Kelet-Magyarország, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-20 / 66. szám

RELST-M AGY ARORSZAO 1989. márdus KJ. Együttes bemutatkozás a fővárosban A Fészek Művészklubban megnyílt tizennégy szabolcsi képzőművész tárlata A megyei művelődési szer­vek kezdeményezésére a Fé­szek Művészklub adott helyet tizennégy szabolcsi képzőmű­vész fővárosi bemutatkozásá­nak. Március 19-én, este ked­ves házi ünnepség keretében — amelyen képviselték ma gukat Szabolcs párt-, allami és tömegszervezeti, kulturális szervei és részt vett Olcsai Kiss Zoltán Kossuth-díjas szobrászművész. Vincze Lász­ló grafikus, Krúdy Mária és a képzőművészeti élet több jeles képviselője — nyitották meg a kiállítást. Berecz And­rás, Huszár István, Kerüld Ferenc, Király Zoltán, Koncz Zoltán, Krutilla József, Mar ttiitay Jenő, Nagy Mihály, Pál Gyula, Soltész Albert, Z. Sza lay Pál, Szilágyi Sándor, Tar István és Tűkey Péter mun­kásságát Czine Mihály kandi­dátus méltatta. A többi között elmondta: ,.A Szabolcs megyei és vidé­ki városokban rendezett tár­latok után a megye művészei a fővárosba érkeztek. Nem csak egyenként — hisz töb­büknek volt kiállításuk Bu­dapesten is — hanem együtt, már együttesen is elismerten. És iskolát ígérőén...” Czine Mihály megnyitója visszalapozott a megyei kép­zőművészet születéséhez, majd megállapította: „Eddig tizenhárom megyei tárlat volt Szabolcsban. Az érdeklődés egyre növekvőbb. 1963-ban ti­zenkilenc különböző kiállítás volt a megyében, 65 ezer 104 fő látogatta, 1967-ben 36 kiál­lítás, 107 ezer látogatóval. Tizenkét festő és két szob­rász mutat be műveiből a mostani kiállításon. Formavi­láguk, művészi tájékozódásuk eltérő. — Soltésszal kapcso­latosan a posztimpresszioniz must. Pál Gyula kapcsán a szintetikus és analitikus ku- bizmust, meg a sík-konstruk­tivizmust emlegeti a kritika, Berecznél a népdal és a Bar tők-zene ihletését — de az eltérő formák között ugyanaz a szűkebb haza él. S ugyan­azok az emberek, szabolcs- szatmári és beregi részek, színek; a Szamos, a Tisza és a Túr vidéke... A változó táj­ról és paraszti életről beszél mind a tizennégy művész a maga módján. A kritika az egyes művek mellé róhat gyengébb, erősebb kérdőjele­ket — az életérzés néha talán avultas. a formai kísérletezés halk, a festő olykor mintha nem ura, hanem szolgálója lenne a látványnak —, de bi zakodásunk meglehet: hátha egy szabolcsi festőiskola ki­bontakozásához gyülekeznek itt az erők. Hátha Nyíregy­házán is létrejön egy iskola, mint Hódmezővásárhelyen, amely a nyírségi táj és em­ber magas művészi felmuta fásával kapcsolódik az egye temes magyar képírásba. Az ilyen irányú szándék nem mondhatna le — gondolom — a Nyíregyházáról elszárma­zott, ezen a kiállításon nem szereplő, de szülőföldjükhöz hűséges művészekről. Igv Váci Andrásról, Vincze Lász­lóról, Csizmadia Zoltánról és Nagy Sándorról sem.” Ezt követően a nagyszámú érdeklődő megtekintette a szabolcsi művészek munkás­ságát reprezentáló kiállítást. Elismeréssel szóltak a bemu­tatkozásról, majd baráti meg­beszélésen cseréltek véle­ményt a megjelent fővárosi művészek szabolcsi kollegáik­kal. A kiállításról filmet ké­szített a Magyar Televízió is. (k) A helytörténet becsülete A TÖRTÉNELMI ÉVFOR­DULÓKRA való készülődés mindig jó lehetőséget nyújt a honismereti munka, s ezen belül főleg a heiytörténetírás fellendülésére. így van ez most is. amikor a Magyar Ta­nácsköztársaság 50. és felsza­badulásunk 25. évfordulójára készülünk. Községeinkben megélénkült a közelmúlt fel­kutatása, emlékeinek össze­gyűjtése, eseményeinek meg­írása. Ebben jelentős szere­pet töltenek be a honismere­ti szakkörök. Fontos felada­tuknak tartják, hogy a nép által teremtett tárgyi és szel lemi kultúra alkotásait ku- tató-gyűjtő-rendszerező mun­kával feltárják és megyénk dolgozóival megismertessék. Nem kívánok a honismere­ti szakkörök sokrétű tevé­kenységével foglalkozni, csu­pán annak egy területével, a hely történet tel, sőt, azon be­lül is a krónikaírással. Véle­ményem szerint ez az a terü­let, ahol nekünk előrébb le­het és kell is lépnünk. Ebben kell, hogy több elvi, de főleg módszerbeni segítséget kapja­nak szakköreink, hogy minél eredményesebben elsajátítsák a modem krónikaírás mester­ségét Ma már a krónikaírás hazánkban egy re jobban kezd elterjedni, ideje, hogy megyénkben is meghonosít­suk. Szakemberek is felis­merték. hogy a jól szervezett krónika írás olyan gazdag tár­háza lehet a történetírás szempontjából fontos adalé­koknak. amit semmilyen más forrás nem pótolhat. Anélkül, hogy módszerekbe bocsátkoznék, csupán utalni kívánok, mire irányuljon és mi legyen a krónikaírás leg­főbb célja. Elsősorban a nép élete belső folyamatának, a hétköznapoknak tükrözése. Idetartoznak: a munkaszer­vezés, termelésszervezés fo­lyamatainak leírása, az elért eredmények rögzítése, a kü­lönböző változások. , átalaku­lások megörökítése, a közös­ségi élet lényeges mozzana­tainak hűséges feljegyzése. Törekedni kell az események részletes, leírására, mert a krónika akkor lesz igazán értékes történeti forrás, ha minél több tényt, adatot, konkrét eseményt jegyez fel. JELENLEG, — és ez ter­mészetszerű — a figyelem a felszabadulás utáni időszakra koncentrálódik. Megyénkben külön is nagy jelentőséggel bír, hiszen a felszabadulás időszakára, az élet megindu­lására roppant kevés írásos forrás áll rendelkezésünkre. De zömmel élnek még azok a személyek, akik az esemé­nyekben cselekvőén is részt vettek, közvetlen élményeik vannak a nagy történelmi át­alakulásról. Ezek visszaemlé­kezéseinek összegyűjtése, az események maradandóvá té tele, egyik legfontosabb fel­adata ma minden honisme­reti szakkörnek, és helytörté­nésznek. Néhány tanács, hogy mire irányuljon a legújabb- kori történetünket feltáró te­vékenység. Ügy gondolom, kiindulásnak nagyon fontos a második világháború helyi kihatásainak feltárása. Ezt követően a felszabadulás ese­ményei, majd az akkortájt működött néphatalmi szervek (nemzeti, íöldigényiő bizott­ságok, stb.), pártok, tömeg­szervezetek kialakulása. Fontos kérdések továbbá: a munkásmozgalom, az élet megindulása, a lakosság köz­reműködése az újjáépítésben; a haladó erők harca a reakcióval. képviselő és tanácsválasztások; if­júsági élet; földreform: ter­melőszövetkezetek kialakuló sa; üzemek, vállalatok műkö­dése; szociális, kulturális helyzet, hogy csak a legfon­tosabbakat említsem; A KRÓNIKAlRÁS viszont csak úgy töltheti be felada­tát, ha együtt él a történel­met csináló néppel, azaz fo­lyamatosan vezetjük az ese­ményeket. Az évfordulók ne csak fellendítsék, hanem ki­szélesítsék, permanens Irány­ban ösztönözzék a honisme­reti szakkörök ez irányú tevé­kenységét. Népművelési szer­veink segítsék, hogy a hely­történettel foglalkozók tábo­ra egyre növekedjék és az e területen munkálkodó szemé­lyek fokozottabban érezzék megyénk társadalmának er­Vjra megjelenik az Irodalomtörténet Az Akadémia Kiadó gon­dozásában hét évi sgünet után újra indul a magyar iroda­lomtudomány nagy múltú fo­lyóirata, az IRODALOMTÖR­TÉNET, a Magyar Irodalom­történeti Társaság lapja. Célkitűzése elsősorban, de nem kizárólagosan a XX. századi magyar irodalom, s így természetesen a felszaba­dulás utáni legújabb korszak történetének. jelenségeinek, problémáinak vizsgálata. A lap,; szerkesztői különös gon­dot kívánnak fordítani a ma­gyar irodalom tanárai, iro­dalmi előadók és könyvtáro­sok munkájának segítésére. A most megjelent 1. szám­ban figyelmet érdemel Király István tanulmánya (Ady End­re útja a munkásosztályhoz) és Keresztury Dezső A hat­vanéves Nyugat-ról írt em­lékezése, Kenyeres Zoltánnak, a Magyar Irodalom Történe­te periodizációs (korszakbe­osztás) elveiről közölt tanul­mánya máris nagy érdeklő­dést váltott ki, s a 2. számban közlik a tanulmányhoz kap­csolódó — irodalomtörténé­szek, művészettörténészek, történészek, gyakorló tanárok által készített — reflexiókat, valamint Lukács György nyi­latkozatát e problémáról. A dokumentum rovatban — töb­bek között — ismeretlen, hangszalagon őrzött Babits- és Szabó Lórinc-szövegek ol­vashatók. kölcsi és anyagi elismerését. l ilét) János Munkásmozgalmi kiállítás nyílt a Várban A budai Várpalota helyre­állított szárnyépületében már­cius 18-án nyílt a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum reprezentatív kiállítása, amely a Tanácsköztársaság emlékét idézi gazdag anyaggal. A ki­állítás hét részből áll. Az elsőben a Tanácsköztársaság kikiáltásának előzményeire utaló anyagok kaptak helyet. Bemutatják azokat a doku­mentumokat is, amelyek a hazai munkásosztály megmoz­dulásait idézik. Az első rilagyar proletár- diktatúra belpolitikájával és társadalmi életével a kiállítás következő fejezete Ismertei i meg a látogatókat. Hatalmas méretűre felnagyítva látható az 1919. május 1-i felvonulás­ról készült fényképfelvétel, amelyet a vidéki felvonulások Képei és az erre az alkalom­ra készült művészi plakátok követnek. Gazdag gyűjtemény tárja a látogatók elé a 133 nap kul­túrpolitikájának eredményeit, a Tanácsköztársaság iskola- reformjával, a könyvkiadás és a sajtó forradalmi termékei­vel kapcsolatos dokumentu­mokat. A Tanácsköztársaság kül­politikájával foglalkozó részt sok új szovjet dokumentum teszi érdekessé, a moszkvai marxizmus—leninizmus inté­zet rendelkezésre bocsátotta Lenin híres táviratának kéz­iratát, s xerox-másolatban az .Üdvözlet a magyar munká­toknak” című Lenin-cikk kéz­iratos példányát. Az eredeti géptípus motorjával és pro­pellerével állítják ki annak a repülőgépnek a modelljét, amelyen Szamuely Tibor Moszkvába repült, hogy be­számoljon Leninnek a ma­gyarországi eseményekről Megáll, vagy elrobog? miért Átalányt? Nyíregyházán, az Északi nagykörút 13—21. számú sző vetkezeti bérházak lakói pa­naszolták. hogy központi fű téssel és állandó melegvíz­szolgáltatással ellátott laka saikban a főzésre használt földgázért átalányt kell fizet­niük, s a kiszabott össze;' meglehetősen magas a tény leges fogyasztáshoz képest. A földgázszolgáltató vállalat nyíregyház} kirendeltségétől azt a választ kaptuk, hogy ez országosan így van, változtat­ni rajta nem lehet. Elfogadjuk, hogy így van. De. hogy ez a módszer másutt sem tetszik, ebben bizonyo­sak vagyunk, miután olvas­tuk a Magyar Hírlap postá­jában megjelent cikket, a lap március 18-i számában. Ebből kiderül, hogy a székesfehér­váriak, akik hasonló „cipő­ben járnak”, szintén szóvá tették ezt a nem éppen sze­rencsés megoldást. Az ügy­ben a székesfehérvári tanács rengeteget levelezett, eddig eredmény nélkül. A székesfe­hérvári tanács azt javasolta a Magyar Hírlapnak, hogy kérjenek választ az ÉVM mű­szaki fejlesztési főosztályától. A lap azzal zárta le az ügyet, hogy várják az ÉVM vála­szát, miután nem a székesfe­hérvári panaszt tevő az egyet­len, aki kifogásolja az emlí­tett megoldást Nagyon igaz! Ezért jegyeztük le mi is a nyíregyházi Északi Alköz­pontból érkezett panaszt borbányai sötét utca Borbányán, a Margaréta utcában február eleje óta csak imitt-amott égnek a közvilágítási lámpák. Több szőr bejelentettük ezt a TITÁSZ-nak. Azelőtt, ha ilyen panaszunk volt, hamar kijöttek és rendbehozták. Most azonban nem. A lakos­ság arról nem tehet hogy felelőtlen suhancok kicsúz- lizzák az égőket Megértjük, hogy a vállalat türelme emiatt esetleg elfogyott De legalább a kiégett égőket cseréljék ki, mert így csak botorkálunk az esti sötétségben, s akkor egyáltalán minek van közvi­lágítás? Az a néhány lámpa­test ami még fényt ad, nem elegendő egy utca megvilágí tására — panaszolják a Mar­garéta utca lakói nevében R. A-né és D, A. MINDIG MEGÍGÉRIK Évek óta kérjük, hogy az Árpád utca 49. számú háztól a MÁV-bérházig terjedő sza­kaszon, hozzák rendbe a jár­dát, hogy közlekedni lehes­sen az esős évszakokban is. Kérésünket évenként megis­mételjük, mindannyiszor meg is ígérik, hogy rövidesen megcsinálják. De sajnos, mindeddig maradt minden a régiben. Olvasóink panaszára a vá­rosi tanács vb. építés- és köz­lekedési osztálya az alábbi választ küldte: „Szabó János, Árpád utca 85 szám alatti lakos bejelen­tését megvizsgáltuk a hely­színen, s úgy láttuk, indokolt a kérés. Sajnos azonban anyagi okok miatt most nem tudjuk teljesíteni az utca la­kóinak kérését. Előjegyzésbe vettük, s ha arra lehetőség lesz, gondoskodnunk a járda megépítéséről.” PENYIGEI KULTURÁLIS SZEMLE Vasárnap, március 16 án szép sikerrel zajlott le Penyi- gén a kulturális szemle. Hat község fiataljai mutatták be tudásukat versmondásból, színjátszásból és irodalmi színpadi összeállításból. A zsűri jutalmul arany-, ezüst­ös bronz okleveleket adomá­nyozott. a legjobbaknak. A penyigei Szabó Magdolna a versmondók között, valamint a kisszekeres! irodalmi szín­pad és a fehérgyarmati szín játszó csoport nyert arany oklevelet — írja Kormány Margit penyigei tanítónő. Több százan járunk a vá tos központjába dolgozni Borbányáról. Egyetlen közle­kedési eszközünk az autó­busz. A megállókban hosszú időt kell töltenünk, mert gyakran előfordul, hogy a busz elrobog mellettünk, s meg kell várni a következőt. Nemcsak fiatalok vannak, akik esetleg gyalog is neki­vágnak a hosszú útnak, ha­„AZ ORVOS TELEFONJA” ÜGYBEN „A Kelet-Magyarország feb­ruár 20-i számában cikk je lent meg Az orvos telefonja címmel. A cikkben foglaltai; ra az alábbiakat közöljük: Az 1962. augusztus 1-ével hatályba lépett távbeszélő­kezelési utasítás szerint „Az orvosok távbeszélő-állomásait — ha az állomás felszerelé­sét az orvosi foglalkozásra hivatkozással kérték — a név- sorba mindig fel kell venni. A felvétel alól felmentést csak a vezérigazgatóság ad­hat.” A Postavezérigazgatóság 1964. március 12-én kelt uta­sítása értelmében az orvo­sok lakástelefonra vonatkozó igényeit a közületek igényei, illetőleg a közületi szolgálati lakásállomásokra vonatkozó igények után kell besorolni és kielégíteni. A kérelem el bírálásánál azonban elsősor­ban azt kell vizsgálni, hogy a gyógyító szolgálatot igénybe Oros-Kőlaposon lakó kis­mamák levelére — melyben az iránt érdeklődnek, hogy mi­ért nem hozhatják gyerme­keiket körzeti orvosi beuta­ló nélkül csecsemő szakren­delésre a megyei rendelő in­tézetbe —, a megyei tanács egészségügyi osztályától, va­lamint a megyei rendelőimé, zet gyermekszakrendelésének főorvosától kaptunk választ. Nem új rendelkezés az, hogy csak körzeti orvosi/be­utalóval jelentkezhetnek szakrendelésen a gyermek­osztályon. Ez mindig szabály volt. Előfordulhatott, hogy sürgős esetekben a megyei rendelőintézet szakorvosa — emberségből és a gyerek mi­előbbi gyógyulása érdekében — eltekintett a körzeti or­vosi beutalótól. A szülök azonban nem állapíthatják meg azt, hogy beteg gyerme­kük igényel-e' szakorvosi el­látást. Sok esetben a körzeti orvos munkája szakorvosi vizsgálat nélkül is elegendő a gyermek gyógyulásához. Koós András és társai nyír­egyházi lakosok panaszukra részletes választ kapnak la­punkban rövidesen. Ifi, Bi­hari Antal né Tunyogmatolcs- ról, if). Oláh Györgyné Ke- mecséről és Ember Béla há­nyáról küldött levelét az in­tézkedésre jogosultaknak to­vábbítottuk. Kosa Bertalan­ná Olcsváról és Veszprémi Gyula Szamostatárfalváról a honvédelmi hozzájárulás kötelezettsége alóli felmen­tés lehetőségeiről érdeklő­dött a csökkent munkaképes­ségűek esetében. Az Elnöki Tanács rendelete értelmében csak az mentesíthető a hoz­zájárulás fizetése alól. aki testi vagy szellemi fogyatko­zás következtében kereső foglalkozás folytatására vég­leg képtelen. Csizmát Mik- lósné nyírbátori olvasónk ké­résére idéznénk a gyermek- gondozási segélyről szóló nem családot anyák. akik gyerekeiket is hozzák óvodá­ba, vagy bölcsődébe. Minden­nap attól rettegünk, vajon feljutunk-e az autóbuszra, vagy megint elkésünk a mun­kából? Segítséget kérünk, le­gyen végre pontos, megbízha­tó menetrend, illetve járat a borbányaj vonalon — olvas­tuk a levélben, melyet több borbányai lakos írt alá. vevő dolgozók szempontjából milyen fontos az orvos laká­sán a telefon üzembe helye­zése. Tehát, hogv közérdeket* vagy egyéni célt szolgál-e? Az orvosok akkor hivafc- koznak orvosi foglalkozásuk­ra, ha a posta a kedvezőtlen műszaki helyzét miatt a je­lentkező igényeknek csak kis százalékát képes kielégíteni. Egyébként nem hivatkoznak a foglalkozásra. Ilyen esetek­ben a jelenleg még érvényes utasítás szerint az orvos la­kásállomása titkos jellegű is lehet Célszerű lenne, ha az illetékes egészségügyi és pos­tai hatóságok közösen megál­lapodnának, hogy a Postave­zérigazgatóság milyen esetek­ben adhat — kivételesen — felmentést a telefonkönyvbe való felvétel kötelezettsége alól. E javaslatunkat felter­jesztettük fölöttes hatóságunk* nak, hogy a kérdés megoldá­sa céljából a szükségesnek látszó intézkedést megtegyék. Postaigazgatóság Debrecen.” Oros-Kőlapos közigazgatási* lag Őröshöz tartozik, s bár közelebb lenne a megyei szakrendelő, mégis először a körzeti orvosnak kell látnia a beteg gyereket. Ez azért is fontos, mert a körzeti orvosok mellett dol­gozó védőnőknek kötelessé­gük a körzetükbe tartozó be­teg gyerekeket másnap meg­látogatni. Házi betegápolást végeznek, a gyerekek gyógy­szerfogyasztását kell ellen­őrizniük. Erre pedig csak ak_ kor kerülhet sor, ha a körze­ti orvosnak tudomása van a körzetébe tartozó beteg gye­rekekről. Az oros-kőlaposiak problé. mája nem egyedülálló. A Nyíregyházát környező bok­rokban lakók közül sokan küzdenek hasonló nehézsé­gekkel. Ennek egyik magya­rázata a megfelelő számú szakorvosi ellátottság hiánya is A. körzeti orvosnak kell tehát megállapítaniuk, igé­n.veli-e a beteg a szakrendelői ellátást. 5 1969. (I. 28.) számú kor­mányrendelet rá vonatkozó pontját: „Tovább kell fo­lyósítani a segélyt, ha a pró­baidővel vagy . határozóit időre létesített munkavi. szony a gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság ideje alatt megszűnik.” Nagy Miklósné- nak Nagyarba, Tácej Péter- nének Nyírbogátra, Almást Istvánnénak Nyírmadára, Vincze Andrásnak és Korpái Sándornak Kemecsére, özv. Derkovics Illésnének Nábrád- ra levélben válaszoltunk. Ta­kács Jánosné nyíregyházi és Vincze Lászlóné nagyvarsá­nyi lakos ügyét megbeszéljük az illetékesekkel és azután válaszolunk kérdéseikre. Me­ző Sándor és társai mátyusi olvasóinkkal szembeni tartó, zását a vállalat — a pana­szukra adott válasz szerint — március 31-ig rendezi. A lap megírta — az illetékes válaszol Válasz a kőlaposi kismamáknak Körzeti orvosi beutaló szükséges a gyermekszakrendelőbe Szerkesztői üzenetek I 44»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom