Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-11-01 / 11-12. szám
buja, gyermektelen, fehér por cikáju hercegasszony. SZALÓK: Ne szidd, a te asszonyod! DÖBRÖNTE: De nem a mi fajtánk. Engem a mi vérünkből való leány várt. Barna. Dereka olyan mint a jó kard. SZALÓK: Mégis ez lett az asszonyod. DÖBRÖNTE: Nem volt ott nékem szavam. Igaz, jó embere voltam András királynak. Nem is tudtam ellene szólni. Emlékszeme rá? Püspökök, meg ispánok álltak körül. Tizennégy esztendeje ennek. Lám, ma azt mondottad, öreg vagyok. Igazság, megvénültem. De most elmondom néked, miért jutott nékem az asszony. Elmondom, mert igazság, öreg vagyok és ha engem mint a fagyott varjut lesodor a falakról a szél, te fuvatod meg reggel, este a kürtői, Döbrönte kürtjét. SZALÓK: Én ugyan nem. DÖBRÖNTE: Az én nemzetségembéli vagy, és téged is köt a parancs, amit én kaptam. Ha a görög császárság egyszer szétesik, a baj, a viszály a mi országunkba is betör. És akkor, ha bírjuk, nekünk, magyaroknak kell rátelepednünk a bizánci trónra. De ha nem is bírjuk, őriznünk kell ezt a kaput, hogy a bizánci nyomorúság, veszedelem el ne következzék hozzánk. Ez a görög asszony meg a görög császár unokája. A királyurnak ajánlotta fel hitestársul megvakitott apja. Nem tudta, hogy András urnák már volt akkor felesége Mától, mondotta András ur, ispánom vagy Döbrönte. A tengerpart ispánja. És te leszel még ma éjszaka Angela Anna hercegnő férje. Mert ezt a leányt nem engedhetjük el. Gyújtogatás, háborúság jár vele. Apja halálán van és a bizánciak meg is ölhetik. Bajt, tüzet támaszthat, de császárnő is lehet. Ezért te leszel a férje. És itt maradsz vele a hegyek között. Megvéded, senki hozzá nem érhet, nem férhet, vele bajt nem szerezhet. Mikor megmutatták ezt a sasfészket, én is azt éreztem, amit most te. Haza! Visszajutni! Haza! Hadat sem adtak, csak száz magyar lovast és a vak herceggel menekült görögöket. Voltak akkor vagy háromszázan. SZALÓK: Te is akartad! DÖBRÖNTE (kemény, keserű nevetéssel) : Magamtól nem kérdhettem. De az való igaz, hogy sem a leány, sem a tenger, sem a hegyek, sem ez a vár nem akarták Döbröntét. Nem vállalták a magyar király főemberét. De a magyar király és az ország parancsolta. SZALÓK: (gúnyosan nevet): Csak azért vállaltad? DÖBRÖNTE: Az ország kapujáért. SZALÓK (felforró indulattal): Még ma is szereted! Miért tagadod? DÖBRÖNTE (csendesen): Sohasem szerettem. Sem akkor éjjel, sem később. Nem nékünk való asszony. Nagy tudománya van ezeknek. A tudós romlottságuk. Lám, gyermeket sem adott. Nem az Istenen múlott, ő nem akarta. SZALÓK: Irtózik tőled. DÖBRÖNTE (emelt hangon): Megteheti. Az irtózás asszonyok dolga. De én akkor is őrzöm a várat. És őrzöm az asszonyt is. Jól jegyezd meg, Szalók. Amig én élek, ez az asszony nem röppenhet el innen. Nem vihet tüzet semerre sem. Bárki is segítené. Még ha te segítenéd is Bizánc felé. Ezt akartam ma este mondani. SZALÓK (feláll): A vád is gonosz, Döbrönte ispán, de még gonoszabb a hazugsága. DÖBRÖNTE (feláll ő is a székről): Hallod-e, ne feledd, alám adott a király. SZALÓK (szembenáll vele): Akkor is megmondom, Döbrönte ispán, hazugság. Ládd, sokáig én is azt hittem, hogy gyűlölöm. Hogy ez az asszony az oka mindennek. De most már tisztán látok, te akartad így. Hát, ispán, megmondom, vigyázz rá. DÖBRÖNTE: Kezemben a hatalom és az én kezem fel tudja emelni a hatalmat, hogy lesújtsak arra, aki megtagadja a parancsot. SZALÓK (indulatosan): Ezért maradsz itt, ezért jó neked itt. Mert a hatalmat őrződ, a magad hatalmát! DÖBRÖNTE (elfordul Szalóktól és a szin elejére jön. Szalóknak háttal állva): Restellem hogy az én nemzetségemből való vagy. SZALÓK (Döbrönte felé fordulva): A magad száraz vénségét resteld! DÖBRÖNTE (visszafordul Szalók felé): Felzendültél a királyur parancsa ellen. SZALÓK (a szin elejére jön és szem-30
