Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-16 / 218. szám

i oldal KELET-MAGYAttORSZÄÖ 1971. szeptember If. A CSKP KB plénuma Prága. (MTI): Prágában szerdán délelőtt összeült a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága. A prágai vár Spa­nyol termében folyó plénu- mon Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára tartott referá­tumot a XIV. pártkongresz- szus határozatainak valóra váltásáról a CSKP-ban és a társadalomban, továbbá a párt feladatairól, a válasz­tások előkészítésében és a pártépítésben. Vita a LEMP kongresszusi irányelveiről Varsó (MTI): Lengyelországban széles körű vita bontakozott ki a LEMP Központi Bizottságá­nak a párt VI. kongresszusa elé terjesztendő irányelveiről. Az országos vitát a járási és kerületi pártbizottságok ak­tívaülései nyitották meg. „A Lengyel Népköztársaság to­vábbi szocialista fejlődéséről” című irányelvtervezetet ezek­ben a napokban a LEMP alapszervezeteinek taggyűlé­sein elemzik. Vállalati érte­kezleten, falusi gyűléseken a pártonkívüliek is kifejtik vé­leményüket az ország távlati fejlesztési programját tartal­mazó dokumentumról. Olajvezeték-robbantás r Beirut (MTI): 1 A Tapline, amerikai— szaud-arábiai érdekeltségű olajtársaság vezetékének jor- dániai szakaszát szerdára virradó éjjel két helyen is­mét fölrobbantották — közöl­te a társaság szóvivője. Az első fölmérések szerint a robbanások vágta lékeken igen tekintélyes mennyiségű olaj folyt és folyik el. A ki- ömlő olaj mindkét helyen tüzet fogott, s szakértők utaz­tak a helyszínre Szaud-Ará- biából, hogy a sérülést kija­vítsák. A javítás várhatóan egy-két napot igényel — kö­zölte az imént idézett szóvi­vő. Az 1213 kilométer hosszú Tapline olajvezetéket szep­tember 8-án robbantották fel először a Szíriái határ köze­lében. Az ammani kormány a robbantást „szabotázsnak” tulajdonította, de a palesztin gerillaszervezetek egyi­ke sem vállalta a felelősséget a robbantásért. Az olajvezeték a szaudi nyersolajat szállítja a kiter­melés helyéről a dél-libanoni Szidón kikötőjébe. Zavargások Észak-írországban Belfast (MTI): Észak-Irország nagyváro­saiban kedden 12 óra lefor­gása alatt két szolgálatban levő angol katonát lőttek agyon, öt másikat pedig meg­sebesítettek. A már szokásos­sá vált bombarobbanások sem hiányoztak a szerdára virradó éjszaka krónikájából. Az illegális ír köztársasági hadsereg egyik különítménye legutóbb éjfél körül támadta meg az angol katpnák /egyik őrjáratát a fővárostól 64 ki­lométerre. Automata fegyve­reikkel agyonlőttek egy tize­dest és súlyosan megsebesí­tettek egy közkatonát. A tizek értekezlete Londonban szerdán, közép­európai idő szerint 15 órakor ült össze a tőkésvilág iparilag és pénzügyileg legerősebb 10 államának értekezlete, hogy megvitassa Nixon elnök egy hónappal ezelőtt bejelentett gazdasági intézkedései által előidézett nemzetközi valuta- válságot. Az értekezleten Franciaország, Olaszország, az NSZK, Belgium, Hollan­dia, Anglia, az Egyesült Álla­mok, Kanada, Japán és Svéd­ország pénzügyminiszterei és központi bankjainak kor­mányzói vesznek részt, s azon megfigyelőként képvi­selteti magát Svájc is. Az amerikai küldöttséget Con- nall pénzügyminiszter vezeti, aki kedden este érkezett az angol fővárosba. A miniszter a repülőtéren nem volt haj­landó nyilatkozni. Megfigyelők szerint a két­napos értekezleten vajmi ke­vés kilátás van az Egyesült Államok és a tőkésvilág töb­bi vezető országa közti ellen­tétek összeegyeztetésére. Mi­után a Közös Piac pénzügy- miniszterei hétfőn Brüsszel­ben kidolgozták közös állás­pontjukat, amely homlok- egyenest ellentétes az ame­rikai politikával, igen éles összecsapásokra lehet számí­tani. Koreai nyilatkozat Phenjan (MTI): Phenjanban közzétették a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riumának nyilatkozatát, amelyben az ország kormá­nya üdvözli és aktív támoga­tásáról biztosítja a KNDK és dél-koreai vöröskereszt-szer­vezetei között folyó tárgyalá­sokat. Mint a dokumentum hangsúlyozza, ez az első lé­pést jelenti az Észak- és Dél- Korea közti akadályok elhá­rításához és az ország egye­sítéséhez. Eddig a két vörös­kereszt-szervezet delegációja négy alkalommal találkozott, hogy előkészítse a szeptem­ber 20-án Panmindzsonban kezdődő tárgyalásokat. Ezek napirendjén olyan kérdések szerepelnek majd, mint a két ország közti sza­bad utazás, a szétválasztott családok tagjai számára ad­ható kölcsönös látogatási en­gedély, a szabad levelezés biztosítása és az északon, il­letve délen eltűnt családok felkutatása. A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormá­nya a maga részéről mindent megtesz a tárgyalások sikeres lebonyolítása érdekében — hangzik a külügyminiszté­rium nyilatkozata. A Lunohod holdéjjele Moszkva Véget ért a Lunohod—1 szovjet automata holdjáró 11. munkanapja. Ebben az idő­szakban a holdjáró berende­zései folytatták az adott kör­zet holdtalajszerkezetének részletes tanulmányozását. Miközben a Lunohod válto­zatlanul minimális helyvál­toztatásokat hajtott végre, a rajta elhelyezett telefoto ka­merák fényképezték a tere­pet. Az így kapott adatok értékes tudományos informá­ciókat tartalmaznak a hold­talaj szerkezeti sajátosságai­ról. A 11. hold nappal idején a Lunohod körülbelül 100 mé­teres utat tett meg. A Hol­don való tartózkodása alatt az automata holdjáró ösz- szesen 10,5 kilométert tett meg. A legutóbbi munkanap so­rán a földi irányítóközpont­ból ellenőrizték a Lunohod berendezéseinek. tudomá­nyos felszereléseinek állását. Választás^ Szudánban Szudánban szerdán megkez­dődött az elnökválasztás, amelynek egyetlen jelöltje Nimeri tábornok, a kor­mányzó forradalmi tanács el­nöke. Ha megválasztják, ő lesz Szudán első hivatalos állam­fője a függetlenség elnyerése (1956) óta. Nimeri jelenleg országjáró körutat tesz. A Reuter je­lentéséből kitűnik, hogy a választási beszédekben az el­nök megismételte kommunis­taellenes vádaskodásait. Audallah, a forradalmi ta­nács alelnöke az A1 Aj am cí­mű lapnak adott interjújában kijelentette, a szavazás kime­netele választ ad majd arra is, csatlakozzék-e Szudán az Arab Köztársaságok Szövet­ségéhez. hogy megállapítsák, lehetsé­ges-e a holdjáró további mű­ködése és a tudományos ku­tatások folytatása. A holdjáró műszerfülkéjé- ben jelenleg csökkent a hő­mérséklet, minthogy fokoza­tosan kimerülnek az izotop hőforrások. Egészében véve a Lunoho- don elhelyezett berendezések kielégítően működtek, s egy holdnappal tartamára bizto­sították az automata helyvál­toztatását és a tudományos kutatások végzését. A legutóbbi kapcsolat so­rán a Lunohodat előkészítet­ték a szeptember 15-től 30-ig tartó holdéjjelre. KOMMENTÁR Egy elnökjelölt és sok ügynök A „komédia” és^a „tragi­komédia” szót mostanában számtalan nyugati újságíró használja Saigonnal kapcso­latban. Ennek két fő oka van: egyrészt közelednek az elnökválasztások. másrészt megvoltak a 159 tagú nem­zetgyűlés alsóházi választá­sai. Mind az államfőválasz- tási kampány, mind a tör­vényhozó testülettel kapcso­latos szavazás olyan légkör­ben és körülmények között zajlott, illetve folyik, hogy még a sokat látott saigoni laptudósítókat is felháborít­ja, illetve a fenti kifejezé­sekre készteti. Egyetlen eset a sok közül: az egyik legnagyobb pél­dányszámú amerikai hetilap, a Time tudósítója végigkö­vette az egyik körzet kor­mányellenes jelöltjének dia- dalútját. nyilvánvaló győzel­mét, majd — az eredmény félreérthetetlen meghamisí­tása után — kiutasítását a saját körzetéből, Ami pedig a közelgő elnök- választásokat illeti, az előz­mények közismertek. Thieu, a jelenlegi államfő a legvál­tozatosabb hatalmi eszközök­kel akadályozta meg, hogy rajta kívül más jelölt is sze­repeljen a listán. Ellsworth Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete mindent elkövetett, hogy Thieun kí­vül a listára rákerüljön két másik. Washington szempont­jából megbízható név: Ky és Minh tábornokoké, de a harmadik generális: maga Thieu még ezt is megvétózta. Ez a harmadik generális, a jelenlegi államfő egyébként a jelek szerint a legfrissebb saigoni hírrel tette fel a ko­ronát a közelmúltbeli mű­ködésére: arra készül, hogy vádat emeljen George McGover szenátor, a Saigon­ban tartózkodó egyik de­mokratapárti elnökjelölt el­len. A szenátor ugyanis diá­kokkal találkozott egy kato­likus templomban és a be­szélgetés résztvevői — mint általában a saigoni diákok — enyhén szólva nem kormány- párti jelszavakat hangoztat­tak. Ezek után jelentek meg Thieu tábori csendőrei, akik — úgymond — „kimentet­ték” a szenátort és közölték vele. hogy mindazok, akik­kel beszélt „vietcong” (DNFF)-ügynökök. McGovern nyilvánvalóan tudja. hogy ebben a nevetséges ügyben valóban jó néhány ügynök szerepelt — köztük például azok. akik Thieu megbízásá­ból kihívták a templomba a tábori csendőröket... Az amerikai közvélemény elítéli az atticai vérfürdőt Attica, New York, Wash­ington (MTI): Az atticai börtönlázadás ÍSJMjs mélysége­sen megrázta az egész ame­rikai közvéleményt. A felhá­borodás akkora hullámokat vetett, hogy Nelson Rocke­feller, New York állam kor­mányzója „pártatlan” - embe­rekből álló különleges bizott­ság felállítását, rendelte el. Ennek feladata az lesz, hogy kivizsgálja az atticai börtön­ben fennálló viszonyokat, amelyek lázadásba kergettek legalább ezer rabot. A rend­őrség és a nemzeti gárdisták kíméletlen fellépése a leg­újabb jelentések szerint ed­dig 41 ember életét köve­telte. Russel Oswald New York állam börtönfelügyelőségé­nek vezetője kedden este sajtóértekezletén kénytelen volt bevallani, amit a halott- szemle megcáfolhatatlanul bizonyított; a fellázadt rabok kilenc túsza lőtt sebektől vesztette életét, tehát nem fogvatartóik végeztek velük. Edward Kennedy után a demokrata párt másik ki­emelkedő személyisége, az el­nökjelöltségre legnagyobb eséllyel pályázó Edmund Muskie szenátor is élesen el­ítélte az atticai vérfürdőt. Döbbenten jelentette ki: „Az atticai tragédia újabb nyers bizonyítéka annak, ho^v va­lami iszonyúan elromlott Amerikában.” Teljesen érthetőnek nevez­te a néger rabok kétségbe­esett fellázadását Stephen Spottswood püspök, fi színes- bőrűek haladásáért küzdő országos szövetség mérsé­kelt polgárjogi szetvezet el­nöke. „A fekete foglyok Atti- cában csakúgy, mint más büntető intézményekben hosszabb börtönbüntetést töltenek le és keményebb bánásmódban részesülnek, mint a hasonló cselekmé­nyekért elítélt fehér foglyok” — mondotta nyilatkozatában a püspök. Henry Winston, az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának elnöke nyilatko­zatában élesen elítélte az atticai vérengzést és hangsú­lyozta. hogy azért a teljes felelősség Rockefeller kor­mányzóra hárul. A rabok kö­vetelései — hangsúlyozza Henry Winston. — ismét le­leplezik az Atticában és más amerikai börtönökben fenn­álló elnyomó rendszert. Á megtorlás pedig közvetlenül követte azt az ocsmány gyilkosságot, amelyet George Jackson ellen követtek el Kaliforniában. Henry Wins­ton nyilatkozatában végül követelte a vérfürdő szerve­zőinek méltó megbüntetését. Washingtonban kedden tüntető csoport vonult az igazságügy-minisztérium elé és tábláikon az állam leg­főbb vezetőit tették felelőssé az atticai vérengzésért. „Gyilkosságért körözzük Ni- xont. Rockyt és Mitchellt”, „Foglyokat ki. Nixont be.” Ilyen és ehhez hasonló jel­szavak voltak a transzparen­seken. A börtönhatóságok ország­szerte szigorító intézkedése­ket léptettek életbe. mert attól tartanak, hogy az el­keseredett rabok máshol is rokonszenv-megmozdulá- sokat rendeznek. Baltimore- ban a börtön étkezdéjében került sor tüntetésre, amit a fegyveres őrök végül könny­gázgránátokkal vertek szét Clevelandben 18 fogoly visz- szautasította az ételt, mert a börtönhatóságok megakadá­lyozták. hogy ügyvédeikkel beszélhessenek. Andrzej Zbych: Kiess kapitány Lengyelből fordította; Varsányi István 27. — Legfeljebb egy napig. Pénteken már jelentkeznem kell Saint Gilles-ben. — Hol van az? — Kis sárfészek Norman- diában — vetette oda Kloss közömbösen — nézd meg a térképen. — Továbbítom — válaszolta a bolt tulajdonosa. — Az utasításra Münchenben várj. Holnapután indulsz München­ből az utolsó párizsi vonattal. A peronon egyik emberünk lép majd hozzád és meg­mondja, mi a további teen­dőd. — Miről ismerem fel?- rrr. Ö majd felismer téged. megkérdezi majd, hogy Saint Gilles-be utazol-e? Igen. Ekkor látott utoljára a bolt kirakatában páfrányt, olyat, mint ez itt a kórterem ablakában. Megérkezett hát Münchenbe, eszébe jut Rhode összeharácsolt lakásberende­zése, meg az ezredes felesé­ge kövér, kellemkedő, idős asszony. Vendégszeretetét nem vette igénybe, a helyőr­ségi hotelban szállt meg, s másnap kiment a pályaud­varra. Azon a napon az utolsó vo­nat tizenhat óra ötvenkor in­dult. Kloss betette bőröndjét az egyik szakaszba, akkor még teljesen üres volt, a szó­szátyár Tiede ezredes később jöhetett, és elkezdett sétál­gatni a peronon. Az aluljáró vaskorlátjától az újságosbó­déig és vissza. Mentek el mellette, nem is kevesen, de senki sem kérdezte, hogy Saipt Gilles-be utazik-e. A távoli szemafor zöld lámpája is égett már, amikor az alagútból egy vasutast lá­tott futni éppen feléje. Csal­hatatlan ösztöne azt súgta, hogy ez az az ember, akire vár. A vonat hosszan, élesen fü­tyült, a gyors egymásután­ban csukódó vagonajtók za­josan csapódtak. A férfi is felismerte Klosst. — Áthelyezésed — lihegte mindenféle bevezetés nélkül — nagyon meglepett bennün­ket. Összeköttetés helyben, Normandiában. Majd megta­lálnak. Jegyezd meg a jel­szót: „Párizsban a legjobb gesztenyét a place Pigelle-on lehet kapni”. A válaszod: „Zuzanna csak ősszel szereti” és megtudod még, hogy „Uj szállítmányt kapsz.” Ismételd meg. Klossnak azonban már nem volt ideje elismételni. A mozdony megrántotta a sze­relvényt és gyorsítani kez­dett. Felugrott a legközeleb­bi vagon lépcsőjére, s mire visszafordult, a -vasutas már eltűnt a tömegben. Ment a saját vagonja felé, az átjáróban összeakadt a szolgálatos kalauzzal, aki a mozgásban lévő vonatra való ugrálásból származó balese­tekről tartott neki kiselő­adást. Kloss türelmesen végig­hallgatta a zsémbelő öreg vasutas tanmeséjét, s köz­ben a másik vasutas három mondatát ismételgette magá­ban: „Párizsban a legjobb gesztenyét a place Pigalle-on lehet kapni”. „Zuzanna csak ősszel szereti”. „Uj szállít­mányt kapsz.” Hirtelen félelem kerítette hatalmába. A helyzet kezdett világosodni. Várjunk csak... Mit mondott a félkarú or­vos? Nem, nem is ő, hanem az ápolónő... Ki kell szednie belőle, miket mondott még lázálmában. A lány geszte­nyéket emlegetett. És ha ille­tékes helyen jelentette, a zú- zódásokat szenvedett tiszt furcsa szavait? És ha a rok­kant orvos megnyugtató .tó­nusa csak játék, hogy éber­ségét kijátssza? Amikor erre a munkára őt jelölték, mindenre számítot­tak. Megtanult felismerni so­ha nem látott embereket, tár­salogni családjáról, amely nem az ő családja, azt azon­ban nem sejtették előre, hogy a saját agyának nem tud majd parancsolni, és az agy­rázkódás okozta eszméletlen­ségben, lázában elmondott egyes szavaktól függ majd sorsa... Az ápolónő idegen nyelvről is tett említést. Le­het, hogy lengyelül beszélt? Mintegy ködfátyolon át saját gyermekkori szobácskáját lát­ja, az ablakot kockás pokróc fedi. Úgy gondolta, hogy kis fiú, és betegen fekszik ott­hon, skarlátja van, hogy az édesanyja közeledik hozzá. Ha lengyelül hívta édesany­ját... Viszont azt is nehéz elkép­zelni, hogy ebben a kórház­ban, amely éppen olyan túl­zsúfolt, mint valamennyi né­met kórház így negyvennégy kora tavaszán, akadna vala­ki, aki figyelné egy beteg tiszt nyögéseit. Dehát a jel­szó? Ha kimondta a jelszót? a gesztenye a place Pigalle­on eléggé szokatlan ahhoz, hogy gyanút keltsen. — Bajtárs — hallotta a suttogást. — Bajtárs, van cigid? Megfordult. A nyújtóköté- ses beteg nézett rá kérőn. — Nem tudom — felelte. Uggyel-bajjal oldalára for­dult, kihúzta az éjjeliszek­rény fiókját. A levéltárcája, egy csomag cigaretta és gyu­fa volt a fiókban. Még a müncheni pályaudvaron vá­sárolt cigaretta kínálta ma­gát. — Gyújtsd meg — szólt amaz rekedten — mozdulni sem tudok. — Megpróbálom — vála­szolta. Lassan letolta magá­ról a pokrócot, amely inkább hasonlított merev bádogle­mezhez, mint takaróhoz. Óvatosan letette a lábát a padlóra, előbb az egyiket, az­tán a másikat, megszédült, de aztán sikerült megülnie az ágy szélén. Merev ujjakkal, a kezét is alig érezte, rágyúj­tott és az ágyba fogódzkodva lépett egyet a másik felé. A sebesült jó mélyet slukkolt (Folytatjuk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom