Kelet-Magyarország, 1972. április (32. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-13 / 86. szám

1972. április IS. Kft *T M AGYARORSZÄÖ S. elAíS. Gazdasági jegyzetek: Könnyebb is, gyorsabb is Információ — helyben „Ki mit tud* líombrádon? Néhány évvel ezelőtt, egy értekezleten mondta a megyei építőipari vállalat igazgatója: „Termelékenyen dolgozni fa­kalapáccsal ma már nem le­het." E summás, sokak szá­mára talán furcsának tűnő kijelentés .azóta egyre in- káhb igazolódott. Az építőiparban a termelé­kenység növelése elsősorban a nagy gépek jelenlétén és munkába állításán múlik, de a kiszolgáló segédüzemek — például a bádogosrészleg — tevékenységét is lassítják a manufakturális munkamód­szerek. Az építkezések — bármennyire is korszerűek — még mindig nagy mennyiség­ben igénylik a bádogosmun­kát. (Csatornák, ablakpár­kány-borítások. tetőcsurgók, stb.) A kézzel — története­sen fakalapáccsal — hajlított lemez, sem termelékenység­ben, sem minőségben nem versenyezhet a gépi munká­val, az egyszeri élhajlító kis­gép termékeivel. A lakatosszakmában. kü­Egy szamosközi út korsze­rűsítésénél szükségessé vált a munkát akadályozó, átsze­li fasor földben maradt tus­kómák eltávolítása. A beru­házó kezdeményezésére a munkát gépi erővel tervezte elvégezni a kivitelező. Meg is rendelték az ekével felszerelt lánctalpast, de több napi kín­lódás után el kellett küldeni és más vállalkozó után nézni. Akadt is. Ugyanolyan géptí­pus, csak a kezelő volt más; hozzáértő, gyakorlott vezető. S amit szaktársa elvégezni nem tudott, azt ö rendbe tet­te. Állást kínáló vállalatok munkást kereső hirdetéseiben gyakran olvashatjuk az ilyen kikötéseket: szakképzett. 5, W éves gyakorlattal'’. Tény, hogy a „gyakorlat tessá az -embert mesterré,,, de nem mindenkiből farag' az idő jó gépkocsivezetőt, gépkezelőt, maróst, esztergályost, a gé­pekkel, berendezésekkel hoz­záértéssel bánni tudó embe­reket. Ismerek olyan „segéd­levél” nélküli embert, aki rá­nézéssel is megmondja miért ..köhög” a motor. S volt már rá példa, hogy több éves szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező szerelő „babrált” meg úgy egy gyújtásberende­zést, hogy utána újra, szerviz­be kellett vinni a kocsit. A szakképzettséget, a hoz­záértést tehát nem mindig a papír fakultsága és még csalt nem is a szakmában eltöltött idő határozza .meg. A KÉ­MÉ V-nél nemrég továbbkép­ző tanfolyamot szerveztek a gépkezel öltnek. Ezt megelőző­en egy felmérő, afféle próba- vizsgára hívták be őket. Ki­derült. hogy egyesek felké­szültsége, hozzáértése nem éppen megfelelő. Miután erre felhívták a figyelmüket, ak­ként készültek a tanfolyamon is. A tanfolyam végén az ide­lönösan a szerkezeti elemek készítésénél lassan eltűnnek már a kézi meghajtású fúró­eszközök, kiszorítják azokat a villany hajtású, gyors mun­kára képes kisgépek, A re- szelőt sok helyen helyettesítik már a sűrített levegővel, vagy villannyal működő csi­szolókorongok. Az acélido­mok szabására több helyütt használják már kézi fémfű­rész helyett a különböző da­raboló- és fűrészgépeket. A ládagyártásnál, sőt a bútor­iparban is versenyre kelnek a kézi szegezőgépek a kalapács­csal. A Kisvárdai Bútorgyár­ban például bevezetik a ra­gasztóanyagnak szórópisztoly- lyal való felhordását, amely nemcsak mennyiségi, hanem minőségi javulást eredmé­nyez. A záhonyi átrakóban egvre- másra jelennek meg a mun­kát megkönnyítő és a terme­lékenységet növelő kisgépek; villamos' targoncák, rakodó­kanalak, mindentfelhordók és így tovább. Egy saját szer­genékből álló vizsgabizottság gratulált a szép eredmények­hez. Az épülő nagyhalásza zsák- gyár új gépeinek szerelését még el sem kezdték, amikor már tanműhely létesült a régi épületekbe telepített régi gé­pek segítségével. „Azt akar­juk — mondta az igazgató —, hogy ha az új, sok millió fo­rint értékben vásárolt gépek bejáratása befejeződött, szak­keszitésű kisgép mintegy tíz­szeresére növelte a lemez- pántok gyártásának volume­nét az újfehértói ládaüzem­ben. Az eddig gyakorta hi­ányzó terméket ma már nem kell nélkülözniük, hanem ol­csóbban, másoknak is kínál­ják. Az automatizált iparban, a házgyári épületeiknél, a ra­kodásnál, ,s különösképpen a javító-szolgáltató tevékeny­ségnél, sőt a nagy szériájú szerkezetek részmunkáinál is sok esetben nélkülözhetetlen a kézi munkát könnyítő, a termelést meggyorsító kisigé- pesítés. A nagy szerkezetek biztonságos rögzítése, a csa­varok meghúzása is tökélete­sebb, gyorsabb, mint a ha­gyományos villáskulcsos, sokszor balesetet is okozó, fi­zikai erőkifejtésre kénysze­rítő módszer. Ha nem győzzük kézzel, fogjuk meg a kisgépet. Ter­mészetesen ha van. Nem kell sajnálni érte a pénzt, mert gyorsan megtérülnek. mailag jól képzett. eml>arek gondjaiba kerüljenek.” Ez nemcsak a gépek, berendezé­sek megelőző védelmét, ha­nem a beruházás hatékonysá­gát is jelenti. A gyár termé­kére ugyanis nagy szükség van. Indulásától kezdve terv szerint ''kell majd termelni. S ezt megvalósítaná csak a gé­pekhez jól értő munkásokkal lehet. Tóth Árpád Dombrád: 1971 nagyközsé­gi státusz; 1972.: a három tsz is egyesült. A nagyközsé­gi tanácshoz tartozó Üj- Dombrád és Kistiszahát tele. pülésekkel 6600 lakos számá­ra nyílt kedvezőbb igazgatá­si és élhetési lehetőség. Er­ről beszélgettünk a tanácsnál Pál Árpád elnökkel, Tátrai Miklós titkárral és Rada Já­nos társadalmi elnökhelyet, tessel, aki egyébként községi népfronttitkár is. Az egye­sült Petőfi Tsz-nél Pellai Sándor elnök és Dahkó Fe­renc párttitkár volt a beszél­gető partner, az ÁFÉSZ-nél pedig Becker Miklós igazga­tósági elnök. A téma: összehangoltság, közös tevékenység egymás segítésével, kooperációk — a község, a lakosság javára. Ugyanis ez a három szerv az, amely a legtöbbet képes ten­ni. Eredmények és gátlás Az új állapotban is szü­lettek kisebb-nagyobb ered­mények. Rada János: „Nagy elmaradottság volt itt a fel­szabadulás előtt annak elle­nére. hogy polgári iskola mű­ködött a faluban.” A tanácstitkár gyorsan összeszámolta, hogy a község 32 utcájából csak tizennégy­ben nincsen járda. Bővült a kövesúthálózat. Ilyen út kö­ti össze Néltóla, Kistiszahát és Dombó (tanyákat, ahol 450 lakos él. Mióta -jpz-ék alakul­tak, a gépek segítségével könnyebb a földes utcák rendben tartása. A földműves- szövetkezeti boltok sokat fej­lődtek, szakosodtak, forgal­muk nő. A termelőszövetke­zetek bevezették, hogy heten­ként egyszer húst mértek a, tagságnak. Ez ugyancsak könnyítést jelentett a hatósá­gi húsellátás javára. Hétvégi pihenőt alakítottak ki a köze. li györíyörü Tikza-partoh. Pál Árpád tanácselnök megemlítette: három éve új, nyolctantermes általános is­kolát vett át a község. Az akkori Szőke Tisza Tsz vál­lalta. megépíti az iskolához kapcsolódó sporttelepet — társadalmi munkában. Ez a munka mintegy 100 ezer fo­rintot ért. Korábbam a község, a la­kosság javára kért segítség- adásban az akkori három tsz gyakran utalt egymásra. „Mi most nem érünk rá. Beszél­jetek a másik két tsz-szel” — volt sokszor a válasz. leves információk, ellentmondások A kedvezőbb lehetőség, a nagyobb önállóság nagyobb felelősséget is követel, össz­hangot a feladatok megoldá­sára. Ebben — sajnos — még nincs minden rendben. Már a tanácsnál tapasztal. A nyíregyházi hullAmdoboz- és ZSÁIíGYAR belső szerelési munkái nyomán a 15—16 mázsás papírteker­csek szállítására 14 darab sínen működő ‘ papírszállító gépet szerelnek be. Képünk: Gosztola Ferenc és Urbin István sze­relő az első gép beállítását végzi. (Elek Emil felvétele) Egy próbavizsga tanulsága A porköpeny A munkaértekezlet a szo­kásos beszámolóval kezdő­dött, majd elhangzott a bű­vös ige: Elvtársak, most ki­ki mondja el, mi a probléma. Elsőnek a fiatal Karászi emelkedett fel: — Igazgató elvtárs, én azt szeretném szó­vá tenni, hogy már hetek óta nem takarítják rendesen az irodákat. Az asztalokon, a polcokon áll a por. Lakatos bólogatott, majd folytatta a gondolatmenetet: — Kérem. a legszörnyűhb hogy az embernek mindig piszkos a ruhája. A felesé­gem örökké szid. hogy feke­te az ingem ujja. hogy a tér­demen piszkos-poros a nad­rág. A panaszkodás gátja sza­kadt fel. Mindenki mondt' saját szobájának, irattárának raktárának gondjait. Por piszok, takarítatlanság... Ez volt a refrén. Az igazgató sűrű fejbóloga_ tások közepette hallgatta a szóözönt. Az előtte fekvő blokkba jegyezgetett. Amikor befejeződött a téma, felállt, hogy összefoglalja a dolgo­kat. — Kedves kartársak! A probléma felvetése igen he­lyes. Az elhangzottakkal ma­gam is egyetértek, az én szo­bámban is tapasztaltam az említett negatív jelenséget. Sőt, könyveim tetején a mi­nap háromcentis porréteget fedeztem fel. De... — De az elvtársaknak tud, niok kell: a mi takarítónőnk rendkívül érzékeny. Bonyo­lult lelkivilága van. Talán egyetértenek azzal, hogy nem lenne emberséges egyszerűen nekiállni, és ezért az ügyért megbírálni. Kérem, ennek az asszonynak családja van! Van önök között valaki, aki a lelkére venné, ha ez a mi­mózalelkű takarítónő lelkileg tönkremenne? Egy kis por miatt? Nem, mi humanisták vagyunk. Nem lehet cél, hogy itt kemény szankciókat foganatosítsunk. Karászi bátortalanul szólalt meg: — Azért valamit mégis­csak... Az egyik asszony csendesen suttogta: — Talán ha mi törülgetnénk... Szavait a köz. moraj nyomta el. Az igazgató folytatta: — Nos, kérem, van megoldás. És hogy lássák, a hivatalve­zetés szívén viseli a dolgozók jogos panaszait, úgy fogok intézkedni, hogy a takarító­nőt se bántsuk meg, de a por és piszok problémáin is úrrá legyünk. A holnapi nappal hivatalunk minden dolgozója munkaköpenyt kap. Mégpe­dig kéket. Sötétkéket, mert az tovább bírja a szennyeződést. A gordiuszi csomót tehát elvágták. Az igazgató utasí­tására másnap beszerezték a kék porköpönyegeket. A gazdasági vezető osztotta ki. A dolgozok sorban járultak elé és vették át leltár szerint a gondosan pecsételt köpe­nyeket. A takarítónő mind­ezt csendesen falatozva néz­te. Az igazgató elégedetten dörzsölte a kezét. A takarító­nő eddig semmilyen megbán- tottságot nem árult el. A dol­gozók pedig, nos, ez külön szám, nem is mosolyogva, ha­nem szinte röhögve öltötték fel a köpönyeget. Minden rendbenlévőnek látszott. De ekkor robbant a nem várt bomba. A takarítónő fel- emelkedett a bőrfotelből és szemrehányóan fordult az igazgatóhoz: — Hogyhogy? Én miért nem kapok? Mert csak egy­szerű takarítónő vagyok? Ho­gyan képzelik ezt? Ebben a piszokban nyűjem a sajáto­mat? A köpenyek ujja azóta szorgosan törli a port, szedi fel a piszkot. A takarítónő pedig dohog, hogy milyen sűrűn kell a Patyolatba vin­ni mosatni, amit azok a töb­biek összekennek. (Sürget) ni kellett, hogy nem ismerik, vagy nem valóságosan isme­rik a tsz, az ÁFÉSZ dolgait, terveit. Egyik példája ennek, hogy a Tisza-parti hétvégi pihenő dolgát mindhárom szervnél másképp ismerik. A tanácsi vezetők szerint: tsz és ÁFÉSZ kooperáció. Az ÁFÉSZ-nél így mondták: „Mi jó viszonyt kívánunk tartani a tsz-szel.” A tsz elnöke: „El­számolási differenciánk tá­madt az ÁFÉSZ-szel. így ma­gunk próbáljuk meg a parti pihenő üzemeltetését.” Tanácsi információ szerint, a közelmúltban megbeszélést tartottak a nagyközségi féld adatokról, az ezt segítő ösz- szefogásról, az illetékesek meghívásával. A tsz elnöke nem tud erről. De még azt sem, hogy azon valaki részt vett volna tőlük. Különösen megoldatlan a nagyközség zöldség-gyü­mölcs ellátása. Az ÁFÉSZ egy hónapon belül nyit egy ilyen boltot, korszerű kivitelezés­ben. De azt utólag meg kel­lett kérdőjelezni, hogy az épületet a tsz adta. A t-sz_ ben nem tudnak ilyesmiről. Egyáltalán arról sem, kié az az épület, amelyikben az új bolt nyílik(?!) Bizonyos intrika előzte meg, amikor „kitudódott”, hogy a tsz a tejiparral koope­rálva tej- és tejtermékeket árusító üzletházat épít. Sze­rencsére, ez a kooperáció erősnek bizonyul, jó ütem­ben készül a tetszetős üzlet­ház. Néhány hónap múlva ki is nyitják ajtaját a vásárlók előtt. Nem yéletlen a tsz elnöké­nek az a kijelentése, hogy anyaggyűjtő újságírótól hall olyan dolgokat, melyeket a közvetlenebb helyi infor­máltsággal — amúgy is tud­nia kellene. Cselekedni — egységben Dankó Ferenc párttitkár fején találja a szöget. „Na­gyobb és őszintébb összefo­gásra van szükség. Minden érdekelt szervnek' jól kellene .ismerni egy*más dolgát, ter­vét. problémáját.” A tapasztalatok alapjait mindez így van. Annál is inkább, mert a holnap, a jö­vő még keményebb feladato­kat hoz, a lakosság mind többet vár. ■ A megyei távlati fejlesztési tervben szó van a dombrádi Tisza-part üdülőhellyé alakí­tásáról is. Ehhez a helyi erők komolyabb összefogására van szükség. S, a további felada­tok közül elég csak említeni a tanácselnök — korántsem teljes — felsorolását: nagy­községi ügyintézés fejleszté­se, szakszerűsége, járdaépíté­sek, utcakövezések, villany­hálózat-bővítés, közvilágítás korszerűsítése, művelődési ház jobb kihasználása, szak­körök működtetése, ismeret- terjesztés fokozása, harmadik orvosi körzet megszervezése, fogászati rendelés beindítá­sa... Mindenütt mindenkinek megvan a maga feladata. De nem küiön-külön, hanem kölcsönös egységben — * lakosság javára. Asztalos Bálint MÁTÉSZALKA, 1972 Mátészalkán új város arcképe bontakozik ki. A soka­sodó új családi házak negyedében korszerű építési móddal emelkednek a apagasba a lakóépületek. (Jobboldalt) már be­költöztek a 126 lakásos épülettömbbe. Körülötte újabb bér- házi lakások épülnek gyors ütemben. (Hammel József leivé- telei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom