Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-24 / 46. szám

ESEMÉNYNAPTÁR I960, február 21., szerda Szökűuap Révai Miklós a legkiválóbb magyar nyelvtudós 1750 február 24-én szüle­tett. Szegeden, Kecskeméten, Tatán, Veszprémben, Jécsbcn tanult. Már fiatalon írt verseket, melyekkel a „deókos” köl­tői irány egyik alapvetője lett. Később nagy küzdelmek, sőt nyomorúságok között kereste kenyei'ét. 1802-ben sok fáradozás után a pesti egyetem magyar nyelv és irodalom tanára és egymás után bocsátja közre évtizedes munkásságának gyümölcseit. (Halotti beszéd fej­tegetései, Antiquites literaturae, hungaricae, és nyelvtudo­mányi irodalmunkban korszakot alkotó: Elaboratlor grum- matica hungarica.) Először alkalmazta a nyelvtudományban a nyelvtörténeti módszert, s ezzel megelőzte a külföldet is, így Grimm Jaka­bot, a német nyelvtörténet nagyhírű megalapítóját. 1807 április elsején kísérték utolsó útjára Pesten, hívei és tanítványai. Megkezdik az idén Közép-Európa legkorszerűbb Jeszíleli belonelemgyárának és az ország első gázbetonüzemének építését A villamos szabadvezetékek építésekor egyik legmunka- igénycsebb művelet az oszlopok elhelyezése a gödrökbe. Szoesiban egy újító csoport oszlopbcállító gépet szerkesz­tett, amely kihúzza az oszlopot a raktárból, felemeli, és be­állítja a gödörbe. Emelőszerkezete közben mozgatható és így az oszlopot öt méter sugarú körön belül bárhol fel tudja állítani. Kezeléséhez mindössze két gépékz szükséges. Az ország nagy lakásfejlesz­tési tervének megalapozására két új betonelcmgyár építése kez­dődik meg az idén. A tuvasz- *zal a Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói Közép-Surópa legkorszerűbb feszített be ton­clemgyárának alapkövét rakják le Alsózsolcán. Miskolc közelé­ben. Az új üzemben előre kife­szített acélhuzal-kötegre öntött betonból évente 400 ezer négy­zetméter födémpanelt, 700 ezer méter födémgerendát és a talpfa helyettesítésére 300 ezer vasúti aljat gyártanak. Az új gyái néhány üzeme már 1963- ban, s valamennyi resuege 1964- ben kezdi meg a termelést. Az év második felében lógnak hozzá Berentén az ország eisö Tehetséges gázbetongyárának építéséhez. A tervek szerint 1963. végén kez­dik meg a termelést, évente 100 millió téglának megfelelő köny- nyű beton-elem gyártását. Sikerre! teljesíti tervét, az idén 18 millió forinttal csökkenti önköltségét a mezőgépipar A csaknem 400 millió forintba kerülő két Új gyár termékeivel — ha csak lakóházépítésnél használnák — évente 150 ezer lakás födémjét és mintegy hat­ezer lakás falát lehetne elkészí­teni. A mezőgazdasági gépipar, amely a múlt évben 100 millió forinttal túlteljesítette tervét, az 1960-as évet is igen jó eredmé­nyekkel kezdte. Idei tervük a tavalyinál 21 százalékkal maga­sabb, ezért a jelentősebb túltel­jesítés most felesleges. Legfon­2000 diófát ültéinek lNa«yarban Nagyar községben felfrissítik az úgynevezett dzsungel — gyü­mölcsöst. Az elhanyagolt gyümölcsösben — ahol főként diófák és szilvaíák tenyésznek, — megkezdték a ritkítást, az elörege­dett fák kiirtását. Mintegy kétezer diófacsemetével pótolják az alkalmatlan gyümölcsfákat, s egy nagy dió-gyümölcsöskert ki­alakítását kezdik meg. tosabb feladatuk a termelékeny­ség növelése és az önköltség csökkentése. A mezőgépipar egésze az idén mintegy 18 millió forinttal akar­ja csökkenteni a gyártási költsé­geket a termelékenységet pedig a tervezettnél 0,9 százalékkal na­gyobb mértékben növeli. Néhány keresett cikkből az idén is többet gyártanak a ter­vezettnél. A Szállítóberendezések Gyára az év eleje óta 10 siló­kombájnt, az EMAG 200 ezer, a Törökszentmiklósi Mezőgazda- sági Gépgyár 300 ezer forint ér­tékű pótalakalrészt készített ter­ven felül. balettoslány Barth Zsuzsa. a •nyíregyházi Zrínyi gimnázium tanulója. Már három éve tag;a a József Attila ' Művelődési Ház balettkarának, többször szerepelt sikerrel a tanckedvelő közönség előtt. Jelenleg is szorgalmas lá­togatója az „előadásoknak”, s tanárnője segítségével készül az újabb fellépésekre. (FÉNYSZÖV foto: Márton Gy. felvétele) MAI ANEKDOTÁK Ha nem láttam volna szemé­lyesen azt a bizonyos botot el se hinném a hozzcifúződő történetit. Ve láttam! Patyolat fehéren csil­logott az öreg plébános Kezében, ha nem lenne görbebot formája olybár tűnne, mint egy megfor­dított hosszúszárú porcelánpipa. De így se rossz, méteres szárán vékony szőlőveszők futnak egé­szen a fogójáig, ahol pici poha­rak koccintanak egymással. Iga­zi mestermunka, volósággal a görbebotok ékessége ez. Gazdája is tisztában van eme szép és. kí­vánatos küllemével, magával hordja mindenüvé. És pontosan ebből származott némi kellemet­lensége. Történt pedig, hogy egy alkalommal mégis hűtlen lett a plébános úr a kedvelt botjához, azaz inkább a féltett családi reklye tanúsított figyelmetlen- zöget és mit se törődve a plébá­nossal ottfelejtette magát az egyik alvegi paraszthúz ban. A plébános hazamenet sokáig eről­tette a memóriáját, de nem bírt rájönni hol hagyta a hűséges kí­sérőt, csak halványan, egészen bizonytalanul derengett valami, talán-talán Tömpe Jánoséknát maradhatott. De valóban? Ki tudja, hisz annyi háznál járt ak­kor este. Mindegy, ha nincs any- nyi becsület a világon, hogy visz- szahozzák a szerencsétlen botot, majd ő legyalogol érte. Le is bal­A boriak asztó hóiról legott az alvégre, de kevés vi­gasszal szolgált az útja. Tömpe Jánosné széttárt karokkal fogad­ta, sajnos semmi biztatót nem tudott mondani a finom faragá­sa bot hollétéről. Elment még néhány helyre, de annak is semmi látatja. Na ezt jól meg­csinálta... Na de még ilyet? Dü­hében meg kétségbeesésében a templomban is kiprédikálta nagy sérelmét, az ántikrisztussal fe­nyegetve a. más tulajdonát el­orozó romlott lelkeket. De hiába az eltűnt bot csak nem került meg, néma maradt a lellciisme- ret... Hetek, hónapok múltak el így gyötrő és immár reménytelen várakozással, mikor egyszer, egy nap, egy reggel történt valami. Mise közben a lelkek atyja — szentséges atyaúristen — mit látott, a híveket mustrálgatva, az idős, rozzant járású Tömpe Já­nos bácsi inas kezében felfedez­te a művészi faragása elvesztett botot. — A botom...! — tört ki belő­le a megsebzett vad kiáltása. — Az én botom... Mindenki oda­figyelt. Az öreg Tömpe és a pap pillanatokig megbüvölten mered­tek egymásra. Az istenháza még, ennyi bazsajgós arcú jámbort soha nem látott. Majd mint mi­kor a pezsgősüveg dugóiét ki- feszíli az erő valósággal reme­gett a templom kárpitja a fel­törő kacagástól. A kántor értet­te meg elsőnek a perc lélektani jelentőségét és teljes erővel be- letenyerelt az orgonába, s olyan hangokat csalt ki belőle, mint egy mélabús elefánt trombita szólója. Nem is hallottak a nyá­jas hívők semmit, csak azt lát­ták az öreg Tömpe nagykomóto- san kilépegetett az oltár elé, hóna alól előhúzza a művészi görbebotot és se szó, se beszéd kezdi lecsavarni a bot menettel járó fejét. Az emberek lélegzetvissza­fojtva figyelték, mi lesz ebből... A csavar jól működött, az Öreg „varázsló” otthonos mozdulattal nyúlt az ezüst serleg után és a furcsa butéliából a serlegbe csurgatta a másfél liternyi nyíri vinkőt. A plébános földbegyöke­rezett lábbal nézte, nézte az öreg mozdulatait, de az rá se hederí­tett a kis ceremónia után akár­csak a kiskocsmában odanyúj­totta a remegő tisztelendönek a borral teli serleget. — Igyék tisztelendő uram, csak nyugodtan, látja, ha az Is­ten akarja a botból is lehet bort falcasztani.... így esett meg a csoda a bor­fakasztó bottal és a plébánossal a szabolcsi kis faluban ezerki- lencszázhatvan február derekán. Páll G. MAI NAPLÓ BOROTVÁLKOZÁS KÖZBEN A borbély: — Rettenetes ez a* élet, az ember állandóan tele van problémákkal. Az író: — Bár csak nekem Is ilyen rettenetes lenne az életem! Nekem éppen ellenkezőleg azért rettenetes, mert nincsenek prob­lémáim! ★ AZ „EMBERI SORS” című filmmel nyitották meg a napok­ban Mátészalkán a Szovjet Film Ünnepét. A Béke mozi termét kidiszítették, az előcsarnokban pedig könyvkiállítást rendeztek. Az ünnepi megnyitó beszédet Endrész László, a járási kultúr- ház igazgatója tartotta. Beszédé­ben méltatta a szovjet—magyar barátságot, majd a szovjet fil­mek nívójával és fejlődésével foglalkozott. + ÜTTÖRŐ KARNEVAL! Január huszonnyolcadikán, vasárnap dél­után három órai kezdettel jelme­zes karnevált rendeznek a város úttörői a nyíregyházi József Atti­la Művelődési Házban. Mintegy ötszáz jelmezes résztvevőre szá­mítanak. ★ BEFEJEZTÉK A FÖLDREN­DEZÉST a vásárosnaményi járás tizenhat községében. Ügy terve­zik, hogy március ötödikéig a további tizenöt termelőszövetke­zeti község is elvégzi e munkát. + KÉT KILOMÉTER VILLANY- HÁLÓZATOT épít az idén a ti- vadarl községi tanács. A községi „Béke” Termelőszövetkezet fa­anyaggal, fogaton és kézi munka­erővel járul hozzá a villamosí­táshoz. * MŰSOROS FARSANGI JEL­MEZBÁLT rendez február hu­szonhetedikén szombaton este fél kilenc órai kezdettel a nyíregy­házi Dohánybeváltó és Fermen­táló Vállalat szakszervezsfi bi­zottsága és kultúrcsoportja. A dolgozók vidám összejövetelüket a dohánybeváltó kultúrtermében tartják. ★ VAN ELÉG ZÖLDSÉG, ÉS GYÜMÖLCS! A MÉSZÖV jelen­ti: A zöldség-gyümölcs üzletek ősz óta közel harminc vagon árut adtak el s jó tárolással gon­doskodtak az áruellátás toovábbi zavartalanságáról. Húsz vagon sárgarépa várja a vásárlókat, de van karalábé, petrezselyem és más zöldségféle is.-*r TIZENÖT TAGÚ CIGÄNY- EGYÜTTES alakult a közelmúlt­ban Nagyecseden. Az együttes fiatalokból áll. Legifjabb tagja mindössze nyolc éves. Vasárnap, a Szovjet Film Ünnepének nagy- ecsedi megnyitóján mutatkoztak be először a közönségnek. ★ KÉTTANTERMES ISKOLA építését kezdik meg a közeljövő­ben Vaján. Az iskolát a község központjában, a Rákóczi vár köz­vetlen közelében építik. A költ­ségeket a községfejlesztési alap biztosítja. Szeptemberben már az új iskolába járhatnak a gyere­kek. EXPORTÁLJAK a szabol­csi ALMÁT! A szövetkezeti szervek háromszáz vagon almát vásároltak fel ez év első felé­ben. Eddig, a kedvezőtlen idő­járás ellenére is csaknem száz vagonnal vettek át. Százhatvan vagonnyi almát szállítanak a ki­tűnő szabolcsi almából Csehszlo­vákiába és a Szovjetunióba. ★ FÁSÍTÁSI MOZGALOM IN­DULT A SZEBB SÓSTÓÉRT. A Sóstói Fürdő és Üdülő Vállalat felhívást intézett a város fiatal­jaihoz. hogv legyenek segítségük­re a fásítási munkálatokban. A felhívásra több iskola jelentette be segítőkészségét, többek közölt a Kölcsey Gimnázium 527 tanu­lója vesz részt Sóstó fásításában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom