Kelet-Magyarország, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
m. As i KELET MÁSYARORSZAe - VASÁRNAPI MELLÉKLET* é. «Mi? ELÁRULT HŐSÖK Nyíregyházi vöröshuszárok 1919-ben a Tafcarőkpalota előtt Viharként száguldott át megyénkén ötven éve, 1919 április második felébeh a kéthetes hadjárat, a francia tábornokok áltál bújtOgatott román imperialisták orvtámadása. Felszínre hozta az emberi aljasság és hősiesség maximumát, Már azokból, akikben volt. Orvtámadás Az árulók körét egy név fémjelzi: szeiitkereszti Kra- toehwill Károly ezredes, . az úgynevezett székely hadosztály parancsnoka. Idős, ma még élő katonái kiköpnek, ha a nevét hallják. Erdélyi földbirtokos volt, szász, magyarul sem tudott. Árulása jutalmaként visszakapta birtokát. Gyilkosa tízezernyi szabolcsi, szatmári fiúnak, férfinek. A hősök neve közül Pogány József kínálkozik vezéralakul. Még április 25-én bitóval fenyegette, aki a székely tisztekről rosszat mond. Amikor az' elfogott Görgey százados iratai közül elolvasta a székely tisztek áruló hadparancsát, felborította a vezérkari terképasztalt, maga rohant előre, magával ragadva a felfegyverzett nyíregyházi, csepeli munkásokat. Személyes bátorsága nem utolsósorban járult hozzá a magyar Vörös Hadsereg. első nagy győzelméhez, melyei munkások, parasztok és néphez hű tisztek arattak Nyíregyháza városának határában, 1919 április 26-án. Ti? nappal korábban, április tizenhatodikán indult meg az első katonai támadás a Tanácsköztársaság ellen az egész keleti arcvona- lon, Királyházától Nagyváradig, amely a fiatal, háromhetes, védelmi erejét átszervező szocialista államot készületlenül érte. Az 1918 karácsonya óta megszállt demarkációs vonalakon így nézett ki az erőviszony-: északon 10 000 frissen toborzott, kiképzés alatt álló vöröskatona állt szemben ötszáz kilométeres arcvonalon 24 000 jól kiképzett ellenséges erővel. Keleten 13 500 sajátnak tekintett létszámú erő 35 000 emberrel. Délen 8500 tanácskatona a 40 000 főnyi jól felszerelt francia intervenciós sereggel és segédcsapataival. A Tanácsköztársaságnak összé- sen, 56 000 katonája volt, nagyrészt képzetlen. Népből jött tisztek alig voltak. Ennek a seregnek a legegységesebb törzse volt a székely hadosztály 11 353 katonája. A legveszélyesebb keleti arc- vonalat rájuk bízni nem volt logika nélkül való számítás. Árulás De csak a székely katonákban lett volna szabad bízni. A tisztikar meg a támadás előtt érintkezésbe lépett Berthelot francia tábornokkal, a román támadás tervének elkészítőjével és Présán vezérkari főnökkel. Megegyeztek, hogy mindvégig csak látszatharcokat yívat- nak katonáikkal, állandóan visszavonulási parancsokat adnak ki. Ezt végre is hajtották. Katonai cselszövényeik mellett nem feledkeztek meg a politikai baj keverésről sem. Ahol jártak, mindenütt elfogták, megkínozták, vagy megölették a falusi direktóriumok tagjait és azt táviratoz- ták Nyíregyházára meg Budapestre, hogy a direktóriumok elszöktek, megfutottak a puskaporszagra. A Vörös Hadsereg alakulóban lévő századai, már Szat- már több helyén állomásoztak. Mivel fegyverük is volt, a székely tisztikar cselből ajánlatot tett nekik: mondták, jól kiképzett katonáik vannak, csak fegyverük ninds. Sok munkástanács naivul elrendelte, hogy a vörösőrségek -fegyverét adják át a székely alakulatoknak. Egy szatmári század — 188 kemény fiú — megtagadta a parancsot, mondván, hogy ők harcolni akartak, elindultak á front felé. Nagy Pál ezredes személyesen ment utánuk három szekér géppuskással és csaknem valamennyid két le- m észároltatta. Tizenketten maradtak közülük életben. Amikor így, a székely tisztek által szervezett ellenforradalom egészen Nyírbátorig ért, április 20-áh Szamuely László odautazott 800 nyíregyházi vöröskatonával Megdöbbentő, amit erről a naptól jelent a vidéki sajtóosztály tudósítója. (A magyar munkásmozgalom dokumentumai 272. szám.) „Szatmárnémetiben röpcédulákat szórtak, hogy visszajött Károly király.” „A direktóriumokat mindenütt letartóztatták. A szocialistákat, há kellett, lö- vetéssel ártalmatlanná tették.”' „Szatmárnémetiben már egy tiszti klubba járnak a székely, francia és román tisztek.” — • „Nyírbátorba érkezett összeverve, összeszurkálva Molnár István volt szatmári politikai megbízott.” — „Négy-hat fős Járőrökkel nyugtalanítják a vidéket a székelyek Mátészalkáig.” — „Hetven vasúti kocsi telve menekültekkel, elkülönítették őket, hogy ne okozzanak pánikot.” .. „ ■ ........ . t A hősiesség Mindezeket és más jelentéseket nem hitték el Budapesten. Sót, megfenyegették a szabolcsi direktóriumot, hogy ha tovább rágalmazza a székely tiszteket, intézkedik él- lenük. Április 21-én, amikor Stromfeld Aurél Szolnokon átvette a keleti arcvonal vezérkari főnökségét, még 6 is bízott a székely hadosztályban, mely pedig tervszerűen utat tört a támadóknak, kinyitva a frontot előttük. Április 21-én, — húsvét másodnapja volt — a szabolcsi direktórium Szerencsen at elhagyta a megyét. Nyíregyházán is kezdte felütni fejét az ellenforradalom. És még aznap, 21-én este érkezett meg Pogány József teljhatalommal, Vele volt Szamuely László is. Esti szónoklatban lelket öntött a város népébe. Három nap alatt megerősítette a védelmet. Nagykállónál április 25-én már javarészt vöröskatonák tartották fel egy napig az addig sétamenetben közeledő ellenséget. Pedig Pogány József még akkor is bízott a székely hadosztályban. És a szolnoki vezérkar állandóan belekalku. lálta a székely hadosztály valóban nagy erejét is a hadműveletekbe. Nem csoda, hogy a hősiesség ellenére Nagy- kállót is fel kellett adni. Huszonhatodikén — szombati nap volt T- reggel nyolc órakor indult meg a roham Nyíregyháza ellen, ötszáz felfegyverzett nyíregyházi muit- kás állt a legnehezebb helyen, a mái megyei kórház két szárnyán. Ide Jutott a legnehezebb ágyűtűz. Állták. Itt voltak a csepeli munkások is. Civilruhában, puskával, elszántan. Guttman Ferenc vasmunkás, a csepeliek politikai megbízottja lovon vezette zászlóalját rohamra és hősi halált halt Nyíregyháza határában, pedig ezt a várost aznap látta először. Pogány József előtt e napon vált világossá a székelyek árulása, melyben addig nem hitt. Személyes bátorságával ragadta magával egész napi fárasztó csata után déltájban ellentámadásra embereit. Nyírj es-Szászkútnál végeztek átkaroló mozdulatot, az ellenség a Kállay tanya melletti erdőből viszonozta. A városban robbantak a gráná» tok. A délután elkeseredett közelharcokban telt el. De egyre gyengült az ellenség rohama. Az első igazi munkáshadsereg — parancsnokaik is maguk választotta közülük valók — megverte a tízszeres túlerejű ellenséget, melyet elkényeztetett az addig árulással segített, könnyű előnyomulás. Este hét órakor elcsendesült Fazonynál, Órásnál és Nagyszállásnál az arcvonal. Volt ellenséges csapat, amely Nagykállón túl futott.. A napiparancs telve volt' dicséretekkel, megérdemelt kitüntetésekkel. Mindenki készen volt tovább kergetni az ellenséget. De ezen az éjszakán éjjál egy órakor szeiitkereszti KrátochwiU ezredes megbízottai Nyirbaktán fegyverszüneti megállapodást írtak alá az ellenséggel. Csapataik nevében.. Ném mind tartotta be, sokan csatlakozlak a Vörös Hadsereghez. De- nyitva volt a keleti front. A Tiszántúlt — a hősiesen védett Nyíregyházat is — .ki kellett még éjjel üríteni. . A románok április 27 -én, vasárnap délután két órákor vonultak be Nyíregyházára. Ugyanezen a napon — nem véletlen — az egész északi arcvonalon megindult a másik orvtámadó intervenciós sereg, a cseh urak támadása. Gesztelyi Nagy Za\iée
