Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-16 / 140. szám

1958 június 16, szombat NÉPLAP dolgozó nők világkonferenciájának második napja Csehszlovák, szudán, uruguayi, román, olasz felszólalások A dolgozó nők világkonfe­renciájának budaípesti ülése pénteken folytatta munká­lat. A délelőtti ülésen Yo- lianda Sylvia P^cinger, a üfazil textiliparii szakszer- р. ezet vezetője elnökölt. Az első és á második napirend vitájában elsőnek Marie Radova, a csehszlo­vák kereskedelmi dolgozók szakszervezetének elnöke Iszólalt fel. Bevezetőben el- inondotta, hogy a Csehszlo­vák Köztársaságban a fér­fiak és nők jogainak egyen­lősége az államlrend egyik alapvonása. Biztosították a nők jogát a rmunkéhoz s így a dolgozó nők száma éyről-évre növekszik. Ez­után részletesen, ismertette, hogyan segíti a Csehszlovák kormány a családokat, a házasulandókat. , Az utób­biaknak például' berendezé­si segélyt folyósítanak. Sepilov szovjet külügyminiszter einduit egyiptomi, sziriai, libanoni és görögországi útiára Sepilov, a Szovjetunió Külügyminisztere június 15-én elindult Kairóba. Az egyiptomi kormány ven­dégül hívta a szovjet kül­ügyminisztert, az egyiptomi nemzeti ünnepre, a köztár­saság lüggetleniegének nap­jára. D. T; Sepiloy a sziriai köztársaság elnökének és a­Makariosz levele Noel Bakerhez Londonban \ csütörtökön nyilvánosságra ; hoztak egy levelet, amelyet Makariosz ér$ek, száműzött ciprusi gö­rög vezető küldött Noel Baker munkáspárti képvi­selőnek — jelehti a Reuter hírügynökség. I A levélben} Makariosz többi között azt írja, hogy száműzetése ólja csak rosz- szabbodott a helyzet Cip­ruson. „Továbbra is ért­hetetlennek tartom — írja, — hogy a kormány miért nem hajlandó már kezdet­től fogva kijelenteni: a gö­rögök többséget fognak kapni az alkotmány-terve­Ezután So Aissala fran- cia-szudáni küldött, tanító­nő szólalt fel. A szudáni dolgozó nők nevében kö­szöntötte a kongresszust, majd ismertette az ottani életet. Szudánban kevés a dolgozó nő s általában nem igen engedik meg, hogy a nők tanuljanak. A szülők még azt is ellenzik, hogy a lányok iskolába járjanak, mert félnek, hogy „elsza­kadnak“ a régi szokásoktól. Amelyik szülő engedi, hogy tanuljon a lánya, ott az ad­minisztratív intézkedések akadályozzák a tanulást. Szudánban például egyetlen olyan lány, van, aki érett­ségi vizsgát tett. Áltálában nincsenek ápolónők, a szü­lőotthonok rendkívül rossz állapotban vannak. Jargelina Matinez uru­guayi küldött beszélt ezután az otthoni textilipari dolgo- libanoni köztársaság elnö­kének meghívására Szíriá­ba és Libanonba is elláto­gat. D. T. Sepilov ellátogat Görögországba is, ahol a megállapodás szerint talál­kozik Karamanlisz minisz­terelnökkel és Averoff kül­ügyminiszterrel. zet által előirt törvényhozó gyűlésben." „A kormányzó elvesztette hidegvérét és száműzött en­gem, azt remélve, hogy el­távolításom a rend mielőb­bi helyreállításához fog ve­zetni. Szívesen áldoztam volna fel magamat népe­mért, de sajnos, száműze­tésem csak súlyosbította a helyzetet. Lehet, hogy a tárgyalásokat ott fogjuk újrakezdeni, ahol félbesza­kadtak. De akkor miért feláldozni annyi emberéle­tet — angolokat és cipru­siakat?” zók helyzetéről. Az uru­guayi kormány rendeletet adott ki, amely szerint a nőknek egyenlő értékű munkáért ugyanannyit kell fizetni, mint a férfiaknak. Egyenlő munka és teljesít­mény esetében a rendelet ugyan nem enged különbsé­get tenni férfi és nő között, a munkáltatók azonban mégis számtalan kategóriá­ban fenntartották az egyen­lőtlenséget. Liuba Chisimvschi, a ro­mán országos szakszervezeti tanács titkára, a román dolgozó nők üdvözletét tol­mácsolta. A nagy tapssal fogadott felszólalás után megválasz­tották azokat a bizottságé- ' kát, amelyek megfogalmaz­zák a világkonferencia fel­hívását, határozatait és a memorandumot, majd Rína Picolato, az olasz általános szakszervezeti szövetség nő­bizottságának vezetője szó­lalt fel. Többek között eze­ket mondotta: — Bár alkotmányunk a Szombaton reggel ül össze a Hazafias Népfront Országos Tanácsa A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa szombaton reggel 9 órakor az ország­házban ülést tart. Napi­renden szerepel a titkárság beszámolója a népfront­mozgalom helyzetérői. Meg­vitatják a Hazafias Nép­Grecsko nyilatkozata a Németországban állomásozó szovjet csapatok létszámának csökkentéséről A. A. Grecsko, a Szov­jetunió marsallja, a Német­országban állomásozó szov­jet hadseregcsoport főpa­rancsnoka, sajtónyilatkozat­ban közölte, hogy 1955-ben és 1956-ban több mint 50.009 fővel csökken a Szovjet­unió németországi csapatai­nak létszáma. 1955-ben 20.000 szovjet katonát von­tak ki Németországból. Az idén demobilizált német­országi szovjet csapatok összlétszáma 33.500 fő. Grecsko marsall közölte azt is, hogy az épületeket, amelyeket a leszerelt szov­férfiakkal egyenlő jogokat biztosit a dolgozó nőknek, mégis a dolgozó nők nagy tömegének ma még el kell viselnie a legszégyenlete­sebb igazságtalanságokat, a legembertelenebb megkü­lönböztetést. Azonos mun­káért azonos képesítés mel­lett a férfiakénál kevesebb bért kapnak, csak azért, mert nők. Az olasz delegátus nagy figyelmet keltő felszólalása után Justine Rauivos&a, a madagaszkár: pedagógus szakszervezet titkára lépett a szónoki emelvényre. Beszéde elején arról szólt, hogy a francia gyarmatosí­tás előtt a madagaszkári 1 nőknek kedvezőbb helyze­tük volt, mind a családban, mind a közéletben. A nők­nek szavazati joguk is volt és ezzel megelőzték az euró­pai nőket. A gyarmatosítás óta ez a helyzet megszűnt Az ülés utolsó felszólalója Najar Sahatysibai, a sziriai gyógyszerész szakszervezet küldöttje volt. front. az MNDSZ és a békemozgalom egyesülésé­nek, az MSZT-vel való szo­rosabb együttműködésének új feladatait. Megtárgyal­ják az országos tanács ügy­rendjét, valamint az orszá­gos tanács elnökségének ki­egészítését. jet csapatok eddig használ­tak, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának rendelkezésére bocsátják. A németországi szovjet csapatok főparancsnoka ki­jelenti: nincs akadálya an­nak, hogy a nyugati álla­mok és a külföldi sajtó képviselői részt vegyenek a Német Demokratikus Köz­társaságban leszerelt szov­jet katonák búcsúztatásán és saját szemükkel győződ­jenek meg a szovjet kor­mány határozatának végre­hajtásáról. 2 glossgg „Rómán van a sor" Bulganyin leszerelési üzenetei az olasz közvéle­mény figyelmének közép­pontjában állnak. Ez kife­jezésre jutott Gronchi köztársasági elnök isme­retes kijelentéseiben is. Gronchi a fegyverkezési hajsza ellen nyilatkozott, amely komoly kárókat okoz az olasz gazdaság­nak. Az olasz sajtó aláhúzza N. A. Bulganyin Segni olasz miniszterelnökhöz intézett levelének fontos­ságát. A római politikai körökben, írja az Unita, „Bűnös-e az ifjúság ?" Nemrég a bécsi Uránia filmszínházban osztrák if­jak és leányok megvitat­ták „Az erőszak magvai” című amerikai filmet, amely az amerikai fiata­lok ferde neveléséről, az amerikai fiatalkorú bűnö­zők arányszámának növe­kedéséről tesz tanúságot. A vita igen nagy érdek­lődést váltott ki és ez nem véletlen. Az osztrák ifjúság körében is gyorsan terjed a bűnözés. Vala­mennyi osztrák lap meg­egyezik abban, hogy en­nek főoka az amerikai ATLANTI .FILOZÓFIA' Aláírnám <it mindül Кггет Install . iBcm-'SZ Jcltnirit faj.’a ti U| Idából i nagy hatást gyakorolt« hogy a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke személyes üzenettel for-* dúlt az olasz miniszter- elnökhöz. A lap vélemé­nye szerint ez arról ta­núskodik, hogy a Szóvá jetunió olyan országnak tekinti Olaszországot, amely nagy szerepet tölt-] het be a leszerelési meg­egyezés keresésében. —l „Most az olasz kormá­nyon van a sor, — han­goztatja a lap. — Állást’ kell foglalnia ebben a fontos kérdésben.” gengszter- és pornográf filmek hatása. A Die Presse című pol­gári lap „Bűnös-e az if­júság?” című vezércikké­ben megállapítja, hogy az osztrák gyermekek és fia­talok ferde nevelésben részesülnek. Kinek érdeke a gengsz­ter- és pornográf filmek bemutatása? A Der Abend azt írja, hogy a gengszter filmek csupán Becsben 45 millió schilling tiszta hasznot hoztak tavaly a. filmstúdióknak és a film­kölcsönző vállalatoknak. Borongós, de szép májusi szombat dél­után volt, amikor autóbuszunk a sátor­aljaújhelyi állomásról elindult Királyhel- mec felé. A határon túl az volt az első benyo­másunk, hogy új épületek, apró villák százai, tűntek fel az út két oldalán. Épül­nek a palatetős házacskák. Egy pár pil­lanatra megálltunk az együk előtt. Han­gos „jóestét“ köszöntéssel üdvözölte egy­mást két földműves. Nagy izgalommal vártuk a megérke­zést. Királyhelmec határában a pártbi­zottság titkára és a sportbizottság elnöke fogadott bennünket. Elég volt pár meleg szó, egy kedves, mosolygós tekintet, s jóbarátként folytattuk utunkat. A városka főterén csinos embertömeg fogadott bennünket: sportolók, munká­sok, a járási tanács elnökhelyettese és főként a sok királyhelmeci magyar gye­rek, akiknek kérdéseire száz szájjal is nehéz lett volna válaszolni. „Kapósak“ voltunk. Ez nemcsak a kérdésekből tűnt ki, hanem abból is, hogy magánházaknál szállásoltak el bennünket. (Nem tudom, de valahogy úgy érzem, hegy egyik-má­sik királyhelmeci család meg is haragu­dott a „szerencsés“ szomszédokra, akik­nek jutott a vendégekből, vagyis mibelő- lünk.) Amikpr egy-egy nyíregyházi fiú bement a cukrászdába, pillanatok alatt feketével, habrollóval, krémessel vettek körül, nem is kérdezték, hogy van-e az illetőnek cseri koronája ... Én előrelátásból magammal vittem vagy ötven magyar jelvényt. Ennek aztán az ’?tt az eredménye, hogy félórán belül SPORTOLÓKKAL csapatnyi úttörő ismerősöm lett. Alig vettem észre, hogy elszaladt az esős va­sárnap délelőtt. Eszembe se jutott az unatkozás, annyi kérdésre kellett nagy- hirtelen válaszolnom. Az egyik . gyerek azután érdeklődött, láttam-e már életben Latabárt? A másikat az érdekelte, miért nem játszik Buzánszky a magyar válo­gatottban? (Aznap volt ugyanis a cseh­szlovák—magyar válogatott mérkőzés is.) A harmadik kérdés meg fogasabb volt: miért nem teremt rendet az OTSB a magyar válogatottban. Vasárnap különben búcsú volt Király- helmecen. Hallatszott is a búcsűsok zaja a domb felől. A domboldalról sípoló gyerekek szaladtak le a főútcára. Izgatottan készültek a délutáni mér­kőzésre. Az esőből jó adag maradt délutánra is. Ám ez nem zavarta sem a sportolókat, sem a vendéglátó várost. A Nyíregyházi Kinizsi és a királyhelmeci járási váloga­tott csak lejátszotta mérkőzését. A nyír­egyháziak győztele 5:2-re. (Érdemes meg­jegyezni, hogy dörgő taps fogadta mind a hét gólt, a háziakét és a vendégekét egyaránt.) Mire beértünk a városba, „valahol Budapesten“ már megkezdődött a nagy­válogatott mérkőzése is, s eseményeit a Kossuth rádió közvetítéséből ismertük meg. Többszáz ember hallgatta a rádiót. Ki a magyaroknak, ki a csehszlovákok­nak szurkolt. Aztán, hogy vége lett a mérkőzésnek, a gyerekek megint rákezd- ték: „Miért nem játszott Buzánszky?“ — „Hol van Lóránt?“ — „Mit csinál az a Sebes?“ — Jóleső érzés volt hallani, hogy a határainkon kívül is sokan figyelemmel kisérik életünket, örülnek sikereinknek, s aggódnak balsikereinkért. Hétfőn délelőtt a magyarországi kül­döttség emléktárgyakra vadászott. Volt, aki a házaktól kapott, mások az üzlete­ket járták sorba. Egyik tornacipőt, másik ceruzát, harmadik színes sportszatyort hozett magával Királyhelmecrői. Délután újabb mérkőzés volt. Király­helmec és Nyíregyháza válogatottjai ját­szottak. Több ezer néző vette körül a kis pályát, motorkerékpárok, teherautók hozták a környékbeli érdeklődőket. Az eredmény igazságos 2:2 volt. Mc;t, hogy jobb volt az idő, inkább szét lehetett nézni. Mindjárt a futball- pálya mellett megragadta figyelmünket a most épülő sok emeletes ház és a sok földszintes ikerlakás. Ahogy a hel- meciek mondják: itt épül a csehszlová­kiai „Záhony“, 10.000 család részére ké­szülnek a lakások. Megfigyeltük, hogy szinte minden ud­varból piros Jáva motor gurult ki. Olyan gyakori a motorkerékpár, mint , nálunk a bicikli. A lakásokban szép nehéz bútorok, szőnyegek és feltűnően szép zsolnai por­celántárgyak is vannak. Hegy, hogy élnek a város és környék lakói? Egyszerű a válasz: szlovákok, cse­hek és magyarok szeretik egymást. Eb­ben a városban mindenki tud magya­rul. A szlovák anyanyelvűek is. A rend­őrség vezetője például szlovák ember, s a város becsületes lakói kivétel nélkül szeretik. (Én már csak azért is szívesen gondolok rá, mert kedves emléket, egy szép ceruzát kaptam tőle.) Este búcsúzásra gyűltünk össze. A va­csoránál felhangzott a nóta. Egy sáros­pataki fiú, a régi rajkó-zenekar prímása húzta. Jól ismeri, nem felejtette el nótá­inkat. A kedves királyhelmeciek elkísértek bennünket a sátoraljaújhelyi állomásig. Két napig voltunk ott mindössze, de amikor búcsút vettünk, úgy éreztük, mintha hosszú évek vagy évtizedek óta ismernénk egymást. Iván Pista, a ktsz. asztalosa engem is össze-vissza csókolt. Nem is búcsúztunk másképp, csak úgy, hogy a VISZONTLÁTÁSRA. Várunk benneteket, kedves barátaink. Várunk a „visszavágó mérkőzésen“ és még sok-sok más alkalommal. Mert ez­után már így lesz ... Többet találkozunk. Dr. Molnár Jenő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom