Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-15 / 89. szám

.13 15, CSÜTÖRTÖK London, (MTI) A szerda reggeli angol lapok részletesen kommen­tálják a Dulles és az angol kor­mány között folytatott tárgyalá­sok eredményeit. Megjegyzéseket fűznek a tervbevett „csendes­óceáni egyezményhez”. A The Times helyesli az egyez­mény gondolatát, de hozzáfűzi, hogy „a csendesóceáni védelmi rendszer lehetősége arra az eset­re szól, ha a genfi értekezlet mégsem sikerül.” A lap úgy vé­lekedik, hogy a szerződés létre­hozása „nehézségekbe ütköznék”, miután „nincs semmiféle termé­szetes határ, amelynek védelmé­ről gondoskodni lehetne, s a nem kommunista országokon belül vé­leménykülönbségek vannak. E védelmi rendszerről... könnyebb beszélni, mint keresztülvinni.” A Yorkshire Post azon a néze­ten van, hogy e terv kidolgozása hasznosabb a fenyegetőzésnél. „Ha sor került volna a pekingi kor­mány ellen irányuló közös nyi­t latkozat kibocsátásra, — írja a lap — ez csak felborította volna a genfi értekezletet, még mielőtt összeül.” Az amerikai külügymi­niszter — a cikkíró szerint — most „lemondott eredeti tervéről és így remélhető, hogy a genfi ta­nácskozások pozitív eredménnyel járnak.” A Daily Herald felveti a népi Kína elismerésének szükségessé­gét: „Az Egyesült Államoknak — írja — Csang Kaj-sek helyett a pekingi kommunista kormányt kellene elismernie, mert külön­ben a csendesóceáni szövetséget egyszerűen Kína-ellenesnek fog­ják tekinteni.” A Manchester Guardian fenn­tartás nélkül elítéli a csendes­óceáni egyezmény tervét. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy egy ilyen egyezmény a háborús konfliktusok kiszélesedéséhez ve­zethet. Li Szín Man mesterkedései a koreai kérdés genfi rendezésének szabotálására Peking (Új Kína): Amerikai tá­mogatással a Li Szín Man-banda egyre hangosabban hirdeti szem- behelyezkedését a koreai kérdés békés genfi rendezésével. Szöuli jelentések szerint Li Szín Man szünet nélkül azon mes­terkedik, hogy parancsuralmát közvetlen amerikai támogatással egész Koreára kiterjessze. Ennek a célnak elérése érdekében bár­mikor kész a koreai fegyverszü­net felborítására. Április 11-i Reuter-jelentés szerint Li Szin Man „esetleg olyan erőszakos lé­pésre vetemedik, amely az cjrf szagot egyszeriben ismét háború­ba döntheti“. í SrafH Az amerikai hatóságok a köreid fegyverszünet óta már négy újabb liszinmanista hadosztályt állított tak fel, Li Szin Man azonban nejri elégszik meg ezzel, hanem Eisen­hower amerikai elnökhöz intézett legutóbbi levelében kérte zsoldos­csapatainak negyven hadosztály­Az 1954. évi labdarúgó világbaj­nokság 16-os döntőjének küzdel­mei június 16-án kezdődnek Svájcban négy négyes csoport­ban. A magyar csapat június 17-én Zürichben Délkorea, június 21-én Nyugat-Németország csapata el­len játszik. ra emelését, hogy megújíthassa támadásait Észak-Korea ellen. Li Szin Man ugyanakkor Korea „egyesítésére“ vonatkozó képtelen tervével szabotálni akarja a ko­reai kérdés békés rendezésének genfi megvitatását. Li Szin Man a délkoreai hirhedt külön „vá­lasztások“ mintájára észak-koreai „választások1“ megtartását kíván­ja, hogy elérje egész Korea népé­nek beolvasztását és rabságba döntését. Követeli ezenkívül a kínai népi önkéntesek, — de nem az amerikai csapatok — kivoná­sát. Mindezeknek a fondorlatoknak az a céljuk, hogy megakadályoz­zák a megegyezést a koreai kér­dés békés rendezésének genfi na­pirendje tekintetében. Li Szin Man-nak ez a mester­kedése teljesen beleillik Washing­tonnak a genfi értekezlet elgán- csolását célzó tervébe. A négyes döntőre június 26-án és 27-én Baselben, Bernben, Genfben és Lausanneban, az elő­döntőmérkőzésre június 30-án Bá- selben és Lausanneban kerül sor. A világbajnokság harmadik és negyedik helyezését eldöntő mér­kőzés július 3-án Zürichben, ' a világbajnoki döntőt pedig július 4-én Bernben bonyolítják le. JC ül földi lúrek A londoni rádió jelenti, hogy Maian, a Délafrikai Unió minisz­terelnöke a délafrikai parlament­ben Szváziföld, Becsuánaföld és Basutoföld angol protektorátu­soknak a Délafrikai Unióhoz csa- tolástá követelte. A „Reuter” hírügynökség köz­lése szerint Churchill angol mi­niszterelnök kedden bejelentette az angol alsóhózban, hogy Anglia jelenleg semmi esetre sem haj­landó hozzájárulni ahhoz, hogy átadják a szóbanforgó protektorá­tusokat a Délafrikai Uniónak. * A „Liberty” című thaiföldi lap április 13-án közölte azt a nyilat­kozatot. amelyet Naradhip thai­földi külügyminiszter a sajtó kép­viselőinek adott. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a vietminh (a vietnami néphadsereg) nem fe­nyegeti Thaiföldet. Naradhip bi­zonyos abban — írja a lap —, hogy Thaiföldnek nincs oka a félelemre, mivel ezidőszerint sem­mi jel sem mutat arra. hogy va­lamilyen közvetlen veszély fenye­getné az országot. Naradhip nyilatkozatát Dulles amerikai külügyminiszternek az a nemrég elhangzott állítása tette szükségessé, hogy az indokínai háború állítólag nemcsak Viet­namra, Laoszra és Kambodzsára nézve jelent ..komoly veszély”-t, hanem a szomszédos országokra. Malájföldre és Thaiföldre is. * Az Egyesült Államok atomerő- bizottsága kedden közleményt adott ki, amelyben bejelenti, hogy Oppenheimert, a neves amerikai atomtudóst felfüggesz­tették a bizottság atomügyi ta­nácsadói tisztségétől és tanácsot állítottak fel ügyének kivizsgálá­sára. Az atomerőbizottság közölte to­vábbá, hogy Eisenhower utasítást adott, hogy a vizsgálat lefolytatá­sától függetlenül, zárják el Op­penheimert a titkos atomértesülé­sektől. Robert Oppenheimer az Egye­sült Államok egyik leghíresebb atomtudósa, aki a második világ­háború idején a losalamosi atom­központot irányította. — Az ame­rikai atomtudóst azzal „vádol­ják“, hogy „a negyvenes években kapcsolatot tartott fenn kommu­nista szervezetekkel és a losala­mosi atomközpont telepein kom­munistákat, vagy volt kommunis­tákat alkalmazott“. Robert Op­penheimer azzal vonta magára a mccarthysták dühét, hogy mint az „AFP“ jelenti: „emberbaráti meggondolásból hevesen .ellenzi a hidrogénbomba gyártását“. A labdarúgó világbajnokság döntőmérkőzéseinek sorsolása A A A* ,. „ AI#.* Ai: tä A Dózsa-felkeiés 440. évfordulóién... Bakócz Tamás, a főpap, a pápa őszentsége nevében tel­jes búcsút és örök boldogságot ígért a föld népének és mind­ezért csupán azt kérte tőlük, hullassák vérükét a királyért, az egyházért, az urakért. A jobbágyok tízezrei az „örök boldogság“ helyett rövid földi életük boldogságát szerették volna biztosítani, de ennek útjában éppen azok álltak, akikért vérüket kellett volna ontaniok. Zűrzavar, korrupció, hatalmi önkény, pártoskodás, a jobbágyság nyomora, a nemesség viszálykodása jellemezte az 1510-es évek Magyarországát. A hatalomra vágyó főurak elherdálták Mátyás örökségét. A határon túl terjeszkedő török csak a kedvező alkalomra várt, hogy leszámoljon Magyarországgal, mely útját állta eddig világhatalmi törek­vésében. Az urak egy csoportja, Bakócz Tamás esztergomi érsekkel az élen, a forradalmi elégedetlenséget keresztes­hadjárat meghirdetésével akarta levezetni. A törökkel szemben a parasztság tízezreit akarták állí­tani. A parasztság körében népszerű volt a honvédő háború eszméje. Még élénken emlékükben élt a világraszóló nándor­fehérvári diadal. A nagy Hunyadi János dicső alakjára em­lékezve, még hittek a hívó szónak. Tízezrek jelentkeztek a keresztes seregbe. A jobbágyok seregei mellett mezővárosi lakosok, iparosok és zsoldoskatonák, parasztok vették fel a keresztet. Vezetésükkel Dózsa György székely nemest bíz­ták meg, aki a török harcokban különösen kitűnt hősiessé­gével. A nemesség nem csatlakozott a mozgalomhoz. Visz- szaéltek a parasztság áldozatkészségével, ezért a parasztok összegyűlt serege a nép igazi ellensége, az uralkodóosztály ellen indult. A mozgalomhoz különösen Szabolcs, Szatmár, Ung, Bereg, Ugocsa megyékből sok kisnemes is csatlakozik. Melléjük áll a máramarosi szegény román nemesség, a jobbágy .sorba süllyedt kunok, jászok, román, szerb jobbá­gyok, az erdélyi bányamunkások, s az alsó papság jelen­tős része. A parasztháború elbukott, mert az uralkodóosztály át­menetileg helyre tudta állítani egységét, mely erősebbnek bizonyult a keresztesek szervezetlen erejénél. Nem volt fej­lett polgárságunk, a kapitalizmus feltételei még nem értek meg ahhoz, hogy megdönthessék a feudalizmust. Dózsát elevenen megégették, parasztok tízezreit lemé­szárolták. „Izzó vastrónon őt elégetétek, de szellemét a tűz nem égeté meg“ — írja legnagyobb költőnk, Petőfi Dózsáról. — Dózsa Györgyöt a nép és történelmünk haladó korszakai­nak legnagyobbjai a magyar történelem egyik legdicsőbb emberének tartotta mindig. „Szentül hiszem, hogy lesz idő, midőn Dózsának nagyszerű emlékszobrot fognak emelni“ — írta Petőfi Arany Jánoshoz intézett levelében, Szobrot követelt Dózsának Ady Endre is. Rákosi elvtárs 1926-ban az ellenforradalmi vérbíróság előtt a magyar nép peréről beszélve, ezt mondotta: „A ma­gyar nép pere Dózsa György óta folyik. Ez a per a dolgozó, elnyomorodó, a magyarságért ezerszer és ezerszer vérzett szegényparasztságnak pere, a dologtalan, magát minden te­her alól kivonó, fél évezred óta a Habsburgokkal cimboráié nagybirtokosok ellen.“ A per eldőlt, a proletárforradalom győzelme meghozta a parasztság számára is a végleges felszabadulást. A felsza­badult magyar nép milliói; munkások, parasztok, értelmisé­giek hálás szeretettel gondolnak Dózsa Györgyre és a parasztháború hőseire. A Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójának műsora Riport: Hőstett a Tiszán cím­mel. — Hírek. — Miért maradt el a begyűjtésben Tiszabercel c. ri­port. — Jutalomműsor a máté­szalkai termelési bizottságnak; Békefák Paszabon és Tiszabercelen A nyíri szél, amely minden ta­vasszal megjelenik, felborzolja a Tisza vizét most is. Mintha szár­nyakat kapott volna, úgy röpül a kopasz fák, füzesek között a köz­ség utcáin. Delet harangoznak. Az iskolából vidám dallal indulnak haza a gyerekek. A szél felkapja a gyerekek vidám dalát, s tova­röpíti végig a Tisza mentén. Az utcát szorgos asszonykezek söprik tisztára, mintha nagy ün­nepre készülne a község. Meg is kérdezzük a tanácsháza előtt álló emberektől, hogy mire készülnek? Kérdésünkre Bálint György, a i.Tolbuchim“ termelőcsoport tagja válaszol: Nagy napra készülünk. Maguk még nem is hallották? Holnap lesz Paszab és Tiszaber­cel között a „jószomszédsági“ bé­keünnepély, amit itt rendezünk a mi községünkben, Paszabon. Hogy? Maguk nem voltak jó­szomszédok? — Dehogynem, azért mégis voltak olyan dolgok, amikért a két község nem tudott megbékélni egymással. Mi, pasza- lnak irigyeltük a berceliektől a •glagyárat, ők viszont irigyelték lünk azt, hogy a mi szőttesün- majdnem az egész világon is- Na, meg itt van a Tisza­part, amelyen állandó vita volt, hogy kié a fürdözőhely, melyik községé a liget? Hát most azt- akarjuk, hogy igaz barátok­ká váljunk. Na meg aztán olyan ritkán fordul elő, hogy a két köz­ség találkozik egymással. Ezért hívtuk meg a bercelieket ide, Pa- szabra, erre az ünnepélyre. — Ez a beszélgetés szombaton zajlott le. Másnap izgalomban égett az egész község. Készülődtek a ven­dégek fogadtatására. A kultúr- csoport elpróbálta műsorát, majd a küldöttség megindult a falu szélére, hogy ott fogadja a Bér­céiről átjövőket. A község apraja-nagyja ünnep­lőbe öltözve várta a szomszédo­kat. Fél három volt, amikor a berceli községi békemegbízott, Mudróczki Mihály megérkezett kerékpárján és hozta a hírt, hogy elindult a küldöttség Tiszabercel- röl. A paszabiak a község hatá­rában fogadták a bercelieket, majd együtt mentek fel a köz­ponti iskolához, ahol Paszab ta­nácselnöke, Biró Gusztáv üdvö­zölte a megjelenőket. Utána Bá­lint György a békéről a barátság­ról beszélt. Elmondotta azt, hogy mennyire örül ennek a napnak, amikor két község dolgozói, békeharcosai ta­lálkoznak. Elmondotta, hogy mi­lyen fontos most összefogni a bé­ke megvédésének érdekében. „Mi békében élünk, de ahhoz, hogy még boldogabbak legyünk, hogy gyermekeinket békében tud­juk felnevelni, ahhoz továbbra is békére van szükségünk. Számunkra a béke a jólétet jelenti, de ahhoz, hogy jól éljünk, jól is kell dol­goznunk. Mi igyekeztünk ennek eleget tenni most a tavaszi mun­kánál, s kevés híjával már a ka­pásokat is elvetettük. Tudjuk azt, hogy Tiszabercel sem aludt, ő is megtette a magáét ezen a téren. Ma békeünnepélyünkön tegyünk fogadalmat arra, hogy továbbra is minden segítséget megadunk kormányunknak, népünknek a békéért vívott harcban. Barátságunk, jószomszédi vi­szonyunk nem volt eddig sem rossz, de mégis úgy találjuk, hogy a két község barátságát még job­ban el tudjuk mélyíteni, ha köze­lebb kerülünk egymáshoz. Ezért javasolom, hogy községünkben ül­tessünk közösen a berceli béke­harcosokkal együtt fákat, melyek megpecsételik barátságunkat, me­lyeket ápolva, minden nap eszünkbe jut a községeink közötti barátság, de eszünkbe jut az is, hogy ezek a béke fái és nem en­gedjük, hogy ezeket bárki is ki­irtsa innen.“ Nagy lelkesedéssel fogadták a paszabiak és berceliek Bálint György rövid beszédét, majd el­indultak, hogy elültessék közösen a béke fáit. Az első fát Mudróczki Mihály és Bálint György, a két község béhemegbizottja ültette el. Majd kezet fogtak és szinte egy­szerre mondták: „Nőjjön és tere­bélyesedjen a két község barátsá­ga, jószomszédi viszonya úgy, mint ahogyan ez a fa fog nőni és terebélyesednif‘ Fát ültetett Brevák Béla, Ka­kukk Ferencné, aki résztvett an­nakidején Varsóban a Béke- Világkongresszuson és még so­kan mások. Közel száz facseme­tét ültettek el ezen a napon. így pecsételték meg a két köz­ség barátságát, majd közös kul­túrműsoron vettek részi: műsort adtak a tiszaberceliek is, a pasza­biak is. A tér, ahol a műsor volt, gyönyörű szép paszabi hím­zésekkel volt díszítve. Ezután a paszabi béke­harcosok vendégül látták a tisza- berceli békeküldöttséget. Majd pedig táncmulatságot rendeztek és együtt táncoltak a két község fiataljai, öregjei. á A paszabi békeharcosok hallot­tak arról, hogy Hajdú megye két községében „jószomszédsági“ bé­kenapot tartottak, — ezért hatá­rozták el, hogy ők is rendeznek ilyen békeünnepélyt Bércéi köz­séggel közösen. Paszabon jelenleg 6 békebizott­ság van, rendszeresen tartanak békebeszélgetést, s ennek fő irá­nyítója Bálint György tsz-tag, községi megbízott, aki ugyan most épült fel betegségéből, de máris ilyen nagyszerű ünnepséget szervezett. A népünnepély nap­ján Paszab községben Béke-utcát avattak a faültetéssel egyidőben. Az utca házai a kormányprog- ramm biztosította kölcsönakció nyomán épültek fel. Az utca dől. gozói megfogadták: méltók lesz­nek az utca nevéhez és elhatároz­ták, hogy még e héten béke­bizottságot alakítanak. TÓTH JÁNOS, megyei béketitkár. Az angol sajtó a Dulles és a brit hormántj hözóffí lárgijalásohról

Next

/
Oldalképek
Tartalom