Kelet-Magyarország, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-03 / 283. szám

13P ifcewnüer 1 KW FT WARVAnriT»«?*® « oMrit ♦♦ Ügyrend a tsz-ekben A YIV ismét Az év eleje óta foglalkoz­nak a termelőszövetkezetek azzal, hogy az új szövetkeze­ti törvényhez igazodva és a gazdálkodás követelményei­nek megfelelően kidolgozzák belső szabályzataikat. Három belső szabályzata van a szövetkezeti életnek. Közülük legfontosabb és legátfogóbb «z alapszabály, amely kiter­jed a szövetkezet egész gaz­dálkodására. Az alapszabály­hoz igazodóan, annak mint­egy kiegészítő része az ügy­rend és a munkarend. A TOT a közelmúltban összegezte a szövetkezetek ügyrendkészítésével kapcso­latos tapasztalatait. Általá­nos megállapítás, hogy a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek többsége jól megér­tette a belső szabályzatok jelentőségét. Ennek megfele­lően remény van rá, hogy — néhány kivételtől eltekint­ve — a szövetkezetek ügy­rendje az év végéig elkészül és jövőre már ennek alapján nagyobb szervezettséggel és biztonsággal intézhetik a ter­melőszövetkezetek vezetői belső ügyeiket. Több esetben találtunk azonban bizonyos félreérté­teket. Az egyik gond, hogy nem mindenütt értik telje- jes: a szövetkezeti élet há­rom belső szabályzata csak akkor lehet célravezető, ha összhangban van egymással és az ügyrend, valamint a munkarend semmiben nem mond ellent, hanem szerves kiegészítője az alapszabály­nak. Éppen ezért több helyen az is szükségessé vált, hogy az alapszabályon is módosít­sanak. Az ügyrend tulajdonkép­pen nem más, mint az a sza­bályzat, amely pontosan és félreérthetetlenül rögzíti a szövetkezeti vezetők és veze­tő testületek munkarendjét, vagyis egy-egy szövetkezet irányításának belső szabá­lyait. Ezért az ügyrend tar­talmazza például a közgyűlés összehívásának és előkészíté­sének, valamint lefolyásának módját De tartalmaznia kell azt is, hogy a közgyűlés után, határozatainak végrehajtása során az egyes vezetőknek, illetve vezető testületeknek milyen feladataik vannak Ugyanígy, ebben a belső sza­bályzatban kell részletezni a vezetőség üléseinek előkészí­tését és rendjét, az ott ho­zott határozatok végrehajtá­sával és ellenőrzésével kap­csolatos tennivalókat. Fontos része az ügyrend­nek a különféle választott bizottságok tevékenységének szabályozása. Mint ismerés a termelőszövetkezeti törvény kimondja, hogy egy-egy kö­zös gazdaságban válasszanak és működtessenek ellenőrző, háztáji, szociális, oktatási és kulturális, valamint verseny- bizottságot Közülük különö­sen fontos szerep hárul az ellenőrző bizottságra amely­nek az a feladata, hogy fo­lyamatosan figyelemmel kí­sérje és értékelje az egész szövetkezet gazdálkodását Természetesen a szükség­nek megfelelően minden ter­melőszövetkezetben létrehoz­hatnak a törvényben felso­roltaknál több választott bi­zottságot Is. Ám az eddigi tapasztalatok szerint a szö­vetkezeti gazdaságokban az indokoltnál kevesebb bizott­ságot igyekeznek választani. Több helyen például mellő­zik a háztáji bizottságot, vagy egy bizottsághoz utal­ják a szociális, az oktatási és a kulturális tennivalókat. Márpedig közismert, l'.ogy a szövetkezeti tagok öregedése mily sok szociális tennivalót ró a vezetőre és feladataikat nagyobb biztonsággal oldhat­ják meg, ha jól működő szo­ciális bizottság tevékeny­kedik. Vagy emlegethetjük, hogy most a földtörvény végrehajtása során mily sok, a tagsági viszonnyal kapcso­latos kérdés vár tisztázásra. Ezért célszerű, ha létrehoz­nak egy olyan ideiglenes jel­legű külön bizottságot, amely ezeket a gondokat megvizs­gálja és kellő körültekintés­sel előkészített javaslatokat terjeszt a vezetőség elé Gyakori vita a termelőszö­vetkezetekben, hogy a külön­féle belső ügyek személyes intézésében ki az illetékes. Ezért szükséges, hogy az ügyrend pontosan tartalmaz­za az elnök, az elnökhelyet­tes, a főmezőgazdász, a fő­könyvelő, az állatorvos, a jog­tanácsos, a szervezeti egység- vezetők, valamint az egyéb vezetők és a beosztott szak­emberek ügyviteli tennivalóit. Az ügyrend nem terjedhet ki a szövetkezet és más vál­lalatok, illetve intézmények közötti kapcsolatok tisztázá­sára. Ennek nem is lenne értelme, hiszen azokat a tör­vényes rendelkezések tartal­mazzák. Tehát az ügyrend kizárólag egy-egy szövetkezet belső vezetésének, ügyviteli munkamenetének szabályozá­sa. H. L. Közművesítik a majorokat Jövőre 43 millió építésre, szolgáltatásra — 120 új kút Kinyitották a fagycsapokat Elkészült a megyei Víz­és Csatornamű Vállalat jö­vő évi terve, amely építési munkálatokra 20 millió, szolgáltatásokra 23 millió forintos termelési értéket szán. A két tevékenység ará­nya megváltozik: korábban az építési tevékenység domi­nált, az új évtől a szolgál­tatásokra fordítanak többek Az építési munka jellege az ideihez hasonló lesz. A megye községeiben közel 120 kutat fúrnak, 30 tűzi víz­tárolót készítenek. Megkez­dik három vidéki törpe víz­mű építését Tunyogmalol- cson, Szaboesban és Balsán. A 120 kút zöme úgynevezett tejipari kút lesz, tejgyűjtő- állomások mellett fúrják. A 20 milliós építési tervből végzik el a megyeszékhelyen az ivóvízhálózat bővítését, to­vábbi 4 kilométeren. A csatornázási munkála­tok terén csupán egyes új közápüzletek — óvodák, is­kolák — bekötését végzi a vállalat 1969-ben: ilyenre 10—15 helyen kerül sor, ösz- Bzesen félmilliós költséggel. A isz-ek vízhálózatának bő­vítésére tíz tsz-major teljes vízellátóberendezését vettek tervbe. A vállalatnak a legtöbb embert érintő szolgáltatása az ivó- és háztarási víz biz­tosítása Nyíregyházán. A tervek szerint 1969-ben 12 ezer köbméteres maximális napi vízfogyasztás várható a városban, az állagot 7 ezer 600 köbmétert tervezték. A víztermelőtelep képes lenne napi 12—14 ezer köbméter víz rendszeres szolgáltatásá­ra, azonban ezt a távveze­ték hálózat jelenlegi állapo­tában még nem képes nyúj-, tani, így 1969 nyarán, a nagy kánikulák idején is­mét számítania kell a la­kosságnak vízkorlátozásra, vagyis arra, hogy — mint az idén nyáron — a vízmű a napnak nem minden szaká­ban ad majd elegendő meny- nyiségű vizet, különösen a magasabb épületek lakóinak. A közelmúlt napokban a vállalat elvégezte a féléven­ként kötelező karbantartást, az ivóvízhálózat teljes mo­sását, öblítését. A víz keménysége egye­lőre nem javul, mert évről évre több az a víz. ami a magasabb rétegekből a mé­lyebb víznyerő rétegekbe le­szivárog, s ez rontja a ke­Korponait mindenki tudá­lékos, öntelt embernek is­merte a hivatalban. Mindent jobban akart tudni, mint más, és állandóan tanácsokat adott ismerőseinek, sőt néha idegeneknek is. Mint most annak a kövér férfinak, aki mellette ült a fürdőben, a langyos medence lépcsőjén. Az illető vele egykorú lehe­tett: ötvenhatra taksálta Korponai megszólalt: — Bocsánat, hogy alkal­matlankodom, de tanácsot szeretnék adni. Figyeltem magát a gőzben. Túl sokáig volt ott A maga korában már vigyázni kell. Elég öt­hat perc. Nem érzi a szive, hogy tovább volt ott? — Még nem. — Persze, mert nem rögtön jön a hatás. Mindenesetre vegyen be fürdő után valami ménységi fokot. Ez azonban egy év leforgása alatt olyan kis százalékot tesz ki, hogy még így is igen közel van a megyeszékhey ivóvizének mi­nősége az országban legjobb minőségű ivóvizekéhez. A vízmű további bővítésével csökkenni fog ez a keménye- dési folyamat Végül egy aktuális téli hír: a város területén, a ké­ziszivattyús kutak téliesíté- sét elvégezték, kinyitották a fagycsapokat Igaz, ilyenkor a kutak nehezebben adják a vizet, a fagycsapok elzárása azonban veszélyes lehet: a kút teljes befagyásához ve­zethet Sz. szíverősítőt A patikában re­cept nélkül is kap valame­lyikből. Az arca sem tetszik nekem. Nagyon piros. Bo­csásson meg, de látom a po­cakján, hogy nem veti meg a jó ételt. Hány éves? ötven­hat, ötvenhét? — ötvennyolc. — Na ugyebár. Ebben a korban nem szabad soka* enni. A jelszó: lehetőleg egy kicsit éhesen felkelni az asz­taltól Sohasem azzal az ér­zéssel, hogy jaj de jól lak­tam. Én évek óta megtartom ezt a szabályt, pedig csak ötvenöt múltam januárban. — Köszönöm a jó tanácso­kat — Szívesen. Nem jön tus­solni? A másik is feltápászkodott: — De megyek. A tussolás után lepedőbe burkolóztak. Gőzfürdőben talpra áll Hitelképtelenség után szilárd gazdasági egyensúly Az első fél év elején még csak a megyei tanácstól ka­pott jótállás ellenében adtak hitelt a bankban a Nyírbáto­ri Vastömegcikkipari Válla­latnak. A VIV-nek ekkor már egymillió 300 ezer fo­rint volt a vesztesége. Pár hónap múlva azonban a tisz­ta nyereség elérte a kétmil­lió 700 ezer forintot, s a tar­tozás rendezése után maradt pénzzel együtt ma már két­millión felüli „tiszta pénzt” tartanak nyilván a számlá­jukon. A „zárt” már csak azért nem oldják fel, mert az egyezség márciusban jár le. A túlkészletezés ára A csőd szélén táncoló vál­lalatnál a problémákat első­sorban a tervszerűtlen anyag- ellátás és később az ebből adódó túlzott biztonságra való törekvés okozta. Az el­múlt években a szinte állan­dósult anyagellátási nehéz­ségek arra ösztönözték a vál­lalat vezetőit, hogy a ter­mékek előállításához szüksé­ges anyagokból, alkatrészek­ből hosszabb időre is ele­gendő készletet tartsanak raktáron. Ilyen kurrens cikk volt például a napellenzők gyár­tásához szükséges hajtómű. Ezeket csak úgy kapják meg idejében, ha 270 nappal előbb megrendelik. Az igen értékes alkatrészből évente több száz darabot használ­tak fel, örültek tehát, ha na­gyobb tételben is előre le­szállították. Summa summarum; a túl­készletezés mintegy hét­nyolcmillió forintot kötött le, s ebben csak kis részt je­lentett az inkurrens, felhasz­nálásra egyelőre nem kerülő anyag. A készletfelhalmozó­dást fokozta az is, hogy az árváltozás körüli huzavonák miatt az ez évre tervezett kétszáz napellenzőből csak százhúszat tudtak elszállíta­ni. Ugyanakkor egy korábbi megállapodás is gondot oko­zott. Az országos járműfej­lesztési program keretében vállalt kötelezettségek során már az első fél évben 140 fé­le alkatrész gyártását kellett megkezdeni. Ez a közel 69 milliós éves termelési érték­nek mintegy felét jelentette. Irodából a műhelybe A számításba jöhető lehe­tőségelv között a legjobbat választották a vállalat veze­tői; fokozták a munka üte­mét és túladtak a felesleges — Máskor ügyeljen! Az a folyosó, amely idevezet ki­csit hűvös. Meghűlhet. Min­denesetre vegyen be egy kalmopyrint. Nem árt, csak használhat. Mondja, jól al­szik? — Néha jól, néha rosszul. — Fogadjon meg még egy jó tanácsot. Korai vacsora, utána nagy séta. Úgy fog aludni, mint a bunda... Együtt mentek a kabin felé. Szembe velük egy férfi igyekezett a fürdőbe. Amikor meglátta a kövéret, udvaria­san meghajolt: — Jónapot kívánok, pro­fesszor űr. — Jónapot. A kövér a kabinjába ment, Korponai pedig a köszönő ember után sietett és meg­állította: — Bocsánat, ki volt ez a professzor? — Radnótfalvy, a híres belgyógyász^ Palásti László készleteken. Csökkentették az alkalmazotti létszámot, de úgy, hogy termelő munka­körbe irányították őket Sa­ját kérésre csupán ketten mentek át más vállalathoz dolgozni. Termelésben az egyensúlyt helyreállították. A jelenlegi adatok szerint év végére a tervezett termelési értéket is elérik. A készlettel való helyes gazdálkodás eredményeként annak értékét máris felére csökkentették. Év végére el­érik azt a szintet, amely már nem jelent túlzott teherté­telt a vállalatnak. Mindezt gondos előrelátással hajtják végre, hiszen az ellátást ez­után sem bízhatják a jósze­rencsére. Megtartották pél­dául a hajtóműveket, mert a napellenzőkből a követke­ző év első felében százötve­net kell elkészíteni, ötven darabra már le is szerződtek a szovjet megrendelőkkel, S további tárgyalások folynak Bulgáriával is. Csak az első ívűiig vcloivc, ct a^uigaiau v levél állandóan készen, kéz­nél van, hogy bármikor is­mét útnak indulhassanak. A gyár egyik legújabb csarnokában hatalmas, két­szintes gépsor. — Magyarországon ez az első ilyen gépsor — mutatja Veisz László. — Mi fogunk először „faltól-falig” szőnye­geket készíteni. Könnyelmű­ség lett volna hát elmulasz­tani a külföldi tanulmány­utat. A mi munkánk lett az­zal könnyebb, hogy műkö­dése közben nézhettünk meg egy ugyanilyen gépsort az ausztriai Eybl cégnél. Persze, valamennyi tanul­mányút, tapasztalatcsere csak úgy ér valamit, ha a látottakat, a jó tapasztalato­kat itthon hasznosítani is tudják. — Sok olyan dolgot ta­pasztaltunk, amelyeket ná­lunk, Nyíregyházán feltétle­nül hasznosítani kell és fo­gúnk is. Az első a gyorsa­ság. Az új gépsoron 4—5 ember dolgozik az osztrák cégnél, ami nem c,soda, hi­szen ötéves gyakorlatúit van. Nálunk, a próbaüze­meltetés alatt húszán. De egy év és mi is csökkenthet­jük az itt dolgozók számát. Az iroda asztalán a jelen­tés, a tapasztalatokról, és javaslatok: ezeket érdemes átvenni. Feltűnt a szállítás ügyes gépesítése is. Ők a mienkéhez hasonló villamos targoncáikat úgy alakították át, hogy a szőnyeggombolya­gok nem eshetnek le róla. Mi is hasonlóképpen fogjuk a targoncákat átalakítani. A gépsor, amelynek a vé­telára is több mint tízmillió forint, ma már megkezdte fél évre beütemezett napel­lenzők elkészítésével kétmil­lió forint tiszta nyereségei érhetnek el. 480 ember sorsa Folytatódik a járműalkat­rész gyártása is, bőven ellát­ja őket munkával a Csepel Autógyár. Nemrég egy da­rupályát adtak át külön megrendelésre, melvnek öt­millió forint termelési érté­ke is jelentős szerepet ját­szik a gazdasági egyensúly megszilárdításában. Jelen’eg egy 110 ezres tételű lengés- csillapító gyártásáról tár­gyalnak az autógyárral, melyre az NDK gépkocsi­ipar jelentette be igényét. A nem mindennapi ese'bfil a vállalat vezetői végső so­ron levonták a tanulságot. Ez megmutatkozik a tett in­tézkedések során eddig el­ért eredményekben >s. A VÍV újra talpra állt. s 481 ember sorsa kedvező irány«! ban halad. Márciusban min­den bizonnyal már nem les* szükség a lejárt garanciale­vél megújítására. Tóth Árpád mondat, két javaslat meg­oldása maradt hátra: szük­ség van még méterszáinláió- ra és tekercsmérő mérlegre is. Enyedi Gábor a gumigyár új rafutózó üzemének vezo- tője. Nemrég jött haza m Szovjetunióból. — Nagyon fontos volt ki­küldetésem. Hasznát kézzel foghatóan csak akkor tud­juk lemérni, ha mi is ter­melünk. December közepén indulunk és teljes kapacitás­nál évente 100 ezer darab gumiabroncsot fogunk újra- futózni. — A jaroszlávi gumigyár­ban semmit sem csinálna)» feleslegesen. Nálunk lassan többen ellenőriznek egy el­készült üzemcsarnokot, min­den szempontból megvizs­gálják, mint ahányan építet­ték. S ez időt jelent és Sok­sok elpazarolt energiát. Aa ő munkájukat ezzel szem­ben az ésszerűség vezeti. S amit át lehetne venni? — Ahhoz egyelőre pén* kellene. Én a laboratóriu­mot szerelném. Náluk, csak ott, több mint száz mérnök dolgozik. De az apró szak­mai fogások! Leglényege­sebb; olyan jó kaucsukke- veréket érjünk el, mint ók. Láttam egy gumiabroncsot, amelynek cserélhető futófe­lülete volt, s 4—5 cserevei 341 ezer kilométert mentek vele. Meg kell változtat­nunk a használt gumiabron­csok begyűjtésének módsze­rét, el kell érnünk, hogy a* újrafutőzottak legalább olvan olcsók legyenek, mint náluk és a garanciaidőben legalább megközelítsük a jaroszlávía- kat Horváh 8. Jánm Barna útlevéllel külföldön „Faltól-falio” szőnyeg — A jaroszlávi abroncs titka — Gumigyáriak értékes tapasztalatai Veisz László, a Nyíregy­házi Gumigyár gépészeti osztályának vezetője augusz­tusban járt Ausztriában. Enyedi Gábor üzemvezető pe­dig a napokban jött haza a Szovjetunióból. S a barna Ifnnvvpf’fikp n S7.nl í?álat.i út­kísérleti üzemelését. Bár még nyugatnémet szerelők ügyelnek, hogy minden si­mán menjen, de nem soká­ra már ez a csarnok is a „ringbe áll.” S a tanul­mányúton járt osztályvezető ielentésében már csak pár

Next

/
Oldalképek
Tartalom