Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.15 . 31 rendőrségre, mert a csoportjának idegenvezető nélkül próbálta bemutatni Pozsonyt. Azóta én ilyen komolyabb ügyről nem tudok. Persze, értesülünk például közlekedéssel kapcsolatos különböző konfliktusokról, de ilyenek más országokban is előfordulhatnak. A kérdésre válasz olva azt mondhatom, nem kell félni a magyaroknak, ha akár turistaként, akár rokonaik, ismerőseik meglátogatására Szlovákiába akarnak látogatni. Tapasztalataim szerint Szlovákia egy modern állam, ahol az üzletembereknek, a hotel- vagy étteremtulajdonosnak, vagy akár a múzeumnak az az érdeke, hogy én mint turista odamenjek hozzá, és a szlovák euróért megvegyem a szolgáltatását. Nem lényeges számára az, hogy a vendég melyik országból jött. Azon sem kell csodálkozni, fennakadni, ha valahol nem beszélnek magyaru l. Ilyenkor próbáljunk angolul, németül kommunikálni. Én arra biztatom az olvasókat, menjenek, nézzék meg ezt az új Szlovákiát. - A közelmúltban Mosonmagyaróváron jártam, ahol a fürdő környékén szinte csak szlovákul beszéltek. Ha lassan is, de a Balatonná l is egyre több a szlovák turista. Milyen hatással lehet ez a két ország viszonyára? - Rendkívül sokat jelentene a politikai kapcsolatok javításában is, ha a turizmus területén kölcsönösen előbbre tudnánk lépni. Jó lenne, ha beindulna az az együttműködési forma is, amiben az ifjúság kölcsönös utaztatása érdekében a szécsényi találkozón megállapodtak. Néhány évtizeddel ezelőtt teljesen hétköznapi eset volt, hogy például a Balatonparton találkoztunk csehszlovák fiatalokkal. Mivel azok a régi természetes kapc solódások már nem léteznek, szervezni kell őket. A szécsényi találkozó egyik célja, hogy létrehozunk egy együttműködési tanácsot és egy együttműködési alapot, ami az ilyen dolgokat is finanszírozni tudná. Ennek eredményeként az ifjúsági együttműködés és a turizmus fejlesztése révén rendkívül sokat tudnánk tenni a két ország megbékéléséért. - A történelmünk tanúsága szerint mindig szívesen felajánlottuk életüket és vérüket a nemes célokért, de amikor pénz kellett, lelohadt a lelkesedés. Elegendőe most a le lkesedés a határon túl élő magyarság támogatására és az általuk megőrzött kulturális értékek megóvására, vagy esetleg a jelenleginél nagyobb anyagi áldozatot is követel ez tőlünk?- Talán a pénz jelenleg nem annyira fontos, hisz aránylag jól működik a Szülő föld Alapnak a Felvidék felé irányuló támogatása. Másrészt Szlovákia anyagi helyzete sokat javult az elmúlt évtizedben, már már az egy főre jutó össztermék értékében le is hagyta a magyar eredményt. Amikor a csallóközi falvakban, az Ipoly mentén vagy akár Kiályhelmecen és környékén járok, úgy érzem, az a fontos nekik, hogy elmenjenek hozzájuk az itthoni magyarok és ők is meglátogathassák őket. Így meg tudják beszélni a problémájukat, baráti, sőt üzleti kapcsolatok szövődhetnek. Ez természetesen a magyarorsz ági magyaroknak is ugyanúgy érdeke. Hiszen például vállalkozóként sokkal könnyebb úgy megjelenni egy külföldi piacon, hogy ott van egy kapcsolódási pont, amelyik tisztában van a jogi helyzettel és más körülményekkel. Tehát szerintem elsődlegesen a személye s kapcsolatok erősítésére van szükség. Ebben nagyon fontos szerepe lehet a települések közötti együttműködésnek, mert a csoportok látogatásai közvetlen találkozási lehetőséget adnak az egyes emberek, a családok ismerkedésére is. vissza Átalakuló EUvezetés VG 20091215 Kiemelt figyelmet kapott a múlt héten a csúcsszintű EUegyeztetés a koppenhágai klímakonferenciára szánt uniós pénzügyi támogatás nagyságáról. E mellett azonban jóformán elsikkadt a tény, hogy az uniós csúcs találkozók működési rendjében közben gyökeres változások kezdődtek. Arra még sokan felfigyeltek, hogy az unió első számú vezetői immár „lisszaboni rendben”, azaz az idő nagyobb részében kizárólag „maguk közt” ültek, kisebb asztal mellett, úgy, hogy még lá tták is egymást, és mármár tényleges párbeszéd tudott kialakulni a résztvevők között. (Amióta 27 tagja van az EUnak, az eddigi csúcstalálkozón mintegy hatvanan ülték körül az asztalt, lévén, hogy delegációnként két fő vehetett részt a tanácskozáson, és e bbe az Európai Bizottság meg a tanácsi főtitkárság is beleértendő. Mindez csak akkora teremben és olyan hosszú asztalok mellett volt megoldható, hogy képernyőket állítottak fel a messzebb ülők arcának láthatóvá tételére.) Ezt mint afféle „kedves színest” s ok tudósítás leközölte. Azzal azonban, hogy mindez mit jelenthet majd a gyakorlatban, nem igazán foglalkoztak. A cikk a hirdetés után folytatódikPedig akár nagy átrendeződések kezdetére is utalhat a dolog. Emlékezetes, az EK/EU ügyek menedzselését évtize deken át a tagállami külügyminiszterek döntéseinek rendelték alá. A rendszeres csúcstalálkozókat csak a hetvenes években vezette be Valery Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt, akkori francia elnök és nyugatnémet kancellár, akiknek még eszükbe sem jutott, h ogy ezzel közvetlenül belefolyjanak a napi döntéshozás menetébe. Éppen ellenkezőleg: a gazdasági válságok zűrzavarai közepette olyan „félrevonuló” tanácskozási formát kerestek, amelynek keretében kötetlen, informális stratégiai szintű eszmecserét
