Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-13 / 87. szám

Nem a szerencse dolga — Előző munkahely? — A Nyírtassi Állami Gaz­daság. Itt üzemegységvezető vol­tam. — Jelenlegi beosztása? — Gyüre község termelőszö­vetkezeti elnöke. — Iskolai végzettsége? — Agrártudományi egyetem. Csak két hete, s néhány nap­ja foglalta el új munkahelyét Horicsányi László, de máris meglátszik a községen, hogy rá­termett elnököt kapott a terme­lőszövetkezeti falu. Miből? Jobb a munkakedv, folyamato­sabb a munka elosztása, a szer- vezíés. Bizonyíték? Van az is. A tavaszi munka rendben megy, a mezei leltár pénzben kifizethető része: az évelő pil­langósok, őszi kalászosok a trá­gyázás, munkaegységben jóvá­írást nyertek, az őszi kalászo­sok vetőmagját újból meg­Falusiak, vág Nem új a kifejezés, ahogy Gyürében kétféleképpen szólí­tották egymást &z emberek: fa­lusi, vagy újsorosi névvel illet­ve egymást. Igazán furcsa csak akkor lett, amikor a szövetke­zetben is kezdték a megkülön­böztetést. Az elnök eleinte csak hall­gatta. Aztán méregbe jött. — Emberek! Ezt én itt nem akarom hallani többet! Itt nin­csenek falusiak, sem újsorosiak, itt nincs megkülönböztetés, itt minden ember egyforma, szö- ivetkezeti tag! Nem sokkal utóbb, amint az í egyik vezetőségi tag száján ki­kapják. A férőhelyek lehetősé­ge szerint az állatállomány a közösbe került, csak a szarvas­marhával van még baj. Aztán: éppen a napokban volt egy igen fontos megbeszé­lés a tanácson. Hogy s mint lesz ezután a község kulturális élete? Mindez persze nem egyedül az új téesz-elnöknek köszönhető. De az ő munkája is benne van, határozott, irányító ténykedése, együtt a falu állami és tár­sadalmi vezetésével. Mert különös feladat ez: egy egész községnyi termelőszövet­kezet gondja, baja. gazdasági élete és művelődése, minden, szinte minden. Űj és sokszor még meglepő problémákat . vet­nek fel a hétköznapok, minden községi vezetőnek, akármilyen poszton is áll. f újsorosiak? csúszott: az újsorosiak, — siet­ve bocsánatot kért, hogy nem is ezt akarta mondani. Látszólag nem nagy dolog. S mégis nagy. Valamiféle kaszt­rendszer volt ez, kicsiben. Már az iskolában is küzdtek ellene, a pedagógusok, s a gyermekek nem is ismerik. Ne is ismerjék. És a felnőttek is mihamar fe­ledkezzenek meg róla. Nem be­csületes gondolkodásmód az ilyen. No, de hát ezt se tanulta Ho­ricsányi László az egyetemen: Gyürén hogyan is szólongatják egymást az emberek. Mégis tud­ta a választ. „Éppen ezért" hol most raktár van. Marad­jon raktár? Megtárgyalták ez is a szövetkezetté vált faluban „A mi gyerekeinkről van szó!’ Legyen iskola! S hogy még biztosabb legyer a dolog: a szövetkezet komplet építőbrigádja vállalta, hogy megcsinálják az átalakítás munkát. Vagy 3—4 tantérén születik így a község apróságai­nak. Ehhez azonban még anya­giak is kellenének, mintegy 100 ezer forint. Jó lenne, ha ezt nemcsak tervként őriznék, ha­nem meg is beszélnék az ille­tékes helyeken. A későbbi időben új kultúr- házat kívánnak építeni A nap­közi otthon létesítésének gondo­latát is rögzítették, de nem he­lyes. hogy ezt is a későbbi idők­re halasztották. A nyáron, igen sok munkaerő kell a szövetke­zetbe! Volt már rá példa, hogy ..házon belül” is megoldottak hasonló problémákat a szövet­kezetek. Megbíztak három szövetkezeti assm-y* akik fog­lalkoztak a gyerne^^k'-el. sőt, főztek nekik. Megtérült ez a munkában. Könyvtár... az is kell. a mos­tani kicsi, egy szekrény az egész. És még -mi minden kell! De meglesz. A járási pártbizottság irányí­tásával ott dolgoznak a pártszer­vezet tagjai, jó elgondolás sze­rint minden munkabrigádban egy-egv pártcsoport. A járási pártbizottság ezt nemcsak itt, hanem az egész járás területén, így segítette életre hívni. Nem­rég kezdték meg termeléssel kapcsolatos pártmunkájukat ezek a csoportok, de máris látszik: hasznos lesz, valóban kétszer ad, akj gyorsan ad — mondás való­sul itt meg. Rögtön az első idő­ben tisztázták: a pártcsoportok és a brigádok vezetőinek köl­csönös, egymást segítő munkájá­ra lesz’ szükség. S ezek a1 kom­munista szövetkezeti tagok a fa­lu kulturális életének érverésén is ott tartják ujjúkat, s annak ismeretében cselekedhetnek. Szerencsés falu Gyüre — mondhatnák, — hiszen egységes, jól indul a munka, szépek a tervek, és bízni lehet a meg­valósulásban. Dehát ez nem szerencse dol­ga. Ez az akarat dolga. Gyüre akarja, és így lesz. SB. A „ftn’fa n«^osofc ba/nofrsága** Vasárnap kezdődik \a vetélkedés a megyei rendezvényeken Nagy sikert arattak eddig is az Országos Rendező Iroda „Fur­fangosok bajnoksága” címen tar­tott eddigi előadásai szerte az országban. A megyei és fővárosi lapokban olvashattunk a mérkő­zések izgalmáról, a kísérő műsor színes, élvezetes voltáról. Mi is az a furfangosok bajnoksága? Nem más, mint bizonyságtétel ar­ról, ki mennyire ismerős az álta­lános műveltség szintjén mozgó kérdésekben, illetve mennyire is­meri megyéjét, ennek történel­mét, és közelmúlt napjait. A he­lyes válaszadók vetélkedése után, amely „bajnokságokat” több he­lyen is megrendezik a megyében, kerül sor a megyei döntőre, amelynek első helyezettje 5 ezer forint jutalomban részesül. De ezen kívül vigaszdíjak is vannak. Érdemes tehát „vetélkedni”, s ez izgalmas szórakozást jelent nemcsak a „bajnokok”-nak, ha­nem az egész közönségnek is. És szórakozásról gondoskodik g mű­sor is, amelyben Balassa tánc­zenekara, Németh Lehel, Szenthi Edit, Cseresznyés Rózsa és Né­meth Gabriella jeleskednek, Pálos Miklós játékvezetővel. Az első vetélkedésre most va­sárnap kerül sor Nyíregyházán, a városi színházban. Két előadást is tartanak az egyik 5, másik nyolc órakor kezdődik. 18-án Ho- dászon és Nyírbátorban, 19-én Baktalórántházán, és a további napok mindegyikén a következő sorrendben: Vásárosnamény, Nagykálló, Fehérgyarmat, Nyírká­rász és Kisvárda (egy napon, 23-án a két község), 24-én Tisza- vasvári és Tiszálök községekben; 25-én lesz a döntő, Nyíregyházán. Érdekes, hogy az eddigi bajnok­ságokon mind kor, mind foglal­kozás szerint a legkülönbözőbb emberek nyerték a díjakat. Volt közöttük diák és tanár, volt bá­nyász és mérnök, egyszóval nem lehet előre úgynevezett „esélye­seket” megnevezni. Mivel a kér­dések között megyei vonatkozá­sok, napi tudnivalók is szerepel­nek, bárki, bárhol bátran pályáz­hat. Jó lenne mégis, ha az üzemek, vállalatok, s más munkahelyek „színeikkel” képviseltetnék magu­kat a versenyen, hogy az első percekben se legyen fennakadás, s nagyobb legyen a dicsőség. Az érdekes, szórakoztató és hasznos versenyek végső döntőjét Budapesten rendezik meg, a Kü­lönböző versenyek első helyezett­jeinek részvételével. Minden község résztvesz a kulturális seregszemlén a mátészalkai járásban A mátészalkai járásban több csoport vesz részt a kulturális se­regszemlén, mint ahány község van. Csak színjátszó csoport 29 nevezett be, a községek száma pedig 24. A többi csoportok: 5 ének és zene, 16 tánc, két ifjú­sági színjátszó, egy tánc, egy ének és két báb-csoport: Ezenkívül Mátészalkán külön 17 csoport van. Április 24-én Qpály.iban, Hodá- szon, Mérken és Győrteleken ren­dezik meg a körzeti döntőket. Május ’ elsején Nyírmeggyesen tartják a színjátszó, szavaló - és báb-csoportok járási döntőit. Mátészalkán tartják a színját­szó csoportok megyei döntőjét május 2-a és 8-a között. Általá­ban egyfelvonáscsakkal lépnek fel az együttesek, de azok is, akik háromfelvonással készülnek, való­színűleg csak egy felvonást fog­nak bemutatni tekintettel az idő rövidségére. Járási KISZ és úttörő találko­zóval egybekötve x rendezik meg május 8-án Mátészalkán a tánc- és zenecsoportok versenyét. Három vándordíj alapításáról is szó van, de hogy melyik számban kerül kiosztásra, azt még nem döntötték el. AZ OTTHON MELEGE Rövidesen a múlté lesz ez aa ^megszólítás, eggyé kovácsolja az ^embereket a közös munka, és «a munka becsülése. De sok-sok (előítéletet, helytelen gondolatot keil még kigyomlálni az embe- ;rek fejéből, nemcsak itt, hanem mindenütt, hiszen még hat a múlt, s azzal, hogy szövetke­zeti tagok lettek, még nem vál­tak egyszerre, máról holnapra ezocialista emberré is. — Éppen ezért fontos, hogy i nagyobb lehetőséget nyújtsunk a tanulásra, művelődésre a jö­vőben, mint eddig — mondta az elnök. K. Szűcs József, az iskola igazgatója, Batári Kálmán, a kultúrotthon igazgatója már sorolták is a terveket: — Több ismeretterjesztés! Ko­molyabb művészeti munka, ala­pos ismereteket nyújtó szaktan- folyam, és több jelentkezővel a dolgozók általános iskolája. Ez csak egy része, és nagyon vázlatos része a programnak. Érdekes azonban, hogy itt is, mint általában a szövetkezeti járásokban, az ismeretterjesztés iránt ugrászerűen megnöveke­dett az érdeklődés. Egy-egy ko­moly előadás jobban vonza a hallgatóságot, mint egy-egy szín­darab. A világűr meghódítása, vagy a mezőgazdaság egy területének tanulmányozása felveszi a ver­senyt a legjobb színpadi művel. A gyüreiek tanulni akarnak. Kastély? Raktár? iskola ! Csak legyen megfelelő hely. Mert helyszűkében vannak, ez igaz. De az is igaz, hogy nem nyugszanak bele. Legsürgetőbb az iskola kérdése, mert szűkö­sek a tantermek, s egy osztály a „szomszédba”, Nagyvarsányba jár át, iskolába. Másfél kilomé­ter az egész, de mégis csak szomszéd! Erre a megoldás: van egy kas­télyszerű épület a községben, Családi kör, godtság, a gyermeki értelem nyíladozása, kikapcsolódás, fel­üdülés, a mindennapi munka fárasztó zsibbadásának felenge­dése, ezt jelenti az otthon, a családi és magánélet. Meg va­lami magabiztos, büszke érzést, hogy mindezért a kis világért én a férj, és én a feleség va­gyok a felelős, hogy a kölcsö­nös megértés és gondoskodás viszi előre a csalód bárkáját. Talán az emberi érzés itt bom­lik ki a legjobban, a szem elgyönyörködik az otthon be­rendezésein, a szőnyegtől a függönyig minden a kezük munkája, a férj és a feleség verejtékének gyümölcse. És a gyerekek, megannyi kis élet, s milyen megnyugtató, mikor egymás után ismeri fel a szülő a saját tulajdonságait, szoká­sait, saját magát. Ilyen gondolatok, érzések ér­lelődnek Dunai Zoltán fehér- gyarmati földmű vesszővé.kezeti igazgató elnökben, ezt jelenti számára is a családi tűzhely. Bár előfordul, hogy a gondo­kat, bajokai, a hivatalos in­tézkedések nyomát hazaviszi, de ez nem lop hideget a csa­ládi fészekbe. Legfeljebb múló kedvetlenséget, homlokránco- lást. az ebéd, vacsora közben pár perc gondolkodást, de a figyelmes feleség néhány ta­pintatos mondattal eltereli a gondfelhőket. — Ha észreveszi,h^. lami bánt, a szokottnál nehe­zebb napom adódott, kedve­sebb, s igyekszik elterelni a fi­gyelmem a fejtörésről. Ügy mondja: ne izgasd magad, fog sikerülni, amin töröd a fejed, eddig is mindig sikerült... — így vall a feleségéről, akivel naponta megosztja örömét, bá­natát. Hasonlóan vélekedik az asszony is; megvigasztaljuk egymást, „megbeszéljük a prob­lémákat”. S a vigasz, soha nem érzés nélküli szokványos visszhang, nem üres csevegés, hanerrí tanácsadás, s az önbi­zalom állandó táplálása. Két ember, ki naponta kerül szem­be megoldhatatlannak látszó nehézségekkel, valósággal szom- júhozza, hogy biztassák, hogy ott álljanak, mellette. Dunai Zoltán nemcsak igazgatósági elnök, hanem tanácstag, a köz­ségi pártbizottság tagja, rnun- kásőr, járási JFK igazgatósági tag, propagandista, s mindezek tetejében diák is. a technikum hallgatója. Szinte lehetetlen, hogy e tengernyi teendőből né­hányat haza ne cipeljen a fe­jében. Nem csoda, hogy mikor a gyerekek haját cirógatja, vagy a leckét nézegeti, fülé­ben a napi munka epizódjai zsonganak; holnap átadjuk a kisgépeket a termelőszövetlteze- teknek, a gyarmati Győzhetet­len Brigádnak, a nagyariaknak, a jövőhéten „átvesszÜK a két „gazdátlan ’ községet: G.vügyét és Szamo6Újlakot, ahol gyen­gék és nem működnek a helyi felügyelő bizottságok, a kocs­mában van a baromfi-tojás át­vevőhely, kint hányódik 300 ezer forint értékű almásláda... s ügyeljünk, hogy a hat köz­ségben minden legyen a bol­tokban és felvásárolják a tele­pek, ami a városnak, az or­szágnak szükséges. Kellemetlen, kZt?<£ a magánélet meghitt perceiben a napi munkán gyötrődni? Du­nai Zoltán ezt válaszolja: nem. Sőt egyenesen . megnyugtató végigfutni az elintézett ügye­ken, a községek sorsán, fel­idézni a holnapi tennivalókat. Innen „kintről” tisztábban ki­rajzolódik minden, a fontos és a legfontosabb. A magánélet szemüvegén át ' nagyítva tűnik fel a közélet, a közért tett munkálkodás. Az otthon mele­gét a jól végzett munka adja, emellett a lelki kapcsolat, az együvétartozás. — Minálunk komoly vita nincsen, a feleségem is, én is kommunisták vagyunk, a néze­tünk kölcsönös, valóban élet­társak vagyunk, a magánélet­ben, a gyerekek nevelésében, a világ dolgainak megítélésé­ben és ebben a magunk he­lyét egymás segítségével keres­sük. .. A délibábos szerelem helyett az igaz, őszinte és mély tartalmú szerelem köti össze a Dunai Ferenceket élet­társukkal. Nem ösztönös, cél nélküli a családi életük, ha­nem tartalmas, melyet a kö­zös életcél, az emberekért vég­zett fáradozás, és saját ma­guk és a gyerekek nevelése, a nyugodt, kiegyensúlyozott családi élet építése vezérel, Foglakoztatják a Dunai csalá­dot az anyagi gondok is, leg­közelebb újakra akarják cse­rélni a régebbi bútorokat. Du- nainé is szereti a szép, csinos, divatos ruhát, de most már el­sők a gyerekek, hárman. Jö­vőre mind a három iskolás tás­kát vesz a kezébe, könyvek, füzetek, új ruhák szükségesek. A családi élet melegét ezek az apró, édes gondok is szí­nezik. Külön fejezetet érdemel­ne a gyerekek jellemének for­málása, érdeklődési korük ki­elégítése, a gyei ekek kommu­nista szellemű nevelése. Eijárogatnak szédok, ismerősök, barátok otthonaiba, így értékelik és érzik át a sa­ját otthon melegét. Ök is ta­nulnak és tőlük is tanulnak a többiek, a jó vonásokat, a csa­ládi élet titkát. a jól végzett munka megnyugtató örömét, az élettárs bátorítását mind több kommunista és nem-kom­munista családban érzik magu­kénak. Páll Géza 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom