Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
Kozma Andor. A MAGYAROK SYMPHONIÁJA. Történik egyszer, régtelen régen, Csanádi püspök nagy útra mégyen. Gellért e püspök, Velence szülte, Walther, a sváb pap szolgál körülte. A jó főpásztor egy uj báránya Pogány farkasnak fogait bánja. Gellért a püspök nem himez-hámoz: —- Indulunk Walther, István királyhoz. S nyergei és indul, csak Isten vélek, Nagy vad országban két szelid lélek. Csak igazáért egy uj báránynak Uttalan utón napokig járnak. Áttörve füves tengernyi pusztán, Folyamok zugó árját megúszván, Kerülve Ajtony pogány portyáit, Dunának érnek túlsó partjáig. Rengeteg erdők rejtelmes mélye Rejti be őket nappal is éjbe. Fenevadak közt törnek előre, Isteneseknek Isten az őre. Est közeledtén ritkul az erdő, Rémlik a lomb közt alkonyi felhő. — Nézz oda, Walther, látod a füstöt? Jó tanya vár ma, — szólal a püspök. Erdei tisztást hamar elérik, Tulnan elébük tanya fehérük, A körül éji nyugodalomba Most terelődik röfögő konda. Derül szivében a két szent férfi, Hova jutottak, menten megérti. Makkos ez erdő, hízni a falkát Messze vidékről mind ide hajtják. Dicsértessék-et ők ott köszönnek És mindörökké visszhangja ennek. Süvegelgetnek kanászlegények. — Jó jel ez, Walther, már keresztények. Házból a gazda s a tanya népe Két jövevénynek járul elébe. Nagy becsületje van a két papnak, Lova sem koplal, híján abraknak. Az ágyasházba pihenni szállnak, Erednek elsőbb esti imának. Majd a mély csöndnek Gellért örülve, Szent olvasmányba mélyen merül be. Walthert elnyomja ut fáradalma, Álomszerzőnek nincs mi jobb volna. De im, a püspök neszei egy dalra, — Vagy tán csak álom, tán nem is hallja? Soha a mását e halk zenének! A fele zugás, a fele ének. — Alszol-e Walther? — Nem, én sem al- S ketten tűnődnek az éji dalszón. (szom... — Én olasz földön sok zenét hallék, De soha ilyet, mint ez a dal még. — Én dalát értem több germán fajnak S nem hittem, hogy még ilyest halljak. Hallga csak, Walther, mint apad s árad Zengő folyója eme dal-árnak. Sir is, vidám is... —- figyelj csak rája, Ez a magyarság symphoniája! Hallga csak, hallga!... S Walther hallgatja... Magasra csap fel a dal szózatja. Mosolyg a püspök s ágyába térve, Egyre kíváncsibb ama zenére. — Oh, magyarázd meg Walther, hogy dallam Mely titkos módon bujkál e dalban? Szent olvasmánytól mért vont el engem, Mért kell e furcsa dalra figyelnem?... Tud zenét Walther s bölcsen gyanítja: A hangfüzésben van e dal titka. S hogy kikutassa, ki a zenélő, Jó puha ágyból, ime kikéi ő. Halkan nyit ajtót, azon kikémlel, Kivüí dereng a holdfényes éjjel. Suttogva hoz hirt az éneklőről: Az egy leányzó, ki gabnát őröl. Kövét forgatván kézi malomnak, Űzi borúját az unalomnak, S szaporáz munkát, dalolva hozzá, S mellé a zúgást a kő okozná. Meghatja e hir a jó Gellértet S dicséri a dalt, melyet nem ért meg: — Oh fiam, Walther, áldott az ének, Mely hü segítség dolgos szegénynek! Bölcs mesterséggel még ez a nép itt Gépet nem szerkeszt, malmot nem épit, A kő nagy súlyát kezével hajtja, De szive gazdag, mert dalos ajka. lm, e lány sorsa éjmapon munka, S nehéz robotját el mégsem unta, Jó kedvét hozzá a dal csinálja, Ez a magyarság symphoniája. A dal elhallgat, a derék lánynak Gellért és Wálther jó éjt kívánnak, Bő ajándékkal tisztelik másnap, S tovább' indulnak uj utazásnak. 2
