Kelet-Magyarország, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-31 / 179. szám
1958. JŰLIÜS 31, CSÜTÖRTÖK KELETMAGVARORSZÁG 3 Reflektorfényben a Közel-Kelet JORDÁNIA nevét a területét átszelő „bibliai folyótól”, a Jordántól kapta. Területe 97 ezer négyzetkilométer. A világsajtóban sokat emlegetett Akabai-öböltől északon Szíriáig, Irakig húzódik. Nyugaton Izraellel, keleten pedig Szaud- Arábiával határos. TERÜLETÉN körülbelül egy és egynegyed millió mohamedán arab él. Nagyrészük földműveléssel foglalkozik. A Jordán folyó termékeny völgyeiben és sivatagaiban szétszórt oázisokban búzát, zabot, rozsot, főzelékféléket, dohányt, szőlőt, olívaolajat, déligyümölcsöket stb. termelnek. A sivatagi részeken nomád pásztorkodás folyik. Kivitelének igen jelentős részét szolgáltatja a gyapjú é« a különböző bőráru. Középhegységeiben elsősorban foszfátot és sót bányásznak. AZ ORSZÁG gazdaságilag és stratégiailag egyik legnagyobb értékét jelenti az északi részében átfutó és egymást keresztező két olajvezeték, amely Irakból és Szaud-Arábiából szállítja a „fekete aranyat" az izraeli Haifa, illetve a libanoni Saida kikötőjébe. JORDÁNIA területén egészen 1918-ig a törökök voltak az urak. Az első világháború után Jordánia (akkor még Transzjordá- nia) angol fennhatóság alá került. A második világháború után, 1946-ban az egykori Transzjordánia területéből, valamint Palesztinának a Jordán folyótól nyugatra eső részében megalakult az „önálló hasemita királyság”. AZ 1948-BAN megkötött an- gol-jordániai szerződés azonban további 15 évre biztosította az angolok politikai, gazdasági, katonai befolyását. Az idegen elnyomás és kizsákmányolás ellen azóta sem szűnt meg harcolni Jordánia népe. A nem isten, de az angolok kegyelméből uralkodó királyokhoz igen mostoha volt a sors. Abdullah király, a most uralkodó Husszein nagyapja 1951-ben merénylet áldozata lett. Apja, Takna király rövid uralkodás után a trónt egy Bz ENSZ-ben derűlátóak a csúcsértekezlet kérdésében NEW-VORK (MTI): A Reuter jelentése szerint az ENSZ székhelyén egyre inkább bíznak abban, hogy végülis sikerül megegyezni a csúcsértekezlet módozataiban. Londoni és washingtoni jelentések szerint Anglia és az Egyesült Államok augusztus második hetét fogja javasolni a Biztonsági Tanács magas szinten tartandó ülésére. A Reuter tudósítója szerint az optimistább hangulathoz hozzájárul az a szovjet kijelentés, hogy „Hruscsov leveléből túl sokat olvastak ki”. Ugyanakkor nem hagyják figyelmen kívül a franciáknak azt a véleményét hogy a kormányfők értekezletének nem kedvez ez a newyorki nyilvánosság légköre és diplomáciai körökben nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy a csúcs- találkozót Genfben hívják össze. Az alapokmány értelmében ugyanis a Biztonsági Tanács ott tarthatja ülését, ahol akarja. Az ENSZ képviselői szerint nem cécozna nagy technikai problémát az értekezletnek az, ENSZ európai székhelyén való összehívása. Hammarskjöld főtitkár viszont New-York felé hajlik és emlékezetes, hogy Eisenhower, meg Macmillan javaslatában kifejezetten New-Yorkot említette, Washingtonban a diplomaták úgy vélik, hogy az elmúlt 12 órában kedvezőre fordult a helyzet, mely azelőtt eléggé kilátástalannak tűnt. Egy megfigyelő ezt így fogalmazta: „a csúcs felé indított vonat ismét a sínen van.” svájci zárt intézettel cserélte fel. Így lett Jordánia „ura” 1953-ban* az akkor még jóformán gyermek II. Husszein. AZ ANGOLOK többízben megkísérelték, hogy Jordániát nemcsak mint támaszpontot, hanem mint potenciális szövetségest is felhasználják közel- és közép-keleti stratégiai terveikben. Elsősorban a bagdadi paktumba szerették volna bevonni. 1955. decemberében Templer amerikai tábornokot küldték Jordániába, hogy kikényszerítse az ország csatlakozását a támadó tömbhöz. A mesterségesen előidézett kormányválság azonban a nyugat-barát Madzseli kormányának bukásával végződött. A tömegtüntetések, az általános sztrájk hatására ez a kísérlet meghiúsult. 1956 TAVASZÁN Glubb pasa, az angolok pénzén fenntartott és angol tisztek vezetése alatt álló arab légió vezetője próbálkozott. Az eredmény: a hatalmas tömegmozgalmak hatására Husz- szein kénytelen volt leváltani és kiutasítani Glubb pasát és vele együtt nagyon sok angol tisztet. 1957. tavaszán újabb súlyos veszélyben forgott Husszein trónja. Köztársasági érzelmű tisztek meg akarták buktatni a korrupt, az arab egység-törekvésekkel elkeseredetten szembenálló rendszerét. Husszeint csak az amerikai 6. hajóhad tüntető felvonulása és a beduin törzsfőnökök hűsége mentette meg. MOST, A KÖZELMÚLTBAN minden eddiginél hevesebb vihar tört ki az Arab-Keleten. Husz- szein unokatestvére, Fejszál iraki király, a bagdadi paktum „arab oszlopa” túlhaladott rendszerével együtt dicstelen véget ért. Nem vitás, hogy előbb-utóbb bukás várt volna Husszeinre is. Az angolok és amerikaiak azonban libanoni és Jordániái beavatkozásukkal most megpróbálják — legalább is egy időre — megállítani a történelem kerekét. 994gressxorok összees hűvé se“ 0 Pravda Eisenhower és Macmillan legutóbbi üzenetéről ♦ Moszkva, (TASZSZ): A Pravda szerdai száma kimutatja, hogy az Egyesült Államok és Anglia sem külön, sem a Biztonsági Tanács keretében nem akart és nem akar semmiféle kormányfői értekezletet. — Hruscsov válasza, amelyet világszerte helyesléssel fogadtak — mutat rá a Pravda — Wash ingtonban bomba erejével hatott, és mint az angol lapok beismerték, komoly zavarba hozta Nagy- Brilannia miniszterelnökét is. A Szovjetunió válaszával önleleple- zésrc kényszerítette az Egyesült X Államokat és Angliát. Hruscsov ► üzeneteire adott legutóbbi vála- [ szaikban kénytelenek megmutat► ni igazi arcukat — az agresszor {arcát. Eisenhower ezúttal megfelezte szövetségesét, Macmülant, {hogy itt is megkönnyítse számára ► az angol közvélemény és a mun- {káspárti ellenzék félrevezetését. ► Az Egyesült Államok elnöke lé- 1 nyegében elvetette legutóbbi salját javaslatát. A Biztonsági Ta- Inácsban lebonyolítandó kormányfői értekezlet helyett a Biztonsági Tanács szokásos ülésszaká- [ nak összehívását javasolta a szo- íkásos eljárási móddal, a „szava- [zatgépezettel”, amely engedelme- ísen véghezviszi azt, amit az ame- ►rikai külügyminsztérium paran- ; csői. Eisenhower azt indítványozza, hogy a Biztonsági Tanács ; döntse el, mivel foglalkozzanak a í kormányfők, mikor üljenek össze, ;kit hívjanak meg értekezletükre. ; Eisenhower újabb javaslata ; naiv kísérlet arra, hogy állitóla- ;gc* tárgyalási készségével félre- ’ vezesse a népeket, a valóságban pedig az egész ügyet zsákutcába, olyan formális eljárási ülésezga-1 tések labirintusába vigye, ameJ lyek vég nélkül tartanak. A tár-1 gyalások lármájában pedig az agresszorok folytatják rabló akcióikat a Közel- és Közép-Keleten. Az amerikai elnök legutóbbi javaslata — folytatja a Pravda — az ép értelem kigúnyolása. — Azok válasza ez, akik félnek' megállni a világközvélemény előtt és félnek számot adni közel- es közép-keleti rablótámadásukról, kaiandorpolitikájukról, amely a háború, a katasztrófa szélén tartja az egész emberiséget. Macmillan brit miniszterelnök is levetette magáról a tárgyalások hívének képmutató álarcát. Feltétel nélkül támogatta amerikai szövetségeseinek álláspontját. Ezzel megmutatta, hogy az Egyesült Államok és Anglia imperialistái között nyilvánvaló összeesküvés van, amelynek célja az agresszió! kiszélesítése. A nemzetközi közvélemény lát* ja, hogy az Egyesült Államok esi Anglia uralkodó körei az agresszió nyomán őket terhelő fele-j lősség lerázása érdekében szándékosan becsapták a közvéleményt. Jó előre megírták, majd lejátszották a szerepeket. Az első felvonásban Macmillannak sikerült munkáspárti tapsokat kapni aa angol alsóházban, de ezzel az előadás véget is ért. A színjátszó „békeatyák” botrányosan meg-! buktak és most, amikor világszerte kifütyülik okét, a gyarmatosítók, az agresszorok rút meztelenségében állnak a nemzetközi' közvélemény előtt. ■ / Titkos szekták Szabolcsban Mikor lesz a világ vége ? As armageddoni csata Nemrég egyik nyírségi faluban vendégeskedtem. Régi ismerőst, volt katonatársamat kerestem fel, sok beszélni, mesélni valónk akadt. Észre sem vettük, hogy röppen az idő a közös élmények, régi történetek felelevenítése közben, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy Bátor kutya vadul ugat és morog a kertben. A házigazda éppen idejében sietett a jövevény segítségére, akinek szoknyája szegélyét a kuvasz fogai közül ránci- gálta ki. Átszellemült arcú, idősebb asszony lépett a szobába. Hiába kínálták hellyel, nem ült le. — Jehova tanúja vagyok, az újszövetség szolgája — mutatkozott be. — Azért jöttem, hogy elhozzam nektek a reménységet! Könyökömmel észrevétlenül megböktem a házigazdát és átvettem a kezdeményezést: — Miféle reménységet? — A világmindenségben sohasem lehetne reménység Jehova, az örök élet nagy forrása nélkül. De hiába adott Jehova az emberiségnek ilyen csalhatatlan reménységet, mert a gonosz teremtmény, a Sátán megvakította az embereket az igaz reménységgel szemben. Mindjárt éreztem Jehova tanújának hangsúlyozásán, hogy jó beszélőkéje lehet, az a típus, akinek betanult szóáradatát nehéz feltartóztatni. Gondoltam, érdekes beszélgetésben lesz részem. Nem csalódtam... — A dolgoknak az a rendje, amelyikben most élünk, pusztulásra van ítélve. Feltétlenül változásnak kell jönni és be is következik! — emelte fel a buzgó „térítő” fenyegetve mutatóujját. Ha ijedősek lennénk, bizonyára összeverődik a térdünk a félelemtől a szuge- ráló, villogó szemek tüzében. Ügy látszott azonban, a gazda sem ijedős természetű, mert elégedetlen volt a csalhatatlan kinyilatkoztatással, s kételkedésének szóval is helyet adott: — Nem kell nekem mamuska semmiféle változás, jó így, ahogy van .. — Szerencsétlen bűnös, nem tudod, mi vár rád! Rettenetes csapás fog érni, közel már a világ vége!.;. Egyre érdekesebb .:; Szerencsére jó idegeim vannak, s behatóan érdeklődöm e vég mikéntje felől. Mindenre „biztos" választ kapok, hiszen Jehova mindent „megjósolt”. Azt is, hogy a földön hét világbirodalom lesz, s a hetedik után jön a vég, az, emberiség vége. Azt is megtudom, hogy a kommunista társadalmi rend csak a hatodik világbirodalom. — Mi a hetedik? — érdeklődünk a gazdával együtt. — A hetedik Nyugat felől jön — mondja sejtelmesen. — De az sem tart soká. 1962-ben eljön Jehova és bosszút áll a bűnösökön. Tehát „a kommunizmus világbirodalma megbukik, s Nyugatról újabb világ- birodalom támad ... Bizonyára Amerika felől, hiszen ott székel minden „jó”, ott élnek azok a „kedves gyárosok”, akik Jehova központját Washingtonban azért melengetik keblükön, hogy szervezeteik, agitátoraik elcsepegtessék a háború ellem védekezés hiábavalóságának szellemét. 1962-ben minden elpusztul, nem érdemes tehát erősödni, fejlődni, inkább igyekezni kell a megtéréssel, hiszen erre mindössze csak négy esztendő áll már rendelkezésünkre! Érdeklődünk a részletek felől. — A mindenható Jehova nagy csatája jön, az armageddoni csata, hogy megtisztuljon a föld a gonosz rendszertől. Rohamosan közeledik a végső harc, s a mai nemzedékünk tanúja lesz a rettenetes végnek, amely óriási szenvedésbe sodorja az eget és a földet. Amikor a nemzetek a fegyverkezést be fogják fejezni, s a béke és biztonság érzetében iesznek, akkor jön váratlanul Armageddon, a szörnyű csata. Ebben a pusztító munkában a bosszúálló angyalok milliárd- jai lesznek egyesülve a Királyok Királyával, Jehovával. Leszakadnak a hegyek, leesnek a kősziklák és minden fal a földre hull. Jehova törvénykezik döghalállal és vérrel, omló záporesőt, jégeső köveit, tüzet és kénkövet bocsát a sok népre. Megrázkódtató események, kormányok összeomlása, fejetlenség, testvérgyilkos harcok, borzalmak a levegőben, a földön és a tengeren .,. Rémítő dolgok. De úgy látszik, a java még hátra van: — A Nap és a levegő közös együttműködése olyan vihart idéz elő, amely többmilliószcr nagyobb erőt fejt ki, mint száz atom- és hidregénbomba együttes robbanása. Ez a vihar a világ összes nemzetét magával rántja. Életéért vív majd esztelen harcot minden ember, de e harc hiábavaló lesz! A bűnösök közül senki sem menekül! Egyedül az Úr kiválasztottjai, Jehcva igaz tanúi maradnak meg, hegy békében uralják az egész világot! . Tehát kár készülődni a békére, kár gyárakat létesíteni, szövetkezeteket fejleszteni, minden igyekezetért kár —, mert úgyis jön a világ vége! Amikor az amerikai csapatok partraszállnak Libanonban, s. egyre jobban fegyverkeznek, egyre jobban csörgetik kardjukat — mi törődjünk bele a világ végébe, s bízzuk az ügyek elrendezését Jehovára. Ezt szeretnék az imperialisták is, s ezért küldik a népek nyakára a szektákat, felhasználják céljaikra fanatikus hívőit... ✓ Ahogy vizsgálgatom az „újszövetség szolgájának" vonásait, öltözetét, hevesen gesztikuláló mozdulatait, egyszerű asz- szonynak, kicsit hóbortosnak látom. Szavaiból is érzik, hogy betanult és sokszor eldarált szöveget mond. — Aztán honnan tudja, hogy fgy lesz? — Jehova jósolta. Benne van az „ör- torcny”-ban, az a bibliával együtt a mi „szellemi táplálékunk”. Csakhamar megtudom, hogy az „őrtorony” a jehovisták kiadványa, Brook- lynban szerkesztik, s onnan csempészik' a népi demokratikus országokba is. Házigazdámnak el is fogyott a türelme, s hiába csitítottám, elkergette' Jehcva „papnőjét”. ★ Az eset után érdeklődni kezdtem másfelé is. ^Megtudtam, hogy megyeszerte működnek Jehova titkos gyülekezeteid Innen küldik „szolgáikat" téríteni, ági-' tálni a házakhoz, az egyszerű emberekhez. Olyan lakásokat keresnek fel, ahol1 iskolázatlan emberek élnek, s megpróbál-; ják beléjük csepegtetni a központjuk által- Nyugatról küldött propagandaanyagot,1 ijesztgetik, rémítgetik a fennálló társadalmi rendszertől, s mindent elkövetnek,1 hogy szavaikkal megzavarják a falu dől-, gos életét. Kísérleteik azonban csődöíi mondanak, mert ma már alig akad a falvakban olyan elmaradott, hiszékeny ember, aki „bedőlne” nekik. A legegyszerűbb ember is tudja, hogy a világnak' nem lesz vége sem 1952-ben, sem később. A bosszúálló, kegyetlen Jehova helyetti pedig inkább a békében, a szebb, lombosabb életben, a szocializmusban reménykedik ..., Győri Illés György, (Folytatjuk.) Szombati cikkünk címe: JEHOVA ÉS A CSALÁDI BÉKE
