Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-07 / 287. szám

« '•Wat irwirr W>rYAn^R«!7ÄÖ‘ (fprewtTw 18! Külpolitikai összefoglaló Pravda-cikk a budapesti értekezlet eredményéről Párizsba indult a sa'jjoni delegáció — Sztrájkok és kormányalakítási tárgyalások Olaszországban A moszkvai Pravda szer­kesztőségi cikkben foglalko­zik a rendkívül fontos té­mával, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom helyzetével. Az egység va­lamennyi hívében — állapít­ja meg a lap — mély megelé­gedést keltett a kommunista- és munkáspártok értekezle­tét Előkészítő Bizottság no­vemberi budapesti tanácsko­zása. Az ülésszak komoly eredménye — hangsúlyozza az SZKP lapja —. hogy 1969. májusára kitűzte a nemzet­közi tanácskozás időpontját. Az idén végzett nagyszabású .munka megmutatta, meny­nyire fontos a kollektív erő­feszítés az előrehaladás szem­pontjából. A tanácskozás megtartásához megvannak a szükséges feltételek. Sikere attól fiisg, mennyire hatja át a kollektivizmus szelleme a testvérpártokat — hangoz­tatja a többi között a Prav­da. Ugyancsak a Pravda egyik munkatársa, Ivan Scsedrov rendkívül érdekes élményéről tájékoztatja az olvasók sok milliós táborát. — Scsedrov látogatást tett Dél-Vietnam felszabadított körzeteiben. Alkalma volt személyesen meggyőződni arról, hogy a dél-vietnami lakosság magáé­nak érzi a DNFF nemzeti, demokratikus programját A helyi árulók földjeit.,— je­lenti a tudósító — mindenütt átadják a parasztoknak, akik több, mint két és fél millió hektár ilyen földet kaptak minden térítés nélkül. A népi hatalom nagy figyelmet szen­tel az úi agrotechnika beve­zetésének. Rendkívül nehéz körülmények között folytat­ja a DNFF a népi demokra­tikus forradalom megvalósí­tásának nagy feladatát — ál­lapítja meg Scsedrov, Egyelőre a világ azonban a felszabadítási frant harci tevékenységére figyel. Ez' a tevékenység az utóbbi na­pokban megélénkült: soroza­tos nartizántámadások érik Da Nangot és a betolakodók más bázisait. A nagynehezen tárgyalóasztalhoz kényszerí- tett saigoni rezsim alelnöke, Ky tábornok, Párizsba uta­zása előtt úgy nyilatkozott, hogy „hosszú tárgyalásokra” számít. A saigoni delegáció egyik része már meg is érke­zett a francia fővárosba. Olaszországban még távol­ról sem simultak el azok a hullámok, amelyeket a szicí­liai rendőrterror kavart. Ed­dig több mint 10 millió dolgo­zó vett részt a tiltakozó sztrájkokban. A legújabb je­lentések arról számolnak be, hogy újabb szakmák munká­sai csatlakoznak a mozgalom­hoz. Az egyik legnagyobb csoport a cukoripari dolgozó­ké, akik két héten belül im­már másodszor lépnek álta­lános szakmai sztrájkba. Ha- sanló ieilegű akcióra került sor Milánóban a gépipari Arezzóban pedig a ruházati ipar dolgozói között. Ilyen polit!kai légkörben folytatja kormányalakítási tárgyalásait Rumor, a keresz­ténydemokrata párt vezetője. Kiszivárgott hírek szerint „valami eredmény már van” és nem lehetetlen, hogy a jövő hét elejére végre lesz kabinetje Itáliának. Baloldali körökben hangsú­lyozzák: a megszülető kor­mánynak nem szabad elfelej­teni születése körülményeit és emlékeznie kell ar­ra, hogy a szociális problé­mák nem rendőrsortűzzel, hanem csak átfogó reformok­kal oldhatók meg. KözEemény az SZKP és az OKP küldöttségének tárgyalásairól Közleményt adtak ki az SZKP és az Osztrák Kom­munista Párt küldöttségei között Moszkvában december 2-án és 3-án lezajlott megbe­szélésekről A találkozón a küldöttségek őszinte és. elv­társi szellemben eszmecserét foh’tattak. A két párt szilárd elhatá­rozása, hogy újabb erő­feszítéseket tesz az európai feszültség enyhüléséért, a há­ború utáni európai határok sérthetetlenségéért, a nuk­leáris fegyverek megszerzésé­re iránvuló nyugatnémet mesterkedések meghiúsító sóért, a Német Demokratikus Köztársaság önálló és egyen­jogú államként való elisme­réséért. Mindkét párt érdekének tartja, hogy Ausztria foly­tassa a semlegességi politi­káját és teljesítse az állam­Saigon (MTI): A saigoni amerikai katonai parancsnokság szóvivőinek újabb megnyilatkozásai azt tanúsítják, hogy péntekre virradó éjszaka rendkívül he­ves támadást intézfek a sza­badságharcosok az amerikaiak katonai támaszpontjai ellen, összesen 37 katonai támasz­pontot és várost ért a parti­szerződést. A két párt sík rá­száll a Szovjetunió és Auszt­ria baráti kapcsolatainak fejlesztéséért. A küldöttségek megállapí­tották, hogy a „Szovjetunió és Csehszlovákia között létre­jött megállapodások kiinduló­pontot jelentenek a szocializ­mus Csehszlovákiában való megszilárdítása és fejlesztése, a marxizmus—leninizmus el­vein alapuló szocialista de­mokrácia további fejlődése szempontjából.” A küldöttségek arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy jelenleg elsőrendű fontosságú a kommunista és munkáspár­tok, az összes imperialista­ellenes erők egységének megszilárdítása. Igen fontos lépés ezen az úton a kom­munista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának összehívása. zánok támadása. Saigontól északra voltak s legnagyobb ütközetek, a szabadságharco­sok rakétákkal és aknákkal árasztottak el számas erőssé­get. Az amerikai parancsnokság megkésve azt is beismerte, hogy a DNFF erői lelőttek két amerikai helikoptert. Az egyiket szerdán, a mási.K\t csütörtökön semmisítették meg. I Pentagon provokatív lépése Moszkva (TASZSZ); A Pravda pérjteki számá­ban I. Ugolkov ankarai tudó­sításában megállapítja: a tö­rök fővárosban ismeretessé vált, hogy december 7-re kitűzték két amerikai hadi­hajónak a Fekete-tengerre történő behajózását. A 6. amerikai flotta torpedórcm- bolói öt napot töltenek majd a térségben, figyelmet érde­mel az a tény, hogy az egyik torpedőromboió nukleáris töltetű rakéta-tornedófegy- ve-rel van felszerelve. Ankarai korokban hang­súlyozzák, hogy ez a lépés r Fekete-tenger szorosaira vo­natkozó konvenció nyílt meg­sértését jelenti, mindenek­előtt azon cikkelyek vonat­kozásában, amelyek a nem fekete-tengeri hatalmak ha­dihajói fegyverzetének kali­berét írják elő a tengerre való behajózáskor. Ilyen lépésre egyetlen ország sem merte elszánni magát az Egyesült Államokon kívül. Törvény­szerűen felmerül a kérdés, miért volt szüksége az ame­rikai hadigépezetnek ilyen fekete-tengeri „sétára”. Az Egyesült Államok több ezer mérföldre található a Fekete­tenger partjaitól és semmi köze sincs ehhez a térséghez. A katonái erő ilyen jellegű Buktatását Ankarában sokan a Pentagon úiahb provokáci­ós ténykedéseként értékelik. Ä DUFF erői hevss támadás! kezdtek Sajiénapi ünnepségek (Fulviatás az 1. oldalról) A mai magyar sajtó oda­adással és eredményesen tá­mogatja pártunk, munkás- osztályunk, népünk törekvé­seit a szocializmus teljes fel­építéséért, a békéért a társa, dalmi haladásért vívott kHz delemben, sajátos eszközeibe, nap nap után segíti a várt és a tömegek, élő, eleven, a Szocializmus építésében nél­külözhetetlen mindennapi kapcsolatainak erősítését. A sajtó dolgozói ügyünk hí. szolgálatával tekintélyt vív­tak ki maguknak, s joggal mondhatjuk, hogy az a meg­becsülés amivel közvélemé­nyünk a sajtóra tekint, bizo­nyítja. hogy a shocializmust Szolgálja, s hazánkban a szo­cializmus nem "ti üggyé vál A Központi Bizottság, pár tunk nép Unt vábbra is szá­mít a mayya. sajtó munkásai. ra. Bizonyos, hogy a jövőben is' a szocializmus ép..és nek hasznos segítői lesznek. Saj­tónk őrizze és gyarapítsa to­vább a kommunista, a haladé magyar újságírás szép és ér­tékes hagyományait, azokat az érdemeket, amelyeket a haza felemelkedéséért vívót! karcban szerzett és a szocia­lista építésben ma is nap mint nap szerez. Szívből kívánok sok sikert és fő egészséget ehhez a nagyszerű felelőss'gteljes hi. váláshoz a sajtó minden dol­gozójának. Elvtársi üdvözlettel: KÁDÁR JÁNOS A Központi Bizottság első ti'kárának levelét hosszan tartó tapssal köszöntötték az ünnepi ülés résztvevői. Az ünnepség első részét Kohlját Irén szava!-zárták, majd rnű vészi műso, ixüvViivOZcU. # A Vörös Újság megjelené­sének 50. évfordulója, a ma­gyar sajtó napja alkalmából pénteken a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Nép- köztársaság úti székhazában az újságíróiskola hallgatói megkoszorúzták a Vörös Új­ság emléktábláját, s a Rózsa Ferencnek emléket állító márvány táblát. Az emléktáb­la alatt Kelen Béla az Esti Hírlap főszerkesztője és Réti F,rvin rovatvezető helyezett el koszorút. A sa.itónap alkalmából a Népszabadság székházában megnyílt a kommunista sajtó I 50 évét bemutató kiállítás. | amelyet a Hírlankiadó Válla­lat „Sállai Imre” KlSZ-szer. j vezete rendezett i 24. Pogány lelkesítő beszédé­nek emlékemben megmaradt lényege az volt, hogy — a forradalmi kormány­zótanács azt üzeni: mind­nyájunknak el kell menni! Most már nem támaszkodha­tunk másra, mint a fegyver­re! A puskára! A manlicher- re! A munkásra, a parasztra, a bátor vöröskatonára! így agitált Pogány József, április 23-án Kisvárdán és nagyon sok helyen még Nyíregyháza környékén. ★ Még aznap este azt a szo­morú helyi hírt kaptuk Vá- sárosnamény alól, hogy Ko­vács főhadnagy egész száza­dát a románok karjaiba ve­zette és ő maga megadta ma­gát. Az a rémhír is járta Kisvárdán, hogy délben, te­hát 23-án délben, a románok bevonultak Debrecenbe. Saj­nos ezeket a híreket a 24-i reggeli hivatalos jelentés, melyet a kisvárdai direktó­riumnál még olvashattunk, megerősítette. A keleti hadsereg arcvona­lán kialakult helyzetet a je­lentés így foglalja össze. „Vasárosnamény, Nagydo­bos, Vaja, Nyírbátor vona­lában a székely különítmény 10 zlj.-a áll. Meglehetős szo­ros érintkezés az ellenséggel, melynek egv kb. ddr. erős csoportja Mátészalkát tarja megszállva és a székely kü­lönítmény vonala ellen erő­sebb különítményeket tolt előre. Az ellenség előnyomu­lását — múlván a székelyek zárt felállítása miatt — egyelőre nem folytatta. Á székely kül. parság je­lenti, hogy a csapatok állo­mánya a súlyos veszteségek miatt a felére olvadt le. Le­génység a 7 napos mozgó­harc következtében kimerült, de elkeseredetten harcol. Nyomasztólag hat, hogy egyes felelőtlen osztagok szé­kely katonákat helyer.kint minden ok nélkül lefegyve­reznek. és parancsnokait in- zultálják. A székely különítmény fe­dezete alatt a bpesti 29. és 32. ddr. csoport részei Nyír­egyháza környékén gyüleke­zőben. A parancsnokságot I. ho. (Sipos elvtárs) vette át.... az a székely különítmény dé­li szárnyának meghosszabí- tására Balkányra egy zlj.-at (29. ezredből) tolt előre, és Haidvhadház felé a felde­rítést bevezette. Erdély kér. parság (Sárosi-S-abó) része­ivel összeköttetés hiányzik. Az ellenség IV 23 -án a dé­li órákban vonult be Debre­cenbe.” .4 bojárok bíuTsereffe megállt Febérlerror a nép ellen A románok pillanatnyilag megálltak Nyílbátornál, de nem a székelyek „zárt felál­lása” miatt, hanem mert nyugtalanságot éreztek há­tuk mögött. Harcolt szabad­ságáért a nyírmeggyes!, sza- mosszegi, szamoskéri, ópályi, Mátészalka és környék népe, a rövid 33 nap alatt is hata­lomba belekóstolt, belenövő népe, melyet „a régi Urak” csak a román bojárok had­seregének legmesztelenebb terrorjával, kínzásokkal, bo­tozásokkal, agyonlövésekkel tudnak letörni. Lakatos Lajos hősi halálát, a környék közel 100 hősi ál­dozata, több száz megkínzott asszonya, férfia követte.... Április 21-én reggel Máté­szalkán a Városháza előtt, nem messze a bejárattól, úgy balra egy kicsit az utcai kút- tól, két hosszú fapad áll az utcán. Román katonák állják körül. Egy román tiszt a mellette álló kisbíróra ordít: — Doboljon! — Bársony István hentes volt direktóriumi tag, refor­mátus vallása, 40 éves. Pata­ki Sándor, kereskedő, volt munkástanácstag, . izraelita valiású, 38 éves: 50 botütés- re ítéltetik — Két-két román katona megragadja a kapu előtt ál­ló Bársonyt és Patakit. Szin­te odacipelik őket a 2—3 lé­pésre álló padokhoz. — Egy .... Kettő .... Három .... — zuhan a bikacsök üté­se. Mindig gyorsabb lesz a számolás — gyorsabb az ütés. Senki se nézi végig ezt az embertelen kínzást Máté­szalkán. Nyírmeggyesen, úgyancsak április 24-én délelőtt a falu főterére, a községháza elé hajtották az embereket, te­relték ki a falu egész népét. Ugyanazok a katonák, kik tegnap az ablakon keresztül lőttek be a nyírmeggyesnek hideg „tiszta szobáikba”. Most hideg halottasszobák. Sok százan lehetnek a téren. Legtöbbje asszony, feketébe öltözve, vagy akinek erre nem volt módja, fekete gyászszalagot tűzött karjára. Az asszonyok szipognak, sír­nak. sikoltoznak, némelyik fájdalmában két karját eme­li a magasba, az ég felé. De ezek a szenvedő asszonyok sem kérnek, könyörögnek. Inkább fenyegetőznek e fél­éméit -adt, dolgos asszony- kezek. Hangosan felezik ki azt, amit csak úgy félhango­san egymásnak mondanak, szájról-szájra adnak tovább .... 30 halott — 40 halott — még gverek is van közöttük! .... — Megveri őket az Isten! — De azokat is, akik behoz­ták őket ide! A hordók mögül a katonák előráncigálnak három asz- szonyt és a hordók mellé ál­lítják. Az asszonyok kezüket tördelik, de összeharapott aj­kaikról egy panasz, egy sírás sem hangzik. Ismerjük már ezeket a bátor asszonyokat. Most egy román altiszt ol­vassa nevüket, „bűnüket”. A néptömegben elhal a zsivaj, suttogás. Halotti a csend is. — Gere Lajosné kommu­nista földosztó tevékenysé­gért, Hanusi Józsefné, kom­munista földosztó tevékeny­ségért, Bakó Mária kommu­nista földosztó tevékenysé­gért 25-25 botbüntetésben ré­szesülnek. A zsivajban, lármában nem hallatszik az ítéletet felolvasó altiszt számolása. — Egy... A számolást egy hangos, mély, tompa dobütés követi. A számolás is marad — csak a tompa dobütés hallatszik. Aláhúzza, vadítja a rikoltó nép hangját, haragját, mint veszély esetén a félrevert harang. Aláhúzza, élesíti, minden ütésnél jobban és jobban megkínzott asszonyok éles, természetes visításait, melyekből két szó sipít éle­sen a levegőbe .... — Vigyázz! — Ilosvay! — Vi-gyázz — I-Ios-vay! Ilosvay a kordonon kívül áll, román tisztek és civilek társaságában. Eddig kedélye­sen beszélgetett, nem látta a botozás előkészítését, de az asszony! sikftás, nevének pellengérre kiáltása elől nem tud megjegyzés nélkül elzár­kózni. — Asszony! rikácsolás ez csak — mondja szégyenkező fölénveskedéssel — sninos a férfi főkolomposok elmene­kültek. A keleti hodseregparancs- nokság április 25-én reggel kiadott jelentése szerint a múlt éjjel 11 óráig az északi szárnyon a helyzet a követ­kező képet mutatja. „a/ I. ho. Biri—Nagykálló —Napkor vonalában a ren­delkezésére álló négy zlj.-t és kettő üteget kitolta, egy üteg még Nyíregyházán. b/ A székely különítmény teljesen elfáradt, és elcsigá­zott csapatai a mai egész na­pon harcban állottak, mely­nek végeredményeként Ib- rány—Pap (Kisváráétól 2 km keletre) vonaláig vonultak vissza. Sem az ellenség csoporto­sításáról, sem annak tényke­déséről a hadseregporancs- nokság jelentést a különít­ménytől nem kapott. F. hó 25-re a hadseregpa- ranesnokság a következőképp rendelkezik: a/ I. ho. a még Nyíregyhá­zán lévő üteg és esetleg egyéb harcképes csapatot szintén az elől levő csapa­tokhoz vonja. A hadsei-egparancsnokság elvárja, hogy ezekkel a pi­hent erőkkel a ho.-parancs» nokság helyes harcászati ve­zetés által a románok elő­nyomulását nemcsak feltar­tóztatja, hanem a kellő pil­lanatban ellentámadásba átmenve, ezek folyékony elő­nyomulásának hosszabb idő­re gátat vet, b/ A székely különítmény­parancsnokság végre szakít­son a kordonszerű felállítás­sal és Kisvárda—Nyírkárász —Ramoesaháza—Ibrány kö­zött csoportokat összevonja, és ezen csoportoknak egyön­tetű és támadólagos harcá­szati vezetése által szinte vessen gátat az inferior el­lenség előnyomulásának. Egyszersmind elrendelem, hogy a székely különítmény- parancsnokság az előírt idő­ben a saját és ellenséges helyzetről a hadseregpa­rancsnokságnak jelentsen, mert jelentés nélkül a veze­tés lehetetlen” Stromfeld hangja!! Másnan. tehát április 25-én reggel, Kisvárdán a tényle­ges helyzet az volt. hogy saj­nos, amikor az elvtársakkal '-aló közös tervünk szerint, hogy Tokaj, Diósgyőr, Mis- ko’con át együtt Pestre me- gvünk, regre! 7 órakor el akartam hagyni tesvérbá- t-^rn lakását, már a kapu előtt bevonuló román cérna- tokba ütköztem. Jó hogy csak a fejem dugtam ki, mert katonaruhámban a ro­mánok azonnal elfogtak vol­na. Kénytelen voltam a ka­puba visszahúzódni és bá­tyámnál gyorsan civilbe öl­tözni. Aznap még megtud­tam. hogy éüel a direktóri­um helyiségében tartózkodó elvtársaim éjlel 2 órakor ri­adóztak és alig egv negyed­órán belül a kisvárdai direk­tóriummal együtt kocsikon, lóháton Tokaj felé el vághat­tak. így én egyelőre K.is- várdán rekedtem, hol a kö­vetkező napokban bújnom 'rét'ott és csak a következő héten merészkedtem el civil­ben Debrecenbe. Ott sikerült Vágó elvtárssal személyesen ta'álkoznom. De kövessük még tovább a szabolcsi, tiszántúli katonai, politikai helyzet alakulását. Ugyan az nap reggel 8 óra 45 perckor, amikor stratégi­ai célkitűzésűk értelmében — a magyar hadszínteret a lehetséges szovjetorosz, Vö­rös Hadsereg segítségétől el­szigetelni — a román hadse­reg észak felé nyomulva el- fog'o'ta Kisvárdát, az I. had­osztály parancsnoksága Nyír­egyháza térségében vívott védelmi harcokról a követ­kezőket jelenti: „Nagykállói csoport 7 óra óta harcban. Csapa+ok eben- álló ereje igen gyönge. F'ő- reláthatőlag a mai nap fo­lyamán a visszavonulást n:eg kell kezdeni. Szándék: utol­só emberig kitartani, és c^ak azután visszavonulás Raka- maz felé.” Délután 6 óra 45 perckor Stromfeld a következő na­rancsot küldte: „Az I had­osztály csapataival Kp’dü­hödhöz—Bököny vonalában és Nyíregyházától keletre okvetlen tartsa magát. Nyír­egyházát feledni nem sza­bad.” (HIL M. Tan. Közt iratai.”) De saúnos Stromfeld hiúba ostorozza már két napin a székely parancsnokságét, hogy ielentsen, „mert ie en- tés nélkül a vezetés lehetet­len.” A székely parancsnok­ság eljutott oda, ahova két­színű taktikázásuknak, ellen- forradalmi manővereiknek elvezetni kellett! Hiába min­den halogatás, .Smuts h- rás”, Kratoehwillék, Nagy Pálék ellenforradalmi tiszt­jeikkel és sajnos több száz, több mint ezer becsületes, összekuszált, megzavart, jó hazafi székely katonával el­jutottak a katonái fegyver­letétel, a nyílt árulás zsák­utcájába. (Folytatjuk) Földes Pál:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom