Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-14 / 242. szám
XV. ÉVFOLYAM, 242. SZÁM Ára 50 fillér 1958. OKTOBER 14 KEDD A NÉP JELÖL A NÉP SZAVAZ A. z egész országban sokat beszélnek mostanában az kozik 3 v'ála?5ásró1- Ilyenkor még az is elgondolset J t"1 3 k®z.éb,en a választójog, aki máskor keveDohtizTl” kozu.gyekkel> vaS-v amint mondani szokás „nem politizai Ez azért van, mert senkinek sem mindegy hogy ul majd a parlamentben az ő képviseletében, ki alkot törvényeket az ő nevében. Ma már a választójog ebben az országban nem csak szavazást jelent a választóknak és mandátumot a jelöltnek. Ma már a választójoggal csak az él aki maga is részt vesz a jelölésben, a választás után pedig figyelemmel kíséri, sót olykor beszámoltatja a megválasztott képviselőt. Viszont a képviselő sem tarthatja magát ahhoz a regi szokáshoz, hogy megválasztottak, most aztán a következő választásokig úgy élek, ahogy tudok a kezembe kaparintott mandátummal. — mert be kell minden tettéről számolnia. így tehát két mozzanattal bővült a választójog: a nép jelöl, a nép szavaz és a nép beszámoltat. A múltban legfeljebb szavazott, s tovább semmi köze sem volt azokhoz, akiket megválasztott. Következésképpen a képviselőségre is csak olyan embert jelölnek, akikben megvannak a képességek arra, hogy a nép, az ország érdekében, javára cselekedjen, úgy éljen, amint azt választói megkövetelik. A jelölő gyűléseken tehát ez a kiváiasztómunka folyik. A Hazafias Népfront javaslatot tesz, a jelölő gyűlések résztvevői pedig megbeszélik, hogy jó-e a Népfront jelölése, a jelölt valóban megfelel-e a követelményeknek. Ha megfelel, akkor jelölik, ha nem találják megfelelőnek, akkor nem lesz belőle képviselő. ZÁRÓKÖZLEMÉNY a német DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG ÉS A BOLGÁR NÉPKÖZ- tArsasAg PART- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉGEINEK TÁRGYALÁSAIRÓL SZÓFIA, (TASZSZ): Október 11-én Szófiában záróközleményt adtak ki a Német Demokratikus Köztársaság és a Bolgár Népköz- társaság párt. és kormányküldöttségei között a bolgár fővárosban lefolyt tárgyalásokról. A záróközlemény szerint a küldöttségek eszmecserét folytattak a legfontosabb nemzetközi problémákról és a békeharc feladatairól. A tárgyaló felek nézetei teljesen megegyeztek minden megvitatott kérdésben. A közlemény szerint a két párt továbbra is erélyes harcot folytai a marxizmus—leninizmus eltorzítása ellen, valamint a kommunista. és munkáspártok egységének megbontására Irányuló kísérletek ellen. Kérlelhetetlen harcot folytatnak a revizionizmussal, amely ma a legnagyobb veszély a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából. Salamon Anna 5 éve dolgozik marógépén a nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. Vezetői elismeréssel nyilatkoznak munkájáról. (Hammel foto) Milyen emberből lehet ma képviselő? Két szóval ki lehet fejezni: becsületes dolgozó legyen. Mert ma már nincsen olyan képviselőre szükség, aki választóinak holmi kijárója, előszouázója, ügynöke, aki a mandátumot arra használja fel, hogy égvik vagy másik érdekcsoportnak a másik rovására elintézzen valamit: új címet, új rangot, kitüntetést szerezzen egyeseknek, kijárja, hogy itt és ne amott vezessen a vasútII Kínai Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa a tűzszünet két hétre szóló meghosszabbításáról vonal, hogy ehhez a kastélyhoz feltétlenül építsenek egy kö- vesutat, stb. De viszont a képviselő sem azt várja, amikor kézhez kapta a mandátumot, hogy másnap özönével kapja a levélbeli ajánlatokat: ennyi és ennyi fixet fizetünk, ha ilyen és ilyen szolgálatokat tesz mandátuma felhasználásával. Ma már nevetnivaló az a helyzet, amibe például Jókai Mór jutott, amikor képviselővé választptták: annyira feléje irányult a „közbizalom”, hogy egyik-másik választója még a rámás csizmát is vele akarta megvétetni, mondván: A képviselő úr úgyis gyakran forgolódik Pesten és megteheti ezt a kis szívességet! Erkövi Sándor írta egy cikkében a régi képviselőkről: „És nemcsak a kerületből keresik fel drága kis levélkékkel a hivatal után esengők a képviselő urat. Az ország minden részéből kap kérő leveleket. Egyiknek hivatal kell, másiknak fizetésemelés és előléptetés, harmadiknak aiánló lévé', negyediknek szállítási kedvezmény, ötödiknek regálé, a nyolcadiknak talán kínai császárság.” Ez ma lehetlen, hiszen ma az igazság és nem a csalafintaság, a közérdek és nem a magánérdek az uralkodó ebben az országban. Ma már a jelölés sem úgy történik, mint régen. Ha valakit régen jelöltetni akartak, akkor legalább 500 vagy 1500 embernek írásban, formálisan kellett ajánlani. De csak az írhatta alá az ajánlási ívet, akinek választójoga volt és biztosan tudta, hogy szavazni is fog, mert a kettő nem jelentett egyet. Ezután legalább tíz embernek össze kellett állni és az ívet bevinni a választási biztosnak. A biztos elismervényt adott róla. Ezután a választási biztos a főjegyző úrral megvizsgálta a jelölést. Ha a jelölt nem tetszett, akkor egyszerűen valamilyen paragrafust ráhúztak: Nem választható! Ha diplomatlkusabban akarták elintézni a dolgot, akkor megvonták az ajánlók egyikétől a választójogot. Erre is volt paragrafus. Ezután értesítették az ajánlókat, hogy egy kiesett közülük, 30 órán beiül pótolják a kiesettet. Ha pótolták, akkor megint kiesett egy és harmadszor is, negyedszer is, végül már a szavazás napjáig nem volt idő a kiesett ajánló pótlására. tehát a jelölt szavazás alá sem kerülhetett. Nálunk viszont a választás mindhárom mozanatában a nép akarata érvényesül: a nép jelöl, a nép szavaz és a nép beszámoltat. Maga a jelölés választási rendszerünk sajátosságához tartozik és demokratikus. A jelölőgyűléseken minden választónak joga van jelöltet javasolni, a választási szervek pedig kötelesek a választók akaratához igazodni. A horthysta választójogi törvény szerint a népnek úgyszólván semmi köze nem volt a vezetéshez. Ez abból is kitűnik, hogy 1931-ben például 84 földbirtokos, 15 bankár. 46 állami főtisztviselő, 37 ügyvéd, 12 pap, 8 nagytőkés és 12 kulák ült a parlamentben, egyetlen munkás, egyetlen dolgozó paraszt sem jutott be közijük. 1953-ban viszont 130 munkás, 99 dolgozó paraszt és 69 értelmiségi került be az országgyűlésbe — és természetesen: egyetlen kapitalista sem. A két választás öszehasonlítása azt a hatalmas változást és haladást dokumentálja, ami államunkban végbement. Peking, (Új Kína): A Kínai Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma október 13-án parancsot intézett a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg fucsieni arcvonalon állomásozó egységeihez : — Október 13-tól további két hétre függesszék fel Kimoj tüzérségi bombázását, hogy meglássuk, mit tesz a szembenálló fél és módot adjunk Kimojon élő honfitársainknak — katonai és polgári személyeknek egyaránt, — hogy elegendő utánpótlást kapjanak — beleértve élelmiszereket és katonai felszerelést is — és megerősítsék állásaikat. A parancs ezután közli: A Tajvanon és a Tajvani-szorosban tartózkodó amerikaiaknak haza kell menniök. Semmi okuk sincs arra, hogy ottmaradjanak és semmit se érnek el azzal, hogy nem hajlandók visszatérni hazájukba. A Tajvanon, a Penghu-szlge- teken, Kimojon és Macun élő kínaiak többsége hazafi és az árulók nagyon kevesen vanAZ AMERIKAI HOLDRAKÉTA NEM ÉRTE EL KITŰZÖTT CÉLJÁT Washington. (REUTER—AFP): Az amerikai tudósok vasárnap bejelentették, hogy az amerikai holdrakéta „útban van lefelé”. Dr. Louis Dunna, az űrkutatási technikai laboratórium elnöke a sajtó képviselőivel közölte, az egyik ok, ami miatt a rakéta nem ért el nagyobb magasságot, az volt. hogy a műholdat hordozó rakéta sebessége „valamivel kisebb volt az ersdetileg vért sebességnél akkor, amikor elhagyta a töld közelségét. Azt remélték, hogy a rakéta eléri a másodpercenként 10.600 méter sebességet, azonban a valóságban csak 10.300 méter sebességig jutott el. nak. Ezért politikai munkára van szükség, hogy az ezeken a szigeteken élő kínaiak nagy része fokozatosan öntudatra ébredjen és elszigetelje az árulók maréknyi csoportját. Ez a munka az' órák és a napok múlásával érezteti majd hatását. Mindaddig, amíg a Tajvanon lévő Kuomintang nem kezd békés tárgyalásokat velünk és amíg nem dolgoztuk ki a probléma méltányos megoldását, addig a polgár- háború tovább folyik. Tajvan szóvivője azt állította, hogy a harc megszüntetése, majd a folytatása és ismét megszüntetése nem egyéb kommunista cselfogásnál. Rlegfelel a valóságnak, hogy a harc hol szünetelt, hol kiújult. Ez azonban nem cselfogás. Ha Önök nem hajlandók béke- tárgyalásckat folytatni, akkor a harc elkerülhetetlen. Mindaddig, amíg Önök olyan magatartást tanúsítanak, mint jelenleg is, nekünk jogunk van arra, hegy harcoljunk, amikor harcolni akarunk és abbahagyni a harcot, amikor azt abba akarjuk hagyni. Az amerikaiak arra törekednek, hogy beavatkozzanak a mi polgárháborúnkba. Ezt ők tűzszünetnek nevezik. Az ember csak nevethet ezen. Ugyan mi jogon vetik fel az amerikaiak ezt a kérdést? Szabadjon megkérdezni, hogy kit képviselnek? Nem képviselnek senkit. Talán az amerikaiakat képviselik? Kína és az Egyesült Államok között nincs háború és ezért nem folyik a harc, amit meg kellene szüntetni. Talán Tajvan lakosságát képviselik? A tajvani hatóságok nem adtak nekik megbízólevelet. — A Kuomintang vezetői teljes mér- tékben ellenzik a kínai-amerikai tárgyalásokat. Az amerikai nemzet nagy nemzet és az amerikai nép jószándé- kú. Az amerikai nép nem akar háborút. Örömmel üdvözli a bé-l két. Az Egyesült Államok kormányában azonban vannak egyesek — mint Dulles és a hozzá hasonszőrűek — akik valóban nem mondhatók okosnak. Itt van például a tűzszünet. Talán nem a józan ész hiányát bizonyítja az, amit erről hangoztatnak? 650 milliós kínai népünk szerint feladata, hogy visszaszerezze Tajvant, a Penghu-szi- geteket, Kimojt és Macut és befejezze a haza egyesítését. Ez Kína belügyc és egyetlen külföldi hatalomnak sincs joga ahhoz, hogy ebbe beavatkozzék. Nincs joga beavatkozni az Egyesült Nemzetek Szervezetének sem. Már nincs messze az az idő, amikor világszerte eltemetik az agresszorokat és lakájaikat. Számukra nincs menekülés. Az sem segíthet rajtuk, ha a Holdban próbálnak elrejtőzni. Ahova az ellenség eljut, oda mi is eljutunk és mindenképpen visszahurcoljuk őket. Másszóval: a győzelem a világ népeié. Az amerikaiak nem folytathatnak hajókaraván-kísérő akciókat Kimoj vizein. Ha mégis ilyen akciót kezdeményeznek, haladéktalanul meg kezdjük a tüzelést. E parancs végrehajtását szigorúan megkövetelem. Peng Tő-huaj honvédelmi miniszter,' Vlléf pröletárlal tiytillettk Lány a gépnél