Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-01 / 1. szám
szerint persze lator a latorvár intézmény a törökkornál jóval korábbi időre nyúlik vissza, bizonyára a pogánykorba és a gyepürendszer egyik műszava lesz. A Latorhegy mellett van a havasalföldi gyepüvonalnak két más nyelvi nyoma is: a Vulkánszorostól (akárcsak a Vöröstoronyi-szorostól a Latorhegy) emelkedik a Strázsa (Strája) hegy; a Retyezát és Orsóvá közti helység pedig Domogled, Damogled a délszláv dóm “ház” és gledati “nézni, őrizni” szókból? (Vagyis Házlátó, Őrző; Látóhavas magyarul.) Két hegynevet csak félve merek idevonni, és csak ötletszerűen vetem fel összefüggésüket a lát — “kilátó” szavunkkal. Ezek Vihorlát és Hoverla. “Szlávos hangzásuk ellenére nincs magyarázatuk a szlávból. Mindkettő kimagasló hegy, Hovarla a galiciai síkságra néz, Vihorlát a Nagy Magyar Alföldre. A Vihorlát ban a vihar szót is kereshetnők, de ez, sajnos, régi nyelvünkben nem élt, csak eldugott tájszó volt 1800 előtt. Személynevet is kereshetnénk benne “Vih (Bigh) ur kilátója” értelemmel; amely esetben az ur nem “hegy” értelmű, hanem mai ur szavunkkal azonos (mai urunk mindig hosszú u-val járta, de összetételben megrövidülhetett, mint az ország szavunkban is, mely azonos az uraság szavunkkal) a Vih (Vikh) pedig szabályos törökös változata lehet a Bigh, Bikh “vezér, bég” szónak, amely tudvalévőleg legkorábban bigh, bügh ősmagyar alakban került hozzánk, innen bő (eredetileg “főur, majd “gazdag”) szavunk. A B:V váltakozásra lásd Beszprém: Veszprém nevünket. Tisztábban látszik a szlávosodás a Hoverla néven, ha magyarázatunk helytáll: hó (havas) szavunk Árpádkorban hau volt, majd hou, végül a mai hó. Mai havas (-hegy) szavunk Anonymusnál Hoves és jelenti a Mármarosi havasokat! (“Venientes per silvam Houos”. Anon. 9. 12.), ahogy történészeink értelmezik; lásd. Révai lexikon, 18. kötet: Magyarország a honfoglalás korában c. térképet, a Mármarosi havasok “Havas erdő” néven. A melléknévi összetétel (havas-hegy) helyett főnévi a régi nyelvben inkább járta, mint ma, vagyis egy hó-hegy, ősmagyaros formában hau-ur, hou-ur elfogadható, ebből szabályos hovor, havor lesz. A “havas hegy kilátó” pedig hovor-lát lenne pl. 1200- ban. Ha a szó értelme elvész, vagyis nem érzik benne a lát szó (akár magyar beszélő részéről, akár a névnek egy szláv átvevője részéről) a Hovorlát alakot érezhették tárgyesetnek és rövidülhetett Hovorlá-ra. A közbenső o:e, ill. o:é változás magyarban is végbe mehetett A “hő-hegy-látó” jelentésű szabályos magyar Hovorlát (ma inkább Havorlát lenne) névnek igy egy mai rutén Hoverla lehet szabályos származéka. A Hovorlát: Hoverla réle rövidülésre, vagyis képzőnek-ragnak érzett végek elvonására, van több magyar példánk; igy medvjed: medvéd-ből lett a magyar medve (úgy érezték a medvéd-et, hogy “a te medvéd”), góliát-madárból lett gólyát ,s ez rövidült gályára (legalább is ez a legelfogadhatóbb magyarázata), lámpás -s-ét melléknévi képzőnek éreztük s lett belőle lámpa, sth. Ismételjük: Vihorlát és Hoverla neveinek meg-, fejtése csak ötletként vetődik föl, sokkal több régi adat kellene, hogy bizonyosabban beszélhessünk. II. SOMLÓ HEGYNEVÜNK Kniezsa István szerint Somló hegynevünk magyarázhatatlan, kétségkívül magyar eredetű és mindig hegyet jelent. Nem tudja, miből származtatni, Dunántúltól Erdély legkeletibb széléig él a Somló, Somlyó hegynév s belőle a községnév. A som gyümölcsből való eredeztetését föl sem veti Kniezsa érthetőleg. Egyrészt a gyümölcs nem oly gyakori, hogy épp hegynévben maradjon meg ilyen képzéssel, mert másrészt somos alak lenne várható a gyümölcsnévből. (A Somos, Somogy, Somod nevek csakugyan a som termésből erednek, nagyrészt személynévi közvetítésen át.) Van azonban egy másik som- tövünk is, mely többfajta továbbképzésben él: “A dió somzik, somlik, somvad, suvad” mondja a népnyelv, mikor a dió “kiválik héjából” a városi magyar nyelvén. A változatok közül a suvad egy ómagyar sumvad alakból ered és megőrizte régi uját, mert az m kiesésével ez megnyúlt oly hangfejlődéssel, mint a nyuvad “fullad” népi ige a nyomvad mellett, mindkettő őse u. i. egy ómagyar nyumvad.) Mármost: a suvad, suvadó szó épp heggyel kapcsolat és annyit jelent, “omló, lecsúszó”, estleg “meredek.” A suvadás székelyül hegyodal leomlást jelent, de ha egy hegy neve suvadó, akkor bizonyára inkább meredek (leomlással fenyegető) az értelme. A dió suvadás és hegysuyadás azonos szóval él: feltehetjük, hogy a diósuvadás egyéb változatát is alkalmazták a hegysuvadásra is. Ezqlí közt van Szinnyei Magyar Táj szótára szerint: A dió somlik”, a suvad-nak egy más visszaható képzővel alkotott változata. A Somló (ómagyar Sumlau, SumlOiu) hegynév tehát “omló, szakadékos, meredek, suvadó”. Megjegyezzük még, hogy nemcsak a suvad, hanem a székely sovállik (dió som vad) igének is van geológiai értelme ebben: sovállódik “ibeomlad vizmosta part, mállik pl. kő. A Somló 9
