Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-25 / 120. szám

i. oláa! itstiír-Sí AcV arőrSCíTa e? ■ IXiáli «W. mlfüs 39: ■mítiur Újdonságok Tudományos kutatások Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban Legelő javítás Szatmáir-fíer égben A gyepgazdálkodás időszerű kérdései Dr. Vinczeffy Imre professzor előadása Lapura múlt pénteki szá­mában már megírtuk, hogy Szatmárcsekén gyepgazdál­kodási tanácskozást tartot­tak. Az ankéton dr. Vin- czeííy Imre professzor tar­tott előadást, amit az alábbi­akban kivonatosan közlünk: Vinczeffy professzor elő­adása elején történelmi átte­kintést adott a magyar gyep­gazdálkodás alakulásáról. 1938-ban 1 610 000 hektár gyepterület volt Magyaror­szágon. Akkor hektáronként átlagosan 17,5 mázsa széna (Vagy szénaérték) ter­mett. összesen (1938-b.an) 28 millió mázsa szénát (vagy szénaértéket) termettek a ma­gyar gyepek. 30 évvel később, 1968-ban már csak 1 360 000 hektár volt Magyarországon a gyepterület (250 000 hektár­ral kevesebb, mint 1938-ban), és összesen csak 16 millió mázsa széna (szénaérték) ter­mett. A csökkenés 12 millió mázsa, 42 százalék. Jelenleg az országban 1 400 000 hek­tár gyep van, az évente ter­mő fű és széna összesen 2 300 000 mázsa nyers fehér­jét tartalmaz, mert a jelenle­gi fű nyersfehérje-tartalma ijesztően alacsony — mind­össze 7—8 százalék —, a rossz minőség miatt. Csökkenthető a terület Az országban, így Szat- mór-Beregben se kell növelni a gyepek területét, sőt, a te­rület lényegesen csökenthe- tő, ha megvalósul az intenzív gyepgazdálkodás. A területet országos arányokban egyhar- madával csökkenteni jehet — összesen elegendő 1 millió hektár gyep —, ha a hektá­ronkénti termést 60 mázsára növeljük, szénaértékben szá­mítva. A nyersfehérje-tarta- lom a megfelelő keverékű és állományú fű biztosításával megduplázható, sőt a jelenle­gi átlagnak a háromszorosá­ra is felemelhető. A korsze­rű gyepgazdálkodással éven­te 10 millió mázsa nyers fe­hérje biztosítható az ország­ban. Ennek haszna abban is megmutatkozik majd, ha nem kell drága valutáért nyers fehérjét külföldről vásárol­ni. És a hektáronkénti 60 mázsa szénaérték — 18—16 százalékos nyers fehérjével — nem ábránd, hanem gya­korlati lehetőség, sőt, ez a mennyiség csak kétharmada a kísérleti eredményeknek, de ma még szükséges, az óva­tosság, nem szabad maximá­lis hozamokat tervezni, bár a gyakorlati eredmények — ott, ahol már megvalósult a korszerű gyepgazdálkodás — a tervezettnél mindenütt jobbak. A fű-, a szénatermesztés né­hány lényeges feltételéről szólva Vinczeffy professzor .«ífiínondotta, hogy a gyakorlat bizonysága szerint 1 mázsa szénaérték megterrnesztésé- hez évente hektáronként — átlagos számításban — 4 milliméter víz, vagy csapadék szükséges. A szatmár-beregi vidéken az évi átlagos csapa­dék 500—600 milliméter kö­zött alakul. Ennek egvhar- mada elpárolog, nem haszno­sul. De még így is 100 mázsa szénaértéket, lehet termeszte­ni hektáronként, ha megfele­lő a műtrágyázás és a gyepek művelése. A gyepek m íltr ágyazása Ha az ősgyepeket a gazda­ságom feltörik és réti cséhke- szes keverékkel felülvetik, megfelelő adágú és összetéte­lű műtrágyákkal öntözés nél­kül is nagy fűhozam biztosít­ható. Egy mázsa szénához hektáronként — a mázsán­ként! 4 milliméter hasznos évi csapadékot feltételezve — átlagosan 5 kiló körüli ve­gyes hatóanyagú műtrágya szükséges. Mégpedig: 3 kiló hatóanyag nitrogén, 0,75 kiló hatóanyag foszfor és 1,5 kiló hatóanyag kálium. Minél gazdagabb a talaj humusztar­talma — annál kevesebb mű­trágyát kíván. Az 5 kiló má­zsánként! vegyes hatóanyag közepes színt, közepes hu­musztartalmú talajra vonat­kozik. Ha tehát 400 millimé­ter az évi hasznos csapadék — akkor 500—550 kiló ve­gyes hatóanyagú műtrágya adagolásával 100 mázsa szé­natermés biztosítható hektá­ronként. A korszerű gyepgaz­dálkodáshoz azonban feltét­lenül szükséges a csapadék- öntözővíz és a műtrágyák arányos harmóniája. Öntö­zéssel és nagy adagú műtrá­gyákkal az évi 200 mázsa szénaértéket is biztosítani le­het hektáronként. Ez viszont 10—tápszerese a jelenlegi átlagos hozamok­nak. Ebből logikusan követ­kezik. hogy a korszerű gyep­gazdálkodás költségei bősé­gesen — nagy haszonnal *— térülnek vissza, csak a széna­érték árát számítva is. To­vábbi haszon az állattenyész­tési hasznosítás. Ráadásul a nagv fűhozamok a gyepterü­let jelentős részén más nö­vények termesztését teszik le­hetővé. Magyarországon sbeciális orobléma, hogy öntözés nél­kül — a rendhagyó időjárású tavaszok kivételével — az évi fűtömeg 70—75 százaléka má­jus közepére megterem. A nyári és ősz eleji időszak ál­talában száraz. Az öntözés ezért is szükséges, öntözéssel késő őszig egyenletesen biz­tosítható a gvenek fűhozama, sőt, a hektáronkénti 200 má­zsa szénaérték csakis öntö­zéssel biztosítható. 1 korszerű hasznosítás A professzor ismertette a fű és a széna takarmányozási hasznosítását is. A korszerű gyepgazdálkodási módszer egyik lényege, hogy a gyepet kaszálják, a füvet — az első kaszálást mindenképpen — betakarítják. A fűből kiváló szenázs — fűsiló — készít­hető, megszárítva széna, de a legkorszerűbb módszer: fű­liszt gyártása az erre alkal­mas üzemben. A fűlisztben a fehérjeérték szinte hiányta­lanul megmarad. További hasznosítás: legeltetés kor­szerű módszerrel, vagyis úgy, hogy a jószág a füvet ne ti­porja, ne tapossa, ne pusztít­sa. Ezt legjobban a napohta kimért sávos legeltetéssel le­het biztosítani. Lényeges azonban. hogy a felesleges, legeltetéssel nem hasznosít­ható füvet mindig időben és jó minőségben takarítsák be a gazdaságok. Ezt szolgálják és biztosítsák a korszerű gé­pek. Legolcsóbb ..betakarí­tás” azonban a legeltetés. Az öntözött és gondozott gyepen a hideg tél kezdetéig lehet legeltetni. A korszerű gyepgazdálko­dás azt is jelenti, hogy nincs tovább rét és legelő. Csak korszerűen művelt gyep van. amely szénatermesztésre és legeltetésre egyaránt alkal­mas. Legeltetni azonban csak a telepítés után három év múltán szabad. A még na­gyobb fűhozam biztosítása — a talaj vízgazdálkodásának megjavítása — érdekében ér­demes 4—5 évenként elvégez­ni az altalajlazítóst is. Befejezésül az előadó hang­súlyozta, hogy korszerű gyep­gazdálkodással a nagy hasz­nú tejtermelés éppen úgy biztosítható a szarvasmarha­tenyésztésben, mint a húster­melés. A fű és a széna mind­két irányú hasznosításnak alapbázisa, hiszen a jó össze­tételű fű, vagy széna értéke azonos a lucerna takarmá­nyozási értékével. Tömegében is legalább annyi, vagy több. Korszerű, öntözött gyep­gazdálkodás nélkül tehené­szeti telepet nem is lenne szabad építeni és benépesíte­ni “ mondotta Vinczeffy pro­fesszor. Egyben ajánlotta, hogy az öntözéses gyepen tejtermelésre, a korszerűsí­tett, de nem öntözhető gye­pen hústermelésre rendez­kedjenek be a gazdaságok. A májusi fűből azonban min- d ért kén non szénát, szénását, vagy fűlisztet keli csinálni. (A szatmárcsekei korszerű gyepgazdálkodási kísérlete­ket és azok eredményeit la­punk következő számában is­mertetjük.) Szendrei József A Gyulatanyai Állami Gazdaságban a komplex szénabetakarftás egyik mozzanata i eendfelszedés. (Haitiméi József felvétele) A nagy almáskertek gondozása jelentős permetanyag elkészítésével is jár. A iisza- nagyfalui Uj Élet Tsz kertjében méregraktárral ellátott keverőberendezést építettek. (H. J. felvétele) MI ÍGY CSINÁLJUK A rétközi hagyomány nagyüzemi szinten zik. Jól mutatja a zöldségek termelési kedvét-szeretetét, hogy a tagság vállalja a ké­zi vetés nem kis fáradsággal járó munkáját. Amin a kö­zös gazdaságnak jó szándék ellenére sincs még módjá­ban változtatni, kellő nagy­üzemi kerti magvetőgép hiá­nyában. És ez is egyik ok a részes művelés tartására, amit a tagok mindjárt a vállalt terület bevetésével kezdenek. Káposztapalántát szabad (takaratlab) ágyakban ne­velnek. Kiültetését rend­szerint már a do­hány elpalántázása utón fe­jezik be,, őszi káposztával foglalkoznak, van ideje fej­lődésre, növekedésre. Nagyot változott a hagyo­mánnyal szemben a nyári ápolás-művelés rendje és módja. A gyökérzöldség te­rületét gyomosodás ellen vegyszerezik. Megszűnt a lassú és nagyon fárasztó ké­zi kapálás. Most már csu­pán kis töltögetést végeznek, a fejlődő gyökerek kiálló ré­szére, nyúlrágás ellen. A sárgarépa és a petrezse­lyem ritkítás után, de sor­töltés (talajlazítás) előtt még egyszer nitrogénműtrágyá­zást kap. Hektáronként 150 —200 kilót, hatóanyagtarta­lomtól függően. A káposztát a felszíni kártevők ellen per­metezéssel védik. S a vegy­szerkeverék egyben lohnbtrá- gyázási anyagot (46 százalék nitrogént) is tartalmaz. Külön időrendi sort tarta­nak be a szántóföldi zöld­ségfélék betakarításában. A\ káposzta és a sárgarépáét szinte egyidőben, október 10- től november 1-ig végzik. A petrezselyem felszedését ké­sőbb kezdik: október 20-tól. Mondják, a sárgarépát mind a konzervgyárban, mind a hűtőiparban szeretik, ha mi­nél nagyobb. A rétközi láp­talaj kedvezőségét mutatja, a Kéken termelt sárgarépák közt nem ritka az 1 kilós nagyságú. Petrezselyemből viszont nem kívánatos a túl­ságos nagyság. E hagyományos növények­nél jól' alkalmazható — leg­alább a tökéletesebb gépe- síthétőség idejéig — a ré­szes művelési rendszer. A vállalt területeket minden tag és besegítő nagy szorga­lommal és vigyázattal kezeli. Erre utalnak a hozamok is. Az utóbbi öt év átlagában sárgarépából holdanként 180 —200, petrezselyemből 50— 60. káposztából 200—220 má­zsát takarítottak be. Ezt a tapasztalatot vették figyelem­be a tsz idei tervének jóvá­hagyásakor is. Hektáronként sárgarépából 34 600. petrezse­lyemből (megduplázott terü­leten) 36 300, káposztából 32 100 forint árbevételt ter­veztek. Ez idő szerint sem­milyen más szántóföldi ter­melés nem lehetséges, amely a sajátos láptőzeges talaj adott területein, hasznosság tekintetében felvehetné a versenyt. A. B. SZAKKÖNYVTÁRUNK: Takarmányártalmak, hiánybetegségek A Szabolcs megyei Rét­közben hosszú idők óta ala­kított, sajátos szántóföldi kul­túrák termesztése honosult meg. A hasznos hagyomá­nyokat a nagyüzemek kiala­kulása sem szüntette meg. A kisparcellás módszereket kel­lő szintű gyakorlattal vál­totta fel. Ilyennek tekinthe­tő a liéki Búzakalász Tsz- nél a petrezselyem, sárgaré­pa és káposzta ..száraz” szántóföldi termesztése. S, hogy mennyire jelentős ága­zatnak számít, jól mutatja egyetlen adat is. Több év gyakorlatában, a szántóföldi termelési érték nagyobb há­nyadát adja a három „régi” kertészeti növény. Konkré­tan, az elmúlt esztendőben 12 piillió 796 ezer forint ösz- szes szántóföldi árbevételből 6 millió 550 ezer forintot. A termelés eredményességét jól bizonyítja, hogy az 19Ó8. évi erfurti nemzetközi kertészeti és virágkiállításon a kéki sárgarépa bronzérmet nyert. Hogyan alkalmazzák a szántóföldi száraz kertészeti termelés hagyományait, és általában a hasznosság érde­kében milyen új módszerek­kel élnek — erről beszélget­tünk Bajnai Zsigmond elnök­kel és Molnár Ferenc főag- ronómussal. A szövetkezet néhány ada­ta. Közös szántó 1209 hek­tár. Teljes tagság száma 602, rendszeresen dolgozó 446, besegítő családtag 85 fő. A közös föld átlag hold- aranykorona-értéke 6,5. A tsz megalakulása óta nem volt" mérleghiányos. Legutóbb múlt esztendőben egy tíz­órás munkanap értéke 92.6 forint. Egy dolgozó tagra jutó átlagrészesedés 24 300 forint. Sárgarépát 77, ká­posztát 40. petrezselymet 17 hektáron termeltek. Meghagyták a hosszú ta­pasztalati idő alatt kialakult megelőző növényi és vetési sorrendet. A sárgarépát mé­lyebb láptőzeges területen magkender és káposzta előzi meg. Petrezselyem előtti nö­vényi sorrend: burgonya és kukorica. Kevésbé lapos ta­lajon. S ez kap megelőzően őszi szántást is. Míg a sár­garépa és káposzta erősen tőzeges területének — ta­pasztalat szerint — nem szükséges a megelőző őszi szántás. Jelentős módosítást kap viszont a nagyüzemben a zöldséges helyek talajerő-fo­kozása. Hektáronként átlago­san 470 mázsa szervestrá­gyát adnak. Sárgarépa, pet­rezselyem alá további 8 má­zsa műtrá^vakeveréket hek­táronként. 70 százalékban káli és szuperfoszfát. 30 szá­zalékban nitrogén arányban. A káposzta talaja hektáron­ként 5 mázsa műtrágyake­veréket kap, 50 százalék nit­rogén aránnyal. A sárgarépa és a petre­zselyem vetését korán, mind­járt a tél végi talajmenti fa­gyok megszűnése után vég­Az állattenyésztés inten­zívvé válásával egyre in­kább előtérbe kerülnek, és jelentős gazdasági kárt okoznak a takarmányozási eredetű és anyagforgalmi betegségek. Jóval jelentő­sebb a kártétel annál, mint amelyet a klinikai tünetek­ben megnyilvánuló kórfor­mák jelentenek. A gyakor­latban sok gazdaságban a szakszerű takarmányozással elkerülhető lenne az állatok egészségromlása, és az általa előidézett gazdasági veszte­ség. Ezért látszik szükséges­nek e probléma alaposabb megismerése és a szakem­berek felkészítése a takar­mányozási eredetű. téte- ményképességet csökkent is egészségromlást okoz'" ártalmak hatékony megélő késére, illetve a betegségek gyógykezelésére. A bolgár és magyar szak­emberek érdeklődése csak­nem egyidőben fordult e té­ma felé: ez adta a közös könyv megjelentetésének gondolatát. hiszen az egész kérdést összefoglaló, a tö- kaimányártalmalí problé­máját együtt tárgyaló szak­könyv eddig mindkét or­szág szakirodaimából hi­ányzott. Mind a praktizáló állator­vosok. mind a gyakorlatban dolgozó állattenyésztők fele­letet kapnak a kézikönyvből a takarmányozás hibáiból, valamint az anyagforgalmi zavarokból adódó következő kérdésekre: a takarmunvozás általános állategészségügyi* jelentősége, a takarmány- összetevők állategészságüavi szerepe, a takarmányok és tápszerek állategészségügyi minőségítése, a takarmány­előállítás és -tárolás higié­niai kérdései, az ásványi anyagforgalom zavarai. vi- nminhiány, mikotoxikózisok. kiemelt fejezetben tárgyal­ják a szarvasmarhára és ba­romfira vonatkozó tudniva­lókat. mert a kérődzők elő- gyomorbetegségei. valamint a baromfi csont- és anyag- forgalmi betegségei az állat­orvosi és állattenyésztői gyakorlat egyik legtöbbször jelentkező problémáit okoz­zák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom