Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-05 / 105. szám
1954 MÁJUS 5, SZERDA NÉPLAP Genfi események Bidault sürgeti az indokínai kérdés vitájának megkezdését Pravda-utca 24 Genf. Az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Mayer, a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke vasárnap Genfben megbeszélést tartott Bidault külügyminiszterrel, majd hétfőn visszatért Párizsba. A genfi értekezlet hétfői ülésének szünetében Bidault külügyminiszter az indokínai kérdés vitájának mielőbbi megkezdéséről tanácskozott Gromiko szovjet külügyminiszterhelyettessel. Genfben biztosra veszik, hogy az indokínai problémával kapcsolatos vitát a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének megérkezése után nyomban megkezdik. A Journal de Geneve értesülése szerint Eden angol külügyminiszter a brit kormány utasítására közvetítő szerepet vállal az indokínai kérdéssel kapcsolatban. Mint a lap hangsúlyozza, Eden a genfi értekezlet második napirendi pontjának megvitatása során javasolni fogja, hogy a béke' helyreállítása érdekében osszák fel Indokínát a két fél között. Az angol külügyminiszter ugyanakkor tanácsolni fogja, hogy a küzdőfelek kössenek megállapodást azonnali tűzszünet életbeléptetéséről. Iljicsov, a Szovjetunió külügyminisztériuma sajtóosztályának vezetője fogadást adott Genfben L. F, Iljicsov, a Szovjetunió külügyminisztériuma sajtóosztályának vezetője hétfőn este a genfi Metropole-szálló termeiben fogadást adott. A fogadáson, amely szívélyes légkörben és az együttműködés szellemében folyt le, megjelent Grand, az ENSZ tájékoztató szolgálatának vezetője, valamint a nemzetközi sajtó, a svájci hivatalok és a Genfben működő nemzetközi szervezetek mintegy 300 képviselője. Genf püspöke misét mondott a külügyminiszteri értekezlet sikeréért Charriere, genfi püspök vasárnap a genfi Notre Dame-templom- ban misét mondott a város falai között folyó külügyminiszteri értekezlet eredményességéért. — A püspök ezalkalommal tartott beszédében kijelentette, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű államoknak meg kell békül- niök egymással. Az amerikai, angol és francia küldöttség vezetőinek tanácskozása Bao Daj képviselőjével Genf. (TASZSZ). Május 3-án Genfben Bedell-Smith, az Egyesült Államok, Eden Arfgliá és Bidault Franciaország küldöttségének vezetője tanácskozott Nguyen Quoc Dinh külügyminiszterrel, Bao Daj Genfbe érkezett képviselőjével. A tanácskozás után közzétették Nguyen Quoc Dinh nyilatkozatát, amely szerint ellenez az indokínai kérdéssel kapcsolatos minden olyan döntést, amely sértené Vietnam „függetlenségét, szuverénitását és területi integritását”. Mint a közlemény kiemeli, az említett tanácskozás résztvevői között létrejött megállapodás szerint a demokratikus Vietnam részvételének a genfi tanácskozáson nem kell „jogi elismerését” is jelentenie. Nyírbátorban tíz helyen tartottak békebeszélgetési a genfi tanácskozás óta Szabolcs-Szatmár megye dolgozói napi munkájuk közben nagy figyelemmel kísérik a genfi tanácskozást. Érdeklődéssel várják a napi sajtót, hogy hírt szerezzenek a tanácskozás eredményeiről. Máriapócsra a napi sajtó csak a déli órákban érkezik. A dolgozó parasztok a községükbe korábban érkező városi dolgozóktól kérik el a Szabad Nép-et, hogy elolvassák a tanácskozásról közölt híreket. Május 3-án a községben négy helyen rendeztek közös beszélgetést. Nyírbátorban a genfi tanácskozás óta tíz helyen rendeztek beszélgetést, s ezek mindenütt igen népesek voltak, összesen mintegy 250 dolgozó vett részt a beszélgetéseken. A növényolajipari vállalatnál az üzem összes dolgozói résztvettek az összejövetelen. Beszélgetés közben Káka József elmondotta, hogy szívesen vállal bármilyen békemegbizatást. A műmalom dolgozói előtt Kása Zsigmondné, a békebizottság elnöke ismertette a genfi tanácskozás jelentőségét, majd egy koreai asszony levelét olvasta fel a résztvevők előtt. Karóczkai János, aki a második világháborút végigszenvedte, elmondotta: hiszi, hogy a béketábor állandóan növekvő ereje megakadályozza az imperialistákat háborús terveik megvalósításában. A Sidol minőségi romlásáért teletösségre vonják a „Tisztaság“ szappan- és mosóporgyár vezetőit Az utóbbi hónapokban a dolgozó asszonyoknak igen sok bosz- szúságot okozott a Sidol fémtisztító használata. Hiába dörzsölték vele a tisztításra szánt tárgyat, nem fényesített. A minőségvizsgáló intézeti szakértők megállapították, hogy az utóbbi időben a Sidol minőségében 25—30 százalékos romlás következett be. A budapesti „Tisztaság1' szappan- és mosóporgyár felelős vezetői ellen a bíróság előtt vádat emelt az ügyészség. (A Pravda megjelenésének 41. évfordulójára.) Moszkva, Pravda-u. 24. Milliók ismerik ezt a címet. A hatalmas palotába, amelynek oromzatán messzire világítanak a „Pravda“ szó betűi, véget nem érő áradatban érkeznek a levelek a nagy szovjetország minden részéből, a világ legtávolabbi pontjairól. A szovjet emberek akkor írnak erre a címre, amikor az egész néppel meg akarják osztani örömüket, sikereiket, amikor nyilvánosságra akarják hozni alkotó terveiket, amikor bírálják a fogyatékosságokat, amikor tanácsot kérnek vagy egyszerűen szeretetüket fejezik ki a kommunista párt és a szovjet nép iránt..; Vegyük kezünkbe a Pravda bármelyik számát. Első oldalán mindig megtaláljuk a legidőszerűbb, legfontosabb témáról szóló vezércikket. A vezércikk mellett rendszerint három kis hasábot foglal el a „Hazánk egy napja“ című rovat. A Pravda tudósítói a Szovjetunió valamennyi köztársaságából és területéről sürgönyileg, telefonon, rádión és repülőpostával közük a nap eseményeit, a szovjet emberek újabb és újabb munkagyőzelmeit. De lapozzunk csak egyet! Az újság második oldala rendszerint a pártszervezetek életével, a Szovjetunió gazdasági és kulturális építésének kérdéseivel foglalkozik. Munkáslevelezők, falusi levelezők, tudósok, orvosok, mérnökök, háziasszonyok és diákok írnak a Pravdában. Ismertetik tapasztalataikat, eredményeiket, bírálják a párt- és gazdasági szervezetek, kulturális intézmények munkáját. A Pravda a hibákkal szembeni kérlelhetetlenségre, az állami érdekek védelmére, kötelességeik teljesítésére neveli a szovjet embereket. A Pravda széleskörű propaganda-, agitációs- és szervező- munkát végez. Hasábjain rendszeresen megjelennek a szövetségi köztársaságok, határterületek pártmunkásainak, a szovjetek dolgozóinak írásai. A Pravda rendszeresen közöl sajtószemlét, foglalkozik más újságok és folyóiratok munkájával, helyet ad legjobb anyagaiknak. A harmadik és negyedik oldalt a külföldi tudósítások foglalják le. Tartalmas, érdekes cikkekből értesülhetünk, hogyan élnek az európai népi demokratikus országok dolgozói, hogyan építi az új életet a népi Kína, hogyan mélyülnek az ellentétek az imperializmus táborában, miképpen terebélyesedik és erősödik a népek harca a békéért és demokráciáért. Most pedig lépjünk be a hatalmas üvegpalotába és látogassunk le a nyomdába. A szerkesztőségből csőpostán keresztül jutnak a kéziratokat tartalmazó tokok a szedőterembCi A korszerű szedőgépek egész sorokat szednek ki egyszerre. A tárcák, cikkek és sürgönyök a szedők, korrektorok és lektorok kezéből kerülnek a tördelők asztalára. Éjfélre befejeződik a tördelés. A nyers papírlapra nyomott ujságoldalakat a szerkesztőségbe küldik, ott újra elolvassák az anyagot, majd az egészet visszaküldik a nyomdába. A tördelt oldalakat matricázzák. A kész matricák ezután az öntödébe kerülnek. Itt „elválnak“ a matricák útjai. Egy részüket különleges tokokba csomagolva, a repülőtérre küldik. A gépmadarak az ország minden részébe elviszik a Pravda matricáit. A helyi nyomdákban azután a matricák felhasználásával kiöntik az oldalakat és helyi hírekkel kiegészítve, kinyomtatják a Pravdát. A Pravda moszkvai nyomdája számára előkészített matrica rögtön az öntödébe kerül. Az öntőautomatákból percek alatt kerülnek elő a félhcngeralakú öntvények, az oldalak. üi A rotációs gép megtelik papírtekercsekkel. A 80 méter hosz- szú gépóriás óránkint többszázezer példányt nyomtat ki. Ha egyetlen szalagban fognánk ösz- sze a papírmennyiséget, amely egy év alatt keresztülmegy a gépen, tíznél is többször átfoghatnánk vele az egyenlítőnél a földtekét. Az angol és a francia minisztertanács hétfői üléséről Hétfőn az angol minisztertanács ülést tartott. Hírügynökségi értesülés szerint Eden genfi jelentéseit, valamint az indokínai helyzetet vitatták meg. Hétfőn ülést tartott a francia minisztertanács is. Az ülés után kiadott kommüniké szerint a francia kormány „minden lehetőt elkövet annak érdekében, hogy a genfi konferencia véget- vessen az indokínai háborúnak.” Jókai Mór: EGY KÜLÖNC 1882-BŐL Halálának ötvenedik évfordulóján emlékezünk ma Jókai Mórra, a na?.y magyar regényíróra. Az alábbi részlet „Egy magyar nábob" oimü regényének egyik fe. jezetéböl való. A fejezet arról szól, bogy megérkezik a „Törik-szakad" csárdába (állítólag BuJ mellett volt e csárda) Kárnáthy János, a dúsgazdag szabolcsi nábob, s furcsa mulatságba fog. »— Szarva között a tőgye, 1— mondá rá a nagy úr, — s azzal mintha hirtelen valamit meglátott volna, ismét a korcsmároshoz szólt: — Van kendnek egere? — Nem az enyimek, mert én csak árendás vagyok a háznál, hanem van elég s ha egy-kettő elfogy, nem kell róla a tiszttartónak számot adnom. — No, hát süttessen meg kend nekünk egy egeret, — Csak egyet? — Hát mi a gutát? Csak nem pokol a bé!e ennyi embernek, hogy eggyel be ne érjék. — Szolgálhatok vele, 1— mondá a korcsmáros, s rögtön hívta magával a macskákat a kamrába. — Csak a mángorló köveit kellett megbolygatni, azután válogathatott bennök az ember, azaz hogy a macska. A nagy úr végig feküvék a számára elkészített tábori ágyon, hajdúi lehúzták lábáról a nagy sarkantyús csizmákat, az egyik pa- rasztlaány a fejéhez ült, kezeivel gyér ősz hajában kapargálva, a másik pedig az ágy végéhez, flanellda- rabbal dörzsölve lábait. Gyárfás, a poéta és Vidra, a bohós, ott álltak előtte, távolabb a hajdúk, ágy alatt az agár. Ezalatt megsült az egér. Maga a korcsmáros hozta be, letéve egy roppant nagy ezüst-tál közepére, szi- j áccsá faragott torma közé, a szájába zöld petrezselymet téve, ahogy egy bizonyos más állatnak szokták. Letevék az asztal közepére. Legelőbb a hajdúkat kínálta vele sorba a nagy úr. Nem tetszett nekik. Csak a fejőket csóválták; végre a legöregebb kirukkolt a szóval: — Hát ha ezt a csárdát nekem adná a nagyságos úr, korcsmástól, hozzányúlnék-e? Ekkor a poétára került a sor. — Pardon, grátia, nagyságos uram! Majd én csak verset írok arra, aki megeszi. — No, hát ide, Vidra. Kapd be ízibe. — Én, nagyságos uram? — szólt az, mintha nem hallotta volna jól. — No, mit félsz tőle? Mikor a sátorban laktál, egy ökröm megdühödött s ti megettétek. — Meg biz azt, még ha egy hordó bora megdühödött volna a nagyságos úrnak, azt is megittuk volna. Akkor volt az! — No, hát csak szaporán a tál-tisztességéért. — ’Dé ilyen állattal nem hadakozott az öregapám sem: — Légy különb az öregapádnál. — Különb leszek száz forintért! — szólt a bohóc, kondor haját körülvakar- gatvaü A nagy úr dolmánya zsebébe nyúlt, s kivett belőle egy nagy degesz tárcát, melyet felnyitva, látni engedő a sok szép veresszemű bankót. A bohóc félszemmel a tömött tárcába sandítva, ismédé még egyszer: — Száz forintért, nem bánom, megteszem. — Hadd lássuk. A bohóc kigomboló frakkját (mert mellesleg mondva, a nagy úr frakkban járatta a bohócot, mint amely öltözet előtte igen különösnek tetszett, s gyakorta a legújabb divatok szerint öltöztető őt fel, amint jöttek a bécsi journálokban, hogy majd halálra kacagta magát fölötte), Tehát kigombold frakkját, ostoba, gömbölyű képét négyszegletesre húzta, néhányszor alá- s feltolta mozgékony fejbőrét, mely által egész hajerdeje előre-hátra mozdult, mint a babuka bóbitája, azzal megfogd a borzalmas állatot azon részénél fogva, mely legtávolabb van a fejétől, s ilyenformán a levegőbe emelte, csúnya, savanyú képet csinált, megcsóválta a fejét s kétségbeesett elszántsággal nekifanyalodva eltátá a száját, szemeit behúnyta s egy perc alatt eltűnt az egér. A bohóc még nem tudott szólni; hanem a torkához kapott; nem bolondság egy egész négylábú állatot egyszerre lenyelni; de a másik kezét egyszerre nyújtotta a nagy úr elé, fuldokolva, nyögvén: „azt a száz forintot!“ — Micsoda száz forintot? — kérdé a tréfás úr —, hát mondtam én, hogy adok száz forintot? Nem hogy megköszönnéd, hogy ilyen ritka sültet kaptál, amit még a nagyapád sem evett, hanem még fizessek is érte? A tréfán volt mit kacagni, ámde rögtön elmúlt a jókedv, mert a bohóc egyszerre elkékült, elzöldült, szemei kidülledtek, hanyatt veté magát a széken, nem tudott szólni, csak fuldokolva mutatott feltátott szájára és elkezde rángatózni. — Ahol van ni, a torkán akadt! — kiáltanak többen. A nagy úr nagyon megijedt, ez igen komoly fordulatot adott a tréfának. — Töltsétek a szájába bort, hogy lenyelhesse. A hajdúk hirtelen kapták a palackokat, s kezdték itceszámra töltögetni a bohóc torkába a jóféle egrit és ménesit, ki nagysokára lassankint nagylihegve magához kezde térni, s szemeit törölve, érthetetlen szókat makogott. — No, fogjad a száz forintot, — szólt a megszeppent nagy úr, aki az ijédt- ségtől alig tudott magához térni, s örömest akarta volna megengesztelni a halál révéről érkezett bohócot. — Köszönöm, — nyögé az keservesen, — nem kell már, vége a Vidrának, meghal a Vidra! Még ha a farkas ölte volna meg a Vidrát, de egér öli meg. — No, ne bolondozz, hiszen semmi bajod sem lesz, nesze még egy másik száz is, no ne tégy úgy, hiszen már elmúlt. Üssétek egy kicsit hátba; hozzátok elő az őzpecsenyét, majd az lenyomtatja. A bohóc megköszönte a hátba-ütést, s amint az őzhúst eléje tették, azzal a kétes kifejezésű pofával, mint amikor a durcás gyermek nem tudja, hogy sírjon-e, vagy nevessen? s majd elneveti magát, majd ismét elbődül, ült neki az ízletes, hideg sültnek, mely finoman spékelten, jó borsos, tejfeles lében volt elkészítve, s abból akkora falatokat kezde magába tömni, hogy nincs a világon akkora egér. Ez végre teljesen megnyugtató a nagy urat. Lassankint ő is étvágyat kapott, a bor apródonként összeatyafiasítá őket, a poéta a cigányt kezdte nagysá- golni, a bohóc pedig az urát tegezte, ki egyre-másra szórta a silány elméncsége- ket az egérről, melyeken a másik kettőnek hahotával kellett nevetni. Mikor aztán a jó úr maga is azt hitte, hogy lehetetlen többféle variációban szólni az egérről, akkor a cigány a kebelébe nyúlt s elneveté magát: — Itt az egér! S azzal kiránt á azt a frakkja belső zsebéből, ahová észrevétlenül csúsztató. — Nesze, Matyi! Az agár aztán igazán elnyelte a corpus delictit; — Hát te csalárd, sem-' mirekellő! — kiáltá fel az úr, — így szedsz te rá engem! Felakasztatlak! Hajdúk! Hozzatok kötelet! Föl kell húzni a gerendára: Azok menten szót fogadtak; a folyvást kacagó cigányt megragadták, felállították egy székre, nyakára vették a hurkot, a kötél túlsó végét keresztül húzták a gerendán, s akkor kirúgták alóla a széket. A bohóc rúgott, kapálózott, nem használt semmit, ott tartották mindaddig, míg igazán fuldokolni nem kezdett, s akkor ereszték le újra:
