Kelet-Magyarország, 1972. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-15 / 12. szám
4 oldal KELET-MAGYARORSZÄO i%TS. Január ff," Szülők fóruma: Félévi értesítő Itt a félévi értesítő ideje. Ma már mindenki tudja, hogy nem bizonyítvány ez, hiszen a félévi jegyeket az ellenőrző könyvecskében viszik haza a gyerekek. Más jellegűek a mostani osztályzatok, mint a bizonyítványba írt év végiek, fontosságuk azonban nem kisebb. Sőt! A tanév végén kilenc hónap munkáját értékelik, s megállapítják, hogy a következő osztályba, illetve felsőbb iskolába léphet-e a diák. A félévi értesítőt úgy kell felfogniuk a szülőknek, mint jelzést, hogy hol tart, milyen eredményeket ért el a gyerek az első négy hónap után. A mostani osztályzatok jó alkalmat kínálnak a gyerek tanulásának komoly, családi megbeszélésére. . Ami a helyzetelemzést, a múlt év tapasztalatait illeti: két dologra kell felhívni a figyelmet. Egyrészt arra, hogy óvatosan kell fogadni a gyerekek kifogásait, magyarázkodásait, másrészt pedig arra, hogy a tantárgyak között különbségek vannak. A diákok régi törekvése, hogy „megmagyarázzák” a bizonyítványt. Ilyenkor tanári elfogultságról, kivételezésekről, igazságtalanságokról szoktak panaszkodni. Ne engedjünk az ilyen fogásoknak. Igaz, némely tanárnak félévkor az intelmek ellenére is „vastagabban” fog a ceruzája. Ám emögött sem a rosszindulatot kell látni, hanem a hangsúlyozottabb figyelmeztetést, az erőteljesebb ösztönzést a második félévi jobb munkára. A lehető legrosszabb dolog, ha hitelt adunk a gyerekek vádjainak, hiszen ezzel lehetőséget teremtünk nekik, hogy eltereljék figyelmünket a saját felelősségükről. A félévi bizonyítvány értékelésekor velük és róluk beszélünk. Ha a tanár számára van mondanivalónk, akkor azt majd vele tudassuk, de most az a feladat, hogy a gyerek munkáját tárgyaljuk meg. Ugyancsak fontos azt is tudni, hogy a tantárgyak Között különbségek vannak. Persze nem úgy, ahogy a diákok beállítják. A testnevelés, az ének, vagy a rajz például nem „másodosztályú” tantárgy. Nem igaz, hogy ezekből azért van az esetleges rosszabb osztályzat, mert suták, hamisan éneklők, vagy ügyetlenebb kezűek aszóban forgó gyerekek. Az ide vágó rendelkezések világosan kimondják, hogy ezekből a tantárgyakból nem annyira a meglévő készségeket kell értékelni, hanem e tárgyak elméleti ismereteinek a tudását, a gyerekeknek az órákon mutatott törekvését, az odaadást, szorgalmát. Tehát ahhoz, hogy jobb jegyeket szerezzenek a diákok az év végén, mindenekelőtt az .kell, hogy komolyan vegyék, ne pedig amolyan mellékesként ezeket az órákat. A tantárgyi jegyek között inkább a tehetség és az érdeklődés alapján kell különbséget tennünk. Tehát ha valaki matematikai vagy természettudományos érdeklődésű, nem feltétlenül szükséges, hogy ötösöket vigyen haza irodalomból, történelemből, vagy idegen nyelvből. És így van ez fordítva is, akkor ha a humán tárgyakhoz vonzódik inkább a diák., Tegyen meg mindent a gyerek azért, hogy a tantervi követelményeknek az összes tantárgyból a lehető legjobban eleget tegyen. De ha az ''egyik íránybah közepes képességet mutat, a másikban meg jót, bizony nem csupán az a feladat, hogy a hármast négyesre javítsa,, hanem az is, hogy még jobban elmélyítse tudását abból a tárgyból, amelyikből ötöst szerzett. Mert nagyobb szükség van arra, hogy legalább egy irányban kiváló képességű, örömmel tanuló és dolgozó fiatalokat neveljünk, mint olyanokat, akik különösebb érdeklődés nélkül, csupán a „jó” jegyek szerzését tartják fontosnak. Ezért minden jegynek relatív értéke is van, hiszen számításba kell venni a különböző tantárgyakban megmutatkozó képességeket. Sőt, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy tavaly óta rontott, vagy javított-e a gyerek, hiszen előfordulhat, hogy a kettesről hármasra javított jegy éppoly dicséretet érdemel, mint a folyamatosan tartott ötös. Mindebből pedig legfőképpen az következik, hogy nem indulatoktól fűtve, hanem higgadt, okos fejjel kell értékelniük a szülőknek a félévi osztályzatokat. Ami pedig a második félévet illeti: a közösen kialakított következtetésekhez kitartóan ragaszkodnunk kell. Általános tapasztalat, hogy nem is annyira a feladatok megkeresése szokott gondokat okozni, hanem a következetesség hiánya. Tanév elején is, a második félév kezdetekor is jól fogalmazzák meg a tennivalókat a szülők. Mégpedig önmaga és a gyereke számára is. De aztán jönnek az egymástól alig megkülönböztethető hétköznapok, s valahogy elmosódik minden. Ezért a legfontosabb, a legtöbbet hangoztatott tanács: legyünk kitartóak azoknak a teendőknek a megvalósításában, amelyeket most, az értesítővel a kezünkben- elhatá- -ozunk. (tóth) GYERMEKEKNEK TÖRD A FEIED1 Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Római 6. 7. Tőszámnév. 8. Betűt vés (—’)• 9- Elemér beceneve. 11. Rajztinta. 12. Vissza: ipari tanuló régies neve. 14. Félig felkötik! 16. Megfejtendő. 18. Egymást követő mássalhangzók az abc-ben. 20. GRI. 21. Némán les! 22, Korunk súlyos betegsége. 24. Labdarúgósztárunk. 28. Erdei törpe. 29. Kutyafajta. Függőleges: 1. Kék és vörös keveréke. 2. Tiltószó. 3. Járom. 4. Félig nyúl! 5. Elad. 6. Megfejtendő. 10. Fehérnemű. 11. Frissítő főzet. 13. így, de összevissza. 14. FLI. 15. Megfejtendő. 17. ...muri (Móricz). 19. Duna dunántúli mellékfolyója. 21. Tűznyelv. 23. Mázol. 24. Minőségi Ellenőrző Osztály. 26. Mint a vízszintes 8. 27. Balogh Dániel. Megfejtendő: Magyarországi városok: vízszintes 1, 16, függőleges 6, 15. « Múlt heti megfejtés: Bács- Kiskun —«" Tolna — Csong- rád — Somogy. Könyvjutalom: Márton Katalin Záhony, Szűcs Gyula Fehérgyarmat, Fekete Klára Oros, Batári Margit Pátroha és Oláh Gábor Nyíregyháza. A rakoncátlan gombfesték Volt egy ecset. s hat gombfesték: barna, zöld és világoskék, piros, sárga meg fekete, róluk szól e rövid mese. A nyurga ecset meg a hat újdonatúj gombfesték Palkó táskájában lapult, és éppen nagyban vitatkozott. Palkó az igazak álmát aludta, pedig, ha sejti, miről van szó, tudom odafülelt volna. — Piros vagyok, mint a pipacs. Fogadjunk, hogy én tetszem majd legeslegjobban Palkónak — suttogta a piros festék. — De nem úgy ám! Eget fest majd legelőször, csörgedező kis patakot, ehhez pe' dig én kellek — vágott közbe a világoskék. — Hihihi — kacagott a zöld — hát a fákról sohasem hallottatok? És a sely' mes zöld pázsitról? No meg a patak partján ülő zöld békáról? Egy szó mint száz, Palkó énvelem fest legelőször. — Elég volt! — csattant fel ekkor nagv mérgesen az ecset — ki hallott már ilyet! Egészen kiveritek az álmot a szememből. Egy pisszenés se legyen, mert hátrakötöm a sarkatokat! Megszeppentek a festékek, jobbnak látták, ha elhallgatnak. Behunyták hát a szemüket és nemsokára elnyomta őket az álom. Donászy Magda: Csacsink A mi csacsink olyan csacsi; Nincsen párja. Az utakat csak maga módján járja. Rosszkedvében gyökeret ver a lába. Csalogatom, hívogatom: hiába. Hátat fordít, tekintetem sem állja, rá se néz a szemen szedett búzára. Jókedvében ugrándozva —1—A-zik. A falun át versenyt futunk hazáig. Elém szalad, rám hunyorog szemével. Gyönge zabot tenyeremből ebédel. Virágfakaszfó (japán meseötletböl) A tél is számtalan örömmel, szórakozással, játéklehetőséggel kedveskedik. A rejtvény két vízszintes sorában is egy-egy téli játékot rejtettünk el Beküldfendő: a vízszintes 9. és 33. sorok megfejtése. VÍZSZINTES: 1. Kötőszó. 2. Ilosvai Selymes keresztneve. 7. Ételízesítő. 11. Játékvezető. 12. Van epéje. 14. Részvénytársaság. 15. Mutatószó. 17. AT! 19 Hektár rövidítése. 20. Péterrel együtt emlegetik. 21. Fél tucat. 22. A vízszintes 26 számú fordítottja. 25. Lakó mássalhangzói. 26. Énekhang. 27. A fa koronájának egv darabja 29 Tetőfedő anyag 31. Az egyik szülő. 36. Állatlakás 37. Körülbelül. 38 Juttat. FÜGGŐLEGES: 1. Lángol. 2. Bejárat, kapu 3. Végre jó. egynemű betűi 4. Tomp? Mihály. 5 Kutvája 6. Hasad. 8. Véd. 9. Hírlap fele 10. Színesfém. 13. Ragad. 16 Lovak lábára éc csizma sarkára verik. 18 Edénv. 19 Viziállat 23. A diszn-’ gyereke. 24. Föld alatti üzem. 26. Vi^szafal. 28. Agyar közepe. 30. Vonatkozó névmás. 31. A függőleges 10. közepe. 32. Igavonó állat. 34. Túró belseje. 35. ífj. ellenkezője. A műit heti helyes megfejtés: (vízszintes 1), A puszta télen, (függőleges 22.) Petőfi, (függőleges 24.) Sándor. Könyvjutalomban részesülnek: Rendes József Nyír- pazony, Kiss Ferenc Jánk- najtls, Kocsis Márta Ib- rány, Török L. Gábor Mátészalka és Havran Anikó Nyíregyháza. Volt egyszer, hol nem volt, valahol élt egy kedves, öreg házaspár. Volt nekik egy kiskutyájuk, s nagyon szerették. A kiskutya a kertben, egy bizonyos' helyen felkaparta a földet, mindennap, újra és újra, egészen addig, amíg a gazdája észre nem vette. Akkor az öregember felásta azt a helyet —s legnagyobb csodálkozására csillöigó arany- darabokat talált a földben. Boldogan vitte a feleségéhez, s aztán jó darabig gondtalanul éltek. A derék öregek szomszédjában azonban egy gonosz, irigy házaspár lakott. Mikor ezek meghallották az öregek szerencséjét, átmentek hozzájuk, s erővel elvették tőlük a kiskutyát. Zsákba tették, hazavitték, biztatták, hízelegtek neki, végül veréssel kényszerítették, hogy náluk is kaparja a földet. A kutya megtette, amit parancsoltak. De amikor felásták azon a helyen a földet, a sóvárgott arany helyett csak egy kis csomó ócska rongyot találtak. A gonosz háziaspár erre dühében megölte a szegény kiskutyát. Aztán elásták egy fenyőfa alá, amely az öregek kertjének végében, az út szélén állt. Ekkor a kis fe- nyőfa nőni kezdett és hirtelen nagy, erős fa lett belőle. Az öregember kivágta a fát, törzséből egy nagy vödröt csinált. A vödörbe a maradék búzát töltötte, hogy majd megőrli és kenyeret süt belőle. Hát látja, hogy a búza szaporodni kezd az edényben; csak magasodott és olyan sok lett, hogy már nem is fért el a vödörben, hanem túlcsordult a szélén. Mikor az irigy szomszédok ezt megtudták, megint átmentek az öreghez, és kölcsönkérték a faedényt. De alig hogy beletöltöiték a búzájukat, az elkezdett fogyni, egyre kevesebb lett, végül egészen elapadt. Féktelen dühükben ezer darabra vágták a vödröt és a fadarabkákat elégették. A jó öreg pedig — mikor nem lávák — összegyűjtötte a vödör hamuját és a kiszáradt fák ásairia hintette, mindenfelé. Ekkor a kiszáradt fák mind virágba borultak. A tartomány hercege megcsodálta a virágzó fákat és fejedelmi módon .megajándékozta a virá "fakasztó öreget, úgy, hogy feleségével együtt életük végéig nem is volt több gondjuk. Bars Sári feldolgozása Enyedy György: Száz év múlva... Összedugja fejét Lajcsi, Palkó, Andris, Gyurka, S találgatják, milyen lesz az Elet száz év múlva. — A diáknak — sóhajt Andris — Nem lesz semmi gondja: Kávéját a robotember Az ágyához hordja. — Udvarukon — rikkant Lajcsi.,— Helikopter várja. Hisz gyalog már senki sem jár Akkor iskolába! — Húsz percig tart majd a tízperc! — Lelkendezik Gyurka. — S ha a pajtás az órát már Rettentően unja: Egy gombnyomás, s háta mögött Felbukkan egy támla, A támlán meg ott terem egy Libapihe párna... " — De a padban — dünnyög Palkó — Lesz ám egy kis tüske, Hogy a lurkót, ha elszundít, Jól nadrágon bökje! — No pajtások, most mindenki azt fest, amit akar — mondta másnap az iskolában a tanító néni. Palkó sokáig rágta az ecset végét, aztán gondolt egy nagyot és legelőször is a napocskát festette szép sárgával az égre. Majd az eget mázolta világoskékre és mikor ezzel is elkészült, még egy kékséget pingált a rajzlap bal csücskébe: csöpp ke- rek tavat, partjára meg piros csőrű, fekete szárnyú gólyát festett, amint éppen fél lábon áll, s kövér békára vadászik. De nini, se fű, se fa, nincs még a képen! Felkapta újból az ecsetet, és hatalmas nagy fát festett. Barnára mázolta a törzsét, s zöldre akarta festeni mind a hetvenhét levelét. Az ám! De a haszontalan zöld festék megmakacsolta magát. „Majd bolond leszek szót fogadni, mikor engem hagytál utoljára. Várhatsz, míg felolvadok!" — duzzogott és Palkó akárhogy is igyekezett, a hetvenhét levél bizony szégyenszemre fehér maradt. Ekkor megszólalt a csengő. — Hadd lám, mit festettél! — állt meg Palkó mellett a tanító néni, — Hát ez meg mi? Nincs talán zöld festéked? — Dehogyis nincs — szipogott Palkó. — Csak nem akar festeni. — Még hogy nem akar? Ejnye, Palkó, legalább ne füllentenél! — csóválta fejét a tanító néni. — Máskor jobban iparkodj. Szegény Palkó hazafelé egész úton itatta az egereket és ebéd után újra elővette a festékeit, s ismét kipróbálta valamennyit. De hiába, a zöld még mindig rakoncátlankodott. — Akkor homoksivatagot festek, ott csupa-csupa sárga minden — dünnyögte Palkó, és hozzá is fogott. Nemsokára ott sárgállott már a rajzlapon a végtelen sivatag. Igen ám, de amikor az eget pingólta, egy kis kék festék cseppent véletlenül a sárga homokra és olyan üdezöld füvecske nőtt ki hirtelen a sivatag kellős közepén, hogy Palkó szája tátva maradt a csodálkozástóL — Ejha! — álmélkodott esi nyomban átfestette kékkel a sárga homokot, és nem lódítok, ha azt mondom, hogy sokkal szebb színű füvet kapott, mintha a valódi zöldet használta volna. Ettől kezdve szomorú napok virradtak a zöld festékre. Csak ült, gubbasztott a helyén, míg társai szebbnél szebb dolgokat festettek és még szóba sem igen akartak állni vele. Hej, de irigyelté őket, és kis híja, hogy meg nem sárgult az irigységtől. De hiába könyörgött, hasztalan rimánkodott az ecsetnek, hogy fessen vele is, az csak nevetett és egyre ezt hajtogatta: — Majd ha fagy, hő lesz nagy, répa terem vastag, nagyi Egy szép napon aztán gondolt egyet a zöld festék és addig izgett-mozgott, fészke- lődött, míg le nem pottyant a palettáról és bele nem gurult a vizes tálacskába. Palkó megfogta, kivette, s nézi az ujját: csupa zöld. — Ni csak, fog 'már a zöld festék! — kiáltott fel, és olyan csuda gyönyörű zöld békát festett hirtelen, hogy még a legfinnyásabb gólya is tüstént bekapta volna. És azóta, hej, azóta Palkó vígan festeget, s szépen megfér egymás mellett a has festék, s az ecset. E. Gjg
