Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-20 / 92. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. £GYESÖi/£f£K f AZ MSZMP 8 ZÁROLC8SZA TMAR MEGYE/ M/ZOTTSAGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 92. SZÄM ARA: 70 FILLÉR 1968. ÁPRILIS 20, SZOMBAT Befejeződött a népfroatkengresszus Megválasztották az Országos Tanácsot és az elnökséget Elnök Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában pénte­ken Nemecz Ernő elnökle­tével az Országos Tanács be­számolója és javaslatai fö­lötti vitával folytatta mun­káját a Hazafias Népfront TV. kongresszusa. Részt veit az ülésen és az elnökségben foglalt helyet Losonczi Pál. a népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke; Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtit­kára és Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai is. A pén*ek délelőtti vitában felszólalt Hunyadi Károly Tolna megyei, Izsáki Mihály Komárom megyei, S. Hege­dűs László Pest megyei, Erdey-Grúz Tibor budapesti. Kanyar József Somogy me­gyei, Bállá István Nógrád megyei, Darvas József Bé­kés megyei, dr. Sályi Ist­ván Borsod megyei, Vass György Vas megyei. Lipták András Békés megyei és Benke Márton Fejér megyei küldött. Benke Márton felszólalá *ával lezárult az Országos Ta­nács beszámolója és javasla­tai fölötti vita, s Erdei Fe­renc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitká­ra emelkedett szólásra. Gazdag, érdekes és sokol­dalú volt a vita, amely tel­jességében eredményesnek értékelhető — kezdte beszé­dét Erdei Ferenc. — A Ha­zafias Népfront Országos Ta- íácsának beszámolójában ki­fejtett gondolatot, miszerint .szocialista társadalmunk fejlődésének előrehaladó fo­lyamatában élünk és ezt a folyamatot akarjuk tovább Vinni”, a véleménycsere is alátámasztotta, új meg új meglátásokkal gazdagította. Az Országos Tanács beszá­molójához és a kongresszus állásfoglalására tett javas­lathoz együttesen fűzték hoz­zá gondolataikat a vita fel­szólalói. Az előterjesztett do­kumentumokhoz teljes egyet­értéssel kapcsolódtak a hoz­zászólások, mind az egyéni­ek, mind pedig azok, ame­lyek megy ék, különféle szer­vek, testületek nevében hangzottak el. Különösen ér­tékes gondolatokat meríthet­tünk Kádár János elvtárs hozzászólásából, amely rész­letesen kifejtette a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­Kállai Gyula, ponti Bizottságának egyetér­tő véleményét mindazokkal az alapvető célokkal, ame lyek megvalósításán a nép­frontmozgalom munkálkodik. Elismeréssel taglalták, mu­tatták be sokoldalúan a nép­front munkáját azok is. akik a KISZ, az írószövetség, va­lamint az egyházak képvi­seletében kértek s kaptak szót a kongresszuson. Ugyan­akkor egész sor olyan prob­lémát is érintettek a felszó­lalók, amellyel eddig vágy- nem, vagy nem kellő mér­tékben és formában foglal­koztak a mozgalom aktivis­tái. Felvetődött az a kíván ság, hogy a népfrontmunká­ba az eddiginél hatékonyab­ban be kell vonni a munká­sokat. azután szó esett a töb­bi között arról, hogy a nép­frontbizottságok kapcsola­taikat ne csak a tanácsokkal építsék ki és fűzzéjt szoros ra, hanem teremtsék meg a/ együttműködést más állami szervekkel is. A következő időszakban munkáját a nép­frontnak ki kell terjeszteni a társadalom különféle ré legei és korosztályai közötti találkozók szervezésére. Néhány példa — a teljes­ség igénye nélkül — arra, hogy a kongresszusi vitá­ban milyen sokféle témakört érintettek a felszólalók: a népfront munkája a terme­lőszövetkezetekben, a váro­siasodással kapcsolatos fela­datok, a közízlés formálása, az irodalmi, művészeti terü­letek felkarolása, a hazafiság, a szocialista demokrácia, a gazdaságirányítási reform végleges megvalósításából va­ló részvállalás, a békemoz­galom helyzete, a nemzetkö­zi élet problémái. Ezek a kérdések ezután sem kerül­hetnek le a népfront aktuáiis teendőinek listájáról. Mind­amellett hosszan sorolhatók olyan feladatok is, amelyek helyi jellegűek, tehát az or­szág különböző részein je­lentenek teendőt a népfront­mozgalom aktivistáinak. Erdei Ferenc a továbbiak­ban megállapította, hogy ál­talános helyeslés fogadta a működési szabályzat módo­sítására vonatkozó javasla­tot; többen is nyomatékosan aláhúzták a tanyai, valamint a városi körzeti népfrontbi­zottságok szükségességét, he­lyességét. Rámutatott, hogy bevált a szocialista nemzeti egység főbb kérdéseinek megvitatá­sára a kongresszuson kiala­tőtitkár Erdei kított munkastílus. Ezt bi­zonyítja — mondotta —, hogy a bizottságok ülésein lezajlott beható vitában több mint negyvenen jutottak szóhoz. Erdei Ferenc egyetértett a három munkabizottság el­nökének javaslatával, azzal, hogy a vitaanyagokat — a bizottságok kiegészítésével — a kongresszus fogadja el, s bízza meg az Országos Ta­nácsot, illetve az elnökséget, hogy gondoskodjék a doku­mentumok végleges megszö­vegezéséről, majd ezt adja ki, bocsássa a népfrontbizott­ságok rendelkezésére A béke kérdése is napi­renden volt a kongresszuson — folytatta —, s ennek kö­zéppontjában Vietnam, a hős vietnami nép szabadsághar­ca állt. A Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front jelenlévő képviselőt mindvégig érez­hették, hogy a szó legtelje­sebb értelmében velük va­gyunk. A támadó számára is nap-s ról napra világosabban be- , bizonyosodik: nincs más út — bármennyit manőverezik , is ellene — mint a béke ke- / resése. És kongresszusunk zárónapján jó azt is felidéz­ni, hogy a mi kormányunk a mi fővárosunk is felaján­lotta azt a lehetőséget, hogy a békére irányuló tárgyalá­soknak Budapest legyen a színhelye — mondotta töb­bek között Erdei Ferenc, majd kérte a kongresszust, hogy fogadja el válaszát. Ezután a Hazafias Nép­front IV. kongresszusa egy­hangúlag elfogadta az Orszá­gos Tanács beszámolóját, az abban foglalt javaslatokat és Erdei Ferenc válaszát. Ugyancsak egyhangúlag fogadták el a küldöttek — a főtitkári válaszban adott kiegészítéssel együtt — a Hazafias Népfront IV. kong­resszusa állásfoglalásának tervezetét, továbbá a Haza­fias Népfront új működési szabályzatát, valamint — a bizottságok elnökeinek ki­egészítésével, észrevételeivel, és Erdei Ferenc kiegészíté­sével együtt — a szocialista nemzeti egység egyes kér­déseivel foglalkozó vita­anyagokat. Kimondták: az Országos Tanács megfelelő formába öntve a dokumen­tumokat juttassa el a nép­front különböző szerveihez és bizottságaihoz. Végül a kongresszus meg­adta a felmentést az eddigi Országos Tanácsnak, elnök­ségnek és tisztségviselőknek. Ezután dr. Zsigmond Lász­ló elnök terjesztette elő a jelölő bizottság javaslatát a Hazafias Népfront Országos Tanácsának 174 tagjára. El­mondta, hogy a jelöltek kö­zött az Országos Tanács ed­digi tagjainak 65 százaléka kapott helyet A javaslatban érvényesítették azt az el­vet, hogy a különböző társa dalmi és tömegszervezetek­nek is legyen képviseletük a népfront vezető szervei­ben. Ezzel egyidejűleg a korábbinál több vidéki nép­frontmunkás került fel a jelöltlistára és nőtt a mun­kások, a termelőszövetkeze­ti tagok, valamint a nők és fiatalok aránya is. A jelölő bizottság elnöké­nek jelentése után a kül­döttek elfogadták — egy ellenszavazattal — a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának tagjaira előterjesz­tett javaslatot. Szabolcs megyéből a kö­vetkező küldötteket válasz­tották az Országos Tanács­ba : Orosz Ferenc, az M^ZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának első titkára, dr. Pethö Ferenc, a Nyírségi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet igazgatóhe­lyettese, Juhász István ter­melőszövetkezeti elnök, (Kisvárda), Kiss Istvánná termelőszövetkezeti tag (Pa­pos). Lengvári Józsefné, a Nyíregyházi Tanítóképző In­tézet igazgatóhelyettese. Az Országos Tanács meg­választotta az elnökséget. Az Országos Tanács elnöke: Kállai Gyula, az Országos Tanács főtitkára: Erdei Fe­renc. Az elnökség tagjai: dr. Bakos József, Bartolák Mihály, Bencsik István, dr. Bognár József, Borovszky Ambrus, dr. Erdey-Grúz Ti­bor, dr. Földi Mihály, Har­mati Sándor, dr. Ijjas Jó­zsef, Losonczi Pál, Mada­rász Lajos, dr. Mihályfi Er­nő, Nánási László, dr. Ne­mecz Ernő, Pióker Ignác, Somogyi József, Somoskői Gábor, Sümegi János, Szabó János, Szabó Kálmán, Vas- Witteg Miklós, Varga Gá- borné és Veres Péter. A Hazafias Népfront IV. kongresszusa Kállai Gyula zárszavával befejezte mun­káját Brezifiycv fogadta Kiadót Moszkva (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára pénteken fo­gadta Mahmud Riadót, az Egyesült Arab Köztársaság külügyminiszterét, aki hi­vatalos látogatáson tartóz­kodik Moszkvában. Brezs­nyev és Riad a megbeszé­lésen nemzetközi kérdések­kel, köztük a közel-keleti helyzettel, valamint a Szov­jetunió és az EAK kétolda­lú kapcsolataival foglalko­zott. A meleg, szívélyes légkö­rű tárgyaláson részt vett Gromiko szovjet külügymi­niszter is. ESTI kfflpoNfikai krónika A „héják” a tárgyalások akadályozásának hátterében A skót szakszervezetek Wilson ellen A nemzetközi politikai ér­deklődés homlokterében to­vábbra is a VDK és az Egyesült Államok kormánya előzetes tárgyalásának kér­dése áll. Rusk külügymi­niszter változatlanul eluta­sítja a VDK-nak a tárgya­lások színhelyére tett javas­latát, ugyanakkor — látvá­nyosan bizonyítani akarva kormánya „jóindulatát" — tíz más ország fővárosát i ajánlotta a kapcsolatok fel­vételére. A VDK-nak. azon­ban a javasolt országok egyikében sincs diplomáciai képviselete. Ha tehát a VDK kormánya — az ame­rikai állásponthoz hasonlóan — ragaszkodik olyan ország­hoz, ahol követsége van, ak­kor kénytelen valamennyit elutasítani. Nagyon valószí­nű. hogy Washington ezt a viszontelutasítást akarja ki- provokálni, hogy aztán — mint már oly sokszor — ci­nikusan Hanoira háríthassa a felelősséget a tárgyalások esetleges elhúzódásáért. Erre mutat az is, hogy az ameri­kai javaslatok között nem szerepel például Párizs, ame­lyet U Thant javasolt tár­gyalási színhelyül, s ahol a VDK-nak is van diplomáciai képviselete. Washingtoni politikai meg­figyelők a Johnson-kormány taktikázását a belpolitikai nézeteltérésekre vezetik visz- sza. Befolyásos katonai kö­rök, nemkülönben a vietna­mi hadi szállításokban erősen érdekelt déli iparmágnások a „héják” fokozódó nyo­mást gyakorolnak a kor­mányra, annak érdekében, hogy meghiúsítsák, de leg­alábbis elhúzzák az előzetes tárgyalások megkezdését. E véleményt látszik igazolni az is, hogy pénteken ismét fo­kozódtak az amerikaiak kato­nai erőfeszítései Dél-Viet- namban, valamint hogy he­ves légitámadásokat intéz­tek a VDK déli felének sűrűn lakott települései el­len. A skóciai Aberdeenben be­fejeződött a skót szakszer­vezetek kongresszusa. A kongresszus küldöttei elsöp­rő többséggel a munkáspárti Wilson-kormány ellen fog­laltak állást. Támadták a dolgozó kisemberek életszín­vonalát súlyosan érintő gazdaságpolitikáját, valamint külpolitikai irányvonalát, különösen mert nem hatá­rolja el magát Johnson Vi- etnam-politikájától, valamint mert nem szakít a görögor­szági fasiszta rezsimmel. A kongresszus utolsó napián megjelent Wilson brit mi­niszterelnök Is és megkísé­relte „megmagyarázni” kor­mánya politikáját. A hírügy­nökségek jelentése szerint azonban nem sikerült befo­lyásolni a „renitens skótok* hangulatát. CENTROPRESS LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Megállapították King gyilkosának személyazonosságát Washington: Az Egyesült Államok Szö­vetségi Nyomozó Hivatala (FBI) megállapította Martin Luther King gyilkosának sze­mélyazonosságát. A gyilkost, akit EricStar- vo Galt néven köröztek, va­lójában James Earl Raynak hívják, 40 éves és a mis­souri állami fegyházból szökött meg 1967 áprilisá­ban. A többszörösen bünte­tett Ray 20 éves büntetését töltötte a f egy házban: 1960 márciusában fegyveres rab­lásért ítélték el. Az FBI közleménye szerint a gyilkos személyazonossá­gát a Memphisben talált ujj­lenyomatok alapján állapí­tották meg. A bűnöző 1949 óta megjárta az Egyesült Ál­lamok számos börtönét A hatóságok nyilvántartása sze­rint az Eric Starvo néven kívül még másik nyolc ál­nevet használt

Next

/
Oldalképek
Tartalom