Kelet-Magyarország, 1963. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-18 / 114. szám

Pillanatkép a jégesőben Lompos, fekete viharfelhők gyülekeztek Lövőpetri felett. Megnőtt a csend, ember, állat igyekezett fedél alá húzódni. Csak a dohányos brigád tevé­kenykedett a melegágyaknál — palántázáshoz készülődtek, nerri is igen vették észre, hogy vihar készül. Talán ezért, ki tudja, annyira megijedtek, amikor megdördült az ég, s hirtelen-váratlan ömleni, zu­hogni kezdett a jégeső, hogy csapot-papot, kitakart palántát otthagyva, menekültek tető alá. A palánta pedig ázott, gyen­ge levélkezdeményeit tördel­te, lyukgatta a jég, egyikük se gondolt vele, csak magukat, ruhájukat féltették... Néhányukban azért megdob­bant a szív: mi lesz a do­hánnyal? — de a többiek le­intették: hagyd, pacallá akarsz ázni?! Kői Gusztáv állattenyésztési brigádvezetőt és Batári Istvánt is ott crte a jégvihar a me­legágyak körül, pk azonban nem futamodtak meg — kap­kodva, gyorsan takargatni kezdték a palántákat. Két em­ber versenyzett <t viharral a 40 holdra elegendő palán­tákért — pillanat alatt bőrig áztak, de küszködtek, ' lohol­tak, dolgoztak a lélegzetelál­lító esőben. Később néhány dohányos is kiszégyenkezett az esőre, segí­teni a mentésben. Így csak ke­vés palánta sérült meg... De mi lett volna, ha Kői Gusztávot és Batári Istvánt nem ott éri a vihar — vagy ha ők is úgy vélekedtek volna, mint a dohányosok?.., R. J. A Nyíregyházi Városi Ta­nács VB Építési és Közleke­dési Osztálya új módszert ve­zetett be a dolgozók ügyeinek intézésére. A történet kezdő időpontja: 1959. nyara. Befejezése: bi­zonytalan. Szereplők: Együd István pénzügyőr szakaszvezető Nyíregyháza, Szabolcs u. 1/b. szám alatti lakos nőtlen, va­lamint a Nyíregyházi Váro­si Tanács VB Építési- és Köz­lekedési Osztálya. Történet: Együd István 1959. év nyarán lakásépítési szándékkal telket vásárolt Nyíregyháza, Vécsey u. 20. szám alatt. Erre azért volt szüksége, mert a pénzügyőrök csak akkor kaphatnak nősü- lési engedélyt, ha főbérleti Lakással, vagy személyi tu­lajdonban álló lakással ren­delkeznek. Együd Istvánnak lakása nincs és állami erőből épülő lakásból belátható időn belül nem jut lakáshoz. Meglepő fordulat Együd a házhely megvásár- lásg előtt bement az osztály­ra, megkérdezte nem esik-e a terület városrendezés alá. Kedvező választ kapott Ezek után megkötötték a szerző­dést, beadta telekkönyvezés- re. A telekkönyv nem foga­natosította a tulajdonjog át­ruházást, mivel azt az osz­tály nem hagyta jóvá. Együd 1959. június havában benyúj­totta a szerződést az osztály­hoz jóváhagyásra. Mivel a csatolt térkép méretaránya TBbb, mint egymillió darab különböző láda van előké­szítve a nyíregyházi Göngyöleg Ellátó telepen. Háncsból készítik azokat a rekeszeket, melyekben majd Nyugat- Németországöa szállítják az almát. Hammel József felvétele. nem volt megfelelő, azt a* osztály nem hagyta jóvá. Űj méretaránynak megfelelő tér­képet készíttetett és ismét be­nyújtotta jóváhagyásra. I960 januárjában közölték 'ele, hogy nem hagyják jóvá, mert a terület kisajátítás alá ke­rül. Ezt megelőzően a kedve­ző felvilágosítás alapján meg­kezdte az alacsony fekvésű telek feltöltését, építkezési anyag odaszállítását, kerítés építését. Mikor közölték a ti­lalmat, akkor új telek kije­lölését kérte. Hurcolkodás, reménykedés 1991. évben írásban, határo­zatban kijelölt részére az osz­tály egy új telket a Buka­rest utcán és az írásbeli ha­tározatban felhatalmazta az építkezési előkészületek meg­kezdésére. A telket birtokba is adták részért?. Ennek alap­ján, a korábbi telekről min­dent áthordott, ami moz­gatható volt, így a kerítést, vályogot stb-t és az enge­dély alapján megkezdte az építkezés előkészületeit is. A kerítést ismét felépítette, ku­tat, WC-t, felvonulási épüle­tet építtetett Majd 1962 má­jus havában a telkén megje­lent a Nyíregyházi TITÁSZ, kivágta a kerítést és egyéb kárt okozott a meglévő épít­ményekben. Együd előbb a TITÁSZ-hoz fordult. Ott sen­ki „semmit nem tudott” az ügyről. Majd az osztályhoz fordult Ekkor szóban közöl­ték, hogy oda csak emeletes családi ház építhető. Ez a ki­kötés az 1961. évben részére kiadott engedélyben nem volt benne és azóta sem közölték vele. De mi lesz a kárral? Együd birtokháborítási pert indított a TITASZ ellen, amit meg is nyert A per vége: a TITÁSZ 24 órán belül tarto­zik olhurcolkodni, az okozott kárt megtéríteni. A TITÁSZ elhurcolkodott, de az építke­zést Együd nem kezdhette meg. Töprengés a Simonyi Óbester utcán Erre ismét kérte, hogy most már végleg olyan telket je­löljenek ki, amire építkezni is lehet. 1963. év elején nagy huzavona után kijelölték im­már a harmadik telket a Si­monyi Óbester úton, azt a helyszínen megmutatták, bir- tokbaadták, de írásbeli hatá­rozatot erről mind a mai napig nem kapott Együd; Igaz, ezek után, hogy kap-e, vagy sem...? Házhely van és még sincs. A kérdés most már csak az, hogy: 1. mikor lesz ház­hely végleg? 2. ml lesz a kár­ral, mert a TITÁSZ alku­dozik? 3. mikor lesz a lakó­ház felépítve? 4. és meddig él még a bürokrácia? Ángyán Zoltán. sebb hegycsúcsokat, és így szól Ernőkéhez: — Odanézz, Emőke, ahová mutatok, mert mindjárt kapsz egy pofont! Minden Áron és családja az utolsó nap megmássza a hát­ralékos két kilátót, emléktár­gyakat vásárol, megfürdik, bú­csúzik, és futva éri el a vona­tot. A papa zsebében hat ké­peslap van, ezeket már nem ért rá megírni. Ha megkérde­zik, hogy nyaralt, Minden Áron így válaszol: — Nézd, az a fontos, hogy három hétre kikapcsolódtunk. Különösen a gyereknek tett jót. Emőke, mondd, hogy jót tett neked, mert mindjárt kapsz egy pofont! Kétszer a nyilvánosság elölt Negyvenfokos hőségben — Napi ötven forduló két mázsával — Fegyelmi és kitüntetés Az őntőkemence égbenyúló kéménye okádja a füstöt. A rácsozoít üvegtetőn áttörő napfény hidjában csillog vil­log a milliónyi vaspor. Fél­meztelen, izmos, kormos mun­kástestek fénylenek. Kövér veritékcseppek hullnak ie homlokukról. Mint a szén és vasportól megfeketedett pa­takocskák futnak le mellü­kön, hátukon. Negyvenfokos a hőség. Birkóznak vele és az anyaggal. Több mázsás vaskereket öntenek a felvo­nóba. Egyik most az emelő szerkezethez nyúl, s a ha­talmas csésze elindul a ma­gasba. Egy ponton megáll. Befelé libben, s tartalmát elnyeli a kupoló nagy gyom­ra. Láng csap ki. I testsúly négyszeresét Á főidről figyelő parányi és hatalmas emberek tekinte­te találkozik. Várják a kö­vetkező adagot. A bejáratnál apró, sovány ember tűnik fel. Az erek kidagadnak a nyakán, karjának izmai fe­szülnek, amikor a mérlegre tolja a kétszáz kilót. A vas- talyiga sír. Berta János kie­gyenesedik. Várja az ered­ményt. Csaknem húsz esz­tendeje dolgozik itt a kupo- lónál Hsebb megszakítások- kal. •— Mehet — szól a mérle­gelő. Az élénk szemű Berta Já­nos lehajol. Teleszívja tüde­jét levegővel. A bőr tenyér­védőt megigazítja kezén s emel... Néhány pillanat, s már el is készült az újabb adag. A szerkezet emel, s elindul a vas a magasba... Berta megfordul, s hozza, tolja a terhes vastargoncát. — Naponta ötvenszer for­dulok. Egyszer egyszer 200 kilóval. Erő? — néz rám — nem az kell ide elsősorban, hanem akarat, figyelem, ügyesség. Nem vagyok vala­mi súlyos ember — moso­lyog, — Most mértem ma­gam. 54 kiló vagyok csupán. Majd négyszeresét tolja, emeli egy fordulóra. Társadalmi bíróság elélt — Nagy figyelem kell Ide kérem — mondja. — Négyen dolgozunk egy brigádban. Ha valamelyikünk ront valamit, négyen érezzük. Ha nem etetjük megfelelően a ke­mencét. nincs meg a hőfok, a vas megszilárdul, s ez már öntésre nem alkalmas. Az öntők meg káromkodnak, szidnak bennünket. S egyszer ez Is megtörtént Berta Jánossal, a Kisvárdai Vulkán munkásával. Pirult az arca, szégyenében szere­tett volna a földbe bújni a szaktársak előtt, akik ott vol­tak az ebédlőben. Szem és fültanuként hallgatták a tár­sadalmi bíróság tárgyalását. — Én vittem oda az ügyet — így Szabó István a szürke öntöde üzemvezetője. — Nem dolgoztak jól. Leültek újsá­got olvasni, a Bácskái Pali­val. Miattuk nem volt önt­hető a vas. Utána aztán nagy volt a megbánásuk. — Hogyne (— szól közbe Berta. — Hisz nem voltam én még ilyen helyen soha. Még a polgári életben sem. — Jobban szégyellik ezt. mintha a járásbíróság tár- gyata volna — veszi át a szót az üzemvezető. — Olt csak néhány ember tudja meg, itt viszont az egész gyár. Volt aki azt mondta, inkább elmegy a gyárból, de ő nem akar oda kerülni. — Bántott engem is a lel- kiismenet — magyarázza Berta. — De nem futamod- tam meg. E pillanattól arra törekedtem, hogy a legszigo­rúbban betartsam a techno1 lógiai fegyelmet. Rám na­gyon hatott a dolog. Figyel­meztetés volt a számomra. Igyekeztem is a csorbát ki­köszörülni. „Láncolt még a csatorna is“ Reggel hat órakor, mikor megszólalt a munka kezde­tét jelző sziréna fülében ott csengett Molnár Istvánnak < a társadalmi bíróság elnökének a szava: „Berta János a technológiai fegyelmet meg­sértette, kárt okozott, s ezért a • Munkátörvénykönyv 113. paragrafusának 2. bekezdése alapján fegyelmi büntetés­ben részesítem.” — Vigyáztam is a Kémem cére. hogy állandóan téléjá- rattal működjön. Meglegyen a vas hőfoka, hogy a legjobb minőséget biztosítsuk az ön­tőknek. S peregtek a napok, hetek, hónapok. Több mint egy esz­tendő múlt el a társadalmi bíróság tárgyalása óta. Volt eset aztán, amikor nem a munkások, hanem á gyenge minőségű, apró koksz miatt befagy a vas, s önthetik a homokba. Leáll a részleg, s idő, energia vész karija. Még maga a csoportvezető is félt! — Ne tessék megijedni mig engem itt látnak — bíztatta akkor az akaraterős Berta. — Még a kemence lábát Is kié­getjük — viccelődött vele, s mint a táltos úgy dolgozott. R mikor esanolásra került a sor, csupa figyelem volt a brigád. Vajon igaza lesz-e a kis Bertának? S csapoltak. Folyt a vas, valósággal lán­golt még a csatorna is. A meztelen testű, maszatos arcú munkások szeme ragyo­gott. A vállát veregették Berta Jánosnak. — S így fog ez menni mű­szak végéig? — várt a biz­tatást a csoportvezető. — Még jobban — mosoly­gott Berta. Szereljük az igazságot Nem is volt semmi hiba. Mégis furcsa érzése támadt, amikor egyik alkalommal újból szóba került a neve. Már azt hitte, valami hibát vétett. Emlékezetben vissza­pergette a több mint tizen­két hónap munkáját, az ese­ményeket, de nem talált semmi olyasmit, amiért el­marasztalhatnák. — Valamelyik biztosan be­köpött, hogy nagy szájú va­gyok. — fordult meg fejében. — Erre gondoltam — vallja. — Mert nem tűrtem a laza­ságokat Őket akartam véde­ni, hogy ne kerüljenek oda, ahol én voltam. Ez lenne a köszönet?! Orbán Sanyi hozta a hírt: Berta Jánost kitüntetésre ja­vasolták. Nem akarta hin­ni. — Én javasoltam a kitün­tetését is — néz rám Szabó István üzemvezető. — Talán furcsának tűnik. Mi szeret­jük az igazságot — magya­rázza. — ö tűnt ki a többi közül. Nemcsak a műhely­ben. hanem az üzemben is megvitattuk. Mindenki előtt, nyiltan! S ma Berta János a vasas szakma kiváló dolgozója. És reggelenként már más­képpen mosolyog rá a mér­legelő, amikor a nehéz vas- talyigát elébe tolja. Megnőtt a szemében ez az ember. Farkas Kálmán Miért nem nősülhet még mindig Együd István pénzügyőr Kálvária telekvásárlás után — Amikor a térkép elkészült Vándorló életmód a bürokrácia jóvoltából Az idén felülvizsgálják 72 község határát A földvédelmi törvény végrehajtása DR. VITYI NÁNDOR NYILATKOZATA A Minisztertanács foglal­kozott a mezőgazdasági ren­deltetésű földek védelmére hozott törvény végrehajtásá­nak tapasztalataival. A föld­védelmi törvény alapján leg­később 1965. december 31-tg felül kell vizsgálni vala­mennyi község, város egész határát. Ennek során megha­tározzák, milyen területeket szükséges átalakítani szántó­földdé, hol és milyen mértékű talajvédelemről, talajjavítás­ról kell gondoskodni. Kérdésekkel fordultunk dr. Vityi Nándorhoz, a' megyei tanács vb. mezőgazdasági osz­tályának igazgatási csoportve­zetőjéhez, adjon tájékoztatási megyénkre vonatkozóan. — Hogyan folyik a megyé­ben a földek felülvizsgálása? — Tavaly, a földvédelmi törvény megjelenése után, két községben — Szamoské- ren és Tiszabecsen — próba- falülvizsgálást tartottunk. Meghívtuk a tapasztalatcser« jellegű munkára a földren­dezőket, agrárszakembereket, akik a bizottságokban helyet kaptak. Ezután kezdődött meg megyeszerte a földek rendeltetésszerű felhasználá­sának vizsgálata, a nyilván­tartások rendezése. — Eddig 35 községben 87 ezer hold kül- és belterületi ingatlant vizsgálták meg a bi­zottságok. Ebben az évben 72, jövőre ötven község ha­tárát, 1965. december 31-re pedig a megye összes mező gazdasági rendeltetésű földte­rületét felülvizsgálják. — Milyen tapasztalatokat hozott az eddigi munka? — A 35 község határában mindössze 685 holdra vonat­kozóan kellett javasolni az eredeti művelési ág vissza­állítását, mert ezt nem a ren­deltetése szerint használták. Ezenkívül 252S holdra tettek javaslatot, amely eredetilen rét, legelő volt, de indokolt szántófölddé átalakítani. Ugyanakkor megállapították, hogy 1992 holdat, amelyen je­lenleg szántóföldi növényter­mesztés folyik, mivel erre ke­vésbé alkalmas, célszerűbb gyümölcsös, szőlőtelepítéssel hasznosítani. — Találtak a bizottságok — húsz helyen — 116 hold parlagon hagyott földet is, táblák közötti műveletlen par­cellákat, amelyek felületes­ségből nem hoztak hasznot az elmúlt évben. — Ezekben a napokban kell megtartani mindenütt a ha­társzemléket, ezek után győ­ződünk meg arról, hogyan va­lósul meg a bizottságok által rögzített változás egyes köz­ségekben. Ekkor történhet intézkedés, szükség esetén fe­lelősségre vonás is. — Mennyiben érinti a vizs­gálat a talajjavítást, a talaj­védelmet? — A talajvédelem és a ta­lajjavítás lényegbevágó me­gyénkben. Tudomásom sze­rint összesen 130 000 hold szo­rul javításra, s ebben az év­ben 4000 hold savanyú talajt javítanak szabolcsi mésziszap­pal. Homoktalajaink védelme, javítása is folyik. Az idén már 15 500 hold csillagfürtöt vetettek el a tsz-ek fővetés­ként, amely a szakemberek becslése szerint 1964-ben ele­gendő vetőmagot szolgáltat az összes rászoruló homokta­lajaink javítására. > — Ügy vélem, mindent egy­bevetve, a földvédelmi tör­vény végrehajtása eredmé­nyesen valósul meg me­gyénkben, s eléri célját, meg­akadályozza, hogy indokolat­lanul tovább csökkenjen a szántóterület és elősegíti a szabolcsi talaj védelmét, javí­tását, hogy az minél több hasznot hozzon a megye dol­gozóinak. Páll Géza Gádor Béla: Minden Áron és családja Nyaralni tudni kell. Minden Áron és családja például oko­san nyaral. Minden Áronék sokat vannak a levegőn, és mélyen, tervszerűen lélegze- nek. A családfő időnként rá is szól kisfiára: — Emőke, lélegezz nagyo­kat, mert mindjárt kapsz egy pofont! Ernőkének kiguvad a szeme a nagy igyekezettől. Ha rossz idő van, az eső beleesik a le­vesbe, és a villám belecsap a tökfőzelékbe. De ők kitarta­nak a végsőkig, és ha Emőke süni kezd, a papa rászól: — Ne bőgj, büdös kölyök, hanem vegyél mély lélegzete­ket! Minden Áron és családja éj­szaka csillag alakban alszik, hogy mindhármójuk feje az ablak alá essen, mert ott jön be az a jó levegő, amire már be van fizetve. Már a máso­dik napon légcsőhurutot kap­nak mind a hárman, és hőmé­rővel a hónuk alatt mennek a strandra, hadd lássák otthon, hogy nyaralni voltunk, ha már ennyi pénzbe kerül. Emőke, eridj a napra, mert mindjárt kapsz egy pofont! A nyaralás legfőbb prog­rampontja mégis a séta. Minél többet kell mozogni, mert az ember egész évben úgysem mozog semmit. — Ernőké, szaladgálj, mert mindjárt kapsz egy pofont. Felmásznak egészen a legma­gasabb pontig, és ott lihegve körülnéznek, és tíz percig csodálják a természetet. A pa­pa megmutogatja a nevezete­1963. május 18. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom