Kelet-Magyarország, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
59. ifftÄ-BfiiäfWsieiaHfir 5. «Mat Mindannyiunk kötelessége a polgári védelem írté: Dr* Feksxi István, a megyei tanács vb elnöke* megyei polgári védelmi parancsnok Évforduló Pócspetriben Még emlékezünk a második világháború borzalmas napjaira. Emlékezetünkben vannak a felrobbantott dunai és tiszai hidak. Még látjuk szemeink előtt a gyermeküket mentő, síró anyákat. Fülünkbe hasít most is a hulló bombák sivítása. Bennünk él mindez, bár egyszer azt hittük, mindezt elfeledhetjük. Ma is hullanak a bombák; békés vietnami emberekre. Ma is dörögnek az agyúk; a közel-keleti homoksivatagban. Tudjuk, hogy a világon sok helyen ma is félve szorítják keblükre gyermekeiket az anyák. Tudjuk, hogy békés országok felé irányítva fenyegetve merednek halált küldő rakéták. Az agresszív világimperializmus nem mondott le az emberiséget fenyegető tervéről. Bonyolult korban élünk. Földünk egyik részén a szocialista világrendszer harcol a békéért, a békés egymás mellett élés megvalósításáért. A másik oldalon állnak az agresszív erők. A két világrendszer küzdelmében azonban — és ezt a történelem is bebizonyította — az erőviszonyok a szocializmus javára billentek Ma már van olyan erő, amely képes megfékezni az imperializmust; hiszünk a háború elkerülhetőségében, de nem feledkezünk meg arról sem, hogy amíg az imperializmus létezik, a háború veszélye fennáll. Ahhoz, hogy ez a veszély r.e fenyegethesse létünket, fokozni kell védelmi képességeinkét. A régi háborúk a csatamezőkön dőltek el. Az új — korszerűnek mondott — háború azonban nemcsak a frontokon lévő fegyveres csapatokat, hanem a hátországot is veszélyezteti. A föld minden pontját veszélyeztető rakéták, atomfegyverek azokat is fenyegetik, akik a falvakban, városokban élnek. Családi otthonok, munkahelyek kerülnek veszélybe. És ez a veszély arra késztet bennünket, hogy mind többen és alaposabban ismerkedjenek meg a védekezés módjával. Egy esetleges atomháborút csak az a nemzet élhet túl, amely képes megvédeni az emberi életet, biztosítani tudja az irányitószervek működését, megoldja a termelés folyamatosságát; életfeltételeket tud teremteni a kritikus időben is. A hátországban ezért jól képzett, fegyelmezett lakosságra van szükség. A veszély óráiban mindenki egymásra van utalva; tömegméretű veszéllyel szembe csak tömeges védekezést lehet szembeszegezni. A védeellenük való védekezés lehetséges módjait, a rendkívüli viszonyok közötti tennivalókat, az önmentés és az elvtársi segítségnyújtás formáit. A résztvevők megértették, hibás az a vélemény, amely azt hangoztatja; a modern háborúk veszélyei ellen nincs védelem. A lakosság az oktatásban példamutató fegyelemmel vett részt. Bizonyította, hogy felelősségteljes feladatot teljesít; az oktatásra behívot- tak csaknem 100 százalékban elvégezték a tanfolyamokat. Az előadások a legtöbb községben elérték a céljukat. Az oktatás elősegítette a tömegek körében végzett felvilágosító munka hatékonyságát, a gazdasági építőmunkában való helytállást és a honvédelemmel kapcsolatos kérdések megértését is. Hatása pozitív volt a résztvevők politikai nézeteinek formálására. A felvilágosító munka hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság felismerje a polgári védelmi ismeretek elsajátításának egyéni és társadalmi szükségességét. Az oktatásba bevontak részére a megtartott előadások biztosították a legszükségesebb pol gári védelmi ismereteket, amit az élet különböző területein hasznosítani tudnak. Az idén, október végén és november közepén, újra megindul megyénkben a polgári védelmi oktatás. A párt-, állami, MHSZ és tömegszervezetek az eddiginél is nagyobb gonddal készülnek fel arra, hogy az oktatás hatékonysága tovább nőjön. Szeretnénk, ha ezeken az előadásokon még magasabb szinten, ki-ki képzettsége és érdeklődésének megfelelő módszerek segítségével ismerkedne meg a legfontosabb tudnivalókkal. Célunk, hogy az oktatásra bevontak az előadásokon szívesen jelenjenek meg, ott aktívan működjenek közre. Fontosnak tartjuk, hogy a polgári védelmi oktatás színvonala lépést tartson a hadi- és védelmi technika állandóan növekvő követelményeivel. Helyzetünk könnyebb, mint volt néhány évvel ezelőtt. Az emberek felismerték: saját és társadalmi érdek találkozik akkor, ha tanulnak, tudják, hogy családjuk, munkahelyük védelmét szolgálják. A megnövekvő társadalmi aktivitás, a lakosság öntevékeny cselekvése bátorít arra, hogy célul tűzzük ki: két éven belül eljutunk oda, hogy megyénk lakosságának fele — az oktatásba bevonhatók csaknem 10o százaléka — megismeri a polgári védelem tudnivalóit Tudjuk, a polgári védelmi oktatáson a lakosság szabad idejében vesz részt, ami áldozatot jelent Azonban ez az áldozat, amit most békeidőben, békénk védelme érdekében állampolgáraink hoznak, úgy hisszük, hozzájárulás ahhoz az erőhöz, ami védelmi képességünk fokozását szolgálja. Ezért a célért viszont érdemes áldozni. Az életről, a jövőről, a békéről van szó. A most kezdődő polgári védelmi oktatás azonban nemcsak a lakosságtól kíván aktivitást, hanem gondos előkészítést, szervezést igényel tanácsainktól, MHSZ szervezeteinktől és polgári védelmi törzseinktől egyaránt. Megköveteli, hogy maradéktalanul biztosítsák az oktatás személyi és tárgyi feltételeit, lelkiismeretes munkával készítsék elő az oktatásba bevonhatók felmérését; fokozzák az egyéni meggyőzés módszereit, a részvevők kö- í rében javítsák a politikai felvilágosító munkát. Törekedjenek arra, hogy a technikai, műszaki ismeretek mellett a részvevők politikai tisztánlátását is növeljék. A tömegeket mozgósító polgári védelem hozzájárulás a békét biztosító erőkhöz. Azt valljuk, hogy korunkban elkerülhető a termonukleáris világégés, a két rendszer bekében is élhet egymás mellett. Versenghet abban, hogy ki jut előbbre az emberiséget szolgáló tudományok és kultúra fejlesztésében, a népek jólétének növelésében. Ez a véleményünk azonban önmagában még nem győzi meg az imperialisták háborúra spekuláló köreit, érveinkhez — gondolkodtatónak — mellékelni kell erőnket és felkészültségünket. Ahhoz pedig, hogy erőnk mindig megfelelő szinten álljon, s népünk állandóan kész legyen vívmányaink védelmére, elengedhetetlen, hogy lakosságunk megismerkedjék a polgári védelemmel. A történelem bebizonyította, hogy a készületlenség több, mint gyengeség. Ezért tartjuk fontosnak, hogy felkészüljünk, hisz ebben van erőnk. így válik hazafias kötelességgé mindenki számára a polgári védelem. Húsz éve államosították az iskolákat Ha ez szóba kerül, sokan még ma is Pócspetri- re, erre a kis szabolcsi falura gondolnak, ahol emberáldozatot követelt az államosítás. Ott történt az eset, ahol ma az új, modern iskolaépület áll. Vidám gyereksereg. Kacaj, önfeledt hancúrozás, Szünet van. Reggel. A színhely Tiszta folyosó. A falon felirat; az órát ne zavarjuk. Modern szertárak, tiszta tantermek. Az iskolaépület mellett igazgatói lakás, felújított nevelői lakások. A tantermekben új bútorok, parkett, szekrények, értékes kísérleti eszközök a tanításhoz. A falakon szemléltető eszközök. Lenin, Kölcsey, Petőfi képei. Magyar Gyuláné igazgató- helyettes, aki tizenöt esztendővel ezelőtt került ide Máriapócsról tanítani, így emlékezik: — össze sem lehet hasonlítani a régi iskolát a maival Akkor elhanyagolt körülmények között tanítottűnk. Teljesen felszerelés nélkül. Füstölgő vaskályhák, a falakon, a tantermekben öt kereszt. Rossz padok. Ezt örököltük. A nevelői szobában két fiatal pedagógus sakkcsatát vív. Egyik nevelőnő magnózik. Táncdal akkordjai szűrődik ki az udvarra. Hamarosan vége a szünetnek. Délelőtt a felsősök járnak. A hetedik és nyolcadik osztály gyakorlati órán van, paradicsomot szednek a tsz-ben Végvári József és Szabó Gyula nevelők irányítása mellett. Zakuczi Ferenc pedagógus- párttitkárral és Magyar Gyu- lánéval a Vl/b. osztályba látogatunk. Huszonhét értelmes szempár. Tizeskét évesek. Dolgozatot iratunk. Amikor Magyarné elmondja az első kérdést, ki mit hallott az 1948-ban történt eseményekről, az iskola államosításáról, egy pillanatra megállnak a piciny kezekben a tollak. Sokan nem értik. Ülnek és néznek. Tizenhármán válasz nélkül hagyják a kérdést. Tizennégy fiú és lány válaszol. Pontosan. „Rendőrgyilkosság volt Pócspetriben az iskolánk államosításakor” — fogalmazza meg Belicza Jancsi. A háború Újabb kérdés; — Mit jut eszetekbe erről a fogalomról: háború? Minden gyerek ír. Sitku János: „A háború mindig elpusztítja az emberiséget.” Székely István ezt ír ja: „Azt jelenti, hogy az urak elveszik a földet a szegényektől.” Miterli János így fogalmaz: „Nyomorúság, elpusztulnak az emberek.” Herczku Klárika szépen formált betűkkel: „Erről az jut eszembe, hogy az amerikaiak elnyomják a vietnamiakat, hogy a harcban sokan elpusztulnak. A háború nyomort hoz az emberekre. Békeben akarunk élni.” Belicza János felnőttesen fogalmaz: „A háború szó sokat forog most a nyelvünkön. Nekünk is kell a békéért küzdeni.” Magyar Lászlóra felfigyelünk: „Emberek, akik egymás ellen harcolnak. Egyik azért, hogy jobb legyen az élete, a másik meg, hogy elnyomja, kizsákmányolja a másikat. Szörnyű kínzások, halottak ezrei, éhség, nyomorgatás.” A kis Debreczeni Mária így emlékezik: „Vietnamból gyerekeket hoztak Magyarországra, s itt az úttörők vették gondozásba.” A szeretet A szeretet fogalmát így rögzítették papírra: Sitku János: „Azt jelenti,' amikor hazánkhoz ragaszkodunk. Székely István ugyanezt írta. Linzenbold János: „Amikor egyik ember kisegíti a másikat.” Belicza János így fogalmaz erről: „A szeretette elsősorban a tanulással és a piros nyakkendővel kapcsolatban gondoltam. A hazára is és a vietnami pajtások életére.” Érett gondolkodást mutat Magyar László fogalmazása: „Az emberek ne gyűlöljék egymást, éljenek szeretetben. Petőfi Sándortól vehetünk példát, aki tollal, fegyverrel védte hazáját és szerette szüleit.” A kis Vitéz Mária ezt írta: „Az a katona, aki fegyverrel védi hazáját, megnyilvánul benne a szeretet és életét is feláldozza." Üjabb kérdés az ital, a1 bor, a pálinka. Elítéli mind, s úgy említik, emiatt van verekedés a faluban . vasárnaponként. „Emiatt öltek már embert is. És amikor a tanító néni megkérdezi, ki ivott ma bort, ketten jelentkeznek. M. János. Ö ezt írta: „Az emberek berúgnak tőle, nagy verekedés van belőle. Ez csúnya dolog.” A másik M. I. „Ma reggel ittam, édesanyám adta. A sok ital betegséget okoz.” A tsz — Mit tudtok a tsz-rői? — hangzik a következő kérdés, Belicza János: „Édesapám is ott dolgozik, minden nőnapban 1800 forintot keres. A tsz-ben közösen dolgoznak és nincs kizsákmányolás.” Krasz- nai Erzsiké: „Azéx-t dolgoznak a tsz-ben, hogy töbo legyen a termés és gazdagabbak legyünk.” Czuba András ezt írta: „A tsz-ben már szépen zöldednek a gabonafélék, amelyeket nemrég vetettek.” Sitku János ismerete: „A mi tálunkban a tsz- ben már gépek művelik a földet. Főleg sok burgonya, kukorica és dohány terem.” T. Orosz András, a kis felvilágosult; „A tsz-ben,. na rendesen dolgoznak, akkor több lesz a termés és a fizetés is jobb lesz.” (Apja és két bátyja dolgozik a közösben.) Konzili Anna ezt írja: „Sok ember dolgozik a tsz- ben és meg vannak elégedve a terméssel.” És amikor a tanító néni azt kérdezi: mit adott a demokrácia a falunak? — valamennyien az iskolát, a kul- túrházat, az orvosi lakást, a villanyt, az utakat, úttörőtáborokat. üdülőket sorolják fel. Húsz esztendő telt el a pócspetri rendórgyilkosság óta. A „sötétség” áldozatot követelt, hogy világosság gyűljön ebben a faluban is. Ezt a fényt táplálják a pócspetri pedagógusok. És nem eredménytelenül Ez idő alatt három mérnököt, három orvost, gyógyszerészt, sok technikust, ag- ronómust és nyolc pedagógust adott ez az iskola. Közülük Veres Pál és Végvári József ma is itt tanítanak. Farkas Káimáa A záhonyi 12 lakásos épületen dolgozik Kajibán József kőműves. A határidőt két héttel akarják az építők lerövidíteni. Hammel József felvétele kezés érdeke az egyénnek, de ezen túlmenően kötelesség is a társadalom iránt A polgári védelmi feladatok nem valósulnak megön- maguktól, elengedhetetlenül szükséges az egész társadalom öntevékeny munkája, önzetlen lelkesedése. A polgári védelem összállami, társadalmi feladattá nőtt, és kiterjed az ország egész területére, átfogja az egész lakosságot. Központi feladattá teszi az emberi élet és az anyagi javak védelmét, a személyi és anyagi veszteségek csökkentését, az élet továbbfolytatásához szükséges feltételek megteremtését E feladatok nyomán került sor a polgári védelmi oktatás keretében több tízezer szabolcsi ember felkészítésére. Ennek során megismerték a különböző tömegpusztító fegyvereket, azok hatását, az/ A Boldog Ember születésnapján A nyolcvanéves ember születésnapján reggel betoppantak az úttörők. Három faluból is jöttek: Tiszabecsről, Uszkáról és innen, Magosligetről. Két kislány verset mondott. A tanács vezetői is felköszöntötték. Mire elmentek, megtelt a parányi ház virággal Aztán egy táviratra kellett válaszolni. Minap egy riporternek azt mondta: szívesen megnézné a most futó Móricz-darab egyik előadását. Meghívták, kocsit küldenek érte, vendégül látják. Lemondta. Ki töri le a kukoricát, míg ő színházba utazik? Végül egy kis családi cí- vódás a feleségével, Eszti nénivel és a fiával, ifjabb Papp Mihály budapesti bádogos és szerelővel, aki azért hagyta ott a tatabányai építkezést, azért vett ki egy heti szabadságot, hogy segítsen édesapjának a szüretnél, betakarításnál. Ez a legkisebb gyerek, már ez is 46 éves. „Apa csak maradjon itthon, eleget törte magát. Pihenjen. Majd én elvégzem.” Kicsit huzakodtak. Az apa végül is ráhagyta. A fiú elment. Tíz perc múlva Mihály bácsi is vette a szerszámját: — Vágok egy kis fűzvesz- szőt a szár kötéséhez — mondta. És elballagott a .Batár part felé. A nyolcvanadik születése napján. Leteszem szerény születés- napi ajándékomat a virágok mellé. Ülök a tornácon. Itt ül már Mihály bácsi is. Eszti néni pokrócot varr. A harminckét „leszármazott” közül is itt van kettő: Papp Ilonka, egy a tizenhét unokából és Kiss Erika, a kilenc dédunoka egyike. Megtöröm a csendet: „Mihály bácsi biztosan megélt azóta egy újabb könyvre valót!” — Kettőre valót, fiam! És mesél. Amikor bádogos mesterségével járta a falvakat. Amikor az épülő pesti színházat őrizte és az építés- vezetőnek nem tetszett, hogy az éjjeliőre előadásra jár. Aztán kérdez, írókról, újságírókról, akik ittjártak három évtized alatt. Kiderül, hogy minden valamire való szerkesztőségben van ismerőse, barátja. Eszti néni nevetve meséli: a faluban azt beszélik, hogy ebben a sok elegáns autóban rengeteg pénzt hoznak nekik. Egy kicsit elszégyellem magam. Csakugyan. Ki segít kikutatni a rengeteg régi munkahely nyomát az SZTK-ban, hogy egy kicsit több legyen a nyugdíj ? Az igazság az, hogy utolsó keresete a Tízezer nap című film egyik szerepe volt. Napi háromszáz forint, ameny- nyi egy havi járadéka. Akkor, két éve, új rend ruhát is vett magának. De a sok szereplés, az eieren regényhős dicsősége nem ártott meg neki. Ma is az a csendes, szókimondó falusi, akinek Móricz Zsigmond megrajzolta 1932-ben. Hiába áll ott fényképe a Fehérgyarmati Járási Tanács folyosóján, a műemlékek között, ő él és gondolkozik. Hozzák az aranysárga kukoricát. Búcsúzóul mérleget próbálok készíteni helyette. Felnevelt hat gyereket, a fiúknak szakma van a kezében. Az unokák, dédunokák serege egészséges, szere^jfragaszkodása forró. Szorgalmasan olvassa az újságot. Termett egy kis bornak való, a harmadik hordóba be sem fért már. A kukorica, amit most hoznak a háztájiból, elég lesz a két malacnak. A kert végében dünnyögnek méhei, túl rajta pirosíik a gyümölcs. Egyik unokája férje a termelőszövetkezet első embere. Tavasszal, amikor kórházban volt, egy ország aggódott az egészségéért. És most, a születésnapján kiballagott a Batár partjára jó hajlós füzvesszőt vágni. Hallgatunk. Már régen nem beszél az elvesztett falusi boldogságról, mint akkor, 1932- ben. A róla írt könyvben és személyes jelenlétével — eleven lelkiismeretként — kettősen őrzi egy letűnt világ keserveit, melyek most múlnak el visszahozhatatlanul. És álmait, melyek most teljesednek be véglegesen. Gesztelyi Nagy ZoHan