Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-16 / 140. szám

1958 június 16, szombat

NÉPLAP

dolgozó nők világkonferenciájának második napja

Csehszlovák, szudán, uruguayi, román, olasz felszólalások

A dolgozó nők világkonferenciájának budaípesti ülése pénteken folytatta munkálat. A délelőtti ülésen Yo- lianda Sylvia P^cinger, a üfazil textiliparii szakszer- р. ezet vezetője elnökölt.

Az első és á második napirend vitájában elsőnek Marie Radova, a csehszlovák kereskedelmi dolgozók szakszervezetének elnöke Iszólalt fel. Bevezetőben el- inondotta, hogy a Csehszlovák Köztársaságban a férfiak és nők jogainak egyenlősége az államlrend egyik alapvonása. Biztosították a nők jogát a rmunkéhoz s így a dolgozó nők száma éyről-évre növekszik. Ezután részletesen, ismertette, hogyan segíti a Csehszlovák kormány a családokat, a házasulandókat. , Az utóbbiaknak például' berendezési segélyt folyósítanak.

Sepilov szovjet külügyminiszter

einduit egyiptomi, sziriai, libanoni és görögországi útiára

Sepilov, a Szovjetunió Külügyminisztere június 15-én elindult Kairóba. Az egyiptomi kormány vendégül hívta a szovjet külügyminisztert, az egyiptomi nemzeti ünnepre, a köztársaság lüggetleniegének napjára.

D. T; Sepiloy a sziriai köztársaság elnökének és aMakariosz levele Noel Bakerhez

Londonban \ csütörtökön nyilvánosságra ; hoztak egy levelet, amelyet Makariosz ér$ek, száműzött ciprusi görög vezető küldött Noel Baker munkáspárti képviselőnek — jelehti a Reuter hírügynökség. I

A levélben} Makariosz többi között azt írja, hogy száműzetése ólja csak rosz- szabbodott a helyzet Cipruson. „Továbbra is érthetetlennek tartom — írja, — hogy a kormány miért nem hajlandó már kezdettől fogva kijelenteni: a görögök többséget fognak kapni az alkotmány-terveEzután So Aissala fran- cia-szudáni küldött, tanítónő szólalt fel. A szudáni dolgozó nők nevében köszöntötte a kongresszust, majd ismertette az ottani életet. Szudánban kevés a dolgozó nő s általában nem igen engedik meg, hogy a nők tanuljanak. A szülők még azt is ellenzik, hogy a lányok iskolába járjanak, mert félnek, hogy „elszakadnak“ a régi szokásoktól. Amelyik szülő engedi, hogy tanuljon a lánya, ott az adminisztratív intézkedések akadályozzák a tanulást. Szudánban például egyetlen olyan lány, van, aki érettségi vizsgát tett. Áltálában nincsenek ápolónők, a szülőotthonok rendkívül rossz állapotban vannak.

Jargelina Matinez uruguayi küldött beszélt ezután az otthoni textilipari dolgo- libanoni köztársaság elnökének meghívására Szíriába és Libanonba is ellátogat.

D. T. Sepilov ellátogat Görögországba is, ahol a megállapodás szerint találkozik Karamanlisz miniszterelnökkel és Averoff külügyminiszterrel.

zet által előirt törvényhozó gyűlésben."

„A kormányzó elvesztette hidegvérét és száműzött engem, azt remélve, hogy eltávolításom a rend mielőbbi helyreállításához fog vezetni. Szívesen áldoztam volna fel magamat népemért, de sajnos, száműzetésem csak súlyosbította a helyzetet. Lehet, hogy a tárgyalásokat ott fogjuk újrakezdeni, ahol félbeszakadtak. De akkor miért feláldozni annyi emberéletet — angolokat és ciprusiakat?” zók helyzetéről. Az uruguayi kormány rendeletet adott ki, amely szerint a nőknek egyenlő értékű munkáért ugyanannyit kell fizetni, mint a férfiaknak. Egyenlő munka és teljesítmény esetében a rendelet ugyan nem enged különbséget tenni férfi és nő között, a munkáltatók azonban mégis számtalan kategóriában fenntartották az egyenlőtlenséget.

Liuba Chisimvschi, a román országos szakszervezeti tanács titkára, a román dolgozó nők üdvözletét tolmácsolta.

A nagy tapssal fogadott felszólalás után megválasztották azokat a bizottságé- ' kát, amelyek megfogalmazzák a világkonferencia felhívását, határozatait és a memorandumot, majd Rína Picolato, az olasz általános szakszervezeti szövetség nőbizottságának vezetője szólalt fel. Többek között ezeket mondotta:

— Bár alkotmányunk a

Szombaton reggel ül össze a Hazafias Népfront Országos Tanácsa

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa szombaton reggel 9 órakor az országházban ülést tart. Napirenden szerepel a titkárság beszámolója a népfrontmozgalom helyzetérői. Megvitatják a Hazafias NépGrecsko nyilatkozata a Németországban állomásozó szovjet csapatok létszámának csökkentéséről

A. A. Grecsko, a Szovjetunió marsallja, a Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport főparancsnoka, sajtónyilatkozatban közölte, hogy 1955-ben és 1956-ban több mint 50.009 fővel csökken a Szovjetunió németországi csapatainak létszáma. 1955-ben 20.000 szovjet katonát vontak ki Németországból. Az idén demobilizált németországi szovjet csapatok összlétszáma 33.500 fő.

Grecsko marsall közölte azt is, hogy az épületeket, amelyeket a leszerelt szovférfiakkal egyenlő jogokat biztosit a dolgozó nőknek, mégis a dolgozó nők nagy tömegének ma még el kell viselnie a legszégyenletesebb igazságtalanságokat, a legembertelenebb megkülönböztetést. Azonos munkáért azonos képesítés mellett a férfiakénál kevesebb bért kapnak, csak azért, mert nők.

Az olasz delegátus nagy figyelmet keltő felszólalása után Justine Rauivos&a, a madagaszkár: pedagógus

szakszervezet titkára lépett a szónoki emelvényre.

Beszéde elején arról szólt, hogy a francia gyarmatosítás előtt a madagaszkári 1 nőknek kedvezőbb helyzetük volt, mind a családban, mind a közéletben. A nőknek szavazati joguk is volt és ezzel megelőzték az európai nőket. A gyarmatosítás óta ez a helyzet megszűnt

Az ülés utolsó felszólalója Najar Sahatysibai, a sziriai gyógyszerész szakszervezet küldöttje volt.

front. az MNDSZ és a békemozgalom egyesülésének, az MSZT-vel való szorosabb együttműködésének új feladatait. Megtárgyalják az országos tanács ügyrendjét, valamint az országos tanács elnökségének kiegészítését.

jet csapatok eddig használtak, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának rendelkezésére bocsátják.

A németországi szovjet csapatok főparancsnoka kijelenti: nincs akadálya annak, hogy a nyugati államok és a külföldi sajtó képviselői részt vegyenek a Német Demokratikus Köztársaságban leszerelt szovjet katonák búcsúztatásán és saját szemükkel győződjenek meg a szovjet kormány határozatának végrehajtásáról.

2 glossgg

„Rómán van a sor"

Bulganyin leszerelési üzenetei az olasz közvélemény figyelmének középpontjában állnak. Ez kifejezésre jutott Gronchi köztársasági elnök ismeretes kijelentéseiben is. Gronchi a fegyverkezési hajsza ellen nyilatkozott, amely komoly kárókat okoz az olasz gazdaságnak.

Az olasz sajtó aláhúzza N. A. Bulganyin Segni olasz miniszterelnökhöz intézett levelének fontosságát. A római politikai körökben, írja az Unita,

„Bűnös-e az ifjúság ?"

Nemrég a bécsi Uránia filmszínházban osztrák ifjak és leányok megvitatták „Az erőszak magvai” című amerikai filmet, amely az amerikai fiatalok ferde neveléséről, az amerikai fiatalkorú bűnözők arányszámának növekedéséről tesz tanúságot. A vita igen nagy érdeklődést váltott ki és ez nem véletlen. Az osztrák ifjúság körében is gyorsan terjed a bűnözés. Valamennyi osztrák lap megegyezik abban, hogy ennek főoka az amerikai ATLANTI .FILOZÓFIA'

Aláírnám <it mindül Кггет Install .

iBcm-'SZ Jcltnirit faj.’a ti U| Idából i

nagy hatást gyakorolt« hogy a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke személyes üzenettel for-* dúlt az olasz miniszter- elnökhöz. A lap véleménye szerint ez arról tanúskodik, hogy a Szóvá jetunió olyan országnak tekinti Olaszországot, amely nagy szerepet tölt-] het be a leszerelési megegyezés keresésében. —l „Most az olasz kormányon van a sor, — hangoztatja a lap. — Állást’ kell foglalnia ebben a fontos kérdésben.” gengszter- és pornográf filmek hatása.

A Die Presse című polgári lap „Bűnös-e az ifjúság?” című vezércikkében megállapítja, hogy az osztrák gyermekek és fiatalok ferde nevelésben részesülnek.

Kinek érdeke a gengszter- és pornográf filmek bemutatása? A Der Abend azt írja, hogy a gengszter filmek csupán Becsben 45 millió schilling tiszta hasznot hoztak tavaly a. filmstúdióknak és a filmkölcsönző vállalatoknak.

Borongós, de szép májusi szombat délután volt, amikor autóbuszunk a sátoraljaújhelyi állomásról elindult Királyhel- mec felé.

A határon túl az volt az első benyomásunk, hogy új épületek, apró villák százai, tűntek fel az út két oldalán. Épülnek a palatetős házacskák. Egy pár pillanatra megálltunk az együk előtt. Hangos „jóestét“ köszöntéssel üdvözölte egymást két földműves.

Nagy izgalommal vártuk a megérkezést. Királyhelmec határában a pártbizottság titkára és a sportbizottság elnöke fogadott bennünket. Elég volt pár meleg szó, egy kedves, mosolygós tekintet, s jóbarátként folytattuk utunkat.

A városka főterén csinos embertömeg fogadott bennünket: sportolók, munkások, a járási tanács elnökhelyettese és főként a sok királyhelmeci magyar gyerek, akiknek kérdéseire száz szájjal is nehéz lett volna válaszolni. „Kapósak“ voltunk. Ez nemcsak a kérdésekből tűnt ki, hanem abból is, hogy magánházaknál szállásoltak el bennünket. (Nem tudom, de valahogy úgy érzem, hegy egyik-másik királyhelmeci család meg is haragudott a „szerencsés“ szomszédokra, akiknek jutott a vendégekből, vagyis mibelő- lünk.) Amikpr egy-egy nyíregyházi fiú bement a cukrászdába, pillanatok alatt feketével, habrollóval, krémessel vettek körül, nem is kérdezték, hogy van-e az illetőnek cseri koronája ...

Én előrelátásból magammal vittem vagy ötven magyar jelvényt. Ennek aztán az ’?tt az eredménye, hogy félórán belül

SPORTOLÓKKAL

csapatnyi úttörő ismerősöm lett. Alig vettem észre, hogy elszaladt az esős vasárnap délelőtt. Eszembe se jutott az unatkozás, annyi kérdésre kellett nagy- hirtelen válaszolnom. Az egyik . gyerek azután érdeklődött, láttam-e már életben Latabárt? A másikat az érdekelte, miért nem játszik Buzánszky a magyar válogatottban? (Aznap volt ugyanis a csehszlovák—magyar válogatott mérkőzés is.) A harmadik kérdés meg fogasabb volt: miért nem teremt rendet az OTSB a magyar válogatottban.

Vasárnap különben búcsú volt Király- helmecen. Hallatszott is a búcsűsok zaja a domb felől. A domboldalról sípoló gyerekek szaladtak le a főútcára.

Izgatottan készültek a délutáni mérkőzésre.

Az esőből jó adag maradt délutánra is. Ám ez nem zavarta sem a sportolókat, sem a vendéglátó várost. A Nyíregyházi Kinizsi és a királyhelmeci járási válogatott csak lejátszotta mérkőzését. A nyíregyháziak győztele 5:2-re. (Érdemes megjegyezni, hogy dörgő taps fogadta mind a hét gólt, a háziakét és a vendégekét egyaránt.)

Mire beértünk a városba, „valahol Budapesten“ már megkezdődött a nagyválogatott mérkőzése is, s eseményeit a Kossuth rádió közvetítéséből ismertük meg. Többszáz ember hallgatta a rádiót. Ki a magyaroknak, ki a csehszlovákoknak szurkolt. Aztán, hogy vége lett a mérkőzésnek, a gyerekek megint rákezd- ték: „Miért nem játszott Buzánszky?“ — „Hol van Lóránt?“ — „Mit csinál az a Sebes?“ — Jóleső érzés volt hallani, hogy a határainkon kívül is sokan figyelemmel kisérik életünket, örülnek sikereinknek, s aggódnak balsikereinkért.

Hétfőn délelőtt a magyarországi küldöttség emléktárgyakra vadászott. Volt, aki a házaktól kapott, mások az üzleteket járták sorba. Egyik tornacipőt, másik ceruzát, harmadik színes sportszatyort hozett magával Királyhelmecrői.

Délután újabb mérkőzés volt. Királyhelmec és Nyíregyháza válogatottjai játszottak. Több ezer néző vette körül a kis pályát, motorkerékpárok, teherautók hozták a környékbeli érdeklődőket. Az eredmény igazságos 2:2 volt.

Mc;t, hogy jobb volt az idő, inkább szét lehetett nézni. Mindjárt a futball- pálya mellett megragadta figyelmünket a most épülő sok emeletes ház és a sok földszintes ikerlakás. Ahogy a hel- meciek mondják: itt épül a csehszlovákiai „Záhony“, 10.000 család részére készülnek a lakások.

Megfigyeltük, hogy szinte minden udvarból piros Jáva motor gurult ki. Olyan gyakori a motorkerékpár, mint , nálunk a bicikli. A lakásokban szép nehéz bútorok, szőnyegek és feltűnően szép zsolnai porcelántárgyak is vannak.

Hegy, hogy élnek a város és környék lakói? Egyszerű a válasz: szlovákok, csehek és magyarok szeretik egymást. Ebben a városban mindenki tud magyarul. A szlovák anyanyelvűek is. A rendőrség vezetője például szlovák ember, s a város becsületes lakói kivétel nélkül szeretik. (Én már csak azért is szívesen gondolok rá, mert kedves emléket, egy szép ceruzát kaptam tőle.)

Este búcsúzásra gyűltünk össze. A vacsoránál felhangzott a nóta. Egy sárospataki fiú, a régi rajkó-zenekar prímása húzta. Jól ismeri, nem felejtette el nótáinkat.

A kedves királyhelmeciek elkísértek bennünket a sátoraljaújhelyi állomásig. Két napig voltunk ott mindössze, de amikor búcsút vettünk, úgy éreztük, mintha hosszú évek vagy évtizedek óta ismernénk egymást. Iván Pista, a ktsz. asztalosa engem is össze-vissza csókolt. Nem is búcsúztunk másképp, csak úgy, hogy a VISZONTLÁTÁSRA.

Várunk benneteket, kedves barátaink. Várunk a „visszavágó mérkőzésen“ és még sok-sok más alkalommal. Mert ezután már így lesz ... Többet találkozunk.

Dr. Molnár Jenő.