Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-11-01 / 11-12. szám
hatalmas elemeket is. övé a viz és a tűz minden hatalma. DÖBRÖNTE (érdeklődve): Már megint csácsogsz, hé! A katonáiról beszélj! ANDRONIKOSZ (közvetit, enyhíteni akarja a feszültséget): Mosf jól felelj, énekes. Mi, magyarok és görögök ebben a várban a magyar király katonái vagyunk N ékünk a bizánci fegyverekről beszélj! LEÓ: Mielőtt elindultam volna, láttam a kikötőben a görög hajóhadat, nagyur, nemes Szálók! Az Aranyszarvból fordult a Boszporuszba. Kétezer egység a tenger vizén. Orruk szinarany. Vitorláikon egymást lepi a kék, vörös, sárga színek hulláma. És a hatalmas csatagályák körül százas falkákban az idegenek kereskedőhajói. Ezek is ünnepelték Bizánc erejét. Mindkét partot fellobogózták, virágfüzérek ringtak a viz hullámain. Cimbalmok, orgonák és trombiták hangjai kiáltozták: Bizánc győz! Szólt ott minden nép harci halálindulója is. És végül a mindannyiunkat egyesitő görög hit énekére zenditettek a fegyveresek. VANYOLA (röhögve, közbekárog): Л katonák is énekesek ottan? ANNA (ingerülten): Ezeknek ne énekelj most, bizánci. Katonáknak fegyverről beszélj! LEÓ: A viz és a tűz minden hatalma Bizánc szolgálatában áll. Hajók százai viszik a görögtüzet. Döbrönte ispán, Szalók hadnagy, ha még nem találkoztatok ezzel, adjatok hálát az Istennek. Szörnyű fegyver a görögtüz. A görögtüz lángja olthatatlan. A viz alatt is ég és a hullámokon terjed, fut. A köveket rommá égeti. Ellenében hiábavaló a jól rakott várfal, de nem állhat meg vele szemben a vitézi erkölcs sem, nemes Szalók! SZALÓK: Én állok elébe, énekes. Mielőtt felém dobnád, kétszer is jaj néked! ANNA (gőgösen biccent Szalók felé): Kigyelmedék ereje csak a vad marakodás! ATHANÁZIUSZ: És necsak a fegyverekről beszéljünk, hanem az eszméről is. amely győzhetetlen! ANNA: Bámulom és imádom Bizáncot LEÓ (Anna hercegasszony mellé lép): Bizánc bámul és imád téged, hercegaszszony! Bizánc sohasem feledte Alexiosz Angelosz, a dicső bizánci császár unokáját. A birodalom nem feledi, hogy bíborban született vagy, a császári trónus örököse. ANNA (felemeli kezét az énekes felé): Bizánci, vidd szavam a birodalomba: Egy pillanatig sem feledtem én sem, hogy a bizánci bazileusz unokája vagyok. Nem feledtem. még ma sem. És az vagyok még ma is, bizánci. VANYOLA (gyanakvással és haraggal): No meg ispánné asszony is lennél. SZALÓK (Annához): Itt élünk egymás mellett ebben a várban, herceg asszony! Jó és rossz sorsunk egy. Most azt kiáltod mégis, hogy bizánci vagy. Reám azt mondtad, barbár magyar vagyok. De az én Istenem is Krisztus. Miért akarod, hogy különbözők legyünk? VANYOLA (Szalóknak): Nem látod, Szalók hadnagy, ez a messziről jött énekes bolondit meg mindenkit. Ki tudhatná a messziről jött emberről, hogy igazat beszél-e. DÖBRÖNTE: Még mindig nem mondtad, énekes, amit kérdeztem. Egyről nem beszélsz, milyenek Bizánc katonái? LEÓ (visszalép Döbrönte felé, mélyen meghajolva): A te bölcsességed, nagyur, a szándék mélyére lát. Megláttad, Döbrönte ispán, amiről még nem szóltam, hogy utoljára szólhassak. Figyeljetek csak szavamra! Nincs még egy olyan hatalmas had, mint Bizáncé. A tengeren Szíria és Alexandria viszik a birodalom zászlóit és mögöttük Afrika hajósai. Ez is a birodalom. De velük mennek a varángok is, azok az orosz normannok, akik inkább metszik fel hasukat, semmint az ellenségnek megadják magukat. Ez is a birodalom. És bizánci zászlók alatt nyargalnak a bolgár szittyák 4s. Lóról harcoló vitéz nép. Azután ne feledjük a frank, a brit a dán zsoldoshadat. Ki tudná a világbirodalom rengetegében megnevezni a fák családjait? A fontos az, hogy Bizánc győz! DÖBRÖNTE (mint akinek sikerült megtréfálni a másikat, harsányan, elégedetten nevet): No! Gondoltam s most látom, hogy a hires birodalomban éppen csak görög katona nincs! LEÓ (megbántva, de zavarban is): Nagyur, nem szólhatsz igy Bizáncról. Sok a vitéz görög is. De látod, Bizánc fénye minden barbár fejére ráhull, aki jóbarátként lépi át a birodalom kapuját. Bizáncba 25
