Szabolcs-Szatmári Néplap - Néplap, 1951. április (8. évfolyam - 7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-07 / 80. szám

195! APRlTTi- 7 -Z03IBAT NINCS GAZDIJA VASMEGYEI* ÉS BESZTEREC PÄROSVEKSENYENEK A vasmegyeri és besztercei fül­elek összeölelkeznek egymással, szemmel határt vonni nem is le­hetne a két köz.;ég közé. Igaz, ha a vasmegyeinek nézik a táblákat, a vetések friss zöldjével váltako­zó barna szántásokat — úgy lát­ják, hogy szebb a vasmegyeri oldal, mint a besztereci. Ha meg a beszterceiek tekintenek szét a földek közt, akkor a maguk ve­téseit, szániásait vétik szebbek­nek. Különösképp így van ez a nevezetes március tizenegyedike! vasmegyeri falugyűlés óta, ami­kor is közösen határoztak Vas- megyer és Beszterce dolgozó pa­rasztjai a párosverseny ügyében.1 Valójában nagyon szépek a besz­tereci és vasmegyeri földek, órán át is lehetne beszélni arról, mi­lyen szép is az a határ, hol egyet­len darabka föld sincs művelet­len, gyönyörűen elbokrosodtak az őszi vetések, sokhelyütt az árpa­földeken, mint sokmillló apró zöld kardocska, már kikelt a ta­vaszi vetés; a vasmegyeii „Mi­csurin” szövetkezet gyönyörű gaz­daságáról,* az ápolt gyümölcsös­ről, új baromfitelepről, a beszte­reci „Uj barázda” üvegházairól, kövér káposztapalántákat nevelő telepéről — a tavaszi munkák .sok-sok eredményéről; mindeze­ket még szebbé teszi a jókedvre derítő, munkára serkentő szép ta­vaszi napsütés. A MUNKÁBAN VALÓ VERSENGÉS Hóm volt új dolog eddig sem a vasmegyeriek és beszterceiek élőt!. A verseny már az elmúlt ősszel is nagy segítője volt an­nak, hogy a besztereci és vasme- gyeri határban most olyan szépek az ősziek. Az idei március első napjaiban pedig már lelkes ter- vezgetések folytak, hogyan lát­nak hozzá ahhoz a nagy teendő­höz, amit a Pártkongresszus ha­tározata jelölt lel az egész falusi nép elé. Nagy ügy, nagy dolog kerek ölven százalékkal felemelni a mezőgazdasági termelés hoza­mát. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy a párosverseny módja lesz egyik legjobb lendltője a tavaszi szántás-vetésnek, de az egész esz­tendei mezőgazdasági munkák­nak is. így jött el március tizenegye- tíike, amikor a vasmegyeriek ke­nyérrel, sóval és nagy szívélyes­séggel fogadták a szomszéd besz­terceieket. Feldíszített szekereken jöttek, vagy százhúszan. A vas­megyeriek is kicsinosították az egész falut az ünnepségre. A ven. dégeket fogadók és az érkezők élén a falvak legjobb dolgozói voltak ott. Megszülettek a versenyválla- tások. Közös akarattal úgy dön­töttek: a rendeletben előírt határ­idők előtt 10 nappal befejezik jó munkával a tavasziak vetését. AZ EREDMÉNYEK Március tizenegyedike óta csaknem egy (kerek hónap telt el. Mi történt azóta Vasmegyeien és Beszterecen? Az, hogy megyei viszonylatban is kiemelkedő ered­ményt ért el mindkét község a tavasziak vetésénél. A beszterc­eiek állták szavukat, március huszonkettedikére a szövetkeze­tek is, az egyéniek is teljesen be­fejezték a lucerna, tavaszbúza, tavaszárpa és zab vetését, már­cius utolsó napjára pedig a cu­korrépa és napraforgó vetését is! Igaz. kukoricából nem vetettek még, de most ahhoz fognak hoz­zá. A burgonyának harmadát ül­tették el. A vasmegyeriek késle. kedtek kicsit, azonban a tavaszi kalászosokat ök is idejében elve­tették. A vasmegyeriek most a beszterceiek mögött vannak, mert a cukorrépa és napraforgó vetése még nincs készen náluk, burgo­nyából is csak negyedét ültették el eddig. NYILVÁNOS VERSENYT Beszterce és Vasonegyer dől gozó parasztjainak párosversenye valóságos mozgalmat Indított el a megyében. A többi községekben is páiovsversenyek kezdődtek hoztak Is eredményeket az idejé­ben való vetésnél. Azonban le­gyenek tanulságot szolgálók azok a hiányosságok, amik a beszte. rec-vasmegyeri párosversenynél lelhetők fel. Minden hiba abból ered, hogy — mint legtöbb helyütt — nincs igazi gazdája a Beszterec és Vas- megyer közti párosversenynek A versengés mindössze abból a szép és felemelő falugyűlésből meritet: lelkesedést, ami már­cius tizenegyedikén volt. Azután munkához láttak s március tizenegyedike óta mit sem tudnak egymásról. A vasme gyeri „Micsurin” és a besztereci „Uj barázda”, a vasmegyeri „Béke” és a besztereci „Lenin” £zöve‘.kc,vetek sem hallották, mi­lyen egyikük, vagy másikuk mun. kájának eredménye. Beszterecen ifjabb Káhtor And­rás ötholdas kisparaszl hiába mem március huszonkettedikén a tanácsházára örömmé', hogy „elvetettem már a krumpli! Is, lássuk csak, van-e Vasmegyeren olyan gazda, mint én?” — nem kapott választ. Mert a tanácsnál bizony nem tudták. Igaz, Vasmegyeiről Maiolcsi elvtár3, .meg többen el-elmentek néha a besztereci földekig. De csak a földekig, kíváncsisággal. A besztereci tanácsig már nem mentek el egyszer sem, hogy a verseny felöl érdeklődjenek. A beszí eredek ugyanúgy. Láthatni mindebből, hogy a pá­rosverseny szelleme elevenen olt él a két község dolgozó paraszt - jal közt. Azonban a hiba olt van, hogy nincs, aki összefogja a ver­senyt, aki nyilvántartaná a kö­zös eredményeket, elősegítené a közös tapasztalatok terjesztését s ami igen fontos: állandóan fe'- színen tartaná a verseny nyilvá­nosságát! A két község, különösképp Beszterce eredményei azt bizo­nyítják, hogy hatalmas alkotó erő van a dolgozó parasztok töme­geiben is, lelkesedés, a bennük lévő régi vetélkedés! szellem a Pá’rt nevelése folytán az új élet minél jobb építésének alkotó len­dületévé változott. De vájjon nem lehettek volna még nagyobb eredmények — nemcsak Vasmegyeren és Beszte­recen —, de mindenütt, ha jól népszerűsítik az élenjárókat, jobb munkára serkentik az elmaradó­kat, átadják a jó munkások ta­pasztalatait a gyengébbeknek? Még jobb eredmények lennének most! Azonban ehhez A VERSENY ALLASANAK ALAPOS ISMERETE szükséges. Nem elégséges az, hogy hetenként elküldik Beszte- recröl Vasmegyerre és Vasme- gyerröl Besztercére a vetésterv teljesítéséről szóló jelentést. Kö­zös határjárások, közös verseny- bizottság — s nem utolsó sorban pontosan kidolgozott verseny szerződések szükségesek, mert a versenyszerzödések még most sem készültek el! A DÉFOSZ, do-a járási tanács mezőgazdasági osztálya is édes­kevés támogatást ad a két köz­ség párosversenyének. Részvét- ienségük látszik abban is, hogy a járási tanácson például a besz'e. reel és vasmegyeri szövetkezetek versenyszerzödése máig sem ké­szült el, az osztályvezető elvtárs nézete pedig, hogy „nem ér rá az egyéniek versenyével foglal­kozni.” Beszterec és V asm egye r páros­versenye nem fejeződik be a ta­vaszi munkákkal, egész eszten­dőre szól. Az a legfontosabb tennivaló, hogy a DÉFOSZ és a anácsok sehol ne hanyagolják e! i ve-senyék nyilvántartását, ne nézzék részvétlenül a dolgozó pa. rasz'ok lelkes munkáját. A helyi tanácsok, például Beszterecen és Vasmegyeren alakítsanak közös bizottságot a verseny állandó ér­tékelésére, foglalkozzanak azzal, hogy verseny, ábrákon, hangos híradóban, a levelezés útján, saj­tón keresztül meglegyen a ver­seny nyilvánossága: népszerüsl teni az élenjárókat, módszereiket, serkenteni az elmaradókat. Ilyen módon lehet csak a verseny ered­ménye, a jól végzett munka elő. segítője tervünk végrehaj ásó­nak, békéért harcoló országunk erősítésének. VILLÁM tlZEMI DOLGOZOK! A büdszentmiliályl Alk aloida vegyészeti gyár dolgozói a munka jobb megszervezésével már teljesítették május 1-re tett felajánlásaikat s most újabb vállalásokat tettek a nem- ze;közl proletariátus nagy ünnepére! Üzemi dolgozók! Ne álljatok meg eredményeiteknél! Tö­rekedjetek újabb sikerekre! Dolgozó parasztok! Kövessétek a munkások példáját! Versenyezzetek a ta­vaszi munkák gyors befejezéséért! TATAROZÓ VAL.LAJ_.AT NAGY KALLÓI TELEPE! A munkaverseny eredményeit hirdető táblátokon hat hét­tel ezelőtti eredmények vannak! Ti nem ünnepeltétek meg április 4-ét?! Nem tettetek felajánlásokat május 1-re s nem teljesítitek azokat?! Vagy talán a vezetők ügyet sem vetnek a dolgozók lel­kes munka versenyére ?! ZÁHONYI PALYAÉPITőK 1 Nem egyszer történik meg, hogy az egészséges, használ­ható talpfákat szalonnasütéshez vágjá'ok fel. A népnevelők miért nem beszélnek az anyagtakarékosság­ról? Ahol elősegítik és akik akadályozzák a tavaszi szántás-vetési munkák sikerét Soha még ilyen lelkesen nem kezdtek munkához dolgozó pa­rasztjaink, mint ez év tavaszán. Már a Pártunk Kongresszusára való készülődés idején is számos dolgozó paraszt a vetőmag ki­tisztításával, mezőgazdasági mun­kaeszközeinek a rendbehozásával készült fel a tavaszi szántás­vetésre. Pártunk jóé!őre felhívta figyelmüket, de saját maguk is tapasztalták már, hogy a korai vetés magasabb terméseredményt jelent. Hogy a minisztertanács ha­tározatában megjelött termés­átlagot elérjék dolgozó paraszt­jaink és hogy a tavalyinál sokkal többet termeljenek, abban nagy jelentősége van a tavaszi mun­kák időbeni és jóminöséigü elvég­zésének. Breznyák György, Szabó Jó. zsef és Tölgyesi Sándor nyírgel- sei dolgozó parasztok a tavaszi kalászosokon kívül a burgonyát, napraforgót, csiüagfürtöi és a lucernát is mind elvetették már. Nyirgyulaj községben Virág Jó­zsef," Szécsi Pál, Nyírbátorban Tóth Lajos 14 holdas középpa­raszt és Bíró Imre kisparaszt a kukoricán kívül már mindent el­vetett. Neveiket a versenytáblán naponta olvassák a község dolgo­zói. Ezek elősegítették a tavaszi munkák sikerét. Nem így tesznek népünk ádáz ellenségei, a kulákok. össze! a ve­tési, terménybegyüjtési és a ter­melőszövetkezeti mozgalom fej­lesztésénél indították el támadá­saikat, most pedig a tavaszi mun­kák hátráltatásával, egyrészt sa­ját munkájuk el nem végzésével, másrészt pedig a dolgozó kis- és küzépparasztok megtévesztésével próbálják hátráltatni a tavaszi munkák sikerét. P. Nagy Péter nyírpilisi 30 holdas kulák tiszti- tatlan és csávázatlan vetőmagot akart elvetni Büdszentmihilyon L. Kovács András gyümölcsfáit még most sem tisztította meg és egyszer sem permetezett. Cinkos­társa, Bodnár Sándor pedig sze­metes vetőmagot akart vetni, de a községi tanács leleplezte öt. Tiszadadán nyolc ku'.ák: Pál Al­bert, Rozsnál Lászlóné, Szepesi Albert, Dézsi László, Lakatos Károly és G. Kiss Albert akart szemetes vetőmagot elvetni. Ugyanezt akarták Tisza dobon Kovács Benjámin és Müe Ferenc kulákok. Tiszaeszláron Farkas Ferenc és Udvari Bálint kulákok pedig még egyáltalán nem vetet­tek. Ezek akadályozói a tavaszi szántás-ve'és sikeres végrehajtá­sának, háborúra spekulálnak kül­földi cinkosaikkal együtt. Dol­gozóink figyeljék állandóan a ku- lákokat s leplezzék le őket, hogy megkapják méltó büntetésüket. BLIÍE FILMSZÍNHÁZ felelőm 33—22 Ápr 7—lö.ig Szombattól-péntekig Polyomkiu páncélos Blőadásoii kezdete hétltöaoap: fél 5. fél 7, fél 9. A békeharc nagy ütközetére készülnek a I!. kerület népnevelői Párttagok és pártonkivüli nép­nevelők, békebizotisági tagok gyülekeztek csütörtök este a nyíregyházi és környéki alapszer­vezetekben. Az alapszervezetek titkárai készítették elő hadsere­güket a nagy ütközetre, a béke védelmének új csatájára. A II. kerti'etben zsúfolásig telt a nagyterem. Eljöttek az üze­mek, vállalatok, hivatalok, szer­vezetek népnevelői, hogy mint a tanácsválasztás elölt, most is fo­kozott erővel mozgósítsák a ke­rület lakóit a nagy feladatok vég­zésére. Arannyal hímzett vándorzászló állt az asztalon. Tanácsválasztás előtti lelkes jó munkájukat bizo­nyítja. És a nagy tömeg, a be­számolót ' figyelő eltökélt, lelkes tekintetek azt mutatják, hogy most is áldozatkész, lelkes felvi. lágosító munkával akarják meg­állni helyüket. ÉJ NÉPNEVELŐK Sok új arcot látunk a sorok közt. Asszonyok, férfiak, akik ősszel még csak jóindulatú ér­deklődéssel hallgatták a népne­velők szavait, ma pedig aktív részt vállalnak mindnyájunk leg­fontosabb ügyének, a békének erősítéséből. Szerte a városban egymás után alakultak új béke- bizottságok a kisgyülések nyo­mán, nincs már olyan utca a H. kerületben, amelynek ne lenne békebizottsága. Nem csoda ez, hiszen az emberek józanul gon­dolkoznak. Az életet és nem a halált választják, az építés a vá­gyuk, nem a rombolás és szíve­sebben látják a Kossuth-tér virá­gait ültető kertészeket, mint a nemrég betemetett bombatölcsé­reket. Érthető, hogy Feketlcs András­áé mély gyűlölettel beszélt a Hu­nyadi utcai békegyülésen Truman bérgyilkosairól és elmondotta, hogy mindent megtesz, hogy gyermeke ne jusson az elpusztí­tott koreai gyermekek sorsára. Mély meggyőződéssel beszélt a Szovjetunió, a béketábor erejéről, a biztos győzelemről. És így folytatták a többiek, az utcabeli asszonyok, férfiak. Fedőmé a Tavasz utca 14-böl arról beszélt, hogy milyen öröme volt az új, bővuö dohányfermentáló, új ál­lomás láttán és minden körülöt­tünk a legnagyobb érték, az em­ber megbecsülését bizonyítja., Megértették azt is, hogy milyen fontos az éberség a közellátás aljas hiénáival szemben, akik mesterségesen szítják az elége­detlenséget. Most ök is itt hallgatták Szol­noki elvtárs beszámolóját. A nem­zetközi helyzetről beszél. Arról a fáradhatatlan harcról, amelyet a béke hatalmas őre vezetésével folytatnak a békét akaró száz­milliók, Sztálin megszámlálhatat­lan hadserege. GYAKORLATI ÉRVEKET is adott a beszámoló, hogyan vá­laszoljunk a leggyakrabban fel­merülő kérdésekre, de igen ke­veset foglalkozott a kerület helyi kérdéseivel. Mint kitűnt, a kis. gyűlésekről nem érkeznek jelen­tések. A vezetőségnek az eddigi­nél jobban meg keli ismernie a kerület életét, hogy megfelelően tudja irányítani a népnevelőket. Egy-egy kisgyülést meg kell néz­ni és jóval szorosabb kapcsola­tot kell tartaniok a népnevelők­kel, hogy tapasztalataikat tetjes egészében fel tudják használni. Ezen az estén nem is igen me­rült fel agitációs módszer, tapasz­talat. A vezetőség nem Készítette elő megfele'ően a területi beosz­tást és a mintegy kétszáz népne­velő beosztása elvette az idő jó­részét. Veszélyes volt ez azért Is, mert így meglehetősen spon'án formában , történt a beosztás, a népnevelők maguk választották párjukat. Nem ellenőrizték, hogy kik kaptak beosztás? üzemekből, például a Magasépítési Vá’lalat népnevelői közül 16 tartozik a kerülethez, de csak Visnyik és Jeszenszkl elvtársak kapták meg eddigi beosztásukat. A kötelező éberségről is megfeledkeztek az elvtársak. Vájjon mit szól az a becsületes dolgozó, akihez a nép­nevelő munkára beosztott Jóba fiú állít be, aki apjával együtt a fasiszta napilap, a Nyírvidék tőkés tulajdonosa volt. Vájjon meggyőzően hangzanak_e szaval annak a becsületes dolgozónak fülében, aki nemrégiben még a fasiszták dicséretét, a Szovjet­unió gyalázását hallotta lapjukon keresztül és a saját szájából?! Alaposan meg kell néznünk min­den egyes népnevelőt, aki azt a megbízást kapja most, hogy a béke szent ügyét képviselje az emberek között«

Next

/
Oldalképek
Tartalom