Kelet-Magyarország, 1959. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1959-11-26 / 280. szám
Miről oKaühaluuk a/ Időszerű Kérdések-ben ? Az Időszerű Kérdések című megyei kiadvány novemberi száma a pártmunka és a politikai tömegmunka cím alatt részleteket közöl a párt megyei értekezletén elhangzott beszámolóból, melyet Benkei András elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tartott. Tartalmazta Biszku Béla elvtársnak az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának a megyei pártértekezleten elmondott felszólalását. A vezetőségválasztás tapasztalatai megyénk pártszervezeteiben címmé! megjelent tanulmány elemzi az elért ' eredményeket, s következtetéseket von le a további párt-, vezetést illetően. Sok segítséget ad a falu holnapjának formálásáért végzett agitációs és felvilágosító munkában a termelőszövetkezeti mozgalom erősítésének feladatairól szóló írás, mely világosan megmutatja a tennivalókat. Nagyon időszerű az a mérlegelés, amelyet most a kongresszus előtt néhány nappal végez A kongresszusi munkaverseny utolsó szakaszában címmel a cikk szerzője, s elemzi, hogyan született a hetvenegymillió forintos vállalás az üzemekben és a me-' zőgazdaságban, s ezt hogyan teljesítették, illetve teljesítik a me-; gye dolgozói. Több cikk ad segítséget a pártoktatásban résztvevő hallgatóknak és propagandistáknak. Jó szolgálatot tesznek a falusi osztályharcról és a kommunista erkölcsről írott cikkek is. A népi demokratikus országok közül a Német Demokratikus Köztársaság megalakításá- j hoz vezető útról olvashatnak al propagandisták és a népnevelők. I Közöl a folyóirat fontos és idő- | szerű rendelet ismertetőt is. ! Aknamező Lublin aluli Lublinban, a mintegy 150 000 lakosú lengyel városban tizenöt éven át a szó szoros értelmében puskaporon jártak az emberek. 1944-ben a németek, visszavonulásuk előtt hatalmas mennyiségű lőszert halmoztak fel a város központjában, azzal a céllal, hogy Lublint a levegőbe röpítik. Néhány hónappal ezelőtt kezdték meg az 1939-ben leégett „Viktória'’ hotel helyén egy áruház építési munkálatait. Közvetlenül a felszín alatt robbanóanyagra bukkantak. Aknakutatók segítségével hosszú pincesort fedeztek fel, melyek német lőszereket tartalmaztak. A gyújtózsi- nórok valóságos hálója kötötte össze az előkészített robbanóanyagokat. Az egész bármelyik pillanatban a levegőbe repülhetett volna. A környező háztömbök lakosságát mintegy 500 méteres körzetben azonnal, áttelepítették. Leállították a forgalmat. Néhány nap alatt húszezer adag lőszer, szedtek fel a katonák. Ezzel a felfedezéssel összefüggésben megindult vizsgálatok, kiderítették, hogy a németek, jóval kivonulásuk előtt az egész várost levegőbe akarták repíteni. E célból több száz tonna lőszert halmoztak fel a központi pincehelyiségekben. hatalmas aknamezőt képezve. 1944-ben, mikor a külvárosban már. folytak a felszabadító harcok, lengyel munkások gyanús előkészületeket figyeltek meg a németek részéről, a közeli tejüzemben. Életük kockáztatásával elvágták a pincehelyiségekhez ve- i zető drótokat. Nekik köszönhető. } hogy a város megmenekült a 1 pusztulástól. A felszabadulás után, a lösze- i vek eltakarításánál nem lettek j figyelmesek a rejtett aknamezőre. Tizenöt év telt el a háború óta; S még mindig napvilágra kerülnek a régi borzalmak... (Csallány Géza fordítása) A Budapesti Ruházati Gyár nyíregyházi telepén Hódi Pál egyszerre ötven ruha részéit szabja ki a szalagfűrész géppel. Sokéves gyakorlata van ahhoz, hegy a szabást, hajszál pontosan végezze. Munkáj í nagy figyelmet követel,' mert egy félrepillantűs következtében nagy kárt okozhat, egyszerre ötven ruha anyagát teheti tünkre. A szabászaton Franezel András a képen, látható kézi. géppel „ollózza” a mi/iták után kirajzolt ruhákat. A minták közötti belső hulladékok csökkentésével havonta nyolcvan-száz' ruhára való szövetet takarítanak meg. Több mint húsz éve kaptameg a segédlevelet a szabóságból Murai Mihály. Amióta megalakult a Nyíregyházi Ruhagyár, ott dolgozik. Többszörösen kitüntetett sztahanovista volx 1956-ig, s azóta a Kiváló Dolgozó-jel vényt is megszerezte. Munkamódszerét a varrásban mintegy száz fiatalnak adta át. Perjést Karoly és Marinka Já- .os. szalag! e íclűk a müszakvál- áslsor megbeszélik a termelési . robiémá-kut, kicserélik tapasztaltaidat és Kíváncsiak arra is, ..^.gy a szalag dolgozói hány rúnát ; varrtak a műszák alatt. A -cet szalag páros verseny ben dolgozik, s egyik is, másik is tíz- tizennégy darabbal, ugyanannyi százalékkal túlteljesíti a napi tervet. Most Marink? János szalagja jár az elen, első a versenyben. Az ő szalagja érte el a legtöbb jó pontot, kifogástalan minőségű munkát végeztek s egy hónap alatt közel hétezer forint értékű aprókelláket takarítottak meg. (Hammel József felvételei) Műszakváltáskor gondosan kitisztított és megolajozott gépekkel kezdenek dolgozni a varrodában. A képen látható .Kristófon Éva is tudja, hogy gyorsabban lehet haladni a varrásban a tiszta és megolajozott geppél. jVJ őst, a zuzmarás november^ 4 végi estéken még mécsvilágok pislákolnak, s lángnyelveik köszöntik egymást Móricz Zsig- mond Boldog emberének, Joó Gyuri bácsinak falujában, Magos- ligeten. Olyan ez a távoli szatmári falucska, mint egy élő, eleven békességet és nyugalmat sugárzó karácsonyi levelezőlap csengő harangjával, egyetlen nyílegyenes utcájával, melynek . két oldalán már járda fut végig. Didergő zúzmarától terhes fái, ligetei szinte keblükre ölelik csobogó Batár patakjával ... Egykor Magvasliget volt a neve. mert lakói a silány földön is jó magokat termeltek. Szorgalmáról, vasakaratáról híres ma is a magosligeti ember, s nem egyedül Joó Gyuri bácsi, — Móricz regényalakja, — a ma is élő „boldog ember”, idős Papp Mihá'y: az ró hetvenegy esztendős u.ioka- 'Jccse hordta össze földiét szinte szakajtóként, könnyel, verítékkel áztatva a barázdákat, hogy szélesebb legyen, hanem szinte a falu többsége. A többiek jussként, a néphátalom ajándékaként kaptak ... Móricz regénye nem fejeződött be. Ha élne, tovább folytatná, megírná a mát, s “azt, hogy a Boldog ember nagy vajúdás, lelki tusa után, hogyan írta alá nehéz ujjaival reszkető kézzel a felesége gyújtotta mécsvilág mellett a még boldogabb holnapját. Egy életen át összegürcölt közel nyolc hold földjével, mindenével, családjával együtt lépett be. Komája, az őszfejű, több mint húsz holdas Kiss Ferenc és a falu kommunista vezetői szavára tette le a garast. .. Nem kérdezi senki, hányadik volt. Száz családból egy család lett, s az egy utca mostmár valóban egy faluvá egyesült. Örök időkre összeölelkeztek a barázdák, s vele együtt az emberek is. A gondok, s örömek közös mederbe futottak, s a frissen mázolt tábla is felkerült a község neve mellé, mert Magosliget ma, s holnap nyeri vissza a régi nevét igazán; mert megláthatja majd ország világ, hogy Móricz rokonai, testvérei, parasztjai még csak ezután lesznek olyan kertészek. akik gazdag, dús magvakkal örvendeztetik meg a nip.t • ■ . ★ \| agcsliget lámpásainak pislá'" * kelő világában a kommunisták gyújtottak t_nj t. A Kiss A!br.-tek-, Kelemen Bélák, Horváth Gyulák és a MÉK kommunistái csiholtak a kovát, míg a tapló szikrát nem fogott. Nem volt köftnyű. De mert meg volt a kommunista akarat, az egység, a példamutatás és biztatás: a báliké clás könnyeit az örömkönnyek váltották fel. — Tudtam, hogy nehéz lesz.. . — De azt is, hogy győzünk — magyarázza a csupa szív paraszt- gyermekből fe (cseperedett tanácselnök. Kiss Albert. — Először a magunk portáján teremtettünk rendet. Ez se ment simán. Nem, mert az istennek sem akarták egyesek, hogy az ötven- hétben alakult egyes típusú téeszcsét fejlesszük. Nem, mert ötvennyolcban jó) jöttek , ki. Mi Kommunisták aztán döntöttünk. Valósággal megtervezték a jövőt. — Számítottunk a fejlődésre. Öt hold szarvaskerepet közösen vetettünk, gondolva, jó lesz takarmánynak. Aztán kértünk még harminc hcldrj megfelelő magot. S milyen jó most, mert köny- nyíti a szövetkezeti falu sok állatállomány ária < az ellátását... Egy kivétellel minden kommunista paraszt letette az obulust. S erre vártak a többiek, az egész ■falu.. . ' lgondoikodik, maga elé néz. ^ Mondja, ne mondja? Töpreng. A mellette ülő Kelemen Bálint tanácstitkár oldalba böki. — Legnehezebb volt azonban a szüleim meggy őzése. Tudtam, hogy itt kell kezdeni... Haza mentem, nem szóltam. Gondolkoztam, hogy is kezdjem. Másnap haza mentem, megint csak nem szóltam. Ped’g az öreggel minden reggel együtt keltünk, s mentünk az istállóba a lovakat, marhákat etetni. ... Egyszer aztán elhatároztam... Tudtam, hogy apám hirtelen, ideges s nem önálló ember. Anyám beteges, s mindig ő irányította. Vele beszélek először — döntöttem. S így is volt. Egy szép napon oda álltam ide elé, amikor az öreg nem volt otthon... S akadozva, magával is vajúdva, szinte újból kis gyermeknek érezve magát megszólalt a meglett ember, a kommunista tanácselnök. — Nézze, édesanyám, én azt szeretném ... azt szeretném — ismételte — ha megértenék ... Szóval nem tudok én Kiss Feri bácsi, Adorján Péter, meg Berta Jenő bácsi szemébe nézni míg . •. — Mondd csak, fiam. Mondjad. — Amíg maguk nem; lépnek a 2 BOLDOG EMBEREK
