Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-30 / 100. szám
Határidő előtt f\lni annyi, mint szeret- f' ni az életet! F' J Hány ember élt már eddig, hány ember hitte, hogy szereti az éle- j tét.., S hányán fordultak el tőle fanyar képpel, s visszaadták, mint egy üres pa- pirésálcotí Voltak idők, mikor főbb- volt az életunt ember, mintVaz 'élet-szerető. Németi' Sándor édesapja is ilyen ember lehetett. Jómaga sem,?- tudta talán, nem ejtett szót árról, egész élete egy nagy hallgatás; volt. Ez a hallgatás néma heletíyugvás és néma lázadás víölf együttesen. Nem igaz, hogy nem szerette az életet. Szerette a maga módján, vagyis inkább megszokta, mint egy ajándékruhát, amit szükségből hordani muszáj. És az idős Németi hordta. Ültette a facsemetéket, vigyázta az erdőségeket évtizedekig, őrizte a másét. Nem mondhatott magáénak belőle semmit, legfeljebb a nagy- nagy csendességet, s susogó tölgyesek zenéjét, meg a madarak dalárdáját. Mégis őrizte a fákat. A harmincas évek egyikében egész esztendőn át hiába várta a fizetséget, csak a felesége kenyérkérő arca fogadta otthon, meg hat kicsi száj, hat éhes gyerek... Néhány igazán szép év következett. Az erdők szerelmese még nagyobb buzgalommal járta az erdei ösvényeket, a vadjárást, télen gondoskodó szívvel etette az őzeket, szarvasokat, most már nem a léhűtőknek vigyázta az erdőt és gazdag világát. Úgy gondolta, a Nap is megállt pályáján, a Föld is, csak most kezd élni, most érzi milyen jó érzés szeretni az életet. Duplán igazságtalannak érezte ezután minden esztendő búcsúzását. Mégis egyszer egy napon eljött, amitől mindig tartott, a nyugdíjazás. Eljött, de ő ott maradt a mai napig is a „vadonban”, ott él az egyik gyerekénél. Közben hűséges élettársát eltemette, hátralévő éveit a gyerekei, az unokái teszik számára meleggé. .. érne ti Sándor, az erdész f Jy egyik fia, keresi a sza- f (B B vakat, emlékei között V' kutat, mit is mondhatna még szüleiről. Észre sem veszi, mennyi mindent elárult már róluk, és önmagáról is. Csendes, szerény természetét, — apja örökségét — anyja igyekvő szorgalmát — le sem tagadhatná. Igaz, kevés egy embert felfedezni néhány óra leforgása alatt, — de ahogy telefonon beszél, ahogy a szobájába benyitó emberekkel kodás nélkül, és érezni szavain, ő tényleg nagyon szereti az embereket. Neki már nem a néma lázadás, belenyugvás jutott a sors kezéből, hanem igyekvő cselekvés. — Van egy „rögeszmém” — gondolkodik el —> a példamutatás, a kommunista példamutatás. .. — S amit mond, , bármennyire is ismertek, nem hangzanak súlytalanul, tűz izzik bennük, mélyen igazak. S e „rögeszme” uralja őt a sorsok állomásán, a személyzeti szobában. Megértés, emberség. — Mielőtt intézkednék, mindig beleképzelem magam annak a sorsába, akiről éppen szó van. ! Elképzelem, hogy érintene en- | gém mindaz, amit vele akarok, j rm második nemzedek érti /B egymást, érzi egymás | /3 örömeit, bánatát, ná- '—/ "— lünk. S' így lehet igazában szeretni az életet, ha nemcsak nekem, hanem neked is örömet hoz, én felelős vagyok azért is, hogy te boldog légy. Ilyen boldog lesz a kis Zsuzsi is, Németi Sándorék lánya, boldog, mert beleszületett ebbe a világba. . . Páll Géza elkészült az óriás transzformátor. Puiuczkai Péter szerelő és Sztahó István hegesztő serénykedik a diósgyőri Lenin Kohászati művek részére készülő óriás trafón. A TITÁSZ nyíregyházi üzemében határidő előtt, május 1-re készítik ei a 3 és fél megavolt—’amperes transzformátort. (Hammel József felvétele). szót vált, ahogy minden idegszála az emberek belső rezdüléseit lesi, — elég ahhoz, hogy megismertesse őt mindenkivel. Élni annyi, mint szeretni az életet! — idézzük neki is az ismert mondást. Ö hozzáfűzi: — és szeretni az embereket. És sorolja találkozásait sorsokkal, életutakkal, s kiderül: Záhony, ahol a vasútnál ő személyzeti vezető, nemcsak a vonatok, hanem a sorsok állomása is. Kétezernél is több vasutas életútjának igazgatása tartozik rá, Sándorra, az erdőőr fiára. Vállán aranycsillag feszül, főintéző elvtársnak szólítják, naponta százan is keresik ezerféle üggyel, bajjal... — Mi a titka a személyzeti nMnkának? — tesszük fel a kérdést prózaian. — Az őszinteség mindenkivel szemben... — válaszol gondolMunka után, estefelé a 30 év körüli, harcsabajszú Kecskés Pál brigádvezető vitte a szót éppen a tsz-irodá- ban: — Mikre tudja késztetni az embert a baráti szív: Batári Jancsi este példázza...: — Hja, a Batári! — szólt közbe a hórihorgas Keszegi Béni, pipáját jelentősen szortyogtät- va, az ajtófélfa mellől, — Tán még azt hiszi az a golyhó, hogy miatta és nem a nájlonkendős Marikájáért jár hozzájuk az a sztalinvárosi kohász. Nem hiába bandzsi a Jancsi, hehehe.,. Akadnak még ilyen emberek, mint ez a „hétsoványesz- tendő” Keszegi, aki a munkában ugyan derekasan résztvesz, de társaságban folyton élcelődni akar csapnivaló humorával. De most megkapta a magáét Kecskéstől: Tivadar alatt, ahol Tarpá léié kanyarodik az út, még mindig látszik a‘nyoma az 1948-as katasztrófának. Itt szakította át a Tisza a Horthy-reodszerben évtizedeken át elhanyagolt gátat, innen ömlött a szürke, tajtékozó víz a beregi községekre. Ez most volt, nemrég, erre még minden felnőtt emlékezik ; de hányszor volt így, amiről már csak az öregek tudnak, vagy beszélnek. Nótáinkban, mondásainkban sok ’ szép, romantikus dolog fűződik a Tiszá- hcewsAzonban ha mérleget “kellene vonni, sokkal1 több bánatot okozott a múltban a „szőke Tisza”, mint örömet. Áz igazj öröm most van .Igazán kiteljesedőben; A pusztító, romboló vizet a nemrég olyan sokát szenvedett gulá- rsiak tavaly már megszelídítették. Maguk-ás- a ..csatprnákban odaverték, ahol éppen szűkFÉNYEK — Te, csak hallgass! Tudják azt mán a verebek is,, miért pont a Marika nájlonkendőjét veszed észre. Dehát az neked csak annyi, mint varjúnak a madárijesztő. Aztán jól vigyázz: Jancsi nemcsak a t-ráktorvezetést tanulta meg, a sztalinvárositól; hanem a súlyemelést is. Ha sokat jár a szád, megeshetik, hogy kútágast talál csinálni belőled a közkúthoz. Keszegi erre lefözotten visszavonult a pipaszortyogtatáshoz. Megszeppenve pislogott Kecskésre, mint tyúk a görényre. — Mi van hát Batárival? — nógatták Kecskést. :— Az ;van vele — felelte az, iélszemét Keszegin nyugtatva — hogy addig nem tartja meg a névadót, amíg Jóska barátja meg nem érkezik... Keszegi újra rést talált sület- len élcei egyikének: — No, akkor annak a csecsemő leánykának szakálla is nőhet addig, amíg megérkezik „barátom, Jóska” — dörmögte ; a mihaszna Keszegi, eléggé sikerültén utánozva az alacsony Batárit, fejebúbjáratolt «kalapjához kapkodva. Kecskés lesújtó pillantásától találva azonban Keszegi jobbnak látta kitárolni az ajtón, átkerülni a másik irodába a könyvelőhöz, hátha ott nagyobb sikere lesz. így aztán Kecskés zavartalanul mesélhetett: __ Igen, hiszén tudják, hogy előbb április 4-re volt tervezve a névadó. Csakhogy akkor Jóska nem jöhetett, mert külföldre küldték ki, valafni ■ vasúti szállítmány kísérőjeként. Az ünnepségre szánt libák viszont nem bírták tovább szusszal, le kellett azokat vágni. Az elhalasztott névadóra a két -magló , libáját fogta be hízóba Batárí- né, minthogy a többi 30 még csak aranyszőrű- libuci. Mit lehetett volna mást? Jóskának kedvenc étele a libasült. — Ha Jóska tudná, biztosan nem helyeselné a fnaglók befogását — jegyezte meg valaki: — Az nem is. nem -olyan ember! Nem’ enni, inni jár az ide. Batáriék sem egyébért teszik. mint tiszta barátságból, Higy- jétek el, e két két ember barátsága nem mindennapi. Emlékeznek rá hogy Batári annak előtte a falu kánásza volt, a malacokon kívül még az ábécét sem ismerte. Jóskának az volt az első „csodatétele, . hogy Jancsit megtanította a betűvetésre s ma már a 8. általánosból készül vizsgázni. lA másik „csoda” meg az, hogy Batári cimbalmozásra gyötri nehéz kezeit. Ezt is Jóska művelte vele. Egyszer megjegyezte, hogy imádja a pengő cimbalom szarvát;- még jobban mint a tangó- harmonikát. Pedig Jóska ugyancsak tud a harmonikával bánni. Jancsi ezt megjegyezte és titkon gyakorolt esténként valami ócska cimbalmon. Ez lesz most a fő meglepetés a Jóska számára, ha lejön május elsejére... Uwv látszik« ha farkast emlegetnek, mindjárt megjelenik, Mert im, nyílt az, ajtó és Batári lépett be azon. maga előtt tessékelve kedves vendégét. Többért ismerték már a régi tagók.:közül*s nagy ovációval fogadták. .,Meglesz a névadó”, „Megjött a régén várt vendég!’!.' Ilyen kiáltások röpködtek Jóska felé. A hangokra Keszegi is bédugta a fejét s vi- gyorgó képpel nyomakodott Batári közelében: "" — Barátod, a Jóska? — Ug- rátási szándékkal kezdte persze, de az általános őszinte öröm rá is' hatott. Batári aligha vette észre Keszegi kópéskodó hangsúlyát, mert a hangja büszkén csengett, amikor sorba mindenkinek bemutatta vendégét: Barátom, Jóska! Ma bizonyára együtt szárnyal a harmonika hangja a pengő cimbalom szavával abban a kis erdőháti faluban, ahol Jancsi és Jóska ezelőtt 6 évvel találkozott össze éppen május elsején egy üzemlátogatás során.. A találkozó óta Jóska, Jancsi patro- nálója lett, s közben barátsá- ságu.k oly szépen kiyijragzott,,, akár egv színpompás májusfa. Zajtai Antal /mztán újra zöld ruhát öl- (B főitek a fák, a Németi f JB család feje felett el- vánszorgott egy év; jött a többi, s nyomot hagyott öregen, fiatalon. Jött egy nagy-nagy árvíz, dz, erdőt is elöntötte az ár, három nap múlva jött a mentőcsónak... Elment ez a vész is, s mire deresedni kezdett as öreg erdész haja, derengés vágott széles csapást az erdőben. .4” csendes. szűkszavú ember egy riapon a szokottnál is csendesebben ereszkedett az erdei otthún puha fészkébe. Kevés szó hagyta el az ajkát, csak egy papírost szorongatott erősen és kitartóan, mintha abban lenne lefektetve további sorsa. Kinevezés volt. Írás arról, hogy a népé lett az erdő, őt pedig kinevezték állami erdőőrnek... Most az öröm lopta el a szavát. Nem kell hát ezután lesni á postást, nem attól függ ezután a család kenyere, hogy befizetik-e a járulékot az erdőbérlők, tulajdonosok... egész évre teljesítették. Cserepes Zoltán, a csa- rodai Vörös Csillag Tsz elnöke így nyilatkozott a minap: „Emberemlékezet óta ekkorra nem volt ilyen rendben és ennyire sokat ígérő a határunk, mint most”. Szép dolgok ezek. És milyen szép ünnep lesz majd Tivadaron, Csaro- dán és a többi helyeken, ahol az árvízsújtotta vidékre visszajön majd a Tisza vize, visz- szajön, mert Tiszalöknél a munkások eléjeálitak, az erejéből áramot csináltak, drótokra eresztették és most visszaküldik p beregi ahová valamikor csak pusztám' járt a Tisza. Gépet hajt, rádiót, ;• televíziót, mozit hoz most a Tisza vize. Az utcákon, a kultúrhá- zakban, a vacsorát készítő asszonyok konyháiban, az olvasó parasztok újságjai, könyvei felett kigyúlnak a fények— Csikós Balázs Rizsik Mihály és Sziklai György brigádjai, hogy még ebben az évben fényt vigyenek a beregi falvakba. Tudják ezek a munkások, hogy milyen nagy szükség van az országnak ebben az elmaradott sarkában a fényre. Meg is tesznek mindent, hogy még a tervezett időnél is hamarabb világoljanak a pesti munkások-készítet- te égők. Mind a négy WBgád 120 százalékos teljesítést ért el a vezeték építésében. A munkás testvérek iparkodására jobb munkával, több termeléssel, több áruval válaszolnak a szövetkezeti parasztok is. Tivadar község dolgozó parasztjai baromfiból, tojásból már a féléves térvet is túlteljesítették április közepére, a . sertéshizlalási szerződéskötést pedig ség volt rá. Ehhez korábban kevés Volt az egyes ember ereje, a szövetkezetbe tömörült falu java munkaereje is heteket dolgozott a csatorna ásásában, míg utat szabtak a víznek. Maguk is csodálkoztak, hogy mire képes az egy akarat. Nagy erő egy falu akarata is, ha az egy- irányba húz, hát még amikor egy ország közös célon munkálkodik. A tivadariak nemrég ott látták falujukban a munkásokat, Czirják András, Petics István brigádját, amint hatalmas oszlopokat emeltek a háztetőknél is magasabbra. A kifeszített, vastag drótokon rövidesen áram fut majd. De Gelénesen, Csarodán, Táltoson, Beregdarócon- most is ott dolgoznak
