Kelet-Magyarország, 1972. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-08 / 32. szám
i 5lda! 1972. feferulr |. Fock Jenő beszéde (Folytatás az 1. oldalról) kukat: Szabó Lajos csepeli munkásművész festményét, egy munkást ábrázoló kisplasztikát és más ajándékokat. A délelőtt folyamán Fehér Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Jávor Err vin, az Országos Tervhivatál elnökhelyettese a magyar segítséggel épült fyanoi baromfitelepet látogatta meg. A látogatásra Le Thanh Nghi, a VDP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes és Tran Duy Hung, Hanoi polgár- mestere is elkísérte küldöttségünk tagjait. A baromfitelepen a dolgozók képviselőinek élén Nguyen Ky 'igazgató fogadta a vendégeket. A látogatás során élénk, sok fontos szakmai kérdést érintő beszélgetés alakult ki a vendégek és a házigazdák között, amelyben Fehér Lajos többször is hangsúlyozta a takarmánybázis megteremtésének különleges . fontosságát. Hétfőn délután küldöttségünk kíséretének tagjai tovább folytatták az aláírásra kerülő okmányok előkészítését. A küldöttséget szálláshelyén kereste fel* a főváros vezetőinek egy csoportja s szívélyes beszélgetést folytattak. Ugyancsak szálláshelyén fogadta a küldöttség a DIFK hanoi képviselete 'munkatársainak egy csoportját, s részletesen elbeszélgettek a dél-vietnámi nép hősies harcáról, győzelmeiről. Hétfőn este kulturális műsoron vett részt a magyar párt és kormányküldöttség; arpelyre Pham Van Dong miniszterelnök is elkísérte Hanoi magyar vendégeit. Heves harcok Thaifö!dön Bangkoki keltezésű hétfői hírügynökségi jelentés szerint heves harcok folynak Thaiföld északkeleti részén, ahol a kormánycsapatok általános offenzívát indítottak a népi erők ellen. A laoszi határtól délre fekvő tartományokban — P h i tsan ulokban. Phetchaburiban és Loedben — a kormányerők két hadosztálya, a légierő támogatásával, egyidejűleg indította el a hadműveleteket. A három tartományban kijárási tilalmat rendelték el. Hétfőre virradóra a partizánok hevés harcot vívjak a kormányerőkkel Phu Hin Longkhla közelében. Csiaruszathien, a thaiföldi szárazföldi csapatok főparancsnoka kijelentette, hogy a mostani offenzíva hat év óta a legjelentősebb. Súlyosnak nevezte a helyzetet és az ország „egységének” megőrzésére szólította fél a lakosságot. Észak-irországi helyzetkép Az északír rendőrség vádemelési javaslatot tett 26 ember ellen a newry-i tüntetésben való részvételük mjatt. Még nem tudják, hogy kik ; azok, akiket -az- egyes farrá- r sok szerint 15—20 ezerre, más források szerint 50 ezerre becsült tömegből kiválasztottak. Edward Heath miniszterelnök a newry-j tüntetéssel egyidejűleg Harrogate-ben beszélt. Heath nem sok újat mondott azzal, hogy a kormány kitart két alapelve mellett: X. Észak Írországnak, mint az egyesült királyság részének státuszát csak a lakosság többségének jóváhagyásával másítják meg (a többség Angliához húzó protestáns), és 2. a kisebbségnek viszont biztosítani kell, hogy részt vegyen a jövőjét meghatározó döntésekben.' Londonban olyan hírek terjedtek el, hogy a kormány, jóllehet tagjai a nyilvánossá” előtt továbbra is az „előbb rendcsinálás, azután reformok” sorrendiséget hangsúlyozzák. valójában már belefáradt a súlyos belső tferheke' és külső teki n t éjy veszteséget hozó konfliktusba. India ajándéka Bangla Deshnek Befejeződtek Indira Gandhi indiai kormányfő és M,udzsjbur Rahman, a Bangla Desh Népi Köztársaság miniszterelnökének megbeszélései. A harmadik és egyben utolsó eszmecsere hétfőn délelőtt két órán át tartott. A tárgyalások után rövid ünnepség keretében Indira Gandhi átadta a Bangla Dash népének szánt ajándékokat, a többi között egy 600 ezetr rúpiáról szóló csekket és három mentőautót. Rahman sejk meghívta Indira Gandhit, látogasson el Daccába. Az indiai miniszterelnök-asz- szony a meghívást elfogadta, látogatásának időpontját azonban később állapítják meg. . Szadat nyilatkozott moszkvai útjáról Anvar Szadat egyiptomi ■elnök Benghaziban befejezte tárgyalásait Kadhafi líbiai államfővel és hazatért Kairóba. Szadat az elmúlt hat nap során Moszkvában tárgyalt a szovjet vezetőkkel, majd Bripni-s'zigetén Tito elnökkel, s hazajövet tájékoztatta tárgyalásairól az Arab Köztársaságok Szövetsége két másik tagországának vezetőit, 'Asszad Szíriái és Kadhafi líbiai elnököt. ★ Anvar Szadat egyiptomi eljjök interjút adott a TASZSZ tudósítójának. Ebben mindenekelőtt köszönetét tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának, a Legfelsőbb Tanács elnökségének és a szovjet kormánynak a szovjetunióbeli látogatásra szóló meghívásáért. A tárgyalásokon ismételten bebizonyosodott, hogy az Egyiptomi Arab Köztársaság és a Szovjetunió szilárdan ragaszkodik a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának végrehajtásához, amely előirányozza az izraeli csapatok kivonását valamennyi megszállt arab területről. — Látogatásunk idején megvitattuk a szovjet vezetőkkel a minden területre vonatkozó együttműködési programot. Újabb megerősítést nyert, hogy közösek nézeteink a közel-keleti helyzetről és a fő nemzetközi problémáinkról. Már annak idején mondtam, s most még egyszer megismétlem, hogy a Szovjetunió "támogatása nélkül a számunkra legválságosabb időben, 19S7- ben nem tudtuk volna kiállni az imperialista és cionista agresszió támadásait. És hs most erősek vagvunk, ha az izraeli imperialista tervek kudarcot szenvedtek, ebben óriási érdeme van a Szovjetuniónak, a testvéri szovjet népnek, — hangoztatta az,egyiptomi elnök. Az NSZK kancelláriát meghívták Izraelbe Gold a Meir izraeli kormányfő meghívóleveleit küldött bonni koLlégájánakl Willy Brand Inak. A jeruzsálami miniszterelnökségi hivatal szóvivője hétfőn bejelentette, hogy a levél már Izrael bonni nagykövetségén van, s feltehetően kedden kerül átadásra. Nyugatnémet kormányfő még nem kapott Izraelbe szóló meghívást; Brandt az ajiő. ■„ akivel kapcsolatban az izraeli kormányzat megkísérli, hogy a lakosság igen - erős ellenérzéseivel dacoljon. Jeruzsálem ban — mint a hírügynökségek írják, nem nagy őrt számítanak arra, hogy a kancellári látogatás még ez év szeptembere élőt' létrejöhet. Számítanak viszont arra, hogy Golda Meir viszontmeghívást kap. Szakonyi Káro'yt Megint egy ismerős í. — Tekerd egy kicsit alá... alá, alá, még! És húzd be a kéziféket! — Barbara vékony csuklóján megcsörrentek az ezüstkarikák, ahogy idegesen hadonászott. — Sosem fogod megtanulni, hogyan kell megállni a lejtőn? — Jól van, mit izálsz, megálltam nem? — Miklós kikapcsolta a gyújtást, zsebre vágta a kulcsot. — Ha folyton dumálsz, akkor meg egyáltalán semmit sem fogok tudni csinálni ezzel a francos kocsival! — Ó, hát ez nagyon klassz környél-;! — Egy ügyes fordulat fenékkel, s Barbara máris kinn állt a Renault mellett: szétdobta mellén a bundát; haja belegubancoló- dop a szőrmébe. — A Dunára látni, meg a-várra, nagyon klassz! Melyik az a ház? Miklós bezárta a kocsit. — Csak vigyázz, mert itt csupa sár minden. — Átsegítette a nőt az árkon, s néhány még márciusra megmaradt fagyos domborulaton léok-ed ve elindult előtte a deszkákkal, hordókkal. beton ‘ örm el ékkel teleszórt letekre. A házat már bevakolták. de a kanuho-/ palló vezetett; a második emeletről konácsolás hallatszott. meg füttyszó; eev fejkendős munkáslány fahulladékot szórt ki az orruk elé. — Ah! — undorodott Barbara. — Micsoda kosztelep ezen a szép vidéken! Mikorra lesz ez befüvezve? — Mégállt a kaou torkában, összefogta magán a bunda* — Nahát' És éz a lépcső! Műmárvány nem?' Nem műmárványban egyeztünk meg? A múltkori lakógyűlésen konkrétan megbeszéltük a műmárványt! — Nem műmárvány lesz, hanem linóleum. — Linóleum? — Pévécé. Zöld pévéoé. Nagyon jó. Barbara nekiperdült a falnak: — Májk! Az a rohadt pévécé van minden rohadt házban! Az a rohadt snassz pévécé! Nem azért dobom ki a pénzt, hO'gy műmárvány se legyen! — Csupa fal lesz a hátad, kicsim — mondta türelmetlenül Miklós. — És nem a műmárvány a lényeg, hanem készen legyen végre ezl a ház, nem érted? — Karon ragadta a nőt és cipelte fel a második emeletre. — És ne -vacakolj, mert nem érünk be a rádióba. — Háromszázezer a végösszeg, s neki mindegy, hogy műmárvány, vagy pévécé! — Barbara egészen belesáoadt: vékony szája élesre metszette a szavakat. — Csak erről tudnálak már egyszer leszoktatni. erről a snasszság- ról! Két éve hiába küzdők, hogy megértessem veled, kicsoda vagy! Fogadni mernék, ha még lenne Teleki tér. legszívesebben ott vásárolnád a holmijaidat! — Kicsim — könyörgött Miklós. — Kicsim, csendesebben, itt emberek vannak... — Jó napot! — Fenn, a második emelet korlátjánál egy pufajkás férfi állt; söröspalackból kortyolt, s fél szemmel a még ajtó nélküli előszobába lesett. — Maris! — kiálltott fel hirtelen, s megtörölte sörhabos száját —, Maris, né az ablakom cseszd ki a hulladékot, mondtam már! Fogd az öledbe és vidd íe a lépcsőn! — Megenyhül - t.en Miklösékhoz fordult. — Szabad érdeklődnöm, kit keresnek, elvtársnő, drága? — Kettő emelet négy — mondta Miklós. — Ez volna éppen — állt félre a férfi. — Meg akarják nézni? — Van itt valami főnök, vagy ilyesmi? — kérdezte Barbara; a létrákat és a dörzspapír halmokat kerülgetve bekukkantott az előszobába. A fejkendős lány egy kosár hulladékkal elébe került, dühösen tekintett a bundás nőre, de aztán széles vigyorral hátralépett. — Ö, a Kiss Barbara! — kiál‘ott fel a lány, s erre Barbara kényszeredettem elmosolyodott, fényképmosoly- lyal, de máris félretolta a lányt, s intett Miklósnak, hogy kövesse. — Nahát! — kiáltott fel ismét a lány izgatottan —. meg a Bi .te Mi ki! Frejsz bácsi! A Kiss művésznő meg a férjé, ä híres dobos! Miklós nevetve megveregette a lány arcát, de Barbara már odabemtről hívta: Májk, Májk, kérlek, gyeire, pont a faburkolatot hogyis hív jákol jak... — Szedd a lábad — mondta a söröspalaokos Frejsz a lánynak. — Ezek a lakók lesznek itteni, ezek a művésznőik, ne óbágass! — S ment Miki ósók után az étkezőfül- kébe. — Ez. diófa? emelt fal e<rv Jóodarabot Barbara a földről. — Bükk — szólt a homályból egy svájcisaokás férfi. A fal tövében- térdelt, s a vako latba ágyazott tiplikbe csavarozta a léceket. % — Nem kaptunk száraz diófát. Ez meg jó száraz, tetszik látni — magyarázta Frejsz. — Meg lett beszélve, hogy dióból csinálják — kezdte megint Barbara. — A műmárvány is meg lett beszélve ég helyette pévéc-ét dobnak oda nekünk! Májk, kérlek légyszíves!... A svájcisapkás félemelkedett és válogatott a lécek között, s akkor valahogy jobban meglátta Miklóst a szomszéd helyiségből beveülő fényben. — Egér! — kiáltott fel rekedtes hangon. — Jó' látom, te vagy az, Eg-ér? — Egér?! — hőkölt hátra Barbara. — Miféle egér?!— Süsd meg, hát te hogy kerülsz ide, Cvekedli? -— Miklós vigyorogva, kicsit színpadias mozdulattal tárta ki karját, de a syájcisgpkás csak a- kezét’kanta el,. - rázta s^prohgatta; rém akarta be- pjszkftani Miklós nyersszínű irhabundáját. — öregem! Naháf! (Folytatjuk) KOMMENTÁR Pekingi akciók — pekingi korlátok Alig két hét hiányzik az utóbbi évek nemzetközi politikájának kétségkívül egyik legérdekesebb eseményéhez. Nixon amerikai elnök február 21-én érkezik Pekingbe. A látogatás előkészítésére már megérkezett a kínai fővárosba a műszaki személyzet. Szinte politikai szimbólumnak is tekinthető, hogy elsőkégt az amerikai légierő két gépe szállt le a pekingi repülőtéren, különböző hírközlő berendezésekkel ,a fedélzetén — majd a kirakodás után Guam szigete felé vették útjukat, ahol a Vietnamot támadó bombázók egyik támaszpontja van... Ez a jelkép egyben félreérthetetlenül a látogatás egy olyan indítóoka felé irányítja a figyelmet, amelynek a legközvetlenebb taktikaipolitikai szempontból kiemelkedő szerepe van. 1972. választási év az Egyesült Államokban és Nixon ném felejtette el, hogy demokratapárti elődje, Johnson a vietnami agresszív hábo. rúba bukott bele. Hogy a Fehér Ház számára, belpolitikai szempontból rendkívül fontos a vietnami agresszió valamilyen formában történő „lezárása” — azt éppen ezekben a naook- ban jelezte a régi javaslatokat új taktikai formában tálaló Nixon-beszéd. A Nixon-ptazás bejelentéséhez kezdettől fogva' döntő szerepet játszott az az amerikai elgondolás, , hogy Délkelet-Ázsiában esetleg el lehet érni a kínai és amerikai érdekszférák megosztását — az ott élő és szabadságukért harcoló népek feje fölött. Közvetett bizonyítéka ennek az a néhány nappal ezelőtt elhangzott amerikai közlés is, hogy az elnök mindenható nemzetei biztonsági tanácsadója, Kissinger a. párizsi Yietnam- konferencia székhelyén tett titkos látogatását, p a VDK, valamint a dél-vietnami forradalmi kormány képviselőivel folytatott megbeszéléseit két ízben is pekingi látogatásának időpontjához igazította. A harcoló Vietnam képviselői már a pekingi N*i- xon-út bejelentésének napjaiban (tehát i hónapokkal ezelőtt) kijelentették és azóta többször megismételték: az agresszió felszámolásáról Washingtonnak Indokína harcoló népeivel kell tárgyalnia és nem kérlelhető el semmiféle megoldás ' más módszerekkel! Ennek ellenére Peking akcióiból félreérthetetlenül kitűnik, hogy az indokínai problémáról is tárgyalni óhajtanak az amerikai elnökkel. Ez megfelel ugyanis Kína hatalmi törekvéseinek és annak a távolabbi elképzelésnek, amely hivatva lenne Kína számára hegemon szerepet biztosítani Délkelet-Ázsiában. . A Nixon-utazás e közvetlen és amerikai belpolitikai szempontból is döntő indítóokai mellett természetesen más meggondolások is szerepet játszottak az utazásban. A kínai vezetők makacs szovjetellenes politikája és ezzel • párhuzamos hatalmi elgondolásai megfelelő alkalmat szolgáltattak az amerikai politika számára, hogy növelje manőverezési lehetőségét! Lényegében qgyancsak a világpolitikai „mozgásszabadság” bővülését várja a látogatástól Peking is. Ebben a vonatkozásban tehát a látogatás alapja a szovjetellenesség. Bármilyen látványos is azonban az amerikai elnök pekingi utazása, bármennyi- fe iá alkalmasnak látszik arra, hogy a választás küszöbén' lefegyverezze vetélytár- sait — a kínai—amerikai közeledésnek szükségszerűen megvannak á maga korlátái. Mindenekelőtt: Nixon és az amerikai politika számára a gyakorlatban most és még sokáig jóval fontosabb a Szovjetunióhoz fűződő viszony — hiszen a Szovjetunió politikai, katonai és gazdasági súlya összehasonlíthatatlanul -nagyobb, mint Kínáé. Nixon ezért kínosan igyekszik kerülni azt a látszatot, hogy Pekinggel nyílt szovjetellenes szövetség kovácsolásán fáradozik. Nem utolsósorban ezért fordított gondot arra, hogy május folyamán módot kapjon egy Moszkvai látogatásra is. Távolabbi perspektívában határt szab a kínai—amerikai kapcsolatok fejlesztésének, illetve a Peking—Washington közeledésnek az is, hogy Kína olyan területen igyekszik érdekszféráját és befolyását növelni Ázsiában — amelyet röviddel ezelőtt az Egyesült Államok még vitathatatlanul saját.be- folyási övezetének tekintett! Az ellentétek további, még későbbi tényezője lehet a kínai atomfelfegyverzés során a kínai interkontinentális rakéták várható megjelenése. Végül, de nem utolsósorban: a közeledés korlátjának kell tekinteni az államvezetés labjlis, ingatag voltat, mindenekelőtt Kína, de más formában- az Egyésült Államok oldaláról is. A közelmúltban lezajlott kínai belpolitikai eseménynek, Mao Ce-tung kijelölt utódjának, Lin Piaónak és politikai szövetségeseinek likvidálása világosan jelezték: Kínában az állami, és pártvezetés nem szilárd. Persze,, teljesen más módon, de az amerikai politikai- tervezőknek is szá- molpiok kell azzal. hogy Nixonnair választási győzelem esetén is legfeljebb 1976-ig vart „ideje" — és nagyon nehéz megjósolni, hogy az Amerikán belüli társa- delmi-gazdasági feszültségek milyen politikai módosulásokat hoznak. önmagában az a tény; hogy az Egyesült Államok és Kína kapcsolata normalizálódik, — nem kifogásolható. Hosszú évekig éppen a Szovjetunió és szövetségesei imitálták rá fárádhatat- lanul a Kínát „tudomásul nem vevő” amerikai politika irrealitására. Nem vitás azonban, hogy ezen az önmagában józan törekvésen belül jelenleg az uralkodó elem és a közeledés bázisa a szovjetellenesség. Ez — és nem a kapcsolatok felvétele — teszi Nixon és Mao néhány évvel ezelőtt még fantasztikusnak tűnő kézfogását a világpolitika negatív eseményévé. Ez önmagában is ok a gyanúra s az egész világ haladó közvéleményének bizalmatlanságát joggal fokozzák azok az átlátszó kísérletek, amelyek e látogatáson nagyhst'lmi alku tárgyává akarják tenni az indokínai félsziget népeinek felszabadító harcát. Új hírügynökség: PPA Progress Presse Agentur (PPA) néVen hétfőn új hír- ügynökség kezdte meg munkáját az NSZK-ban. A Düsseldorfban létrehozott PPA egyik fő feladatának tekinti az NSZK demokratikus erői- • nek tevékenységéről szőlő tájékoztatást. A PPA eddig az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország hírügynökségeivel és rádió”llomásaivai kötött szerződést KET FT MAGYAWRS2AH
