Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-14 / 242. szám

XV. ÉVFOLYAM, 242. SZÁM Ára 50 fillér 1958. OKTOBER 14 KEDD A NÉP JELÖL ­A NÉP SZAVAZ A. z egész országban sokat beszélnek mostanában az kozik 3 v'ála?5ásró1- Ilyenkor még az is elgondol­set J t"1 3 k®z.éb,en a választójog, aki máskor keve­DohtizTl” kozu.gyekkel> vaS-v amint mondani szokás „nem politizai Ez azért van, mert senkinek sem mindegy hogy ul majd a parlamentben az ő képviseletében, ki alkot tör­vényeket az ő nevében. Ma már a választójog ebben az or­szágban nem csak szavazást jelent a választóknak és man­dátumot a jelöltnek. Ma már a választójoggal csak az él aki maga is részt vesz a jelölésben, a választás után pedig figyelemmel kíséri, sót olykor beszámoltatja a megválasztott képviselőt. Viszont a képviselő sem tarthatja magát ahhoz a regi szokáshoz, hogy megválasztottak, most aztán a követ­kező választásokig úgy élek, ahogy tudok a kezembe kapa­rintott mandátummal. — mert be kell minden tettéről szá­molnia. így tehát két mozzanattal bővült a választójog: a nép jelöl, a nép szavaz és a nép beszámoltat. A múltban leg­feljebb szavazott, s tovább semmi köze sem volt azokhoz, akiket megválasztott. Következésképpen a képviselőségre is csak olyan embert jelölnek, akikben megvannak a képessé­gek arra, hogy a nép, az ország érdekében, javára cseleked­jen, úgy éljen, amint azt választói megkövetelik. A jelölő gyűléseken tehát ez a kiváiasztómunka folyik. A Hazafias Népfront javaslatot tesz, a jelölő gyűlések résztvevői pedig megbeszélik, hogy jó-e a Népfront jelölése, a jelölt valóban megfelel-e a követelményeknek. Ha megfelel, akkor jelölik, ha nem találják megfelelőnek, akkor nem lesz belőle kép­viselő. ZÁRÓKÖZLEMÉNY a német DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSA­SÁG ÉS A BOLGÁR NÉPKÖZ- tArsasAg PART- ÉS KOR­MÁNYKÜLDÖTTSÉGEINEK TÁRGYALÁSAIRÓL SZÓFIA, (TASZSZ): Október 11-én Szófiában záróközleményt adtak ki a Német Demokratikus Köztársaság és a Bolgár Népköz- társaság párt. és kormányküldött­ségei között a bolgár fővárosban lefolyt tárgyalásokról. A záróközlemény szerint a kül­döttségek eszmecserét folytattak a legfontosabb nemzetközi prob­lémákról és a békeharc felada­tairól. A tárgyaló felek nézetei teljesen megegyeztek minden megvitatott kérdésben. A közlemény szerint a két párt továbbra is erélyes harcot folytai a marxizmus—leninizmus eltorzí­tása ellen, valamint a kommunis­ta. és munkáspártok egységének megbontására Irányuló kísérletek ellen. Kérlelhetetlen harcot foly­tatnak a revizionizmussal, amely ma a legnagyobb veszély a nem­zetközi munkásmozgalom szem­pontjából. Salamon Anna 5 éve dolgozik marógépén a nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. Vezetői elismeréssel nyilatkoznak munkájáról. (Hammel foto) Milyen emberből lehet ma képviselő? Két szóval ki le­het fejezni: becsületes dolgozó legyen. Mert ma már nincsen olyan képviselőre szükség, aki választóinak holmi kijárója, előszouázója, ügynöke, aki a mandátumot arra használja fel, hogy égvik vagy másik érdekcsoportnak a másik rovására elintézzen valamit: új címet, új rangot, kitüntetést szerezzen egyeseknek, kijárja, hogy itt és ne amott vezessen a vasút­II Kínai Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa a tűzszünet két hétre szóló meghosszabbításáról vonal, hogy ehhez a kastélyhoz feltétlenül építsenek egy kö- vesutat, stb. De viszont a képviselő sem azt várja, amikor kézhez kapta a mandátumot, hogy másnap özönével kapja a levélbeli ajánlatokat: ennyi és ennyi fixet fizetünk, ha ilyen és ilyen szolgálatokat tesz mandátuma felhasználásával. Ma már nevetnivaló az a helyzet, amibe például Jókai Mór ju­tott, amikor képviselővé választptták: annyira feléje irányult a „közbizalom”, hogy egyik-másik választója még a rámás csizmát is vele akarta megvétetni, mondván: A képviselő úr úgyis gyakran forgolódik Pesten és megteheti ezt a kis szí­vességet! Erkövi Sándor írta egy cikkében a régi képvise­lőkről: „És nemcsak a kerületből keresik fel drága kis levél­kékkel a hivatal után esengők a képviselő urat. Az ország minden részéből kap kérő leveleket. Egyiknek hivatal kell, másiknak fizetésemelés és előléptetés, harmadiknak aiánló lévé', negyediknek szállítási kedvezmény, ötödiknek regálé, a nyolcadiknak talán kínai császárság.” Ez ma lehetlen, hiszen ma az igazság és nem a csalafin­taság, a közérdek és nem a magánérdek az uralkodó ebben az országban. Ma már a jelölés sem úgy történik, mint régen. Ha va­lakit régen jelöltetni akartak, akkor legalább 500 vagy 1500 embernek írásban, formálisan kellett ajánlani. De csak az írhatta alá az ajánlási ívet, akinek választójoga volt és biz­tosan tudta, hogy szavazni is fog, mert a kettő nem jelentett egyet. Ezután legalább tíz embernek össze kellett állni és az ívet bevinni a választási biztosnak. A biztos elismervényt adott róla. Ezután a választási biztos a főjegyző úrral meg­vizsgálta a jelölést. Ha a jelölt nem tetszett, akkor egysze­rűen valamilyen paragrafust ráhúztak: Nem választható! Ha diplomatlkusabban akarták elintézni a dolgot, akkor meg­vonták az ajánlók egyikétől a választójogot. Erre is volt pa­ragrafus. Ezután értesítették az ajánlókat, hogy egy kiesett közülük, 30 órán beiül pótolják a kiesettet. Ha pótolták, ak­kor megint kiesett egy és harmadszor is, negyedszer is, végül már a szavazás napjáig nem volt idő a kiesett ajánló pótlá­sára. tehát a jelölt szavazás alá sem kerülhetett. Nálunk vi­szont a választás mindhárom mozanatában a nép akarata érvényesül: a nép jelöl, a nép szavaz és a nép beszámoltat. Maga a jelölés választási rendszerünk sajátosságához tarto­zik és demokratikus. A jelölőgyűléseken minden választónak joga van jelöltet javasolni, a választási szervek pedig köte­lesek a választók akaratához igazodni. A horthysta választó­jogi törvény szerint a népnek úgyszólván semmi köze nem volt a vezetéshez. Ez abból is kitűnik, hogy 1931-ben például 84 földbirtokos, 15 bankár. 46 állami főtisztviselő, 37 ügyvéd, 12 pap, 8 nagytőkés és 12 kulák ült a parlamentben, egyet­len munkás, egyetlen dolgozó paraszt sem jutott be közi­jük. 1953-ban viszont 130 munkás, 99 dolgozó paraszt és 69 értelmiségi került be az országgyűlésbe — és természetesen: egyetlen kapitalista sem. A két választás öszehasonlítása azt a hatalmas változást és haladást dokumentálja, ami álla­munkban végbement. Peking, (Új Kína): A Kínai Népköztársaság Honvédelmi Mi­nisztériuma október 13-án pa­rancsot intézett a Kínai Népi Fel­szabadító Hadsereg fucsieni arc­vonalon állomásozó egységeihez : — Október 13-tól további két hétre függesszék fel Kimoj tüzér­ségi bombázását, hogy meglás­suk, mit tesz a szembenálló fél és módot adjunk Kimojon élő hon­fitársainknak — katonai és pol­gári személyeknek egyaránt, — hogy elegendő utánpótlást kapja­nak — beleértve élelmiszereket és katonai felszerelést is — és megerősítsék állásaikat. A parancs ezután közli: A Tajvanon és a Tajvani-szo­rosban tartózkodó amerikaiaknak haza kell menniök. Semmi okuk sincs arra, hogy ottmaradjanak és semmit se érnek el azzal, hogy nem hajlandók visszatérni hazá­jukba. A Tajvanon, a Penghu-szlge- teken, Kimojon és Macun élő kínaiak többsége hazafi és az árulók nagyon kevesen van­AZ AMERIKAI HOLD­RAKÉTA NEM ÉRTE EL KITŰZÖTT CÉLJÁT Washington. (REUTER—AFP): Az amerikai tudósok vasárnap bejelentették, hogy az amerikai holdrakéta „útban van lefelé”. Dr. Louis Dunna, az űrkutatási technikai laboratórium elnöke a sajtó képviselőivel közölte, az egyik ok, ami miatt a rakéta nem ért el nagyobb magasságot, az volt. hogy a műholdat hordozó rakéta sebessége „valamivel ki­sebb volt az ersdetileg vért sebes­ségnél akkor, amikor elhagyta a töld közelségét. Azt remélték, hogy a rakéta eléri a másodper­cenként 10.600 méter sebességet, azonban a valóságban csak 10.300 méter sebességig jutott el. nak. Ezért politikai munkára van szükség, hogy az ezeken a szigeteken élő kínaiak nagy része fokozatosan öntudatra ébredjen és elszigetelje az árulók maréknyi csoportját. Ez a munka az' órák és a na­pok múlásával érezteti majd hatását. Mindaddig, amíg a Tajvanon lévő Kuomintang nem kezd békés tár­gyalásokat velünk és amíg nem dolgoztuk ki a probléma méltá­nyos megoldását, addig a polgár- háború tovább folyik. Tajvan szóvivője azt állította, hogy a harc megszüntetése, majd a folytatása és ismét megszünte­tése nem egyéb kommunista csel­fogásnál. Rlegfelel a valóságnak, hogy a harc hol szünetelt, hol ki­újult. Ez azonban nem cselfogás. Ha Önök nem hajlandók béke- tárgyalásckat folytatni, akkor a harc elkerülhetetlen. Mindaddig, amíg Önök olyan magatartást tanúsítanak, mint je­lenleg is, nekünk jogunk van ar­ra, hegy harcoljunk, amikor har­colni akarunk és abbahagyni a harcot, amikor azt abba akarjuk hagyni. Az amerikaiak arra törekednek, hogy beavatkozzanak a mi pol­gárháborúnkba. Ezt ők tűzszü­netnek nevezik. Az ember csak nevethet ezen. Ugyan mi jogon vetik fel az amerikaiak ezt a kér­dést? Szabadjon megkérdezni, hogy kit képviselnek? Nem kép­viselnek senkit. Talán az ameri­kaiakat képviselik? Kína és az Egyesült Államok között nincs háború és ezért nem folyik a harc, amit meg kellene szüntetni. Talán Tajvan lakosságát képvise­lik? A tajvani hatóságok nem adtak nekik megbízólevelet. — A Kuomintang vezetői teljes mér- tékben ellenzik a kínai-amerikai tárgyalásokat. Az amerikai nemzet nagy nem­zet és az amerikai nép jószándé- kú. Az amerikai nép nem akar háborút. Örömmel üdvözli a bé-l két. Az Egyesült Államok kormá­nyában azonban vannak egye­sek — mint Dulles és a hozzá ha­sonszőrűek — akik valóban nem mondhatók okosnak. Itt van pél­dául a tűzszünet. Talán nem a józan ész hiányát bizonyítja az, amit erről hangoztatnak? 650 milliós kínai népünk sze­rint feladata, hogy visszasze­rezze Tajvant, a Penghu-szi- geteket, Kimojt és Macut és befejezze a haza egyesítését. Ez Kína belügyc és egyetlen külföldi hatalomnak sincs jo­ga ahhoz, hogy ebbe beavat­kozzék. Nincs joga beavat­kozni az Egyesült Nemzetek Szervezetének sem. Már nincs messze az az idő, amikor világszerte eltemetik az agresszorokat és lakájaikat. Szá­mukra nincs menekülés. Az sem segíthet rajtuk, ha a Holdban próbálnak elrejtőzni. Ahova az ellenség eljut, oda mi is eljutunk és mindenképpen visszahurcoljuk őket. Másszóval: a győzelem a vi­lág népeié. Az amerikaiak nem folytathat­nak hajókaraván-kísérő akciókat Kimoj vizein. Ha mégis ilyen akciót kezde­ményeznek, haladéktalanul meg kezdjük a tüzelést. E parancs végrehajtását szigo­rúan megkövetelem. Peng Tő-huaj honvédelmi miniszter,' Vlléf pröletárlal tiytillettk Lány a gépnél

Next

/
Oldalképek
Tartalom