Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
WT2. október S. KELET- M AGY ARORSZÁO S. oldal Munkásfiatalok A VILLAMOSSZ'GETELÖ ES MŰANYAGGYÁR klsvát'dai eváregységében új csehszlovák gyártmányú tárcsacsísz >ló gépet állítottak n kába. A kuplungtárcsák gyors, pontos csiszolását Nagy József végzi az új gépen. (Elek Emii felvétele) Így élünk mi Panyolán Jegyzetek a Szikra Termelőszövetkezet é' *éből A BEREGI munkásifjúságról szólunk, de akár a gondokat, akár az eredményeket vizsgáljuk, egész megyénkre jellemzőek. A témát a vásárosnaményi járási párt-végrehajtóbizottság tűzte nemrégiben napirendre. Milyenek a mai munkás- fiatalok? Mi jellemzi őket? Mit várnak tőlünk idősebbektől, a vezetőktől. Mit várnak a munkahelyüktől, az élettől? Mit várnak ifjúsági szervezetüktől, a KISZ-től? Mindezekre a kérdésekre mélyreható, elemző választ adott a végrehajtó bizottság -iája. Annak alapján ösz- :egezzük az alábbiakat. A munkásfiatalok nagy re- enyekkel és örömmel kélülnek pályájukra, és mint linden fiatal érzékenyek, önérzetesek. Éppen ezért elfogadhatatlan az a módszer, amely, sajnos, még néhány üzemben megtalálható, hogy a fiatalokat úgy fogadják, úgy indítják el a munkába, mint a tapasztalt, sok munkahelyet megjárt felnőtteket. A KEZDŐ FIATALOKAT megkülönböztetett figyelemmel és szeretettel kell fogadni, úgy az üzemvezetésnek, mint a KISZ-szervezet vezetőinek. Ne feledjék. a fiatal akkor ismerkedik a majdani második otthonával. Be kellene mutatni az egész üzemet, megmagyarázni az összefüggéseket, megismertetni az üzem történetével, jövőjével. El kell mondani őszintén a problémákat is és természetesen az eredményekről sem szabad megfeledkezni. A fiatalokat minden üzemben örömmel várják és fogadják, hát mutassák ki is ezt számukra. (Zárójelben, persze a felnőtt munkásoknak is jólesne az ilyesmi.) A megkülönböztetett foglalkozás természetesen nem „tudható le” a jó fogadtatás, sal, a velük való törődés állandó feladat. Annál is inkább, hiszen minden vezetőnek, csoportvezetőnek, szakmunkásnak megtisztelő gondja az ifjak — a faluról 1942. október 9-én egy nagyszerű kommunistát kísértek utolsó útjára a Margit körúti fegyház bazaltkővel kirakott udvarán.1 A foglyok zárkáikban összeszorított ököllel adták meg az utolsó néma tiszteletet Schőnherz Zoltánnak, a Kommunisták Magyarországi Pártja titkárának. Schőnherz elvtárs utolsó szavaival a bitófa alatt is a független, szabad, demokratikus Magyarországot éltette. Meggyilkolása előtt néhány nappal felemelt fejjel, és bátran nézett bírái szemébe és hallgatta végig halálos ítéletét. Bátor ember volt, elite tudta, mire számíthat, nem kért kegyelmet Horthy osztálybíróságától. Schőnherz Zoltán elektromérnök volt, már egyetemi évei alatt eljegyezte magát a kommunista párttal. A polgári demokratikus Csehszlovákiában a legálisan dolgozó Csehszlovák Kommunista Pártban vált hivatásos forradalmárrá. Gazdag tapasztalatokra tesz szert a gyakorlati népfrontpolitika megvalósításában. 1936—38 között megszervezi a szlovák és magyar szervezetek antifasiszta szövetségét. Az első bécsi döntés után a Magyarországhoz csatolt területen marad és töb- bedmagávai hozzákezd az illegális kommunista szervezetek létrehozásához és a Kommunisták Magyarországi Pártjával való kapcsolatok megteremtéséhez. 1940-ben a kommunista Intemacionálé- tól azt a megbízást kapja, több társával egyetemben, hogy hozza létre a Magyar- országon működő központi bizottságot és kezdjen hozzá a nemzeti összefogás politikájának gyakorlati megvalósításához. A Szlovákiából jött kommunista vezető és az illegalitás körülményei között bekerült fiúk és lányok — munkássá nevelése. Osztályöntudatra ébresztése. Annál is inkább fontos feladat ez, hiszen a falusi fiatalok, de még a munkáskörnyezetből jövők is sokféle előítéletet hoznak magukkal. A szülők bizony nem mind örülnek, ha lányuk vagy fiúk munkáspályát választ. Ök emlékeznek a régi világra, a Horthy-rendszer- beli nehéz életükre, robotmunkájukra, nyomorukra. Gyerekeiket szívesen adnák más ..divatosabb”, könnyebbnek vélt pályákra. AZ ÜZEMVEZETÉSNEK minden szinten jobban kellene számolni a munkásifjú- sájgal. Kikérni a véleményüket, támaszkodni a javaslataikra, az ifjúsági szervezet vezetőit pedig jobban bevonni a vezetésbe. A munkásifjúság Beregben általában új üzemekbe kerül. Ezeknek még csak most alakul a légkörük, most válnak alkotó műhelyekké. Ennek a jó műhelylégkörnek a kialakulását lehet gyorsítani, szorgalmazni, szervezni. Az ilyen légkörben gyorsul meg az újonnan bekerült fiatalok szakmát elsajátító készsége, ügyszeretete, s ezzel együtt munkásöntudata. Érdemes a munkásifjúsággal foglalkozni, mert bebizonyosodott itt Beregben is — állapította meg a vb — hogy ügyesek, szorgalmasak, értenek a munkához. Elég magas a fluktuáció a fiatalok körében is. Ennek oka lényegében a nem megfelelő bánásmód, a bérezési igazságtalanságok, a derekasan elvégzett munka dicséretének hiánya. A munkásfiatalok gondolkodásmódja más, mint a felnőtteké. Érzékenyebb az igazságérzetük. Kevésbé alkusznak meg, ha közvetlen környezetükben hibákat tapasztalnak. A szocialista üzemben a jó vezetés sok mindenre előre gondol. A fiatalokkal dolgozó hazaiak, így Rózsa Ferenc és Schőnherz Zoltán nagy szerepet játszptiak a népfrontpolitika megszervezésében. Schőnherz elvtárs felelős a Központi Bizottságon belül a függetlenségi front szervezésével kapcsolatban is a feladatokért. Tekintve, hogy járatlan az illegális munkában, ezért társaitól messzemenő segítséget kap. Schőnherz Zoltán nagyszerű emberi magatartása mégis áttöri az illegalitás vonta határokat. Nagyszerű tulajdonságai nemcsak a párt tagjaira és a vele együttműködőkre hatottak, de még börtönőreire is. A kommunisták kérésére sok közéleti ember személyesen, vagy levélben kért kegyelmet Schőnherz Zoltánnak. Bajcsy-Zsllinszky Endre a honvédelmi miniszterhez írt levelet. Nagybaconi Nágy Vilmos felkereste a vezérkari főnököt, ugyanis a vezérkari főnökség bírósága ítélte halálra. Hallatta szavát Schőnherz Zoltán érdekében a nagynevű történész és tudós Szekfű Gyula, sőt még Serédy hercegprímás is. Mindez hiába, mert Szombathelyi vezérkari főnök október 8-án aláírja a halálos ítéletet és október 9-én reggel 8 óra 20 perckor Schőnherz Zoltánt a Margit körúti fegyház udvarán kivégzik. Nem félt a haláltól, bátran vállalta azt, tudta, hogy nem kap kegyelmet. Erről beszélt harcostársának is, az október 3-án kivégzett kárpátukrajnai kommunista vezetőnek, Borkenyuk Alexnek, amikor azt meglátogatta a siralomházban. Tisztában volt azzal, hogy azt a munkát, azt a harcot, amelyért fiatal életét adja, elvtársai folytatják majd. való foglalkozást azok vágyaival, életterveivel együtt fogalmazza meg. Hiszen melyek a munkásifjú és ifjú munkáslány életcéljai? Jó munkahelyet remél, rendes keresetet, családot kíván előbb-utóbb alakítani, lakásra lesz szüksége és utazni is nagyon vágyódik a fiatal. Mindenben lehet és kell őket támogatni. Meg lehet es meg kell szervezni országjáró kirándulásokat, hogy lássák, munkájával, tehetségével mit halmozott fel a dolgozó magyar nép. Ezzel ismereteik is bővülnek és elmélyül a szocialista hazájuk iránti szeretet. BIZTOSÍTANI KELL a munkásifjúságnak a továbbképzési lehetőséget. nem szabad megengedni azt, ami sajnos egy-két helyen előfordul, hogy a tapasztalatlan fia*alokkal „kitolnak”, kinevetik őket. A fordítottja kell, hogy legyen. Példát mulatni a fiataloknak munka- és üzemszeretetben. A járási párt-végrehajtóbizottság napirendjének pontos címe a következő volt: „A KISZ-szervezetek politikai, nevelő tevékenysége a munkásifjúság körében, a Központi Bizottság 1970. februári, a megyei pártbizottság 1970. májusi határozata alapján”. A vitából csak néhány gondolatot emeltünk ki, hiszen a határozat szerint a KISZ-alapszervezetek még ez évben taggyűlésen értékelik a fiatalság jelenlegi helyzetét és tesznek javaslatokat az ifjúmunkásokkal, munkásnőkkel való foglalkozás hatékonyságának növelésére. Ha a végrehajtó bizottság iránymutató tanácsait mindenhol figyelerhbe veszik és az idősebbek sem fogják sajnálni a fiatalokkal való foglalkozást, tovább javul, nak a járásban az üzemi fiatalok munka- és életkörülményei. O. N. Erről ír abban a levélben, amelyben elbúcsúzik szüleitől, húgától és a párttól: „tol nem cselekedhettem máskép-] pen, mint ahogy oseleked-! tem, mikor felismertem, ho^i milyen veszély fenyegeti embertársaimat Magyarország gon. Nem hallgathattam, meg kellett szólalnom, nem te-! hettem másképpen ... Ne aj hal meg azért mindenki, a! 4 földbe lesznek. Sokat dolgoz-' tam és abban a hitben halcJ meg, hogy munkámban árvább élek. Ha még egyse: születnék és újból élnék, sic kor sem tudnék másképpé: élni. Ahogy éltem, úgy is ha lók meg.” A Kommunisták'Magyaror- szági Pártját és az egész magyar ellenállási mozgalmat 1942 nyarán és őszén súlyos csapás érte, de a párt nem adta fel a harcot. A belügyminiszter bejelentése a felsőházban, hogy a KMP megsemmisült, tiszavirág életű. Még október hónapban megjelentek Budapest utcáin a párt röpcédulái. Az egyik röpcédulán az alábbi felhívást olvashatjuk: „Hiába kísérlik meg Kállay és vérebei pártunk elsöprését, a szabadságharcosok kiirtását, Magyarország népeinek szabadságvágyát nem lehet megölni. Pártunk él, harcol és harcba hív mindenkit Hitler zsarnoki uralma, Kállayék országáruló politikája ellen. A párt rendkívül súlyos ál dozatok árán vitte győzelemre a független, szabad, demokratikus Magyarországot amelyért pártunk és a nemzeti felszabadító mozgalom mártírjaival együtt 30 évve! ezelőtt Schőnherz Zoltán is fiatal életét adta. Páskai László főagronómus kocsiján vadásszuk —, a szó szoros értelmében — a pa- nyolal Szikra Termelőszövetkezet elnökét. Hétféle munka folyik a kis tsz pár ezer hpl- das, de szétszórt kertjeiben. Itt is látták, ott is. Végül egy dűlőút szélén találjuk meg a Fiat 1500-asát. De hol a gazdája? Egy traktoros úgy véli, hogy az elnök unta a gépkocsit, elkérte egy arra járó tag biciklijét,, azzal ment az almáskertbe. A három folyó hazájában Minden turista örülne ennek az útnak. Átmegyünk a kis Túr-hídon — ez a legutolsó szakasza, itt ömlik bele a Tiszába a másik ága (nem az, amelyiket Petőfi látott Nagy- arnál, az is egy ág, de hatvan kilométerrel feljebb) — látjuk [balra a Szamost, amelyik az [árvízkor piszkos árjával elöntötte a falut, a földeket. És jobbra, éppen a gyümölcsösök mellett csaknem egyszerre találunk rá az elnökre h a Tiszára, amely szelíden hömpölyög Panyola almás- kartjei alatt. Egy termelőszövetkezet földjein, amely aTi- t i—Túr—Szamos torkolatok eslcsában él és dolgozik. Báliról a Szamos, jobbról a Tisza, középen a Túr. Két kis piros MTZ-traktor :zánt az árterületen. Kis Miklóssal megmérjük a szántás mélységét: alig több 20 centinél. Harminc is lehet, — mondja az elnök és a két traktoros máris rákapcsol. Lehet látni a mélyebb barázdákat. Ez a termelőszövetkezet legjobb földje, ezt érdemes. A sok „erdő” meg „rekettyés” nevű tag közül sokat fölösleges volna ilyen mélyen szántani, úgysem volna jobb... Nésy billenty űn zongorázni Micsoda nevei vannak itt, a három folyó sarkában a „tagoknak”. Hosszúrekettyés, Fekete Irtás, és a legkülönfélébb színű „erdők”. Ä panyo- lai termelőszövetkezetnek mindössze 80 hold almáskertje van. de 83 hold a szilvás. Ott felibe szedik a tagok a gyümölcsöt. Illetve nem szedik. hanem verik. Ebből, ennek a cefréjéből lesz r világhírű panyolai szilvórium. EOerfa hordóból, halványsárgán. éretten, négyévesen, literjét 100 forintért adják a * ago,r. Az egész országból ideiárnak érte. Itt láttunk az almaszüreten életünkben először olyan almaiét. melynek a koronája fele tele volt élénksárga színű gyümölccsel, a másik fele meg pirossal. A magyarázat: a fa valamikor az úgynevezett Simon- ffy piros fajtához tartozott. Inkább mint, hogy kivágják, — a Simonffy nem vált be — inkább átoltották. Igen ám, de átoltás közben egy ágat a fa nedvkeringáse miatt meg kellett hagyni. így lett, fe- ledékenységből eredetileg, de most már szinte múzeumi szemszögből — az egyik fele sárga ranett, a másik fele piros starking. Hadd maradjon így, mondják a főkertészek, legalább lássa mindenki, mennyit kellett dolgozni a házi nemesítésért. A gyümölcstermesztésen kívül a falu népe csak még három-négy- dologgal foglalkozik: búza, napraforgó és szarvasmarha-tenyésztés a legfőbb gondjuk, erre koncentrálhatják erejüket és így jut idő, amikor kell mindenre. Ahogyan tréfásan mondják, csak négy újjal zongoráznak. Szerencsés esés Juhász Imrét 6 éve választotta meg elnöknek ez az állatszerető község, — akkor járási állattenyésztési felügyelő volt. Hat év alatt szép csendesen Háromszorosára nőtt a termelőszövetkezet dolgozó tagjainak jövedelme. Itt, Panyolán, ahol jelenleg kettőszáz szarvasmarha él a kis falu közös istállójában, de ezerkettőszáz a háztáji udvarok kis istállóiban, nagyon nehéz arról beszélni, mit fejlődött a község az utolsó években. Elnöktől az almaszedő kislányokig mindenki szerény. „Megvagyunk, megélünk” — mondják. Ismerjük a régi falurigmust, amely így szólt: „Arcunk sápadt, halovány, így élünk mi Panyolán.. Hogy van ez ma? Éneklik e még? Néhány fiatal segített — almaszedés közben. Elmondták, hogy a nóta még érvényes, csak az első sorát dalolják másként. Valahogy így: „Arcunk már nem halovány.” De ez csak az ev-nk változat. Egy másik, — a sok közül —, jobban tetszett. így szól: „Sárgarigó, csalogány Nemcsak jobban rímel, hanem megfelel a panyolai szerénységnek is. Amerre csak jártunk, Tóth Károly az almaszedésnél. Péter Béla csapatvezető, és a nagyon szorgalmas almaszedő Baranyi Károlyné mind „szerencsés esést” kívántak a termelőszövetkezet elnökének. Búcsúzásnál megtudtuk, hogy az állatszerető faluban hagyományosan az elmúlt vasárnap tartották meg a szokásos évi lovasnapot, ahol Juhász Imre elnök is versenyzett egy hintóval. Kiborult, felállt, tovább versenyzett: második helyezett lett. Vele simogattuk meg az istállóban a két almásderest,. Babát és Babért. Aztán az elnök egy leszüretelt almafán talált vagy tizenhét gyümölcsöt. Leszedte, berakta a kocsiba. Csak, amikor raktárba adta, mentegetőzött, mint akit rajtakaptak: „Elnézést, ez is két kiló, tíz forint.” Hát „így élünk most Panyolán.” És ez tetszett. Gesztelyi Nagy Zoltán A BARÁTSÁG II. KŐOLAJVEZETÉK TIS7 * SZENT-! MÁRTONNÁL. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) Schőnherz Zoltán emléke
