Kelet-Magyarország, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-07 / 186. szám

Zrínyi Miklós, a szigetvári hős •• Ötéves a nyirkaim parasztkórus Négyszáz éve, hogy Szoli­mán* szultán hatalmas sere­ge ostrom alá fogta Sziget­várt, a Dél-Dunáütúl leg­nagyobb erősségét és magyar védelmi vonalának kulcsát. A szultán miután 1541-bd,i el­foglalta Buda várát, majd éveken át tartó szívós har­cokban az ország középső és déli részét, hódításaira Bécs megszállásával akarta a koronát feltenni. A sereg hátának és a hódolt terüle­teknek biztosítására azonban előbb Szigetvárt kellett el­foglalna. A vár kapitánya, Zrínyi Miklós régi horvát főnemesi családból származott. Leg­idősebb bátyja, Mihály az 1526-os mohácsi csatában esett el, s ő is a törökelle­nes harcokbah nőtt fel: a Dráva-Száva menti családi birtokokat fegyverrel kellett védeni az ozmán hódítókel­len. 19 évtes korában, Bécs első török ostromában olyan vitézül viselkedett, hogy a császár ajándékkal tüntette ki, s ettől kezdve szinte egész élete a harcban telt el. 1542-ben kinevezték Hor­vátország bábjává, s magas közjogi méltóságában egyik szervezője volt a határ véde­lemnek. A bécsi udvar po­litikája ebben az időben in­kább a békét kívánta a Por­tával, Zrínyi azonban vilá­gosan lártrta, hogy ez a béke az állandó kisebb-nagyobb török rablóhadjáratok követ­keztében a végvidék és az ország teljes pusztulására ve­zet. Saját költségén felfegy­verzett katonáival viszonoz­ta a török beütéseket, védve saját birtokait, de védve ez­zel az ország népét is. A mindinkább növekvő hadikiadásokat azonban a török támadások következté­ben egyre fogyó és pusztu­ló horvátországi birtokok nem bírhatták. Zrínyi tehát egyre újabb birtokok meg­szerzésével növelte vagyonát és hatalmát. Birtokszerzései- bd.i semmilyen eszközt nem vetett meg, hatalmaskodásai­nak se szeri, se száma. Fegy­verrel tört a szomszédos nagybirtokosokra, feldúlta azok falvait, kirabolta job­bágyait, — így állt elő már a század közepére a vár- megyényi birtok, melynek központja a muraközi Csák­tornya volt, s melyhez ha­talmas zalai és somogyi te­rületek tartoztak. A közpon­ti hatalom teljes háttérbe- szorulásának ebben a kor­szakában hasonló módon gyarapították vagyonukat a többi nagybirtokos főneme­sek is, Zrínyit azonban ki­emelte közülük, hogy a ha­talma alá tartozó népet min­den elld iséggel szemben meg. védte, a török elől menekü­lőknek szállást szerzett, sha Vaccerone egy imát rebegett a holttest fölött, majd így szólt: — Jöjj, megtévedt ifjú! Kövessél! Zaccerone megértette szellemi vezérének elgondo­lását: — Jelentkezünk a rendőr, ségen, nemde? — Természetesen. A bű­nért bűnhődnünk kell. Az ügyész persze halált kért az elvetemült fiatal­emberekre. Vaccerone az utolsó szó jogán kijelentette: — Nem kérek kegyelmet. De szerintem — és köszö­nöm, hogy ezt itt el­mondhatom —• nem volt elég, hogy a bíró megadta a büntetőt: ki kellett volna állítania azt a mocsok Juan Fernandezt! — Vaccerone! — kiáltot­ta a bíró. — Tíz tanút tudnék felvonultatni ezen_ a szent helyen, akik igazolnák, hogy én is ugyanezt mond. tam: persze, ezek a nyugati bírók túl sokat engednek. — Szerintem nem erről van szó — így szólt közbe Zaccerone. Szabadna elmon­danom az utolsó szó jogán, hogy a 4—2—4-es formáció magában rejti a kíméletlen, ség magját. Amíg erről le nem szokunk, mindig el kell készülnünk az efféle csúf jelenetekre. az emberei ozmán fogságba kerültek, megszabadításukra nem habozott fegyvert fog- •ni. Ezért a magára maradt ország népe bizalommal te­kintett rá. Ahogy Kapitány István vicekapitány ezt 1552- ben egy Zrínyihez írt leve­lében kifejezte: „Uram, az egész ország azt kiáltja, hogy meghódol a töröknek, ha Nagyságod nem törődik ve­le”. A báni méltóságtól meg­vált Zrínyit 1561-betn nevez­te ki Ferdinánd király Szi­getvár kapitányává. Első dol­ga volt a hatalmas mocsarak közt épült földvárat meg­erősíteni, korszerű védőbe­rendezésekkel ellátni. 1566- ban, a szultán hadjáratának első hírére tartalék élelem­mel látta el a várat, s őr­ségét 2500 főre emelte. Ka­tonasága a Zrínyi birtokok­ról és a Szigetvár környéki falvak lakóiból került ki. ö maga, bár segítséget sehon­nan sem kapott, készült az ellenállásra, ha kell a halá­lig tartó védekezésre. Ahogy április 19-én írta: „Bezárkó­zom Szigetbe, hogy hűség­gel, állhatatosan és vidám orcával, vérem emlősével, és ha a sors úgy hozza, életem elvesztésével is szolgáljak a nagy istennek, ő szent csá­szári és királyi felségének, a keresztény közösségnek és végső romlásra jutott édes hazámnak”. A török sereg egy hóna­pon át ostromolta, óriási veszteséggel a várat. A vé­dők száma egyre fogyott, min­dig szűkebb területre szo­rultak vissza, de nem adták meg magukat. S miközben a Bécs védelmére felsorako­zott császári sereg Győrnél tétlenül nézte a hősi küzdel­met, szeptember 7-éti elkö­vetkezett az utolsó nap, me­lyet költők és írók annyi­szor megörökítettek. Zrínyi, körülvéve még megmaradt párszáz vitézétől, a leeresz­tett felvonóhídon át, lobogó zászlóval és k'vd.it karddal az ellenség közé rohant. Ott estek el mind a hősi harc­ban. Szigetvár elestével elve­szett egész Somogy megye s vele emberi életek tízezrei. Zrínyi és vitézeinek hősi ön­feláldozása mégsem volt hi­ábavaló. A hatalmas vesz­teségeket szenvedett török ármáda, a szultánnak a vár falai alatt bekövetkezett ha­lála után, inem folytathatta győzelmes előnyomulását, Bécs megmenekült. Ennél azonban sokkal nagyobb volt a hősi példa erkölcsi hatása. Zrínyi és Szigetvár jelképpé lett, amely nemzedékeket erősített és lelkesített az oz­mánok elleni harcba í. (b.) — Persze, a Skajó sem szívbajos — mondta az ügyész —, az is betartott kétszer úgy... — Maga nem lát, apus — kiáltott fel Harakiri meg- botránkozva. — Vagy kan­csal? A Skajo? Életében nem faultolt még, nemhogy alattomos tettre szánná ma. gát... A siralomházban elmúlt a rémekkel népes éjszaka. Pirkadt. Az őr kivezette a két halálraítélt gyilkost az udvarra, ök riadtan pislog­va nézték a két akasztófát. — Ne féljenek, kérem, nem lesz semmi baj kérem — mondta vigasztalóan a hóhér. Felszólították az elítélte­ket, mondják el utolsó kí­vánságukat, ha van ilyen. — Persze, hogy van — mondta Harakiri emelt han­gon. — Játszassák ezentúl a Dingboát középmezőny-já­tékosként... — Méghozzá a bal oldalon — szólt átszellemülten Trombózis. A gyóntató pap odalépett hozzájuk, magasra emelve a feszületet. Fejét csóválta: — Még most sem szálltok magatokba, bűn gyermekei — mondta megbotránkozva. — A Dingboát, ezt a gól­zsákot hátra vonni? Bűn, Esténként kellemes dalla­mok szárnyalnak át a nyír. kátai utcákon. Édesbús szat­mári népdalok, pattogó rit­musú csárdások, klasszikus kórusművek lopják be han­gulatukat a kis paraszthá­zak kertjeibe, öt éve heten­ként két este... öt éve alakult meg a község kórusa, azóta dalol­nak így együtt fiatalok, idő­sebbek, s az öregek. Fél évtized, gazdag repertoár, fellépések, fesztiválok, da­lostalálkozók, — eredményes esztendők kilométerkövei. A „0” kilométerkövet 45 tag tette le 1961-ben. Akkor csupán fiatalok, KISZ-esek énekeltek a kórusban, s az évek során változott a kor­arány. Mind több idős falu. beli jött el esténként a Köz­ségi művelődési házba, s most a csaknem nyolcvan­tagú vegyes kar kétharmadát idősebbek — jobbára tsz- tagok — teszik ki. A kórus átlagéletkora 40 év, legidő­sebb dalos, Gyarmati Sán­dor már belelépett hetedik évtizedébe, de a legfiatalabb tag — Gyarmati Sándor unokája, Csoba Ildikó — alig múlt 15 éves. Néhányan családostól jön. nek a hétfői, csütörtöki pró­bára, hiszen együtt énekel itt férj, feleség, apa, lánya, nagyapja, unokája. Régi tagja a nyírkátai parasztkó­Mi tagadás, várakozásteli izgalommal vágott a tízna­pos lengyelországi útnak július 22-én reggel, a máté­szalkai fmsz táncegyüttese, népszerűbb nevén a Máté­szalkai Cigányegyüttes. Út­közben, az autóbuszban is sokszor szóba került; va­jon lesz-e siker a lengyel közönség előtt is? Az együttes első előadásá­ra a rzeszowi megyei mű­velődési házban került sor. A művelődési házról csak annyit: minden képzeletet felülmúlt, valóságos kultúr­palota volt. Az együttes műsora egyöntetűen nagy sikert aratott, s nehéz lett volna megállapítani, hogy a zenekar csárdásai, vagy a táncosok produkciói aratták e a nagyobb tapsokat. eredendő bűn lenne. Ráadá­sul balra tennétek, holott abszolút jobblábas. — Bedilizett, papa? — kiáltotta Vaccerone. — A ball lábáért félmilliót adna a Paceomaggiore, bármelyik pillanatban. — Hóhér, teljesítse a kö­telességét! — így dördült a vitába a végzetes mondat. Ám nem került sor a kivég. zésre. Egy rettenetes hang a döntő pillanatban meg­álljt kiáltott, éppen a sira­lomház ablaka alól. Véres, fej nélküli hulla volt, a legyilkolt vásározónőé. Fe. jét görcsösen összerándult kezében tartotta, az beszélt onnan, emígyen: — Szerintem a fiúknak van igazuk. A Dingboát baloldalon lehet legjobban használni, mélyen hátravon­tan. Jó csatár is, de nem vérbeli... Jöjjetek velem, szent gyerekek, ó, igazság katonái ti! Magához ölelte a két if­jút, a magasba emelkedett velük. Fent vakító fényes­ség várta őket, abban tűn-1 tek ei a bámuló szemek' elől. De előtte a levágott fej visszaszólt még a gyón­ta tónak: — Pfuj! Maga szégyellje magát! Hogy jobboldalra a Dingboát!? rusnak Kiss Sándor, a tsz ke­rékgyártó mestere és felesé­ge, Nagy Ferenc és leánya, Jolán, a községi tanács ad­minisztrátora, Néma Béla a tsz asztalosa és felesége. Az alakulás óta tanítja, vezényli a kórust Jurkó Pál a helybeli általános iskola tanítója, ö is családostól érkezik a próbákra: felesé­ge — ugyancsak pedagó­gus — és kislánya is tagja az együttesnek. A 11 éves Jurkó Ágnes még csak „be­ugró”. Ha kell ő kíséri a kó­rust harmonikával. Zeneileg képzetlen embe­reket tanított meg kultu­ráltan, igényesen énekelni a fiatal pedagógus. Nemrég mélyebb zenei ismeretekre tanítja a parasztkórus tag­jait. S az eredmény máris megérett. Többen lapról énekelnek, kézjelekről szól. mizálnak, ismerkednek a kórusirodalom klasszikusai­val. Az énekkar vezetője „aka­ró emberek kórusának” ne­vezte az együttest. Szenve­dély, akarat jellemzi őket valóban. Sokan ejjTenesen a munkából, a földekről ér­keznek a próbákra. Van, akinek még a fülében za­katol a traktor, a kombájn hangja, s munka zenéjét Bárdos Lajos, Tulikov da­laival váltja. Szárnyalnak a dallamok, A tíz nap alatt hat elő­adást tartott az együttes: Rzeszowban, Stalowa-Wola- ban, Sanokban, Iwonitz- Zdrojban (itt két előadást), s végül Przemysl-ben. S túl­zás és szerénytelenség nél­kül állíthatjuk, hog’y min­den egyes alkalommal fer­geteges tapsokat, nagy si­kert aratott a műsor, szinte nem akarták a színpadról leengedni az együttes tag­jait a lengyel nézők. Külö­nösen forró hangulatú volt a Przemysl-ben lezajlott előadás. Ebben a történelmi levegőjű, nagyon szép len­gyel városban ma is igen sokan beszélnek magyarul, s az előadás végeztével — számtalan ismétlések, hatal­mas vastaps után — a né­zőközönség felállva kórus­ban énekelte el a „Sto lat, sto lat” kezdetű lengyel dalt, mellyel a nagyon ked­ves, s nagyon megbecsült vendéget üdvözlik Lengyel- országban. A későbbiekben a városi pártbizottság tit­kára ei is mondta, hogy az utóbbi időkben ezt a dglt csak kétszer énekelték el. Első ízben akkor, mikor Gomulka elvtárs ellátogatott a városba, s másodízben pedig a mi tiszteletünkre. Rzeszowből, Varsón, Kiel- cén, Krakkón és Zakopanén át keltünk útnak Nyíregy­háza felé. Nehéz volt a búcsú a vendéglátóktól, akik még az utolsó pillana­tokban is forrón köszönték Csiky Júliának a tánckar, s Horváth Lajosnak, a zene­kar vezetőjének az előadá­sok nyújtotta élményeket. Az autóbuszban a hosszú úton számtalanszor felidéz­tük az újonnan szerzett is­merősök, barátok, a feled­hetetlen percek emlékét. A busz már Nyíregyháza felé közeledett velünk, ami­kor Acél Béla, a MÉSZÖV megyei elnöke, a küldöttség vezetője megköszönte a Má­tészalkai Cigányegyüttes tagjainak a lelkes, fegyel­mezett munkát, melynek segítségével komoly sikere­ket értek el. Bézi László énekel a parasztkórus. A próbaterem — a községi művelődési ház klubhelyisé­ge — falán díszes oklevél vall az énekkar sikereiről. A múlt évi megyei kulturá­lis szemle bronz fokozatát hozták haza a nyírkátai dalosok. Az idén körzeti, járási bemutatókon arattak sikereket, júniusban megyei arany fokozatú minősítéssel jutalmazták fellépésüket a hajdúszoboszlói dalostalál- kozón, az elmúlt vasárnap pedig a parasztkórusok márki találkozóján léptek fel sikerrel. A legszívesebben a rá­diószereplést emlegetik itt, Nyírkátán. A Kossuth rádió „Muzsikáló képeslapok” cí_ mű műsorában egy kánont és egy lengyel népdalfeldol­gozást mutatott be a pa­rasztkórus. Jurkó Pál kottatárában még érintetlen lapok is fek­szenek. Kodály-művek, szat­mári népdalok: ezek az együttes repertoárjának újabb darabjai. A kórusiro. dalom nagy magyar mű­vészének darabjai és a szat­mári nép magnószalagra mentett értékes dalai ha­marosan felcsendülnek a művelődési házban és sze­reznek újra meg újra hír­nevet a nyírkátai paraszt­dalosoknak. Izgalmas, meleg líraiság- gal megalkotott regény A bolygók visszatérnek. Zalka Máté, megyénk szülötte, a nagy internacionalista harcos és író ebben a művében azoknak a magyar vöröska­tonáknak állít méltó emlé­ket, akik vérüket hullatták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomért, a mut'.kások- parasztok hatalmának kiví­vásáért. A bolygók visszatérnek részben korhű rajz, hőseinek egy része élő személy. Az események bonyolításában azonban nem teljes egészé­ben ragaszkodik az író a történelmi események hiteles követéséhez. Ennek részben az az oka, hogy Zalka Má­té a harmincas években ir­ta ezt a regényét, ezért ér­ződik munkájában a har­mincas évek hangulata, prob­lémái. Mindezek ellenére Zalka Máté könyve a ma­gyar internacionalisták hősi küzdelmének magas színvo­nalú, érdekfeszítő feldolgozá­sa. Talán legközelebb Kari­kás Frigyes, 39-es dandárjá­hoz áll. Korbély János, a szabolcsi cselédből lett vö- roszászlóaij parancsnok és Zalka Máté Sárközi Zsigája, a Mándi nagyságosék kocsi­sa nemcsak osztálytestvérek, ha nem jellemük, népi böl­csességük, kemény, de em­berséges egyéniségük is ösz- szeköti őket. A messzi orosz földön játszódik a regény legtöbb cselekménye, a 3. internaci­onalista ezred katonáinak kalandos, sok tanulsággal szolgáló helytállását, jelle­mük, forradalmi egyéniségük formálódását, a haza iránti férfias rajongást, egyben az orosz munkások-parasztok harca :ak osztályharcos pár­tolását rajzolja meg nagy művészi erővel. Zalka Máté helyzet és jellemalkotásai, a sokágú és bonyolult tartal­mú események biztos kezűi irányítása, kibontása, ezek mellett az emberi momentu-! mok, ko< .fliktusok ábrázolá­sa nemcsak kiváló politikai! érzékről hanem kiváló írói 1 Megjeleni a Nemzetközi Szemle augusztusi száma Az új szám vezető cikke a Varsói Szerződés tagállamai­nak bukaresti tanácskozását elemzi Egyetértés és Szolida­ritás címmel. Az esemény változatlanul a nemzetközi politikai érdeklődés hom ok­terében áll. Hasonlóképpen fontos kordokumentum az Izvesztyijából átvett cikk: Vietnam igaz ügye győzni fog. Ebbe a témakörbe tar­tozik a Newsyeek munkatár­sának, Emmet John Húg hesnek Vietnami helyzetkép című írása is. A híres USA publicista. James Reston — Johnson és a komolyabb válság címen írt elemzést az amerikai elnök politiká­járól. Nélkülözhetetlen el­igazító cikk Púja Frigyes A fejlett tőkésországok mun­kásmozgalmának újabb je­lenségei c. tanulmánya. A további nagy figyelmet ér­demlő írások: Az Olasz Szo­cialista Párt jobbratolódá- sának okai (Holodkovszkij), Néhány megjegyzés az afri­kai államcsínyek margójára (Alleg), A keresztények és a marxisták párbeszéde folytatódik (Hollitscher). A színvonalas folyóiratot a szokásos rovatok és az igen hasznos nemzetközi eseménynaptár egészíti ki. erényekről, megfigyelőképes­ségről tanúskodnak. Sárközi Zsigmond, „a rápolti illető­ségű” orosz hadifogolyból lett internacionalista harcos a regény egyik legszimpatiku­sabb alakja, ő képviseli a józan emberiességet, a pa­rasztember bölcsességét, aki nemcsak ízletes szatmári gu­lyással örvendezteti meg baj­társait, Blaut, a nyírbaktai vöröskatonát, Garát, az ez­redparancsnokot, hanem a nézeteltérések elsimításában is oroszlánrésze van. Nemcsak fegyverek dördül­nek el a könyv lapjain, nem­csak a forradalmárok vitái csapnak magasra, hanem sok emberi érzés is kibontako­zik a regényben. Zina és Gara szerelme, emberi fel- tárulkozása. a jellemek sok­oldalú fejlődésének ismereté­ről tanúskodik. Valóságos freskóját akarta megfesteni irodalmi eszközökkel Zalka Máté a 19-es eseményeknek, nem feledkezve meg Sza­muely Tibor moszkvai út­járól, a magyar vöröskato- nákka! való találkozás pilla­natainak megörökítéséről, a fegyverrel hazainduló és az ellenséggel vívott kemény csatákban hősiesen helytálló szabolcsi, szatmári munkások, parasztok viszontagságairól. A regény sajnos befejezet­len, a kézirat megszakad, mégsem érezzük, hogy él­ményünk nem teljes, hogy nem kaptunk megragadó képet erről a nagy kor­szakról, egy nagy forradal­már emlékeinek meleg tü­zű, igen emberi tolmácso­lásával. Páll Géza Szilágyi Szabolcs Forró siker Lengyelországban Beszámoló a Mátészalkai Cigány együttes turnéjáról Uj KÖNYV Zalka Máié: A bolygók visszatérnek 1966. augusztus 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom