Kelet-Magyarország, 1963. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-12 / 135. szám

Ember és táj - együtt változnak FORUM Nyírparasznyán, ezen a ti­pikus nyírségi tájon szinte mindig fúj a szél. Felkavar­ja, felkapja a homokot, és az éles szemcsék roncsolják a zsenge növényeket, kikez­dik a házak falát is. Az utcán terebélyes, hús árnyékot adó fa alatt ember­gyűrű. Beszélgetnek. Köztük Szabó György, kö­zépmagas, vállas ember. Kéz­mozdulatai fürgék, lábai an­nál lassúbbak. A bal lábát szinte vonszolja. A re izma fájdalmasan megrándul. — Beteg az egyik lábam — mutatja —, trombózist kaptam. Ha egy kicsit meg­pihenek, nehezemre esik a járás. — Aztán hozzáteszi: — De ha munkáról van szó, még ezt is elfelejtem. Csak hát a kor..; Már túl van a hatvanon, mégis fiatalosnak látszik — Hát nem olyan egyszerű a dolog — mondja: — Ami a külsőmet illeti, ezzel nincs is baj. De belsőleg... Nemcsak arra gondolok, hogy az orvos azt mondta: ha egy kis daga­nat a szívembe jut, örökre el­alszom, hanem arra is; nem mindig éreztük magunkat ilyen jól a szövetkezetbem Mint jómódú középparaszt, új házat, tizennégy hold föl­det, szép jószágéi lomáryt mondhatott magáénak. A fa­luban jó gazda hírében k állt. 1930-ban jött a fordulat...' Sok vívódás, álmatlan éjszaka kö­vetkezett. Vajon hogy lesz? Bár a tsz egyik vezetőségi tagja, mégsem érezte magát sokáig otthonosan a szövetke­zetben. A betegsége bántotta, izgatta a legjobban. Még oda­haza, az övében, csak-csak el­dolgozgatott, de a szövetke­zetben, az más. De élni kell! Az új kerekedett felül. „Ha beléptem, hát Itt kell jobb életet teremtenem...” A be­tegségére már egyre keveseb­bet gondolt. Amilyen vona­kodva fogadta az újat. olyan érdeklődő lett később. Betegsége ellenére a mun­kában is megállja a he­lyét. A növénytermesztésben dolgozik, s tavaly is három­száznál több munkaegységet teljesített. — Most látom csak igazán, mit jelent nagyüzemi módon gazdálkodni — mondja. — Rájöttünk: nem tizennégy holdon, hanem kétezren felül gazdálkodunk és 280 tag megélhetéséért kell felelőssé­get vállalnunk. Ez olyan fel­adat, ami nagyon igénybe ve­szi az ember tudását, akara­tát is. A gazdálkodásban telgyü- lemlett tapasztalata már ott van a közösség asztalán. Min­dig azokhoz az emberekhez tartozott, akik kételkedők voltak, de hamar felismerték a lehetőségeket. Sokat vitat­kozott ő azelőtt, még a járási párttitkárral is, ha valamit nem jól látott. — A mi határunk egy ré­sze olyan, mint a sivatag, de gyümölcstermesztésre nagyon jó. Százharminc hold új tele­pítést végeztünk az idén, amit körülkerítünk majd. Meg 20 hold szólót. De azt is tudjuk,- hogy nemcsak gyümölcsöt esznek az emberek. Okosan gazdálkodva tudunk, itt mást is termelni, kukoricát, burgo­nyát, takarmányt Meg sok jószágot neveim, sertéseket hizlalni. Már az idén jó alap­ja lesz a 33 forintos munka­egységnek. Aztán jövőre, még • több lesz a gép, és minden évben többet szelídítünk meg a homokvilágból. B. L. ségi foka. A termelőszövetke­zetek házi építő brigádjai a legeredményesebbek a munká­ban, viszont az építőipari vál­lalatnak van még legtöbb tar­tozása. Legtöbb gond éppen ott van, ahol a munka a legidő­szerűbb lenne: kevés még és nem a legmegfelelőbb a desz­kaanyag, késedelmesen szállít­ják a nádat. A deszka több­nyire nyers, a száradás követ­keztében elhajlik, „megvete­medik”. , Tetőfedő nádat a pajták fe­lére biztosítottak központi készletből. Terv szerint. 1,4 millió kévét. Ebből június ele­jéig mintegy 900 ezer kéve ér­kezett meg. A kisvárdal, nagy- kállói járásokban még alig kapták meg a tervezettnek egyharmadát, A pajták fedése nem köny- nyű feladat a termelőszövet­kezetekben: nem csak a ter­vezett szalmát szükséges biz­tosítani, hanem az esetleg majd hiányzó nádat is más fedóanyaggal kell pótolni. A szalmával való fedést leg­több helyen aratás-cséplés után kezdik meg. Viszont szükséges takarékosan bánni a tárolt szalmák almozásával most is, hogy minél többet hagyhassanak belőle a tetőfe­déshez. Június 15-től szabad szén »gyűjtés az ittak mentén, az árokpartokon I Rövidesen szállítjuk az uborkát is Jól jövedelmez kertészetünk a tagságnak és a közösnek is. Az év végéig 700 ezer forint bevételre számítunk konyha­kertészetünkből. Tavasz óta rendszeresen szállítunk piacra zöldségféléket. Eddig 19 ezer fej salátát, 17 ezer csomó zöldhagymát, 17 mázsa spe­nótot, fél mázsa gombát, 680 csomó új karalábét és 1 má­zsa tököt értékesítettünk. A következő hetekben is fo­lyamatosan hozzájárulunk a város zöldségellátásához. Több ezer csomó retek, újhagyma és karalábé, 20 ezer fej sa-, láta, 300 kiló gomba, 10 má- csa tök kerül kertészetünkből a fogyasztókhoz. Rövidesen uborkával és újburgonyával is ellátjuk Búza téri elárusító helyünket. Rendszeresen viszünk piac­ra tojást és baromfit is. Az utóbbiból eddig 10 ezer da­rabot adtunk el, és még ugyanennyit kívánunk értéke­síteni folyamatosan. Most két hűtőkocsi rako­mány újhagymát indítottunk útba Csehszlovákiába'. A terv szerint karalábét, paradicso­mot és parikát is szállítunk csehszlovák megrendelésre. Kovács Zoltán Vörös Csillag Tsz, Nyíregyháza. Kulíúrmunka a termelőszövetkezetünkben A tarpai Győzelem Terme­lőszövetkezet elnöke a köz­ségi művelődési tanács ülé­sén értékes javaslatokat tett a kultúrmunká kibontakozta­tására. Olyan' bizottság létre­hozására tett javaslatot, amely megvizsgálná a kultúrmunká hatását a termelésre, erről a munkáról a következő ülésen beszámolna és a további mun­kát meghatározná. Elmondotta, hogy a terme­lőszövetkezet függetlenített kultúrfelelőst .állatott be, de ez a munka olyan embert kí­ván, aki megfelelő szákkép­zettséggel, . hozzáértéssel ren­delkezik, megvan a kellő szer­vezőképessége és előbbre tud­ja vinni a kuítúrmunkát a termelés érdekében. Óriási feladatok várnak a tsz kul- túrfelelÓ6ére. Meg van a le­hetőség arra, hogy a csibe­nevelésnél, az állattenyésztés­nél és a kertészetben ifjúsági szocialista brigádok alakulja­nak, csak ezt összefogni, szer­vezni kellene. Az itt dolgozó fiataljaink többsége elvégez­te nemcsak az általános is- •kola nyolc osztályát, hanem a mezőgazdasági továbbképző iskolát is. Ezekkel eredmé­nyes munkát * lehet végezni. Ez annál is inkább lényeges, mert napjainkban a fiatalok foglalkoztatása alapvető fél­adat a mezőgazdaságiban. Nem véletlen az, hogy a termelőszövetkezet elnöke — ha már áldoznak rá — ra­gaszkodik egy olyan fcultúr- felelőehöz, aki megfelelő fel- készültséggel rendelkezik, hi­szen a fiatalok nevelése, kul­turáltságuk magasabb szintre emelése mellett szervezni, irá­nyítani kell a különböző szak­körök • munkáját, szakmai to­vábbképzéseket, és ide bevon­ni a szakembereket, akik a termelőszövetkezetben dolgoz­nak. Ezek a feladatok azonban nem egyedül a termelőszövet­kezet feladatai. Ebben segít a művelődési tanács, amely át­fogja az egész község kultu­rális és népművelési munká­ját, s azt irányítja is. Kecskés István Méhészek — Eredményes munkát végez az Országos Méhészeti Szövet­kezeti Központ ófehértói mé­hészeti telepe. Feladatuk: egészséges méhcsaládok te­nyésztése, amelyekkel aztán ellátják az ország termelőszö­vetkezeteit. Ebben az eszten­dőben megyénkben 200, He­ves megyei termelőszövetke­zetek részére 130 család mé- het adott át a telep. A környező baktat erdő és Sikeres hanoverseny A Nyíregyházi Állami Zeneiskola ének tanszaká­nak növendékei szombaton este tartották szokásos év végi hangversenyüket « TIT újjáépített helyiségé­ben. A hangversenyt . Vikár Sándor igazgató nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy az énektanulás meny­nyire nemesíti az emberi lelket és fejleszti az eszté­tikai érzéket, majd azon reményének adott kifeje­zést, hogy a TIT új termé­ben ezentúl számos tanári és növendékhangversenynek leszünk hallgatói. A megnyitó után az is­kola énekszaikos növendé­kei Szálkayné Győr ff y Ju­dit zongoratanárnő kísére­te mellett klasszikus és ro­mantikus dalokat, op>ra- áriákat és duetteket adtak elő. A jelenlévők vastaps- sál jutalmazták a kiemel­kedő művészi produkciókat. örvendetes, hogy az évek óta ismert felnőtt eveke- sek — Kristófné Nádasdy Erzsébet, Jévorné Jobbágy Erzsébet, Molnár Sándor és Tóth István — mellé új fiatal tehetségek sorakoz­tak fel. Tehetségével külö­nösen kitűnt Szász Judit, Bodolóczky Mária, Kovács Ilona és Takács Katalin énetkszáma. Az elért siker a növen­dékek és Áginé Bocskai Ibolya tanárnő fáradságos munkájának eredménye. Babka József zeneiskolai tanár versenyben a gyümölcsösök jó lehetőséget nyújtanak méz termelésére in, amelyből jó közepes ered­mény mutatkozik. Jelenleg mintegy 680—700 családot ke­zel az ófehértói méhészeti te­lep 7 dolgozója. A központ — az országban levő 5 telepe között — ver­senyt hirdetett, amelyhez csat­lakoztak az ófehértóiak is. Kricsfalussy Béla tudósító. 3. Az első világháborúban 1914. augusztus elején ki­tört a háború. Bálint öcsé­met azonnal behívták. (Azon a tavaszon sorozták be.) En­gem, ahogy már említettem, első sorozaton nem vettek be katonának, a karom miatt. Az öcsém mint rendes sorkatona vonult be augusztusban, né­hány napra a mozgósítás után. Ugyancsak 14 őszén engeroet is besoroztak végül, de be­hívni csak 1915. márciusában hívtak be katonának. A 11-es honvédekhez, Munkácsra vo­nultam, de ott nem marad­hatott a zászlóalj sokáig, mert az oroszok gyorsan jöttek át- felé a Kárpátokon. Ennek az ezrednek egy zászlóalja volt Munkácson, a másik kettő pedig Ungváron. Pár nappal azután, amikor bevonultam, a harmadik zászlóalj elköltö­zött Munkácsról Jászberény­be. Ott kaptuk meg a zsá­voly nadrágot is. Vonultunk aztán minden­nap a gyakorlótérre. Siettek a kiképzéssel, mert szükség volt a fronton a katonákra. Minket is, akiket márciusban behívtak, már május vala­melyik napján elindítottak Galíciába, a frontra. Bevago- néroztak bennünket a jászbe­rényi állomáson, és Irány a front. A következő napokon már egy kevés kiképzést kaptunk. A terepviszonyokhoz képeztek ki bennünket. Június valame­lyik napján pedig levittek bennünket az első vonalba. Azaz hogy nem is nappal, hanem éjjel. Felfejlődtünk rajvonalba, és amikor reánk virradt, akkor vették észre még a tisztek Is, hogy nem jól vagyunk felfejlődve, mért nem szemközt vagyunk az oroszokkal, hanem a jobb- szárny van feléjük. Jött a pa­rancs, hogy: balszárny kika­nyarodni! Én is, mivel a ki­csi emberek közé tartozom, a balszámyon vqjtam. Akkor már a nap is jó magasan volt, és fényes nappal, amíg a he­lyes irányt felvettük, kaptunk olyan gépfégyvertüzet, hogy a kétszázegynéhány emberből a fele sem maradt élve. . Visszavonultunk aztán egy erdő szélére. Ott azt a paran­csot kaptuk, hogy beásni ma­gunkat. De Vértes főhadnagy úr már nem volt velünk. Nem tudom, hová lett, megsetoe- sült-e vagy meglógott, elég az hozzá, hogy egy hadnagy volt velünk. A nevét most már nem is tudom, csak annyit tudok róla mondani, hogy ez aztán már összeszedett ben­nünket. Mindennap támadni akart velünk. Bizonyára avan- gyérozni akart, a mi bőrünk­re. Ott, az erdő szélén, ahol beástuk magunkat, kaptunk olyan ágyútüzet, hogy alig maradtunk néhányan. A többi vagy elpusztult vagy megse­besült. Már ebben az Időben na­gyon rosszul kosztoltak ben­nünket. Ügy volt a menázsi, hogy ebédre tökleves, egy ke­vés pacallal benne, vacsorára meg pacal nélkül. Reggel pe­dig egy kis zupa. Elindult velünk a vonat is­mét, Olaszország felé. Ekkor egyetlen földim jött velem csak, egy pásztor fia, Zám Fe­renc. A kosztunkkal nem dicse­kedhettünk, mert már legin­kább csak a Hindenburg- zöldség járta a kendért nap nap után. Abból sem kap­tunk eleget. Csáktornyánál hagytuk el a hazát. Itt, ezen a vidéken na­gyon sok tarlórépát termel­tek. Amikor állt velünk a vonat, hát kiugráltunk a va­gonból, és ölszámra hordtuk a répát a vagonba. Azzal pó­toltuk a királyi kosztot. A Hindenburg-zöldségnél még mindig többet ért. Elvanatoztattak bennünket Udine mellé, egy kis város­ba, Palmanovára. Ezután hamarosan elérke­zett a piavei átkelés ideje. Én, hogy rohamista kiképzé­sen is átmentem, mindjárt a támadás reggelén roham járőr parancsnok lettem. Most már kaptunk rumot is, enni is volt bőven, hagy vígabban menjünk a halál torkába. (Itt sebesültem meg má­sodszor.) A hadtápnál kaptunk enni, és azután vártunk, amíg egy­más után sor kerül mindegyi­künkre, hogy átessünk az or­vosi vizsgán. Mert itt átvizs­gáltak minden sebesültet, és csak azután küldték tovább, kit hová. Ream is sor került aztán. Egy segédorvos megvizsgált, de azt mondja, mikor meg­látta a sebemet, hogy nem én magajn lőttem-e meg maga­mat. Azt mondtam neki: — Hogyan gondol ilyesmit rólam? Hiszen nem volt rá szükség, hogy az ember maga lője. meg magát. Jött ott a golyó, mint a zápor! Lájbakban kórházba vittek, és ott már lápiszol ni kellett a sebemet. Annyira el volt mérgesedve, hogy attól fél­tem magam is, hogy a brant esik bele. Meg volt feketedve, már nemcsak a kezem feje, hanem felfelé a csuklómon át a karomhoz. Itt Lájbakban később kikezelték, hogy gyó­gyulásnak indult. Szeptember utolján már elküldték Jász­berénybe, a Káderhez. Berényben még lábadozóba kerültem, és orvosi vizsgára jártam, pár hét múlva pedig onnan a lábadozóból elküld­ték engem tizenkét emberrel Szolnokra, a káposztasavá- nyító gyárba dolgozni. Már jól benne voltunk az október­ben, mikor ez történt. Mivel én őrvezető voltam, én vol­tam a parancsnok. De külö­nösnek tűnt az, hogy nekem puskát és néhány töltényt is adtak. Másnap kimentünk Szol­nokra, jelentkeztem a gyár­igazgatónál, hogy megérkez­tem tizenkét emberrel mun­kára. Itt dolgozgattunk aztán nap nap után, nemigen hagy­va el a gyár területét, legfel­jebb cigarettáért ha kiment néha egyik vagy másik baka. Nem is igen tudtuk, hogy mi történik odakint a nagyvilág­ban. De október utolsó nap­ján én is kimentem, hogy szétnézzek a városban. Ketten mentünk együtt. Ahogy me­gyünk a járdán, még alig hagytuk el a gyárat két. blokk­ra, jön velünk szembe két fiatal fiú, olyan tizennégy- tizenöt évesek. Amikor egész közel értünk hozzájuk, az egyik csak hozzám lép, és le­szakította a csillagomat mind­két oldalról. És közben azt mondja: — Katonák, forradalom van! Vagy magok még nem is tud­ják? Menjenek ki az állomás­ra, megtudnak mindent. Ne is jöjjenek már vissza, hanem menjenek haza! Erre én azt mondom a két fiúnak: — Ejnye, öcsém, de kedvem szerint szóltál! císak én biz­tos szeretnék lenni, hogy úgy van, ahogyan mondod! Az mondja a fiú erre: — Tessék szétnézni, és győ­ződjön meg róla! A cimborához fordulva, an­nak mondom, hogy menjünk kijjebb az állomás felé, hogy mi van hát. De nem messze mentünk, mert láttuk az ut­cán is, hogy az egyik szegény egy tehenet vezet, a másik- egy disznót hajt maga előtt Azt mondom a cimborának: — Menjünk, hallod, vissza a gyárba, értesítsük a többit is, hogy mehetnek haza, ki hová való. Majdnem futva mentünk a gyárig. Persze, hogy a többiek nem mondatták maguknak kétszer, hogy mehetnek haza­felé. Mindjárt összekapták, amijük volt, és mentünk együtt ki az állomásra. No, itt az állomáson volt még igazán teljes a felfordu­lás! Egész vagonra való alma szétszórva a sinek között, a krumpli azonszerint, és sok más egyéb is szétszórva min­denfelé. En puskát és töltényt kap tam Jászberényben — mint már említettem —, a hátizsá­komban pedig volt négy da* rab világító rakéta is, amit még a frontról hoztam ma­gammal. Ezeket haza akartam vinni, puskát, töltényt és a rakétákat, gondolva 1 arra, hogy hátha lesz még rá szük­ség odahaza is. (Folytatjuk.) 1963. június 12. fi munka neheze: a tetőfedés A megye termelőszövetkeze­teinek az építkezései között egyik legnagyobb horderejű vállakózás az 1333 darab — 4000 hold termését befogadó — dohánypajta idejében való felépítése. Ezeknek a pajták­nak 50—70 millió forint ér­tékű dohányt kell az idei nyár végén befogadniok, hogy a termés jó minőségben kerül­hessen értékesítésre, ezáltal a szövetkezeteknek — az ál­lami segítséggel együtt — már az első évben visszatérítődjön a beruházás. Az építkezések — a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyán kapott tájékoztatás sze­rint — a körülményekhez ké­pest megfelelő ütemben ha­ladtak eddig: mintegy két­száz pajta elkészült, az épít­mények több mint felének 50—80 százalékos az elkészült­Sok ezer holdra tehető a közutak mentén, árokparto­kon húzódó gyepterület, amely az idén különösen dús füvet termett. A Földművelésügyi Minisztérium utasítására most a megyei tanácsok rendelke­zést adnak ki arra, hogy ahol az utak mentéről, árkok part­iáról a fűtermést június 15-ig nem kaszálják le, a füvet bárki, teljesen ingyen ietg Há­ríthatja, elszállíthatja. Az intézkedés elsősorban a téli takarmánykészletek gya­rapítását, a lehetséges jósar- jútermést szolgálja'.

Next

/
Oldalképek
Tartalom