart székely katonával eljutottak a katonai fegyverletétel, a nyílt árulás zsákutcájába. Telték ezt akkor, amikor világosan látniuk kellett, hogy hazánk megvédésére katonai erőink felfejlődőben vannak. A már Mátészalka feladása után tervszerűen Demecser felé visszakoncentráló székely parancsnokság április 26-án Nyírbaktán aláírta a székely különítmény fegyverletételét. „Jelen voltak a székely különítmény részéről mint teljhatalmú megbízottak: Füleki Dezső, százados, vezérkarifőnök-helyettes. Grofs Márton százados, Molnár Béla főhadnagy. A 2.'román hadosztály részéről : Guliano Alexandru főhadnagy. A székely hadosztály-parancsnokság alulírott teljhatalmú megbízottai elfogadják az alábbi fegyverszüneti feltételeket: a. azonnali fegyverletétel; b. A tiszteknek és csapatoknak internálása azon időpontig amig a jelenlegi román akció nincs befejezve; c. biztosítva van a székely különítmény hozzátartozói“ nak élete, vagyonuk és teljes szabadságuk, ha a román rendeleteket és törvényeket t'6zteletben tartják; d. azonnal, amint a pilla- natnyilag folyamatban lévő harcok be lesznek fejezve (körülbelül 8—10 nap), míg a románok a Tiszáig eső területet megszállni szándékoznak, a székely különítmény hozzátartozói szabadon bocsáttatnak, és otthonukba visszatérhetnek. Nyírbakta, 1919. április 26- án, de. 1 órakor.” A fegyverletétellel a székelyek feladták Szatmár—Szabolcs—Bihar—Hajdú vidék után az egész Tiszántúlt. A darutollasok pedig várták egyéni szabadságukat és birtokukat, a „magántulajdonnak” szabadságát. Április 26-án déli 12 órakor az I. hadosztály parancsnoksága a Nyíregyháza előtt megindított ellentámadásról a következőt jelenti: „Nagykálló község irányából ellenség támad. Az ösz- szes erőnkkel szembeme- gyünk (ellentámadás). Ma de. 8 óra óta tart a harc. Legalább 2 zlj. sürgősen kell”. A lap alján Stromfeld kézjegye. Nincs olyan tragikus, kétségbeesett helyzet, melyben igazi hazafiak, internacionalista kommunisták feladnák hazájuk megmentéséért vívott szabadságharcukat. Ugyanaznap délután 5 órakor az I. hadosztály vezérkari főnöke, Papp-Szábó jelentést küld a hadseregföparancs- noksághoz a Nyíregyház^ térségében kifejlődött helyzetről, melyben az ellentámadás részletes leírása után megemlíti: „Az a benyomás, hogy körülbelül egyenlő erők állnak egymással szemben. Eredmény ismeretlen. A székely különítmény helyzetéről semmi tudomásunk nincsen. Az újfehértói yörösőr-külö- nítmény dél folyamán jelentette, hogy reggel Debrecenből Nyíregyháza irányába egy erősebb lovas különítmény indult el. Ezen különítmény valószínűleg Nagykálló felé tért ki, mert Űjfehértőt nem érintve, járőrei délben Nyíregyházáról közvetlenül délre jelentek meg. Nyíregyháza katonai kiürítése végrehajtva. Az összes hadianyag és államjavak biztonságban. A székely hadosztály bizonytalan helyzetére való tekintettel a székely csoportoknak Tokaj—Szerencs körletébe való gyülekeztetésére szóló parancsot az I. hadosz^ tály hajtja végre”. E s az április 29-i jelentésben. már az újjászervezett, a forradalomhoz hű. szabadságharcos székely csoportrészek öt—hat zászlóaljáról némi tüzérséggel és lovasság- gal olvashatunk. HERCZEG KLÁRA: TANÁCSKÖZTÁRSASÁGI EMLÉKMŰ Móricz Zsigmond: A Somogy megyei termel őszöwetkezetekről (Pesti Hírlap 1919. április 15.) (részletek) Valóságos csoda, amit most láttam. Somogybán voltam, s az ottani termelőszövetkezetek berendezését néztem meg. A megye lakosságának nagyobb része az uradalomakon gyobb része az uradalmon tenni, csak mondani, hogy az uradalmat átveszik az alkalmazottak közös tulajdonba, s már akkor csaknem teljes létszámban vannak együtt azok az igényjogosultak, akik az illető földterületre számot tarthatnak. Pl. az Esterházy-uradalom Somogybán 40 000 hold. Állandó alkalmazottja van 1100 béres és 5000—6000 időszaki munkás. Ha ez a 6000—7000 ember közös tulajdonossá válik, mint szövetkezeti tag, akkor már csak 6—7 hold jut egy munkásra, képzeljük el most, hogy ennek a hétezer embernek szétdarabolták volna hatholdas parcellákra ezt a rengeteg földet, micsoda iszonyú állapot következet t volna el. így pedig együtt maradt minden. Van egy képzett, beállított, kötelességet ismerő, s az eddiginél sokkal nagyobb ambícióval dolgozó munkás-birtokos osztály. Nem lehet ideálisabb és szociálisabb megoldást kívánni. És ha látjuk, hogy van megszervezve az egész megye összes uradalma egy szervezetbe, minden ötezer holdnak közös intézósége, amely járási központokba, s az egész a megyei központba számol el, illetve onnan kapja az egységes üzemtervet, akkor föl kell kiáltanunk, hogy megvalósult az Utópia! És milyen öröm, lelkesedés, boldogság az emberekben. A kerülő, a béres, az intéző, a főintéző, az irodai írnok, az igazgató mind-mind boldog és vidám és megelégedett, és tüzel a munka boldog lázától. Azok után, amiket Somogyországban láttam, egy csöppet sem csodálkozom a somogyiak nagy önérzetén, hogy Somogy indította meg a világ új rendjét. S egy csöppet sem kételkedem, hogy az ország minden vármegyéje rohanni fog az új termelő rend megvalósítása felé. Magyarország végre a boldog béke útján halad. Ám erről szent meggyőződéssel teszek tanúságot. A szabadságharcos székelyeket politikai megbízottak vezették Tokaj felé, s útközben Karikás és Münich elvtársakkal is találkoztak. Kozma Náci ma is emlékszik a Virányos és Rakamaz között mozgó népgyűlésszerűen tartott beszédeik politikai hangulatára. Karikás arról beszélt a katonáknak, hogy szabadságharcosok nemzetközi kommunisták mindig úgy indulnak neki útjuknak, mintha hazaindulnának. Szólt a sz.ékely tisztek árulásáról, s hogy pár ezer félrevezetett, egyszerű, derék munkás—paraszt székely embert is magukkal tereltek a bojárok fogolytáboraiba. — Harcoljunk, elvtársak, székely szabadságharcos vöröskatonák az ő szabadulásukért is — fejezte be beszédét Karikás. A szovjet Vörös Hadsereg győzelmes harcaiban, részt T«tt dr. Munich Ferenc elvtárs. a 6. hadosztály politikai megbízottja szólt azután a katonákhoz: — Vöröskatonáik, a politikai megbizottakkal együtt éberen vigyázzatok katonai vezetőitekre, ne döfhessenek hátba gáládul, áruló módra. A hatalmat, melyét először kapott kézbe a dolgozó magyar nép, védjétek meg, szeressétek ! Tokajba mentek, az én szűkebb hazámba, ott a híres tokaji,bor íze is a hazai föld szeretetét juttassa eszetekbe! Ebben a lelkes hangulatban Kozma Ignác is felszólalt. Elmondotta, hogyan lőtték agyon a mátészalkai lakatos Lajost, hogyan tombolt a fehérterror Nyírmeggyesen. — Sohase felejtsétek a Tanácsköztársaság hőseit, hősi halottait! A szabadságharc felnőtté teszi a dolgozó népet. A nép nem felejt soha! — tette hog- zá Münich Fer«*c.
