Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-22 / 70. szám

ft N £ P l, A P nmnnan »«5 1 !*,>!). március 22, csütörtök SZABOLCS-SZÄTMÄRI IFJÚSÁG Lereie&ludu a napkori pajtások segítik az ámzsujtotta útloröket 7 Úttörők a múzeumban Szomorú szívvel gondo­lunk az árvízsújtotta em­bertársainkra. De úgy érez­zük, hogy nem elég az aggódás, a puszta együttér­zés. Tettekre, segítő kezek­re van szükség. Mi úttörők is kivesszük ebből a hazafias kötelesség­től részünket. Nevelőink izetésük két százalékát ad­jál: az elemi csapást szen­vedett ba-álaink megse­gítésére. Mi is követjük! példájukat. Tehetségünk •zerint zsebpénzünket a bajbajutottak megsegítésére fordítjuk. A napokban elő­adást rendezünk, s az ebből befolyó összeg egészét meg­segítésükre adjuk. Iskolánkban mozgalmat! indítottunk, hogy minden | szülő lásson vendégül egy-l egy árvízsújtotta pajtás:.! Örömmel fogadták a pajta-í sok, és szüleikkel rnegbe-j szél ve szeretettel várják a kedves úttörő Vendégeket. Az árvíz elvonulása után iskolánk 1000 forint értékű iskolai szemléltető eszközö­ket juttat egy iskola részé­re, hogy segítse a pajtások tanulását. Kövescli József úttörőcsapal-vezető. Szakmai előadásokat hallgatnak a nyírteleki Szakad Nép ISZ fiataljai Mellékletünk korábbi szá­mában hírt adtunk arról, hogy a nyírteleki Szabad Nép Termelőszövetkezet fia­taljai kísérleti parcellákon uyarapítják tudásukat, hogy közelebbről megismerked­jenek a fejlett agrotechni­kai eljárásokkal. A DISZ- szervezetnek az a célja, hogy a fiatalok elsajátítsák a helyes vetésforgó, az is­tállótrágyázás, talaj előkészí­tés, az előveiemény hatása, a pótbeporzás stb. ismere­tét. A munka megkezdé­séig szakmai előadásokat hallgatnak, amelyek megis­mertetik őket a műtrágya helyes alkalmazásával, a pótbeporzással. A kísérleti parcellákon kimagasló eredményeket akarnak elérni, hogy a kö­vetkező évben még na- nyobb, még szélesebb kör­ben alkalmazhassák a fej­lettebb agrotechnikai eljá­rásokat. A diszisták nevelé­sében nagyban kiveszik ré- ■ ,«■zülcet a szakemberek. Van kivel foglalkozni. Igen erős és ütőképes DISZ- szervezetnek örvend a Sza­bad Nép TSZ. Eredményes munka elvégzésére képes. A magyar-szovjet barátsági hónap alkalmából például .,barátsági esteket'* rendez­tek. Eddig három előadást tartottak a Szovjetunióról. Nemcsak a fiatalok jelen­tek meg az előadásokon, hanem azok is, akik már kinőttek a DISZ-szervezel soraiból. TAKÁCS GYÖRGY Nyírtelek. Nagyoöo felelősséget ez úttörő jubileumí-év előkészítéséért! Irta: SZABÓ JÓZSEF, a fehérgyarmati DISZ j. V. B. titkára. A nyírbátori általános iskola Báthory István út­törő őrse meglátogatta a Báthory István múzeumot! A felvételen a kispajtások érdeklődve nézik a kiállí­tást. A felvételt Batári Edith VII. oszt. tan. készítette. ARANYTARTALÉKOK... (Levelek a* új DISZ-nzcrv e*ete k r«I) • A porcsalmai Dózsa Ter­melőszövetkezetből írták: „Húsz fiatal új életet vitt a Dózsa Termelőszövetkezet fiataljainak életébe. Meg­alakították a DlSZ-szerve- zetet. Hogj^ munkájuknak gyakorlati eredménye is legyen, röviddel a megala­kulás után munkához lát­tak. Megalakították a kul- túrcsoportot, s műsorral ké­szülnek Május 1. megün­neplésére. A tsz. munkáját is elősegítik. A vetőmag­vak kiválogatásában vállal­tak nagy szerepet. Ök vég­zik a kukorica négyzetes vetését, a pótbeporzást...” ☆ „Nem tudom megállni, hogy ne tájékoztassam a szerkesztőséget arról, hogy Tunyogmatolcs ifjúsága új életet kezdett — írja leve­lében Szabó Imre clvlárs. — Községünkben a DISZ- szervezet működött ugyan, de csak névleg. Most került sor arra, hogy erőteljes DISZ-szervezetet alakít­sunk. A helyi pártszervezet és a községi tanács külön taggyűlésen foglalkozott az ifjúság kérdésével. Új ve­zetőséget választottunk, amely képes lesz ellátni a fiatalok életének irányítá­sát,” „Mintegy 25 fiú és leány alakított nemrégiben DISZ- szervezetet a jánkmajtisi Dózsa Termelőszövetkezet­ben.— írja Angyal Irén le­velezőnk. — A szervezet jó munkát végez megalaku­lása óta. „A DISZ-szervezet meg­alakulásában nagy szerepe volt a községi és a termel 5- szövetkezet pártszervezeté­nek. Marci Albertné ne­velő pedig szívesen foglal­kozik a fiatalok kulturális életének színvonalasabbá tételével.” ☆ Mint látjuk, a levélírók az ifjúság életének megte­remtőjét a pártszervezetben látják. Érzik is ezt. Való­ban, a pártszervezetek segí­tésén múlik az ifjúság j munkája, jó szervezeti élete. Az új ifjúsági szerve­zetek szép eredményeket érhetnek el, ha továbbra is támogatják 5ket! 1956. júniusában ünnep­ük úttörő szervezeteink születésüknek 10. évfordu­lóját. 1940. júniusában je­lent meg először Budapes­téi' az ifjú úttörők marok­nyi csapata. Pártunknak nehéz harcában is volt arra gondja, hegy a gyermekek eleiét az úttörő szervezeven keresztül is szebbé, boldo­gabbá tegye. Az úttörők. nem hálátla­nok a gondoskodásért. Járá­sunk területén a csapatok munkájában egyre nagyobb az önállóság, a kezdeményező készség. Ez azonban nem tükröződik megfelelően a jubileumi év előkészítésé­ben. Számos helyen, mint a tiszakóródi, vámosoroszi általános iskoláié igazgatói, és csapatvezetői nem is­merik megfelelően ez év megünneplésének jelentősé­gét. ] A jubileumi évben min­iden erővel azon kell lenni j a csapatvezető elvtársak- jnak, hogy a csapatok belső I élete, nevelő munkája lé- j nyegesen megszilárduljon. ■ Milyen követelményeket ál­lítsunk magunk elé? Ne- ! véljük úttörőinket a szo­cializmus , hűséges szolgála­tára, a párt és népünk for­ró szeretetére. El kell mélyíteni úttö­rőinkben az internaciona­lizmus szellemét. Elsősor­ban a Szovjetunió és más országok népei iránti sze­reteted Meg kell ismertet­ni velük a Szovjetunió pionír szervezetének mun­káját. Szervezzenek levele­zést a Szovjetunió valame­lyik pionír szervezetével. Ezeket a legfontosabb nevelési célkitűzéseket keli a jubileumi évben megva­lósítani úgy, hogy a csapat mindennapi életét bensősé­gessé, munkáját meggyő­zőbbé, szilárd eszmei ala­pokon nyugvóvá tegyük, — Minden úttörőcsapat dol­gozza ki a Jubileumi évre a munkatervét, bár ezt már előzőleg is ki kellett dolgozni, de az addig be­|érkezett munkatervek vagy nem foglalkoznak vele, i vagy csak éppen érinti:: ezt I az igen fontos munkát, i A munkatery készítésbe vonják be az egész csapa­tot. Ezért serkenteni kell őket, hogy javaslataikat, kívánságaikat bátran mond­ják el. Milyen eszmei tar­talmat vegyünk figyelem­be? A jó vezető nemcsak javasolja a szépirodalmai, hanem maga 1 is elolvassa azokat és beszélget a gye­rekekkel a könyvről, an­nak hőseiről. Feltétlenül számolni kell azzal, hogy csak azt a foglalkozást ne­vezhetjük úttörő foglalko­zásnak cs jónak, amely esz­mei, politikai céljainkat juttatja közelebb a megva­lósuláshoz az úttörők neve­lésében. Főleg a csapat, belső megerősítését kell szemelőtt tartani, az őrsöl:, rajok rendszeres összejöve­teleinek tartalmasságára kell törekedni. — Ké­szüljenek fel a tavaszi szel­lemi opimpiászra, április 4. megünneplésére. Feltétlenül meg kell kezdeni a tavaszi jubileumi csapat, sport és kultúrversenyek megszerve­zését. Figyelmes körülte­kintő munkával készítsük fel a VIII. osztályos úttörő­ket a DISZ tagfelvételre. Nem szabad elfeledkezni a. pajtáscsaládról sem, a paj­táscsaládtagok úttörőavatá­sának előkészítéséről. Bátran mérjék fel a csa­pat megalakulása óta vég­zett munkát. Hívják meg az úttörők őrsi és raj össze­jöveteleikre csapatuk régi tagjait, vezetőit. Beszélges­senek velük a csapat régi életéről, kölcsönösen mond­ják el egymásnak legked­vesebb úttörő élményeiket. A jubileumi évben az ed­diginél fokozottabban kelt- érvényt szerezni az úttörők kötelességei 4. pontjának;1 „Az úttörő szorgalmasan ta­nul, iskolában és iskolán- kívül egyaránt fegyelmeJ zett.” 1944, május 5-ét írtak. A hajszától és zaklatottságtól elgém­beredett Nyíregyháza álmosan gubbasz­tott. Bíborpalástot öltött a hajnal, ötöt mutatott a nagy torony kerek órája. A Morgói-temető környékén kuglibabák­hoz hasonló egyenruhások ólálkodtak. Egyikük megadta a jelzést, s egy csere­pes ház elé tömörültek. Bekopogtak. Kapás József és családja úgy aludt, mint a nyúl a bokorban. A zörejre az apa kiugrott az ágyból s a kertre nyíló ablakon át mentette meg életét. Ahogy volt, alsóneműben, a kerteken keresztül lélekszakadva rohant el a városból. De hová? Hol találjon menedéket? Kapás elvtárs tudta, hol érezheti magát legna­gyobb biztonságban. Az erdőben. Sokat megvédték már a jóindulatú fák és bo­zótok ... Az alacsony, idős ember kezével ‘J apró mozdulatokat téve, átszelle- mülten meséli el a régi idők eseményeit, melynek ő is szemtanúja, cselekvő sze­mélye volt. Felesége ki tudja, hányad­szor hallotta már, de újból és újból meg­hallgatja, s olyan boldog, hogy férje ka­tonája volt, egy hatalmas, a magyar nép történetében oly nagyjelentőségű és fe­ledhetetlen ügynek: a Magyar Tanács­köztársaság ügyének. — Kőműves tanuló voltam, s fiatal le­gényember — mondja Kapás József, a fehérterítős asztalra könyökölve. — Nem tudtam én a világ folyásáról sem­mit. Kisvárdán jó volt nekem minden úgy, ahogy volt. Mikor felszabadultam (ez 1911-ben volt) Pestre mentem segéd- kedni. Csak azért, hogy jobban elsajá­©REO HARCOS... (Kapás József a tanácsköztársaságra emlékezik) iítsam a szakmát. Beszéltek már akkor nekem valamiféle mozgalomról, de ón nem értettem hozzá. De aztán saját bő­rén tanul az ember. Mikor nem volt ke­nyerem, meg munkám, én is meghall- gattam a környezetemben lévő munká­sokat, hogy miről beszélnek. Homálycsvi ugyan, de kezdtem megérteni, hogy miért harcolnak, mit követelnek. Rá­jöttem, hogy én értem, meg a többi sze­rencsétlen munkás érdeledéit szállnak síkra. Én is bekapcsolódtam a. mozga­lomba. Elméleti alapom ugyan nem volt, de hallottam innen is, onnan is vala­mit. Katona lettem, háborúba vittek. 1915- ben orosz fogságba estem. Egy évet tá­borban töltöttem, a többit pedig egy pa­rasztnál. Lenin füzetei ekkortól kezdve jutottak el hozzám. Olvastam, olvastam, s megtetszett nekem az. ami bennük volt. Az orosz szegénység nagyon sze­rette Lenint, mert értük harcolt, de mi tudtuk, hogy miértünk is. Az Októberi Forradalomban aztán én is aktívan rósz vehettem. Ezért küldtek házi már az első tráncporttal. T embergben már váriak bennünket. Énhozzám is odajött egy pap, s azt mondja: — Na, hál’ istennek, hogy hazajötte­tek, legalább segittele legyőzni az ellen­séget. Értetlenül néztem rá. — Milyen ellenséget? — kérdeztem végülis. — Hát az olaszokat. Hümmögiem egyet, s csak annyit ■mondtam: — Nekem azok nem ellenségeim. Az én papom sarkonfordult, mint akit be­sóztak, s ott hagyott. Azt hittem, na ez­zel is jól elbántam, de korai volt az örö­möm, mert ő bánt el vélem. Elfogtak, s a megbízhatatlanok táborába csaptak. így kerültem Miskolcra. Igen ám, de a helyzet úgy érlelődött, mint aratás előtt a gabona. Miskolcon hallottam meg elő­ször, hogy megalakult a tanácsköztársa­ság. Siettem is haza, Kisvárdára, hogy otthontájt segíthessek. Vörösgárdista lettem, s katonákat toboroztam a vörös­hadseregbe. Anarcson, Fényeslitkén cs általában a kisvárdai járásban toboroz­tunk. Anarcson húszan-harmincan is jöttek egy-egy alkalommal. — S mivel buzdítottátok az embere­ket? — kérdi a felesége. — Mivel? Hát mondtuk nekik, hogy a tiétek less a föld. Jöttek is, különösen a szegények. Me>t mi csak azokhoz men­tünk. A gazdák nem nagyon szereltei: bennünket. De a cselédek?! Micsoda örömujjongás volt itt, mikor kikiáltották a tanácsköztársaságot! Hát elképzelhe­ted, hogy sorozás mm volt, s mégis ak­kora hadseregünk volt, hogy az antant hatalmak rettegtek tőle. iJ árom oldalról jöttek ránk, s így w ■*-* csak huncutsággal verhettek le bennünket. Másképp nem bírtak volnu velünk. Hát ott voltak az olyan katonák, mint Lipnyiszki Józsi, Kovács Pista, meg a többiek. Ezek nyíregyháziak voltak, te is ismerted őket. Olyanok voltak, mint a vas. Az Októberi Forradalomban is részt vettek, „veres ördögöknek" hívták őket. Jöttek haza a frontról a katonák. Le se szereltek, jöttek egyenesen hoz­zánk. Hogy harcoltak azok?! Feáll, idegesen sétál végig a szobá­ban. Észak felé fordul s két karját ki­nyújtja. — De jöttek a csehek, — dél felé for­dul fürgén — a szegedi gondolat bandái, a románok, s mi ellenünk jött mindenki. Leül, fejét lehajtja, s clszomorodik. Fekete Istvánra gondol, aki lelki jóba­rátja volt, s a többi harcos kommunis­tára, akiket kegyetlenül kivégeztek « Budaházi fiúk. S a saját üldözött életére, a budapesti toloncházra, a nagykanizsai börtönre, a szigorított házifogságra, Har­gitai detektív rosszemlékű „látogatá­saira“, s 1944 május ötödikére ... Kapás József öreg harcos, negyven év mozgalmi idő van a háta mögött. Nehéz körülmények között, s állandó rettegés­ben telt el a felszabadulásig az idő. De boldog, ha visszaemlékezik rá, mert tud- ■ ja, nemes dolgokkal telített életet éli. Most leányának, Katalinnak adta át az élvonalbeli helyet, aki szabad hazában a pártközpont agit.-prop. osztályán dol­gozva valósítja meg mindazt, amiéit d egész életén keresztül harcolt. MISKA JÁNOS Megyénk jónéhány termelőszövetkezetében, állami gazdaságban, sőt némely községben is szervezeten kí­vül élt a fiatalság. Tudunk olyan ifjúsági szervezetek­ről is, amelyek csak papíron szerepeltek, de semmi gyakorlati jelentőségű munkát nem végeztek. Vagy a községi vezető szervek nem támogatták őket, vagy más „objektív” okok játszottak közre. A tagkönyvcsere időszakában számos levelet ka­punk (Gyulaházáról Szabó Ferenc, Zajtárói Eotos Magda, Tiszatelekről Kertész Sándor, Nyíregyházáról Balogh Ilona stb.) amelyek arról számolnak be, hogy a tagkönyvcsere után új életre keltek a DlSZ-szerve- zetek. Sok levelet kaptunk, amelyek arról adnak hírt, hogy termelőszövetkezetükben új DISZ-szervezet ala­kult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom