Kelet-Magyarország, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-17 / 86. szám
8. oldal RWL*T-*rA«TAf»rmSZA3 1989. április tt. TÁVIR ÁTVÁLTÁS a magyar— csehszlovák barátsági, egy üttmüködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából ALEXANDER DUBCEK elvtársnak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, LUDV1K SVOBODA elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, PETER COLOTKA elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi gyűlése elnökének, ING. OLDR1CH CERNIK elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányelnökének, PRÁGA Kedves elvtársak! A magyar—csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából jókívánságainkat küldjük önöknek és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozó népeinek. A két ország képviselői által húsz évvel ezelőtt aláírt és az elmúlt évben megújított barátsági szerződés alapjává vált a népeink és államaink közötti új típusú nemzetközi kapcsolatoknak, hozzájárult barátságunk, együttműködésünk további fejlődéséhez és eredményes szocialista építőmunkánkhoz. Ez alkalommal is biztosíthatjuk önöket, a jövőben is mindent megteszünk annak érdekében, hogy együttműködésünk a proletár internacionalizmus szellemében népeink javara továbbfejlődjék. E jelentős évforduló alkalmából jó eredményeket kívánunk önöknek és Csehszlovákia népeinek a szocializmus vívmányainak védelmében, a gazdasági és kulturális építésben, a szocialista országok egységének erősítéséért és a világbéke megőrzéséért folytatott harcban. Budapest, 1969. április 16. KADAR JANOS, az MSZMP KB első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, KÁLLAI GYULA, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke. ★ KADAR JANOS elvtársnak, az MSZMP KB első titkárának, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, FOCK JENŐ elvtársnak, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnökének, KALLA1 GYULA elvtársnak, a Magyar Népköztársaság országgyűlése elnökének, BUDAPEST Tisztelt elvtársak! A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Nép- köztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából forró üdvözletünket küldjük önöknek és önökön keresztül az egész magyar népnek. Az elmúlt húsz év folyamán e szerződés szellemében sikeresen fejlődtek országaink kapcsolatai a politikai, gazdasági és kulturális élet valamennyi területén. Az új szövetségi szerződés, amelyet 1968. június 14-én kötöttünk meg, újabb lehetőséget nyújt az országaink közötti baráti viszony elmélyítésére, a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megerősítésére, a marxizmus—leninizmus alapján, a béke és a barátság megszilárdítására az egész világon. Prága, 1969. április 16. LUDVIK SVOBODA, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, ALEXANDER DUBCEK, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, PETER COLOTKA, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi gyűlésének elnöke, ING. OLDRICH CERNIK, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. Dr. Bíró József nyilatkozata Külpolitikai összefoglaló 0 Egyetértés Bécsben 0 Tárgyalások New Yorkban 0 Problémák a Közel-Keleten 0 SPD kongresszus az NSZK-ban Derűlátással és megkönynyebbüléssel fogadta a világ a hírt, hogy szerdán befejeződtek Bécsben a szovjet és amerikai szakértők között a békés célú nukleáris robbantásokról folytatott háromnapos tárgyalások. A jelentés hangsúlyozza, hogy: „az egyetértés légkörében”. Egyfelől az az örvendetes, hogy a két szuperhatalom szakértői közösen leszögezték: nincs már messze az az idő, amikor a nukleáris energia további békés célokra lesz felhasználható és hogy az e téren eddig elért eredményeiket más országoknak is átadják. Igen, az atomenergia békés felhasználásának terjedése: ez az egyik örvendetes dolog. A másik, hogy az egy kérdésben, amely bár nem fő problémája ugyan jelenleg a nemzetközi helyzetnek, de mégsem jelentéktelen kérdése, sikerült tárgyalásos úton megegyezésre jutnia a szovjet és az amerikai félnek. Sikerül-e vajon tárgyalásos úton megegyezésre jutni egy másik, az előbbinél jóval bonyolultabb és vészterhesebb nemzetközi kérdésben ? Itt már semmiféle egyértelmű válasz nem adható, lévén a közel-keleti konfliktusról szó. Az mindenesetre bíztató, hogy a négy nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselői New Yorkban lankadatlan búzgalom- mal és rendkívüli alapossággal tanácskoznak a megoldás módozatairól. Minden lehetőséget aprólékosan figyelembe vesznek, sőt a Reuter jelentése szerint bíznak is abban, hogy hamarosan képesek lesznek kidolgozni egy megoldási javaslatot. Úgy tűnik, a konfliktusban legelső soron érdekelt arab fél, az Egyesült Arab Köztársaság. változatlanul a konfliktus nem háborús, hanem politikai megoldása mellett foglal állást. Ilyenfajta megoldást támogat és igyekszik új, meg új javaslatokkal elősegíteni a konfliktusban másodsorban leginkább érdekelt Jordánia uralkodója, Husszein is. A járható út megtalálása azonban egyáltalán nem egyszerű, minthogy izraeli részről minden eddigi arab javaslat határozott elutasításban részesült, arab részről pedig hiányzik az egység, a közös álláspont. Az arab ellenállók, az úgynevezett fedajinok öt legfontosabb szervezete Ammanban ülést tartott és elvetette Husszein ismeretes hat pontját. A palesztinai kérdés békés rendezése helyett csak harc útján képzelik el Palesztina felszabadítását. Nem részesült még kommentárban Husszein javaslata a szíriai sajtóban, de megfigyelők szerint a jordániai király indítványait Szíria is ellenzi, s ennek csupán azért nem adott hangot, hogy ne nehezítse meg a négy nagyhatalom New Yorkban folyó tárgyalásait. Megkezdődött a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszusa. Várható, hogy itt dolgozzák ki azt a programot, amellyel ősszel a választók elé akarnak állni. Alighanem sok vitára kerül sor majd, elsősorban az NDK elismerésének és általában: az NSZK-nak az NDK-hoz való viszonyának kérdéskomplexusában Az első referátumot Helmut Schmidt, a párt parlamenti frakciójának elnöke tartotta. Jóllehet túlzottan és megalapozatlanul felértékelte az SPD szerepét a nagy kormánykoalícióban, beszédének azonban kétségkívül pozitív vonása, hogy az atomsorom- pó-egyezmény aláírása mellett foglalt állást. Itt jegyezzük meg, hogy noha a Bécsben lefolytatott szovjet—amerikai tárgyalásoknak — a békés célú nukleáris robbantásokról — nem volt feladata azzal foglalkozni, miként hajtsák végre az atomsorompó-szerződést, a megbeszéléseket a felek ebből a szempontból is igen időszerűnek ítélték. Az EAK katonai szóvivője közölte, hogy szerdán délelőtt lezajlott kétórás egyiptomi—izraeli tűzpárbaj súlyos veszteségeket okozott az izraeli félnek mind emberéletben, mind pedig anyagiakban. Az egyiptomi tüzérség lerombolta a Szuezi- csatorna keleti partján Port Tewfik és a Keserű-tavak között épített izraeli erődítmények jelentős részét, valamint az e térségben felállított rakétaállomásokat és tüzérségi ütegeket. Megsemmisítették az izraeliek által a helyszínre irányított erősítést és lőszereket szállító katonai járműveket is. (Folytatás az 1, oldalról.) A Szovjetunió ugyanis kész 1975-ben — és addig is fokozatosan növekvő mennyiségben — 1 milliárd köbméter földgázt és 4—6 milliárd kW'ó villamos energiát szállítani. Ez egyébként azt jelentené, hogy az energiahordozók behozatala a Szovjetunióból csaknem megkétszereződik. Az új gazdasági mechanizmus körülményei között még inkább bebizonyosodott, hogy hazánk számára a Szovjetunió rendkívül fontos felvevőpiac. A vállalatok ugyanis 1968- ban minden kötelező terv- utasítás nélkül is többet exportálnak a Szovjetunióba, mint korábban. És jelenleg is éles verseny folyik a szovjet megrendelések elnyeréséért. A szovjet piacból adódó előnyök egyre jobban érzékelhetők nemcsak népgazdasági, hanem vállalati szinten is. A közgazdasági tényezők egész sora — mint például az árak, a nagy sorozatú megrendelések, a hosszú lejáratú szerződésekkel egy-egy gyár számottevő kapacitásának hosz- szú távú’lekötése, ennek folytán a termelés biztonsága, a műszaki együttműködésből adódó előnyök — mind arra ösztönzik a vállalatokat, hogy megtartsák vagy megszerezzék termékeik számára a szovjet piacot, és ott korszerűbb gyártmányokkal jelentkezzenek. Nem árulok • el titkot, ha elmondom, hogy sok tőkés cég irigyli vállalatainkat azért, hogy egy piacon tudnak eladni jelenleg évente 2000 autóbuszt és 1975-ben már 7000-et, továbbá 500 liftet, csaknem 40 millió rubel értékű élelmiszeripari berendezést, több mint 6 millió pár cipőt, vagy a 120 ezer tonna zöldségkonzervet. Komplett fi'yárberendezések hazánknak — Külön figyelmet érdemel a magyar—szovjet árucsereforgalomban a gépek kölcsönös szállítása. 1959 óta 44 nagy beruházáshoz kaptunk a Szovjetunióból teljes gyárberendezést. Egy bizottság éppen a közelmúltban mérte fel, hogyan működnek a Szovjetunióból vásárolt berendezések és megállapították, hogy azok messzemenően felülmúlják a várakozásokat, például a garantáltnál nagyobb teljesítménnyel dolgoznak. Úgy számítjuk, hogy a jövőben is mindazokat a berendezéseket, amelyek szállítására a szovjet fél vállalkozik, onnan szerezzük be. A nagy berendezéseken túlmenően azonban mégis sok gondot okoz a gépimport fokozása. A helyzet ugyanis az, hogy a gépek és berendezések jelenleg a magyar exportban jóval nagyobb teret kapnak, mint az importban és joggal vetődik fel szovjet partnereink körében az a kívánság, hogy a forgalom kiegyenlítettebb legyen. — Egyben a Szovjetunióba irányuló magyar gépexport fokozhatóságának is alapvető feltétele az import növelése. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy az érdekeltek már a beruházások gondolatának femerülésekor piackutatást végezzenek a Szovjetunióban, mert számos példa bizonyítja, hogy a iegfejlet- tebb technológiát képviselő gépek kedvezőbb feltételekkel szerezhetők be a Szovjetunióból, mint, más piacokról. Szükségesnek bizonyul az is, hogy a magyar gépipar megvizsgálja termelésének szerkezetét és elhagyja olyan cikkek gyártását, amelyek gazdaságosabban vásárolhatók meg a Szovjetunióban. Széles» körű uiűszaki-ludouuiuyos együttműködés — Az újabb hosszú lejáratú árucsereforgalmi megállapodás előkészít so. során alapvető jelentőségű a két ország közötti gazdasági, műszaki, tudományos együttműködés fokozása, a munkamegosztás kiszélesítése. Az árucsereforgalom további növelésének feltételeit a műszaki-tudományos együttműködés, a kutatás és a termelés eddigieknél intenzívebb összekapcsolásában kell keresni. A gyártásszakosításon kívül szükségesnek bizonyul nemzetközi kooperációk kialakítása egyes géprészek, részegységek, alkatrészek, továbbá komplett berendezések gépcsoportjainak gyártásánál is. — Meggyőződésem, hogy a magyar—szovjet gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztését nagymértékben elősegíti a szocialista országok szorosabb együttműködése, integrációja. Az együttműködés gyakorlati továbbfejlesztésének szükségességét tekintve nézeteink azonosak szovjet partnereinkkel. Ami pedig a módozatokat illeti, meggyőződésem, hogy meg fogjuk találni azokat a variánsokat, amelyek gazdasági kapcsolataink további, az eddigieknél is fokozottabb mértékű kiszélesítéséhez, bővüléséhez vezetnek. Ebben nem jelent akadályt az új gazdasági mechanizmus megvalósításának eltérő fokozata sem. Bizonyos vagyok abban, hogy a következő tervidőszakban is folytatódhat a magyar—szovjet kereskedelmi kapcsolatok dinamikus fejlődése, s ez nagymértékben elősegíti a magyar gazdaságpolitika céljainak elérését. Pintér István Len 5 dníitíiéH 12. Igent mondtam. Az urak Ruth kíséretében azzal az ígérettel vonultak el, hogy legkésőbb délután ötkor visz- szatérnek a bíróság szabadlábra helyezési engedélyével és az óvadék letételéről szóló nyugtával. Még öt óra. Fogalmam sem volt, mennyi telhetett el belőle, mert a karórámat persze elvették. Ügy tetszett, hogy már két teljes napja várok, s közben nem sötétedett be. Igazán minden okom megvolt rá. hogy utáljam az ébresztőórákat, de most sokért néni adtam volna, ha ott ketyeg egy előttem azok kö.rtil, amelyekre én szereltem fej a kallaptyúkat. Végre az őr bedugta az orrát a cellába. — Jöjjön! — Szabadlábra kerülök? — érdeklődtem. — Mr. Búrt hivatja, hozzá keli kísérnem magát. Ebből arra következtettem, hogy a magabiztos ügyvéd szavának több a füstje, mint a lángja. Véleményem azonban tüstént megváltozott, amint beléptem Búrt szobájába. A falon levő óra pontosan ötöt mutatott. A szobában ott ült Forster, otthonosan, mintha csak a saját dohányzójában lenne. Amikor meglátott, felállt és kezet nyújtott. — Üdvözlöm, Mr. Kása. Hogy szolgál az egészsége? Ügyet sem vetett Burtra, aki kék volt a méregtől. Természetesen egészen másmilyen kék, mint Ruth szeme,1 amelybe ismét alkalmam volt, elmerülni, amikor az ügyvéddel együtt ott Ültem abban a vendéglőben, ahol a lány várt ránk. Velünk volt Lewis is, de egyelőre hagyta, hogy jól kibeszélgessük magunkat Ruthtal. Sok mondanivalóm lett volna neki, de csak kettesben. Köszönetét rebegtem az Ügyvédnek meg az újságírónak a gyors és sikeres kiszabadításért. — Ne köszönjön semmit — mondta Lewis. — Ha számításaim beválnak, nagyszerű riportot kanyaríthatok a dologból. az FBI pedig kénytelen lesz megtéríteni Forster úr Ügyvédi honoráriumát, mert bebizonyítom, hogy magát nemcsak hogy ártatlanul, hanem botrányos módon adták az idegeneket ellenőrző rendőrség keiére. Az óvadékot pedig mindenképpen visszakapjuk, még az esetben is, ha tévedtünk volna, és maga a villamosszékben végzi... — Mert, kedves barátom — vette át a szót az ügyvéd, — elkészülhet erre az eshetőségre is. Övadék ellenében szabadlábra helyezték, de az eljárás folytatódik. A közvéleménykutató intézet adatgyűjtése szerint átlagosan csupán kétévenként fordul elő, hogy az Egyesült Államokban ártatlanul végezzenek ki embereket. Ebből következőleg egy gyors valószínűségszámítás alapján az ön esélye mindössze százhuszon- kilenc az egyhez. Mármint a kivégzésre. Nagyon jól éreztem magam szabadlábon, de már kezdett az idegeimre menni a Lewis —Forster kettős Megengedtem magamnak egy epés megjegyzést: — A bostoni derbin Cun- cimókust százharmincegy az egyhez adták, mégis ő nyerte meg a versenyt. 1 Ruth nevetett... — Ugyan szívem, te nem vagy lő. — Ti magyarok — folytatta a lány —,• nagyon szerethetitek a lovakat. Itt volt az az úr, ha jól emlékszem, valami ezredes, akivel egy bukméker irodában ösz- szetalálkoztál; ma pedig egy másik magyarral ismerkedtem meg. — Magyarral? — csodálkoztam. — Igen. És az is lószakember. — Ő is bukméker irodában dolgozik? — Nem. Saját bukméker irodája van. Ruth elmondta, hogy amikor a fogházból hazaért, egy idősebb úr várt rá. Bemutatkozott. mint a Temer bukméker iroda tulajdonosa, és kérte Ruthot. hogy szenteljen neki egy kis időt. A Lány igent mondott, de megjegyezte, hogy nem tudja, mi be- szélnivalójuk lehetne. Terner erre elmondta, hogy tudomása szerint Ruth szeret engem, s úgy hiszi, hogy én bajba kerültem, és igyekszik rajtam segíteni. Ő, Temer azért látogatott el Ruthhoz, hogy részben felvilágosítsa: méltatlanra pazarolja a bizalmát, mert én nem szorulok segítségre; részben pedig valóban a segítségemre legyen. — És utána megfogta a kezedet, mélyen a szemedbe nézett, hogy lássad: számíthatsz rá! — mondtam. — Ugyan! — tiltakozott Ruth. Őszintén szólva, jólesett a tiltakozása, mégis tovább zsörtölődtem: — Ismerem én az< ilyen jó-- lelkű urakat. A lelkűknél csak az érzelmeik nemesebbek. .. — Ezt hogy érted? — kérdezte a lány.- Hát úgy, ahogy te. Először biztosan megfogja a kezedet, aztán... — Ökör vagy, darling — intett le Ruth a rá jellemző közvetlenséggel. Mr. Terner már régen túl van azon a koron... Az ügyvéd és az újságíró szótlanul hallgatta az idillt. Forster azonban most már megelégelte a dolgot. — Megbízásom nem családjogi természetű — mondta. — Szeretném, ha a hölgy folytatná. — Én is szeretném, ha megtudnék minden részletet --- közöltem. — A dolog egyre rejtélyesebb lesz. Nem értem, ha egyszer Temer Csán- kó cinkosának tart, miért akar a segítségemre lenni. — Én sem értettem —• mondta Ruth. — És most mór érti? — kérdezte Lewis, ak} közben elővette a jegyzetfüzetét. —* Talán. Terner megmagyarázta, hogy az a bizonyos Csánkó közönséges szélhámos. — Ruth, szívem, ennyit nélküled is tudok — fakadtam ki epésen. — Már hogyne lenne az, amikor rámfogja. hogy meg akarom gyilkolni, és éjnek idején ki- rángattat a karjaidból. Ruth elpirult. Határozottan jól állt neki ez is. Legszívesebben átöleltem és megcsókoltam volna, de ezt mégsem illett megtennem a sajtó és a jogásztársadalom képviselője előtt. —- De Mr. Terner ennél jóval többet tud Csánkóról — folytatta Ruth. — És azt üzente neked, hogy ha továbbra is Csánkó cinkosa maradsz és összejátszol vele, alaposan megütheted a bakádat— Nagyszerű! — mondtam. —- Ez aztán segítség! Hpgy állhattól szóba egy ilyen alakkal? — ö is éppúgy magyar, mint te vagy../ gondoltam, összetartotok... Az egyik magyar meghallotta, hogy a másik bajba került, s elment, hogy segítsen rajta. (Folytatjuk)
