Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-28 / 73. szám

!973. m'áretus 28. KELET-MAGYARORSZA« t. oldal FOKÚM Szerkesztői Lippai Sándor tiborszállá- si, Lörincz Istvánná ibrányi, id. Szabó Ferencné papi, hlenyhárt Vera balkányi, Biró Eleimé tiszamogyorósi, Jakab István napkori, Papp Mária encsencsi lakosok ügyében az illetékesek se­gítségét kértük. Maczali Istvánná borbányai, Gaál Imre fehérgyarmati, vala­mint Varga Zoltán panyolai olvasóink problémájával foglalkozni fogunk. Szántó Sándor nagyecsedi lakos kedves köszönő sorait meg­kaptuk. örülünk, hogy se­gíthettünk. Lakatos I^ajos balkányi lakost a községi ta­SEGÍTENEK._ Az emberi együttérzés szép példájaként említi levelében özv. Mányku Istvánná Nyír­bátor, Csajági út 3. szám alatti lakos az Auróra Cipő­ipari Vállalat Lenin szocia­lista brigádjának köszönetét érdemlő cselekedetét. özv. Mányku Istvánnét sokan is­merik Nyírbátorban, hiszen míg dolgozni tudott, sokat tett a közért. Sajnos, most a 95 éves édesanyjával együtt ő is gondozásra szorul be­tegsége miatt. Hozzátartozó­juk nincs, aki gondozásukat vállalná, de most már van. hiszen a Lenin szocialista brigád 10 tagja olyan szere­tettel veszi körül a két munkában megöregedett asz- szonyt, mintha gyermekeik lennének. Elvégzik a házi és kerti munkákat, fát vág­nak, kerítést, mellékhelyi­ségeket építenek. Látogatá­saik alkalmával ajándékok­kal kedveskednek. A brigád a munkában való élenjárás mellett egy olyan nemes feladatot lát el. melynek értéke pénzben nem mér­hető le, de annál nagyobb a társadalmi jelentősége, melyet követendő példaként lehet említeni. TAVASZ TATARFALVÄN Mire a tavasz megérkezett, a szamostatárfalvi Ady Ter­melőszövetkezet háromszáz­holdas gyümölcsösében a brigádok a metszési munkál elvégezték. Az új munka- szervezésnek — melyet a termelőszövetkezetben be­vezettek. s ezt ajánljuk má­soknak is — a lényege az, hogy a gyümölcsfákat egy- egy családra szétosztották. Ennek köszönhető az, hogy a metszéssel egyidőben a gallyak összegyűjtése is meg­történt. A vetésterületeket is hasonló módon fogják fel­osztani. így minden család tudni fogja, hogy egész év­ben hol, melyik területen Jog dolgozni —■ írja Király Béla szamostatárfalvi tudó­sítónk. MEGTALÁLTÁK, VISSZAADTÁK 1973. március 19-én. kora délután a kórház udvarában lévő csemegeboltban vásá­roltam. Pénztárcámban az aprópénz mellett még két­száz forint volt. melyet a vásárlás alkalmával kiejtet­tem. Ezt azonban csak 21-én vettem észre, bár ez idő alatt sehol nem vásároltam, ott­hon tartózkodtam, mégsem voltam biztos abban, hogy a pénzt az említett üzletben veszítettem el. Mégis első utam oda vezetett, ahol kér­désemre azonnal igennel vá­laszoltak, a pénzt megtalál­ták és visszaadták. Idős, nyugdíjból élő asszony va­gyok. számomra e kétszáz forint nagyon sokat jelent. A történet leírásával azon­ban elsősorban nem az én örömömet akartam közölni, hanem arról a becsületes, együttérző magatartásról ki­üzenetek nács — panaszát megelő­zően — már segélyben ré­szesítette, további igényét nem tartják jogosnak. Deli Bertalanná és társai papi lakosok panaszát orvosol­ták. Búza Sándor demecseri és Farkas Béláné szatmár- csekei lakosokat a társada­lombiztosítási igazgatóság levélben tájékoztatta. Ko­vács Ferenc tunyogmatolcsi lakost az Állami Biztosító segélyben részesítette, a fennálló biztosítása alapján. Nagy Miklósáé ököritófül- pösi pedagógus továbbra Is étkezhet a községi tanács óvodájában. vántam említést tenni, me­lyet az üzlet dolgozói részé­ről tapasztaltam. Köszönet, érte — közölte T. M-né nyír­egyházi olvasónk. MOZI NÉLKÜL Már közel egy éve beszün­tették községünkben a mozielőadásokat — írja le­velében Király Béla Sza- mostatárfaiváról. Nagyon szeretjük pedig a jó filmeket, ! és a televízió adásai mellett ezekre is mindig szívesen szakítottunk időt. Úgy tud­juk. azért nincs mozielő­adás. mert az épület rend­kívül rossz állapotban van. Tudomásunk szerint azon­ban az épület nem életve­szélyes. csak egy alapos ta­tarozást igényel. Szeretnénk ha ezt minél előbb elvégez­nék. s legalább egy héten egyszer volna mozielőadás községünkben, s ezt nem­csak mi, szamostatárfaiviak várjuk nagyon, hanem a szomszédos Szamosbecs község lakói is. FÜSTÖLT A RADIO 1970 júniusában Bada­csony elnevezésű rádiómat, javítani elvittem a Tiszalöki Vegyes Ktsz rádió-, tv-javító részlegébe. A javítást au­gusztus 23-1 határidőre vál­Cigányok — két községben Felnőttek, mezítlábas gye­rekek vesznek körbe. Né­gyen. öten is beszélnek egy­szerre, egyik „szocialista” segélyt kér, másik azt sze­retné, ha két — nem egészen ép elméjű — gyerekét álla­mi gondozásba vennék, a harmadik pedig állami gon­dozásban lévő gyerekeit sze­retné hazavinni. Egy férfi putriját mutatja, építkezne, de nem kap kölcsönt, mert nincs meg a 10 százalék sa­ját hozzájárulás. Azt mond­ja, ledolgozná, meg az anyag egy része is meglenne. Vá­lyogot vetnének, És van még egy nagy akadály. — 20—30 ezer íprint len­ne egy telek a faluban. De nem is adnának, azt mond­ják, építsünk ide, a telepre. Egy tanácsi jelentés kerül a kezembe, azt írja: 1971­ben 34 telket — 150—200 öle­seket — alakítottak ki 900— 1200 forintos áron.. És hány lakás épült? A felmérés sze­rint 1970-ben 23 putri volt 1972-ben épült 4 ikerlakás és jelenleg a telepen 47 család él putrikban. A cigánycsalá­dok száma 57. a családtagok száma 300. Az építkezés aka­dálya pedig, hogy nincs meg a szükséges munkaviszony. Ez a helyzet Tuzséron, a Bé­ke-telepen. Négy kilométerrel men­tünk arrébb, hogy a tisza- bezdédi cigányokat is meg­nézzük. A tanács elnöke, Ja­kab Miklós mondja a szá­mokat: 377 cigány él a köz­ségben, 125 kereső, 12 alkal­mi munkás, a munkaképes korú nem kereső férfiak szá­ma 10. Munkahelyük a tsz, a tuzséri fatelep, Záhony, Eperjeske, az egész kör­nyék, mert ott aki dolgozni akar, mindenkinek van mun­kaalkalom. Az elnök a Május 1 utcát mutatja. Beton, vagy . ter­méskő alapú, szép nagy és új lakájok. Bemegyünk az egyikbe, Balogh Józsefé, aki a tsz-ben fogatos. A gazda nincs otthon, a család mond­ja el, hogy 200 ezer körül van az ára, tavaly épült és 30 ezer forint kölcsönt kér­tek rá. A többi saját erőből van. Két házzal arrébb La­katos Győző ajtaján kopo­gunk. A virággal teli előszo­bából a szobába invitálnak. Modern bútorok, patikatisz­taság és tökéletes berende­zés. Televízió, magnó, mo­sógép, porszívó, olajkályhá- val fűthető fürdőszoba, ben­ne vécé és minden, ami egy modern háztartáshoz szük­séges. — Traktoros vagyok a tsz- ben — mondja a házigazda, aki éppen ebédelni szaladt haza. Húszezret kértünk köl­csön, a többit megkerestem, ötezer körül van havonta. Felesége mondja, most jöttek haza a Szovjetunió­ból, két hetet töltöttek kint a rokonoknál. Maradtak vol­na még pár napig, de jön­ni kellett, mert jelölőgyűlés volt. Elhallgatja, hogy mi volt olyan fontos ebben a jelölőgyűlésben, de a ta­nácselnök megmondja: őt — Lakatosnét — jelölték a kornyék Tak'ói 'tanácstagnak. Nem új, jelölt volt, ebben a ciklusban is ő képviselte a Május 1 utcát a tanácsban. Persze a tiszabezdédl ci­gányok közül sem minden­kinek van olyan háza, mint Baloghéknak, vagy Lakato­saknak. Ebben a községben is vannak vályogházak és van szalmatető. De már nem sokáig. Erre az évre tizen kértek kölcsönt és építési engedélyt, hogy jobb körül­mények közé kerüljenek. A tanács mindenkit támogat, . ...............................................— —------­mindenkinek megvan a mun> ka viszonya, a saját erő és az itt élő cigányokat befő. gadta a község lakossága is. Nincs ellentét, nincs cigá­nyozás. csak egyvalami: munkásemberek. Mindez csak négy kilométerrel ar­rébb Tuzsértól. Gazdája: a városi tanács Tollvonások a mátészalkai művelődést központról A Fáklya új száma lalták. Sajnos azonban a többszöri érdeklődésünk el­lenére is csak 1972-ben kap­tuk kézhez a készülékét, ak­kor is úgy, hogy a doboza el volt törve, így nem vet­tük át. A ktsz vállalta, hogy új dobozba helyezi a készü­léket. maradtunk tehát to­vábbra is rádió nélkül. Vég­re 1972. október 30-án „új köntösben”, átvettük a rá­diónkat. s a javításért 89,— Ft-ot fizettünk. Két év után ismét van rádiónk! — hang­zott a felkiáltás, a család kimondhatatlan örömében, amely mindössze egy negyed­óráig tartott, mert akkor a rádió füstbe borult és vég­leg elhallgatott. Kezdődött a kálvária elölről, amely még napjainkig is tart. hiszen a rádió ismét a szervizben van, s ki tudja meddiit? — panaszolja Madarász Pálné Tlszadob. Reje. NINCS 12-ES! Hová tűnt a 12-es méret? — ez röviden a kérdésem, de azt hiszem nemcsak ne­kem. hanem mindazoknak, akik ilyen méretű ballonka­bátot. anorákot szeretnének Nyíregyházán vásárolni. Ez a méret nem létezik, vagy ha igen. csak korlátozott meny- nyiségben. A szülőket na­gyon érzékenyen érinti ez — főként a zsebüket — mert. ha ennek ellenére mégis ballonkabátot, vagy anorá­kot szertnének gyermekük­nek. kénytelenek megvenni egy nagyobb méretűt, amely már eredetileg is drágább a 12-es méretűnél, s aztán még fizethetnek a varrónőnek az átalakításért. Szeretnénk a 12—13 éves gyermekünket is csinosan, célszerűen öl­töztetni. de a közölt módon aligha bírjuk azt zsebbel — közli levelében Pintér Já­nosáé nyíregyházi olvasónk. Egy művelődési intézmény munkáját csak számokkal mérni és értékelni nagyon nehéz s talán nem is sza­bad. A számok elsősorban mennyiséget jeleznek, a mi­nőségre, a tartalmi, lényegre csak utalnak. Mégis kényte­len vagyok elsősorban szá­mokkal érzékeltetni a Má­tészalkai Zalka Máté Városi és Járási Művelődési Köz­pont munkájának, tevékeny­ségének alakulását, elsősor­ban az 1972. évi fejlődést. Most már 300 ezer Az első, a legnagyobb, a2 összefoglaló szám: 1971-ben a különböző rendezvényeket, klubfoglalkozásokat és tan­folyami előadásokat 53 000 ember látogatta. 1972-ben kereken tízezerrel több, 63 000 ember. Az természe­tes. hogy sokan voltak olya­nok. akik többször is láto­gatták az intézményt, annak valamely rendezvényét, a fenti számok csak így ala­kulhatnak ki. hiszen Máté­szalka nem nagy város. E számokkal együtt azt is szükséges tudni, hogy a mű­velődési ház kicsi, szűk, ré­gi és korszerűtlen. Valami­kor a század legelején épült érj ipartestületi székház volt. 1948 óta azonban csakis közművelődési célokat szol­gál. Még valamit a múltjá­ról. Korábban a járási ta­nácshoz tartozott. Akkor évi 182 000 forint állami támoga­tást kapott. A járási tanács megszűnése után átvette a város, vagyis: a várost ta­nács. Most már évi 300 000 forint állami támogatást kap. — Az anyagi ellátásunk egyre jobb. s az idén már különösen megnyugtató — mondotta Tóth Tibor, a művelődési központ igazga­tója. — A városi tanács ve­zetői minden lehetséges tá­mogatást megadnak, de _új művelődési házat egyelőre ők se tudnak teremteni. Ar­ra még nincs pénz. A Mátészalkai Zalka Máté Városi és Járási Művelődési Központban mindössze há­rom függetlenített ember — az igazgató és két munka­társa — szerveri, irányítja a szerteágazó munkát. Lelke­sedésüket, szorgalmukat, fáradhatatlanságukat min­denki elismeri. Nem nyolc órát dolgoznak naponta — sokkal többet. Emiatt azon­ban nem panaszkodnak. Legnagyobb gondjuk a zsú­foltság. az intézmény kor­szerűtlensége. Ráadásul ed­dig honvédségi célokra is gyakran igénybe vették az épületet. 1972-ben. például 70 alkalommal. A kiegészítő parancsnokság — amíg nem volt más épület — itt bo­nyolította le a sorozásokat. Az idén ez a probléma meg­szűnik. A honvédség mind­össze három napra kérte a művelődési házat. • • Olbcu a kabát Ma már van kitűnő köz­ponti fűtés. Viszont nincs ruhatár. A rendezvények — színházi előadások, hangver­senyek — látogatói kényte­lenek ölükben tartani a téli- kabátot. Mindezt szükséges ismer­ni ahhoz, hogy az intézmény munkáját megfelelő össze­függésekben értékelhessük. 1972-ben a sorozásokkal együtt szinte minden napra jutott egy rendezvény. Az intézmény szervezésében és irányításával öt különböző klub, hét különböző művé­szeti csoport, és hét külön­böző tanfolyam működött 1972-ben. Az összes népmű­velési forma és tevékenységi terület azonban ennél sokkal több. Különösen sikeres és egyre színvonalasabb a „Má­tészalka! dalos tavasz” című rendezvénysorozat, amely immár fesztiváljellegű. Az idén ötödször rendezték meg. kiváló kórusok, zenekarok és táncegyüttesek részvételével. E rendezvénysorozat látoga­tottsága — népszerűsége — egyre nagyobb és a közön­ség elismerése egyértelmű. Éppen ezért is az az intéz­mény terve, célja — s ezt a városi vezetés is támogat­ja —. hogy a „Mátészalkai dalos tavasz” rendezvény- sorozatot megyeileg és or­szágosan ismertté kell tenni, elsősorban a színvonal to­vábbi emelésével. A cél mi­nél előbbi megvalósítása ér­dekében társadalmi szervező és intéző bizottságot alaki tanak. Segítség a községek­nek, az üzemeknek A Mátészalkai Zalka Má­té Városi és Járási Művelő­dési Központ, munkáját és feladatait oldalakon át le­hetne Ismertetni, mert na­gyon gazdag. Az intézmény munkatársainak azonban el kell végezniük a járás terü­letén lévő községi művelő­dési házak módszertani irá­nyítását is. sőt. az idén már az üzemi kulturális és mű­velődési tevékenység segíté­sét is. 1973-ban még több munka vár tehát az intéz­ményre mint amennyit az előző esztendőben végzett. <sz. J.) A Fáklya április 1-én meg­jelenő 7. száma köszönti a felszabadulás 28. évforduló* ját. Z. Zabelkin, a Szovjet­unió Hőse azokra a kato­nákra emlékezik írásában, akik részt vettek Magyaror­szág felszabadításában. Jelentős teret szentel a lap a szovjet űrhajózás táv­latainak, az űrkutatás prob­lémáinak. Ezzel kapcsolato­san két teljes színes oldalon mutatja be Leonov szovjet űrhajós és Szokolov festő­művész alkotásait, amelye­ket az űrkorszak ihletett. Vas megye és a Mari ASZSZK testvéri kapcsola­tairól, gyümölcsöző együtt­működéséről számol be több színes írás. Részletes bepil­lantást kap az olvasó a mari nép mindennapi életébe, művészetébe. Bemutatja a lap Pjotr Drozdovot, a több. mint ezeréves magyar—orosz kap­csolatok kiváló szakértőjét A Lilija Aljosináról szóló cikkben pedig a magyar képzőművészet szovjet nép­szerűsítőjével ismerkedhet­nek meg az olvasók. A sportkedvelők a szovjet női torna üdvöskéjéről, Olga Korbutról olvashatnak ké- pés beszámolót. Ebben a számában újabb nyelvleckét közöl a lap, a gyermekek pedig a kénes mesesorozat következő foly­tatását olvashatják. Külön érdekessége a szám­nak, hogy a Füles rejtvény­újsággal közös nagy kereszt- rejtvényt közöl, amel' iefe megfejtői között különlege­sen értékes jutalmakat sor­solnak ki: az első dil egy hétnapos moszkvai—lenin- erádi utazás lesz. ezenkívül filmfelvevő, rádió, varró­gép. stb. is szerepel a dííak között. (KS» Az új magnót próbába ki a Lakatos cgalád. Baloghék háza a Május 1. utcában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom