Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
Ebédszünetben ez épíföbrIgáddal Dél elmúlt már, de fenn az állványokon még szaporán jár a serpenyő és a kőműveskanál. A két brigád úgy nekibuzdult a munkának, hogy még az ebédelésről is megfeledkeztek. Itt, a hevenyészve fűtött nyírbátori művelődési házban télen sem szünetel a munka. Átalakítják a nyűtt épületet. Az Építő és Szerelő Vállalathoz tartozó Mikó Sándor és Vernes Árpád kőműves brigádjának tagjai ugyanúgy dolgoznak, mint nyáron, a külső állványokon. Azaz, hogy mégis. A hideg plafonon nehezen szárad a habarcs, s itt-ott hangos puffanással hullik a padlóra. Most gipsszel kevert malterral kísérleteznek Miközben Mikó Sándor több társával a mennyezet alatt körbefutó párkány csinosításán munkálkodik. — Türelmes munka ez kérem — mondja lelkesedve, — de az a jó, hogy mind a hatónknak van hozzá kedve. Különösen a sarkokkal kell sokat bíbelődni. Számolni kezd: — Egy pillér négy sarok... ösz- szesen 38. Három embernek csak a sarkok összedolgozása két napi munka. A diskurzust a munkásszállás takarítónője töri meg: — Lejár az ebédidő, mikor akarnak már ebédelni?! A brigád csodálkozik majd lassan lekászolódnak az állványokról, s elindulnak a művelődési ház üres öltözőjében berendezett munkásszállásra. Ebédelnek. Előkerül a szekrényekből a tepertő, szalonna, kolbász — az otthon csomagolt hideg élelem. — Egy darabig a tanács étkezdéjében ebédeltünk, de nagy volt a létszám és „létszámíelettivé” váltunk — mondja a brigádvezető. — Azóta esténként magunknak főzünk. Jók ezek a szárított leveskonzervek. Csak víz kell hozzá és egy-kettőre kész a finom marhahúsleves, vagy a gulyás. — Akár hiszi, akár nem — jegyzi meg nevetve az egyik kőműves — itt még a tyúkok is az ablakba tojnak — s rámutat az ablak közében tárolt tojásokra. Este rádiót hallgatnak, moziba járnak, vagy a TV-t nézik a művelődési házban. Legutóbb kollektíván megnézték a „Nem ér a nevem'’ című filmet. Szép lesz ez a művelődési ház, ha elkészül — fordít a szón a brigádvezető és hosszan magyarázni kezd: — a környéken sem találni majd párját. Beszéde nyomán már augusztus húszadikánál tartunk, amikorra elkészül. A vetítőfülkéről beszél, meg a rögzített székekről, s hogy a régi filmszínház is itt kap helyet és a megüresedett helyiségből bálterem lesz. Körpárkány a mennyezetre, a csillár köré valóságos mestermunka. A párkányt tartó szerkezet vátszerelését is ók végzik, az ő munkájukat dicséri majd itt minden, ha elkészül. S milyen jó érzés lesz majd beülni a kényelmes székekbe, s az előadások szünetében gyönyörMegérkeztek a primőráruk veh5magvai a nyíregyházi vetőmagbolfba A Kertészeti Magtermeltető és Vetőmagellátó Vállalat az idén is idejekorán igyekszik gondoskodni a vetőmagellátásról. A nyíregyházi vetőmagboltba december közepétől már folyamatosan érkeznek — elsősorban a korai melegágyakba kerülő primőráru- vetőmagvak. A napokban megérkeztek a káposztafélék, sabótszek- fű és egyéb virágmagvak is. Ezenkívül raktáron van már 1200 tasak karfiol, ötezer tasak kelkáposzta és negyedkilós, 100 és 10 grammos csomagolásban 12 000 tasak korai és késői karalábé mag. Fejeskáposzta magból fél mázsa, petrezselyem magból féltonna és sárgax’épából— húszezer tasakban — mintegy 400 kiló mag várja a vásárlókat. Az idén előreláthatóan nagyobb lesz a kereslet. Ennek megfelelően a múlt év azonos időszakához viszonyítva kétszázezer forinttal nagyobb most az árukészlet. Átlagosan számolva, húsz száYáluszoltak az illetékesek Böki Kartárs január 11-én szóvá tette, hogy a Nagyhalász—homoktanyái orvosi rendelő helyisége fütetlen, ezért a kisgyermekes anyáknak — meg másoknak is — több kilométerre, a községbe kellett orvoshoz menniök. A nagyhalászi községi tanács vezetői válaszoltak az észrevételre: „A kastély-épület, amelyben a rendelő van, a Petőfi Tsz tulajdonát képezi. Intézkedésünkre a tsz vállalta a kályha beszerzését és a helyiség fűtését. Ezáltal a felvetett probléma megszűnik.'* zalékkal nagyobb forgalmat tudnak máris lebonyolítani petrezselyem és sárgarépa magvakból. ködni a két kezük alkotta mű-t ben. j Mert a Mikó-brigádnak év vé-^ géig akad munkája Nyírbátorban. Istállót és magtárt építenek a tér-« melőszövetkezetben, átalakításo-’ kát végeznek a határőrségnél és> a rendőrségen. — Jó ezt így előre tudni — állapítja meg bizakodással — mert tudjuk mihez tartani magunkat. Két éve dolgozik együtt a brigád Ahány, annyi felől verbuválod-] iák össze. A brigádvezető nagy-] káliói, Pirnyák József nyírszőllősi, Újvári András — neki a legköny-' nyebb, mert még nőtlen — ke-! mécséi. Tavaly Pócspetriben és Bakta lórántházán dolgoztak. Pócspetri ben a termelőszövetkezetnek ké-1 szített istállót december 31 helyett már november közepére átadták.! Azelőtt főleg iskolákat építettek.] Ói'ehértón nyolc tantermest. Pé-] terhalmán egy tantermest nevelői1 lakással, Ludastón két tantermest' nevelői lakással, s Nagykállóban] december végére „glátnyiba" vág-] lak egy szolgálati ikerlakást a járási tanács részéi-e. Most sokáig lesznek egy helyen, A kultúra házának átalakítására] eredetileg 600 ezer forintot irányoztak elő, de már felül vannak? az egymillión. Az elmúlt negyed- j évben is harmincezer forinttal túlteljesítették az előirányzott összeget. Igaz, az összeggel változott az átadási idő is, de mostmár tartani kell az augusztus 20-ra tett ígéretet. — Én azt mondom, megéri, mert nagyon szép lesz ez a művelődési ház... — ... a környéken sem találni majd párját! Tóth Árpád. Miért nem teljesítette tervét a Demecseri Gépállomás? A megyeileg tervezett egymillió 600 ezer normálhold helyett 1961-ben a gépállomások egymillió 660 ezer normálhold munkát végeztek, vagyis 103,8 százalékra teljesítették tervüket. A tizenhat gépállomásból csak három nem érte el a 100 százalékot, közülük is leghátrább áll a demecseri, ez a gépállomás csupán 79,4 százalékra teljesítette tervét. Mit mondanak a gépállomás vezetői*.’ — Nem volt reális a terv. A gépállomás körzetében sok a lófogat és a traktor a termelőszövetkezetek tulajdonában. A körzeten kívül a fél megyét bejárták, hogy munkát keressenek. Igen, ebben sok az igazság. Nagy „bátorság" kellett ahhoz az igazgató részéről, hogy a múlt tavaszi tervtárgyaláson elfogadja az 55 000 normálholdas tervet, holott az előzetes felmérés során csak 29 000 hold munkát igényeltek a termelőszövetkezetek. A megyei igazgatóságnak sem lett volna szabad olyan könnyen engedni, hogy a gépek ott maradjanak, ha munkát nem tudnak biztosítani. Nem állunk még olyan jól, hogy traktorokat munkanélküliségre „tervezzünk". A gazdaságossági számítások még nem készültek el a gépállomáson, de egy bizonyos: a beregi és a Nagy- ecsed-környéki kereset, amit idegen körzetekből 50—60 kilométerről hoztak, nagyon drága volt. Egy mondatban: igen helytelen és káros volt. hogy a Demecseri Gépállomás gépei egyenként 100—150 holddal kevesebb munkát végeztek, mint a többi gépállomás traktor: Mit mondanak a termelőszövetkezetek vezetői és a járási párt és tanács mezőgazdasági osztályain? Sok hiba volt a gépek javításában. A demecseri Ezüstkalász Tsz-ben például az őszi munkák idején hetekig is álltak gépek. Tervszerűbb vezetésre lett volna szükség, másrészt a rendkívüli időjárás láttán nem lett „rendkívüli” a vezetés. Nagyobb erőfeszítésre, a termelőszövetkezetekkel jobb együttműködésre lett volna szükség. Ezek a vélemények azt bizonyítják, hogy a gépállomás hiányos tervteljesítésének nemcsak a terv irrealitása volt az oka. Mivel a tervet is emberek készítik és hajtják végre, azt mondhatjuk, hogy a többi gépállomások mögötti 25 százalékos elmaradásnak legalább 20 százalékáért emberek a felelősek, nem valami objektív adottság. Az aszály, elsőéves termelőszövetkezetek, sok ló és egyebek más gépállomások körzetében is ..akadt". Ahhoz, hogy 1962-ben jobb munkát végezzenek, a tervszerűségen, az irányításon kell változtátni. Cs. B. Károm gyár összefogásával megkétszerezik a Neva-mgek anyagának gyártását A könnyen kezelhető textíliákat hamar megkedvelik a vásárlók, s ez az oka annak is, hogy mindeddig nem győztek elegendő Neva-inget gyártani. A vasalást egyáltalán nem, vagy csupán enyhe simítást igénylő Neva-ingek tulipán elnevezésű anyagát műgyantával kezelik, s ezt a technológiát a férfiingek anyagánál egyedül az Újpesti Hazai Pamutszövőgyár alkalmazza. A gyár és főként a szövődéje nem győzte a rohamosan növekvő kereslet kielégítését Ezért a pamutipari igazgatóság vezetői úgy határoztak, hogy más gyárat is bevonnak ennek a kelmének a gyártásába. A Soproni Pamutipar már az elmúlt hónapokban is kisegítette a hps-t kikészítésre váró nyersszövettel. A Soproni Pamutipar bővítése, rekonstrukciója lehetővé teszi, hogy ez évben még több tulipán-kelmét szőjenek a hps számára. 22. A deszkafal időre elkészült. Az SS-tiszt átvette, egy szót s'em szólt, ami a megelégedés legmagasabb jele volt. Az altisztek alig várták' a végső bólintást, nekiestek a fásoknak és dühösen verték őket. A korbács csapkodott, a verésből hiányzott a szokott módszeresség, vagdalkozássá vált, üsd, ahol éreddé és nagyon fáit. Szegény Grünblatt bácsi rögtön az egyik kezeügyébe került és az első ütés után térdrerogyott. A vadállat pihent volt még és feszült benne a bosszúvágy, a térdelő ember csak olaj volt a tűzre. Ütötte. Az SS-tiszt egykedvűen nézte az iszonytató látványt, Sarkoniordult. zsebéből egy száraz kölnis tégelyecskét vett elő — szinte nőies volt, ahogyan se- Ivembojtjával játszadozott, aztán orrához értette, ellensúlyozta a I vér és veríték gyomorfelforgató szagát. Lassan sétált a táboriroda irányába, nem érdekelte tovább Jaz ügy. Megszűntek emberek lenni. j Az öreg Grünblatt bácsi vérbe- fagyva maradt ott, megtiltották, | hogy bárki is segítsen rajta. Hat órán át nyögött és jajongott a visszatérő tiszt engedett tarkójába egy lövést. Ezt hívják kegyelemlövésnek? Az öreget elsiratták. Röviden ! és könnyek nélkül. De az egyen- j letnek mind több ismeretlené • volt. És amikor a kiválasztotta- ] kát a körülbástyázott 19-es ba- I rakba terelték, s a deszkafal kaHarmaih—Réti j TITKA ■ ■ ü ■ a ■ m itt m m punyi ajtaja becsapódott mögöttük, csupán annyit tudtak, hogy ez a titokzatos, lejlélyes valami elsősorban az o bőrükre megy, de nem voltak képesek felfogni értelmét. • Tizennyolcán voltak őslakók, így nevezték magukat azok, akik s sachsenhauseni táborból jöttéje. Másnapra hatvanra szaporodott a számuk. A társaság még különösebbé és vegyesebbé vált. Jelük között egyaránt volt piros háromszög és sárga csillag, ha a táborokat és a börtönöket felsorolták, ahonnan egy-két nappal ezelőtt elszármaztak — a leigázott és megszállt Európa mappája rajzolódott ki. Az emberi ész mindig a logikát kutatja, rendszert akar a rendszertelenségben és érteni kívánja az érthetetlent. Az emberi elme a biztos pont után sóvárog, és megkínzott, sat- nyuló, formájából kivetkőzött testük mögött még dolgozott ez az elme. De nem lelték meg ezt a pontot és nem tudták kifordítani helyéből a világot. Újra és újra a kínzó kérdés: mi lesz velük? Vagy inkább ebben a fogalmazásban: mit akarnak velük? Ez, az utóbbi mon- datfűzés fejezte ki. hogy nem urai saját sorsuknak, hanem sakk figurák egy élet-halál játszmában, nem ők lépnek, hanem velük lépnek. Miért adtak különleges őrséget melléjük — egyetlen egy nem volt közöttük a már ismert SS katonákból. — Ezt sem gondoltam volna — mondogatta keserűen az egyik Fayerman és fivére sűrűn bólogatott hozzá —, hogy egyszer még ezeknek a gyűlölt káposztáfejű- eknek látására fog el a. vágy. Az élelmet is más kondérban kapták. Bizalomgerjesztőbb volt, és mélye valóban rászolgált az előlegezett bizalomra. Még a fásokénál is jobb volt valamivel, a kintiről nem is szólva, ahhoz képest elsőrendű éteknek bizonyult. Új szavuk volt ez: a „kinti”. Ahogyan a múlt az elsüly- lyedt világ belesűrűsödött az „élet”’ kifejezésbe, mindaz, ami a 19-es barakon kívül történt, ezután már valami más volt. Ök bent, a többiek kint. Éhes ember ritkán filozofál, nekiestek a sülni levesnek, felhabzsolták, utána töprengtek. — Emlékszel Leo. a Jancsi és Juliska meséjére? — kérdezte Gütig Krebst ől. Az mérgesen nézett. — Úgy érzem magam, mint Jancsi a ketrecben — tette hozzá a kis ember — hizlalnak, hogy lehaljanak. — Félfogukra se lennél elég — veregette vállán szokása szerint a törpét a gépmester, azután1 percekig némán ültek. Révedező szemük árulta csak el, nem a nyugalom csendje ez, hanem a kínlódásé, a vajúdó gondolatoké. — Lehet, hogy kísérletezni fognak velünk? — kérdezte maga-, magától Gütig és mivel társai nem szólott, fecsegve folytatta: — Egyszer azt hallottam, hogy kísérleteket folytatnak, átültetésről beszéltek, tudod az olyan, hogy valakinek lefűrészelik a karját, vagy a lábát, azután átteszik a másikra, talán még a fejjel is megpróbálják... — No, én nem tudnám elképzelni magam a te fejeddel — szakította meg csendesen a beszédfolyamot Krebs, de a megjegyzésen nem nevettek. — Ki tudja? — sóhajtotta Gütig. (Folytat,joky 3
