Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-18 / 41. szám

4 KELFTMAGYAROR'ST’AG 1339. FECRUÄR 18, SZERDA 70 termelőszövetkezetünk kétmilliós kereskedelmi haszonhoz jutott a MLK jóvoltából Előnyös feltételek mellett lehet szerződést kötni iiaramfiértékesitésre A megye termelőszövetkezetei közül hetvenen voltak tagjai a ME.K Központnak a múlt eszten­dőben. Kétszeresen jól jártak, mert a többi, nagy tételben és közvetlenül szállító tsz-ekke) együtt, mintegy kétmillió forint kereskedelmi haszonhoz jutottak és a Központ évi tiszta nyereségé­ből jelentős visszatérítési kap­nak. Elsősorban a tsz-eken múlik, hogy az 1959. évi áruforgalomból mint veszik ki a részüket és a MÉK Központ tagszövetkezetei­ként mennyi visszatérítésben ré­szesülnek. A megyei szövetkezet azon munkálkodik, hogy minél több tsz. szállítson rajta keresz­tül tömegárut a belföldi piacokra és ezzel legalább hatmillió forint többletjövedelemhez juttassa azo­kat. Tagszövetkezeteinek bevéte­lét még megtoldja a nyereségből való részesedéssel is. főleg a speciális kultúrnövények termelésében — törekszenek ösz- szefogni terméshozamaik növelé­sére. Számosán pedig — tsz-tagok es egyénileg gazdálkodók egy­aránt — a takarék- és tejszövet­kezetekben igyekszenek megtalál­ni egymás kezét. Megyénkben már több, mint százharmina szakcso­port és társu'áa és huszonkilenc szakszövetkezet működik. A múlt esztendőhöz hasonlóan ez évben is segítséget kiván adni államunk a baromfiak eladásához az értékes tési szerződések meg­kötésével. Az állami gazdaságok, tsz-ek, társulások, szakcsoportok Az egyénileg gazdálkodók — köztük a fiatalok — örömmel vá­lasztják az egyszerű termelési tár­sulást. Többek közt Vaján hu­szonhárom fiatal, Bökönybeu ti­zenhárom asszony és Tiszakóró- don tizennégy egyénileg dolgozó paraszt társult az elmúlt hetek­ben, Kisaron pedig huszonhat tej­termelő rakta le a tejsziivetkezet alapját. és egyéni tenyésztők szerződést köthetnek saját keltetésű és a keltető állomásoktól vásárolt csi­békre. Különben már most olyan nagy az érdeklődés a központilag keltetett napos csibék iránt, hogy a keltető állomástól csak az eset­ben kaphatnak napos csibéket, ha szerződésileg kötelezettséget vál­lalnak, hogy száz darabonként legalább huszonöt kiló vágócsir­két visszaadnak. Az értékesítési szerződések számos kedvezményt tartal­maznak. A szerződést kötök például libánál darabonként negyven, pulykánál harminc, kacsánál huszonöt és csirké­nél tíz forintot vehetnek fel előlegként a szerződések alá­írásakor. A leszerződött baromfiak átvé­tele már május hónapban meg­kezdődik. Természetesen minél ko­rábban adják át — az előirt súlyhatárban — annál több pénzt kaphatnak érte. Többek közt a legalább hat­van dekás vágó csirkéért ki­lónként huszonnyolc forintot vehetnek fel május hónapban. A decemberben crtékesítet- tekért már csak húsz forintot kaphat a termelő. Hiszen akkor tömegével kínálják a baromfiakat a piacon. A szerző­déses pulykákat november első fc'ében kilónként tizenhét, máso­dik felében meg tizennyolc fo­rintért veszik át. A kacsa és a liba átvételi ára is megfelelő, s azért a pénzért érdemes hizlalni és értékesíteni. A tsz-ek, szakcsoportok cs társulások különösen jól jár­nak a szerződések megköté­sével, ha nagy tételben adják át a leszerződött baromfiakat. A szakcsoportok és a társulá­sok száz kiló tyúk és kacsa közös eladása esetén kilón­ként egy forint felárat nyer­hetnek. Jó lenne, ha mielőbb eldönte- nék a termelők a szerződéskötést, mert e hónap tizen nyolcad lkától már megvásárolhatják a napos­csibéket. S „ki korán kel ara­nyat lel”. — így van ez a szer­ződések megkötésénél és a na­poscsibék beszerzésénél is. Nagyobb gondot kell fordítani Kisrárda zöldségellátására! Huszonkilenc szakszövetkezet ó több, mint »sásharminc különböző társulás van megyénkben Az egyénileg gazdálkodók — Kiállítások Baktalórántiiázan a Magyar Szovjet Barátság Hónapján j tanulságként szolgáljanak a jö­vőre nézve. Nagyobb öntevékenységet! Minden szövetkezetnek — főleg a járási székhelyeken lévőknek — meg kell tanulniuk a saját fejük­kel gondolkodni. Idejekorán ren­dezkedjenek be fogyasztóik téli és korú tavaszi ellátására. Termel­tessenek, vásároljanak, tároljanak és értékesítsenek. És szoktassák hozzá vásárló közönségüket, hogy ők is előrelátóbbak legyenek. A fontosabb tömegcilckeket — bur­gonyát, almát stb. — még ősszel vásárolják meg. Ha a kisvárdai földmüvesszövetkezet így tett volna, ma nem okozna olyan nagy gondot a község zöldségellátása. Földművesszövetkezetünk szor­galmasan készült a Barátság Hó­napjára. Könyv-, kép- és bélyeg- kiállitást rendezünk. A könyvkiál­lítás keretében bemutatjuk a szovjet szép- és szakirodalom leg­újabb remekeit. A könyveket a szövetkezet boltjától és a járási könyvtártól kapjuk. Képkiállításunkban a szovjet nép békés építő munkáját szeret­nénk bemutatni. Községünkből két dolgozó járt a Szovjetunióban, s fényképeiket szívesen bocsájtják re ndelkezésünkre. Bélyegkiállításunk is szép lesz! Igaz, kevés szovjet bélyegünk van. De édesapám közel negyvenöt éve gyűjti a különböző bélyegeket s ezek közt sok Tanácsköztársaság ide;,éből származó is van. Például: vannak olyan bélyegei, melyek még IV. Károlyt ábrázolják, azon­ban a Tanácsköztársaság bélyeg­zőjét nyomták rájuk. A Tanács- köztársaság által kiadott bélye­gekből szintén sokat megőrzött, s most megnézhetik a község dolgo­zói. Alkalmi lfcvélborítékoküak és bélyegeknek is helyet biztosítunk. Bemutatjuk a Magyar—Szovjet Barátság Hónapja alkalmából ki­adott borítékokat s bélyegeket. A különböző kiállítások, vásárok, jó­tékonysági akciók alkalmából megjelent bélyegekben szintén gyönyörködhetnek a kiállítás lá­togatói, Elmondta:T ifj. Kricsfalusi Béla BaktalórántháZa. ■»oeooeoeoeoeoeewoeeeee&ooeeeeeooQeQQQQeeeQOfiwtQQeeeoeet wgowcoooooo A választott vezetőségek oktatási segédanyaga : Szövetkezeti mozgalmunk ~~ népmozgalom Kisvárda lakossága meghaladja a tizenötezret. Többségükben té- len-nyáron a piacokon és az üzle­tekben vásárolják meg a főzni- sütni valókat. A község üzemei, vállalatai, és intézményei, ezek vidékről bejáró dolgozói csak nö­velik a helyben étkezők számát. A kórház sem mondhatja a be­tegeinek: „ha hozott, eszik, ha nem hozott, éhezik”. A háziasszonyok és az üzemi konyhák beszerzői ezért gyakori látogatói a szövetkezeti üzletek­nek. Lisztet, cukrot, burgonyát, és más fazékba és tepsibe valót vá­sárolnak meg. A két szövetkezeti zöldség-gyümölcs üzletet szintén megkeresik. Dia, még kevés a hiánycikk Azonban megvehetik e mindazt, amit kérnek? Takács Bertalan, a Fő utcán levő zöldséges bolt veze­tője szerint ma még igen. — Az ijzletnek mintegy 175.000 forint értékű áruja van, — nyug­tatott meg. — Minden megta­lálható, amiből bővebben termett a múlt évben. Burgonyát, ká­posztát, almát, céklát, sárgarépát és egyebet is megvásárolhatnak. Sajnos, már rég nincs petrezsely­münk, karalábénk, és mákunk. Kevés a hagymánk és a lekvá­runk is. — Most szerzik be, vagy raktá­ron tárolják az árut? — érdek­lődtünk. — Burgonyát és almát a felvá­Az ellenőr társaságával csen­desen letelepszik a vendéglő egyik üres asztalához. Odainti a pincért és három féldeci pálin­kát kér. A megszólított a csiga „gyorsaságávalu kihozza az itó- kát. Nagy lassan leteszi az asz­talra. Szó nélkül távozni akar. Az ellenőr állitja meg. — Legyen szíves egy hitelesí­tett három centisét és egy fél decist hozni. A péncér felhúzza a vállát, s jó félóra múlva előkerül egy fóldccis pohárral. Miért nem hozott három cen­test? — kérdi az ellenőr — Nincs — hangzik a válasz. — Két órával ezelőtt meg tíz is volt. Száj húzás a felelet Nem baj, mérjünk a féidc- cissel. De egy kicsit k,csöpög - tétjük a poharat. így ni. Most az egyik téldecit beleöntjüc... Jól van? Hallgatás, sárlási üzemágunktól kapunk. Mi is tárolunk és egyet mást Nyír­egyházáról, a MÉK-től, a környe­ző íöldműveszövetkezetektől, s közvetlen a termelőktől szerzünk be. — Miért nem tároltak több árut, amikor megfelelő pincéjük és raktáruk van? Drága mulatság a mostani utánajárás ... Miért nincs beszerző ? — Sok oka van ennek. A két zöldséges üzlet elbírna egy be­szerzőt, aki gondoskodna a téli tárolásról is. De nincs. Az egyik raktárt meg elvették tőlünk még a múlt év augusztusában. A táro­láshoz pénz is kell. Viszont ilyen célra nem kaptunk pénzt. A pet­rezselyem és a sárgarépa tartósít- hatóságáról is beszélhetnénk. Szerintem a termelők a túlzott pétisózással felfúvatlák és köny- nyen rothad. Valami vírusos be­tegség is utolérte és a gégényi gyökérfélék után már a Dombrá- don termettek sem tárolhatók. Jó lenne, ha megvizsgálnák ezt a szakemberek. Az üzletben térültek-fordultak a vevők. Még csak petrezselyem nél­kül mennek el, de később szapo­rodik a hiánycikk. Például a hordó alját alig takarta el a lekvár — Beregben meg Tiszát lehetne vele rekeszteni. Tehát nem minden árut veszélyeztet a romlás. S leg­alább ezekből legyen elegendő! És az ellátásban meglévő hibák —• Maga szerint mennyinek felel meg ez j pálinka? — Van vagy négy centi. — Szerintem hárem és fél. No de nézzük m.ig a többit is.. Ezek megütik a féldecit? — Nem. — Ember! Maga ismer engem, s mégis becsapja az asztaltársa­ságomat? — Hát mit gondol az ellenőr kartás — maguk prctekciósok? — Igaza van! De hogy maga se feledje el, hogy nálam sincs kivétel, felveszünk egy szép kis jegyzőkönyvet, aláírja és „méltó jutalmát’’ pár napon belül meg­kapja. — De kérem — sápad el a pincér a csapos adta így ki... — lAtja, ez derék dolog. Eszembe juttatta, hogy őt is ju­talmazni kell. És azt is, hogy szépen felleltározzuk. Mert hg már megrövidítették a fogyasz­tókat, legalább a köz zsebében maradjon az a kis pénz... Az előbbi írásunkban szóltunk arról, hogy a magyar szövetke­zeti mozgalom tagjait — már a múlt rendszerben is — zömmel a kisemberek alkották. Azt re­mélték, hogy szövetkezésükkel fel tudják venni a harcot a vá­rosban és falun egyaránt a tő­ke és a fö'dbirtok ellen. Re­ménykedés ükét — különösen egy-egy szövetkezet megalakí­tásakor — mesterségesen is táp­lálták és főleg kihasználták az álszövetkezeteket szervezők. Üton-útfélen rikácsolták: szövet­kezésben az erő. A Hangya-szövetkezet szintén élt e lehetőséggel. A húszas- harmincas esztendőkben —• mi­előtt meg akart építeni egy-egy falusi boltot és kocsmát — a kolomposaival beharangoztatta, mi mindent nyújt a szövetkezet a község népének. ígértek még toronyórát is láncostól. S amíg a jól tájékozott falusi zsíros­parasztok csak két-három két- pengős' értékű részjegy váltásá­val járultak hozzá, a fcevesbé te­hetősektől nagyobbacska sertés árát is kiesői ták. Megyénkben sem volt másként. Például: Nagy József nagy halászi dolgozó el­mondta: édesapjától egy hasas kocát erőszakoltak ki a Hangya­üzlet építésekor. Esztendőkig sínylették ezt, mert lett volna hová tenniük az ! árát. A bosz- szúság betetőzéseként: évről-évre összesen egy-egy falinaptárral „szúrták ki a szemüketA ve­zetőségnek miből is telt volna másképp az üléseik vtmi hajna­lig tartó tivornyázásokra, és mi­egymásra?! (Különben csak a fe­letteseiket„utánozták” a maguk módja szerint.) Az igazgatóságba is csak a felszabadulás után en­gedték be, amikor a Hangya- szövetkezetnek — kénytelen-kel­letlen — érvényre kellett jut­tatnia a szövetkezeti demokrá­ciát. Hiszen ekkor már a nép szavától hangos volt az utca Nagyhalászban — s az egész országban. Tény az, hogy a kisemberek jól szervezett maszlagolásához értettek a Hangya-szövetkezet urai, s a sorozatos csalódások ellenére is, mintegy félmillió ta­got számláltak. Váltig hencegtek & világ előtt: Magyarországon a szövetkezeti mozgalom népmoz­galom. Ha ez az volt, mit mond­junk ma a másfélmilliós földmű­vesszövetkezeti mozgalomra? Mit mondjunk megyénk száz­harmincezres tagságára? A földművesszövetkezeti moz­galom — ténylegesen a földmű­vesek, a földhöz juttatottak, a kis- és középparasztok társulá­saként jött létre. Alapító tagjai önként adták össze a terményt, pénzt és egyebet, s nem speku­láltak senki zsebére. A tagok és kívülállók előtt is világos volt a cél: egyesíteni erejüket. A nép erejét a munkásosztály hata’má- nak — s nem a kizsákmányolók- nak — megteremtéséért, hogy mind több támogatást kaphassa­nak kiterebélyesedésükhöz. A szó egybe esik a tettel. Az fmsz-i mozgalom minden erejé­vel azon, van, hogy tagjai a termelésben szintén megtalálják egymás kezét — a tsz. mozgalom részesei legyenek. De gondosko­dik a tsz-ek gazdasági megsegí­téséről, a szakcsoportok szerve­zéséről, — az egyéni dolgozó pa­rasztok támogatásáról és lebo­nyolítja a falu felvásárlási és ellátási kereskedelmét. A földművesszövetkezet a tag­ságé. Az alsó cs felső vezető szervekben egyaránt a dolgozó osztályok gyermekei foglalnak helyet. S nincs közöttük kizsák­mányoló, népnyúzó báró, gróf stb. Megyénkben az 1957. évi statisztika szerint, 3439 vezető­ségi tag kormányozza a földmű­vesszövetkezeteket. A követke­zőkből tevődnek össze: Tsz-tag 487, mezőgazdasági munkás 125, egyéni dolgozó pa­raszt 10 kh-ig 1743, egyéni dol­gozó paraszt 1 kh-n felül 201, fmsz-i alkalmazott 145, egyéb 738. Kell-e ennél szélesebb skálájú vezetőségi összetétel, melyben az „egyéb" is falusi pedagógusokat, orvosokat stb. „takar“?! E tömegmozgalom, a párttagok és pártonkiívüliek összeforrott szerve. S nemcsak a tagságban, a ve­zetésben is így van! A válasz­tott szervekben csak harminchét százalék a párttagok aránya. Hegy egyetértés van-e? Termé­szetesen, hiszen hasonló az osz- tályhelyzetük, az anyagi körül­ményük — egy a céljuk és egy az útjuk. Az egész népünk fel­emelkedéséért való küzdelem —, mélynek az fmsz-i mozgalom is, mint igazi népmozgalom — te­vékeny részese, (Folytatjuk.^ A „protekciósok“

Next

/
Oldalképek
Tartalom